Ford Focus 1.5 Ecoboost 182 lóerő – 2015.

Kétféle fészlift létezik: az ember vagy azon elmélkedik, miért kellett elrontani az eredetit, vagy azon, miért nem lehetett egyből így. A harmadik generációs Focus a ritkább, utóbbi típuson esett át, amikor megkapta a Ford aktuális harcsaszáját. Valahogy jobban összeáll így a kép, nem olyan zaklatott, tagolt, zavaros az orra, a visszafogott, egyszerűbb fényszóró is egyértelműen harmonikusabb, mint az előző, nem beszélve a nyeles serpenyő formájú hátsó lámpatestekről. Pofás lett, na.

A feszesebbre húzott külsőnél is nagyobb lépés történt odabent. Kiegyelték a gombrengeteget, és összeraktak egy kellemes érintőképernyő-rádióvezérlő-klímapanel hármast egymás alá, ahogy manapság illik. Most már tényleg nem lehet belekötni a kezelhetőségbe, így kell ezt csinálni. Minden ott van, ahol keressük, tanulni se kell, mert pont úgy működik, ahogy várjuk. Nem csak dizájnban, ergonómiában is beérett a Focus, tudja, amit 2015-ben elvárunk egy autótól. Éjjel kicsit sok a kék fény, világít a küszöb, az ajtónyitó, a váltógomb, ízlés dolga, jópofának vagy vakításnak tartjuk, engem nem bánt.

Extrákból eddig se volt hiány, a tesztautót is megtömték mindennel, amit találtak a polcon. Sávelhagyás-figyelő, holttérfigyelő, parkolóautomata, állítható színű hangulatvilágítás, erről álmodik ma az újautó-vásárló. Én persze hagynám a francba ezt a kütyühörcsögölést, de nyilván megvan minden ilyesminek a rajongótábora, különben nem csinálnák. Az elektromos ülésállítás memória funkció nélkül végképp a világ legfölöslegesebb extrája, az ülésfűtés is csak a télen hideg bőrkárpit miatt kell.

A napfénytetőt ellenben magam is kedvelem, viszont ma az A3-as rajzlap méretű kémlelőnyílás nevetségesen kicsinek hat, amikor másoknál a komplett üvegtető felét hátra lehet kurblizni. Ráadásul alapesetben csak kétharmadig nyílik ki, mert igen kifejlett bubogási hajlama van. Még ebben a köztes állásban is istentelenül elkezd dübörögni már városi tempónál, ha pedig teljesen hátratoljuk, elviselhetetlen. Szóval erre ne költsön senki, ha véletlenül remegne a keze az extralista fölött.

A másik negatívum, ami ősi Focus-örökség, a szűkös hátsó pad. Mintha tőle vették volna el azt a rengeteg teret, amit a Mondeóba öntöttek. Klausztrofóbiások készítsék be a megfelelő tablettákat, mielőtt beülnek a sötét, passzentos zugba, amit hátsó ülésnek hívnak. Igen, ez is hozzátartozik a focusozáshoz, mint a csöpögő könyök az augusztusi barackevéshez, együtt kell élni vele. A fő riválisok, akár a Golf, akár az Astra, lényegesen többet adnak itt. Gondolom, a következő generációváltásnál nyúlni fog egy kicsit a Focus is.

Másfelől szintén Focus-hagyomány az élvezetes kormány-futómű, ami máig nem kopott el. Finomodott, kulturáltabb lett a harmadik generációra, de életkedvéből semmit nem vesztett. Hozzá tartozik a teljes képhez, hogy míg 98-ban még csodaszámba ment a Focus-féle virgoncság egy G Astrával, IV-es Golffal szemben, ma már a konkurencia is sokat ügyesedett, sőt. Nagyjából egy szinten vannak, bár a Focus annyit megőrzött az előnyéből, hogy mind közül őt érezni a legközvetlenebbnek, legvidámabbnak.

Nagy a pezsgés a motoroknál is. Jobb, ha elfogadjuk, hogy a következő egy-két évtizedet egyre zsugorodó turbómotorokkal kell leélnünk. Lassan kezdenek ezek is beérni, talán előbb-utóbb meg is szokjuk a sajátosságaikat. Aki korán kezdte, a például a VW vagy éppen a Ford, már a második, harmadik finomított motorváltozatot hozza ki, ami a Focusnál azt jelenti, hogy a hasonló teljesítményszinteken gyártott 1,6-ost idén egy másfél literes Ecoboost váltja.

Elsőre furának tűnhet, hogy miért faragtak le belőle száz köbcentit. Erre leginkább a kínai adórendszer ad okot, mivel ott másfél liternél ugrik egyet a sarc, a Fordnál pedig úgy voltak vele, hogy úgyis át kell tervezni az 1,6-ost, miért ne csináljanak belőle 1,5-öst. Az Euro 6 és az egyre rövidebb CO2-póráz miatt ugyanis már az alig pár évet élt 1,6-os is már elavultnak számít.

Ma már nem csak a start-stop rendszer kötelező, a közvetlen befecskendezés és a turbó mellett egyre többen használnak folyadékkal működő töltőlevegő-visszahűtőt, magyarul a vizes intercoolert is. Ennek a régen igen kifinomultnak számító megoldásnak számos előnye van, például a közvetlenebb gázreakció a rövidebb csövezésnek köszönhetően, de mostanában leginkább az számít, hogy a motorba jutó levegő hőmérsékletét szűkebb keretek között tudják tartani, ami az emisszió miatt rendkívül fontos.

Egy jól kialakított levegős cooler ugyan bizonyos körülmények között alacsonyabb hőmérsékletre tudja lehűteni a töltőlevegőt, városban döcögéskor viszont nem működik olyan jól. A vizes rendszer további előnye, hogy kompaktabb tömböt alkot a motor, és nem lóg rajta kocsányként a hatalmas intercooler, ami előnyös, ha különböző kasznikba építik. Állítólag a levegős komplikált csövezése miatt nem is feltétlenül drágább a vizes rendszer.

Szóval itt van ez a remek kis motor, szédületes 182 lóerővel egy 1,3 tonna körüli bódéban, és 8,6 alatt van százon. Érdekes adat ehhez a teljesítményhez, a 150 lovas Golf 8,2-t tud, igaz, száz kilóval könnyebb is. Azért ráncigálom elő a számokat, mert akárhogy próbálgattam, nem éreztem a Focusban azt az erőt, amit vártam. Emlékeimben elődje, a 180 lóerős 1,6-os Ecoboost fickósabban élt. Elkurvultam volna az elmúlt három-négy évben, elkapattak a 3-4-500 lovas vackok? Nem tudtam magamban eldönteni.

Fura dolog, hogy mitől érezni erősnek egy motort, és mitől nem a másikat. Az 1,5-ös Ecoboost talán azért tűnik vérszegénynek, mert annyira visszafogottan adja elő magát, no meg persze hosszúak az áttételek és a kaszninak is van súlya. Nem vészes a turbólyuka, legfeljebb akkor zavaró kicsit, amikor kettesben visszalassítunk egy jobbkezes utca előtt, és hiába tapossuk, nem akar megindulni, csak amikor már átgurultunk a kereszteződésen, de ez minden kortársánál hasonló. Akkor van elemében, amikor megvan a fordulat, országúton, autópályán, itt fölényesen lehet vele előzgetni, szűk neki a törvények szabta keret. Városban viszont, ahol ha spórolunk és szót fogadunk a váltásjelzőnek, vagyis kétezres fordulat alatt tartjuk a motort, éppen csak elégnek érezni az erejét, viszont mesésen egyenletesen, bársonyosan jár alapjárat környékén is.

Először elkezdtem méregetni a nullaszázas gyorsulását okostelefonos alkalmazásokkal, OBD-re szúrt adatszivattyúval. Nehezen tudtam bemenni tíz másodperc alá, bár ez lehet, hogy az ügyetlenségem vagy a mérés pontatlansága miatt volt. Kikérdeztem a Dashcommandot és a Torque Pro-t is, mit mondanak a teljesítményre: az egyik 134-et, a másik 230-at mért. Átlagban majdnem kijön a 182, de ez nekem bohóckodásnak tűnt, nem mérésnek, pedig ezek az alkalmazások olyan adatokat és bekérnek, mint a váltóáttétel meg a légellenállás. Nem hagyott békén a kétkedés, el kellett vinnem fékpadra.

A teljesitmenymeres.hu-nál a szokásos kérdéssel fogadtak: milyen benzin van az autóban? Normál 95-ös, azt írja a nagy könyv. Szerintük meglesz az a 182 ló, de mérjük meg. Így is lett.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire pontosan eltaláljuk a gyári értéket, a legjobb teljesítménymérő padnak is van egy-két százalékos pontatlansága. 181,9 lóerő lett a vége, a gyári 240 newtonméternél még nagyobb nyomatékot is mértünk, 263,3-at. Szóval megvan a kraft, nincs helye az akadékoskodásnak. Mindemellett 7,5 literrel el tudtam járni vele, jellemzően városban, csak kicsit oda kellett figyelni, hogy ne pazaroljak. Mit kívánhat többet az ember?

A Focus nagyon szerethető autó, ha valaki ki tud békülni a kicsit bazári belsőépítészettel, ahol még a váltógomb is világít, és nincs szüksége több helyre. Annyit kell fejben helyre tenni, hogy ez a 182 lóerős csúcsmotor nem egy habzó szájú vaddisznó, hanem kellemesen erős négyhengeres, de valószínűleg a 150 lovas testvérét se érezni gyengébbnek, legfeljebb a nálunk illegális sebességtartományban vérszegényebb. Mellettük a 125 lóerős, ezres háromhengeres és a jó öreg 1,6-os Ti-VCT adja a benzines választék alját, ugyanennyi lóerővel.

Aki nem szeretne dízelt, ezek között biztosan megtalálja a magának valót, legfeljebb csak az árak láttán szédül el kicsit: a legolcsóbb, négyajtós, kék Focus listaára 5,185 millió magyar forint (minden más szín feláras), a fulladásig extrázott tesztautó közel kilencbe fáj. Persze tudjuk, a listaár csak tájékoztató jellegű, lehet belőle alkudni bőven, és a konkurencia sem adja olcsóbban a hasonló autóit. Focusból amúgy is valami egyszerűbbet, közepeset szokás választani, főleg cégautónak, aminek jellemzően viszik.