Használt: Honda Stream – 2002.

Méghozzá a Civicből, ez elég egyértelmű. A forma alapján nézhetnénk normál egyterűnek, de nem az, a méretei körülbelül egy középkategóriás kombinak felelnek meg, vagyis ha melléállítunk egy vele egyidős VW Sharant, feltűnő lesz, hogy a Honda alacsonyabb. Nem is kevéssel, vagy 14 centivel. Talán ezért volt nehéz eladni új autóként. És hát nem túl szép, még újként sem tűnt annak, legfeljebb a hátsó, függőleges lámpatestek adnak neki némi karaktert. Úgy tűnik, mintha fent, a csomagtérajtó teljes szélességében lenne a harmadik féklámpa, mint valami Cadillac-en, de aztán kiderül, hogy középen pislákol pár égő. A felejthető formájú és nevű Stream emlékeim szerint kábé annyiba került, mint a VW Sharan, pedig funkcionalitásban nem tudott vele versenyezni.

A Honda Stream másik nagy hátulütője, csupán kétféle benzines motorral készült, úgyhogy aki kifejezetten dízelt keres, kapásból elvetheti. Pedig ma már ez nem hátrány, pláne, ha tudjuk, hogy az 1,7-es motor fogyasztása egyáltalán nem vészes, cserébe nem kér PD-elemet, common rail szivattyút, kettős tömegű lendkereket és hasonló nyalánkságokat. Aminek az árát nagyon nehéz a gázolajon visszanyerni, pláne, amióta drágább a benzinnél.

Hogy mennyi? A Népítélet szerzői 8, a Spritmonitor streamesei 7,5 l/100 km körüli fogyasztásról számolnak be, amibe azért nem kell belehalni. Ami a beszerzési költségeket illeti, épp vagy egy tucat van belőle eladó itthon, az árak 1-1,5 millió forint körül mozognak. A Becsületesneppernél lévő példány az ártartomány közepét vette célba.

Hogy ez a Honda lenne a hétüléses családi buszok titkos tippje? Á, dehogy – illetve csak részben. Ha úgy nézzük, mint egy hatüléses kombit, akkor már sokkal közelebb járunk a realitáshoz, mert én biztos nem ültetnék a középső ülésre senkit, ha messzire megyek. A Stream viszonylag rövid, ha pedig a két leghátsó ülését is kihajtogatjuk a csomagtartó padlója alól, megszűnik a csomagtartója. A műszaki adatok nyelvén ez 158 litert jelent, ami még a hasonló hétülésesek körében is picike.

Az üléseket kivenni, variálni se lehet, sőt, a leghátsó pad csak egyben használható, vagyis a Stream tényleg semmi extrát nem tud. Más kérdés, hogy amit tud, a mai napig hibátlanul tudja. Még hátul is elfér egy átlagember, a középső sorban pláne. Bemászni elég könnyű, mert közben szépen előresiklik a középső pad, és a háttámla előredől, ami akkoriban nem volt általános. Ha a leghátsó padot lehajtogatjuk, ami kábé két mozdulat, van egy kombiméretű csomagtartónk.

Nem is értem, miért nem hívták Civic kombinak, biztos jól kiegészítette volna a lövedék-formájú Civic választékát. Mert amúgy nagyon hasonlónak tűnik, azon kívül, hogy hosszabb. Nem kell azt képzelni, hogy valódi egyterű, viszont aki ennek ellenére is ezt választja, megdöbbenve fogja tapasztalni, mennyire fantasztikus a futóműve. Nem alulkormányzott, orrtolós, ostobán billegő budi, hanem személyautósan viselkedő, pontosan kormányzódó, jófajta Honda. Nagyon kevés ilyen egyterű-szerűséget termelt ki eddig az autóipar, tán még a Mazda Premacy volt hasonló, de annak a hétüléses verziója gyakorlatilag fellelhetetlen, mivel nálunk csak öt üléssel árulták. Vagyis nem tejesen fair az összehasonlítás.

Nem állítanám, hogy az 1,7-es motor csodákra képes, de elmegy ezzel a kasznival. 125 ló, nyilván öt mázsával megrakva nem lesz sem az érdi, sem más emelkedők királya, de a hegyi versenyzés amúgy sem opció ebben a műfajban. Normálisan viszont lehet vele közlekedni, még csak nem is ordít a motor.

A váltó ZSENIÁLIS. A Honda akkoriban kezdte a műszerfalra rakni a kis joystickot, a Streamé is ott van, akárcsak a lövedék-Civic-é. Gangból csak öt van, de egy takarékos hatodik csak elméletileg hiányzik, hisz nincs meg a hozzá tartozó nyomaték sem. Eleve vicces, hogy a csúcsnyomaték (150 Nm) egy egyterűként árult autóban 4800-nál érkezzen meg, de ha nem ezen töri a fejét az ember, kiderül, hogy annyira nem nagy baj. A fölényesebb közlekedés a kétliteres benzinmotor szakterülete lehet, nyilván több benzinért cserébe.

Nézzük még a kritikus kérdést, a megbízhatóságot és a romlandóságot. Annyit mondok, ez egy rövid bekezdés lesz, a Népítéleten 8,16-os átlagot futó autóknál ez így szokott lenni. Egyetlen ítélkezőtől sem adott négyesnél rosszabb osztályzatot, ez még a megbízhatóságukról híres Toyotáknak sem szokott sikerülni. Olajcsere, fékbetét-csere, ablaktörlő és hasonlók: ezek a streamesek gondjai. Nepperünk féktárcsát cserélt a németországi eredetű kocsin, meg még a bontóból szerez egy hátsó ablaktörlőmotort, mert a tengely simán letört. Rozsda nincs, de ezt azért érdemes megnézni a hátsó kerékjárati íveknél, hisz japán autóról beszélünk.

Nem akarom azt az benyomást kelteni, hogy a Streammel egyfajta praktikum-mennyországba vesz belépőt az ember, de a többségnek pont elég az, amit egy ilyen kocsi tud, a többség amúgy sem szórakozik az ülések variálásával. Azt végképp nem szeretném elhitetni senkivel, hogy a puhaság-detektorja kiakad a túlvezérléstől, mert a Hondában is mindenhol kemény, egybeműanyagok burkolják a teret, viszont az autó még így tizenévesen is jól összeszereltnek és tartósnak tűnik, a kárpitok meg tartósak, a technika meg pláne. Az a kevés extra, ami benne van, működik.

Sok alternatívája sincs, a már emlegetett Premacy fehérholló-hétülésese, esetleg még a Dacia Logan MCV jöhet szóba. A Mazda már olcsóbb, de némelyiket kezdi megenni a rozsda. A Dacia akár ugyanennyiért beszerezhető fiatalabban - még új korában is öregebbnek tűnt a kivitelezés színvonala miatt, mint ez a Honda 12 évesen. A Dákó benzinmotorjaira ez hatványozottan igaz, és a Logan első generációjának sem világbajnok a korrózióvédelme. Talán még ott az Opel Zafira első generációja, szinte gombokért, többet nem is ér, mert ez a típus nem az Opel legjobb korszakában született. A Streammel viszont az a legnagyobb baj, hogy nagyon kevés fut belőle egész Európában, és még így sem a legolcsóbb. Aki ezt nem érti, azért próbálja ki egyszer.