Stílus a csúcson, ár a padlón
Év Autója, döntős autók: Volvo XC40
Új terepre gurul ez az autó – íme, az első kis-középméretű Volvo-SUV! Kicsi, de nem szerény, szinte semmiben, hiszen elöl-hátul tágas, megvan benne az XC60 kis híján szinte összes extrája, de a szerény méret és a frissebb tervezés miatt az összes ismert Volvónál összeszedettebb.
Magabiztosan áll a Mortefontaine-i parkolóban, olyasféle vigyorral, mint Brad Pitt ahogy a Blöffben a szorítóba a lép. „Úgyis leütlek benneteket” – ez látszik a pofáján. És még az is megeshet, hogy igen.
Most hangosan gondolkozom kicsit. A hét, ringben maradó autó tesztelését megelőző napon, az Év Autója-nagygyűlésen hosszan beszélt hozzánk elnök, titkár és frissen megválasztott elnök (utóbbi kettő egyébként azonos személy), hogy a szavazásban bátrabbaknak kellene lenniük a zsűritagoknak, nem kellene mindig ennyire óvatos, nagy tömegek érdeklődését megfogó autókat megválasztani újra meg újra. Lelkesítő szavak, kérdés, hogy az üzenet átmegy-e még abban a szűk másfél hétben, amíg le kell adnunk a voksainkat.
Ha a régi berögződések maradnak, ennek a bátor és friss kis-Volvónak kevesebb lesz az esélye a győzelemre egyik-másik döntős vetélytársnál, hiszen minden, csak nem földhözragadt. A szó szoros értelmében nem, hiszen magas szabadidőautó, bazi kerekekkel, bár olyan rettenetesen nem terepképes. A Volvo új CMA-platformjának ez az első fellépése, később erre épül majd a teljes 40-es széria, illetve a Lynk&Co 1 is, tudják, a kínai távrokon. Épp a jó méret, bele lehet férni elöl és hátul, de még elég kicsi és könnyed, hogy szívből szeretni lehessen. A szokásos, állított tabletes Volvo-féle Sensus fedélzeti rendszer van benne, de itt csak nyolccolos, az ülések kicsit kisebbek, de kényelmesek még mindig.
Amit jól tud ez a Volvo: nem koppan, a gödröknek nagyon nehezen remeg utána a futómű, a kormány spétje is kicsi. Persze, érezni, hogy keresztmotoros, kisebbautó-architektúra a többinél, a kormány nem igazán életteli, de annyira nem is vészes, a futómű viszont igazán ott van a szeren – a külvilágtól és a forgalomtól szigorúan elzárt, kanyargós tesztpályán szépet állatkodtam vele. Természetesen – mint minden mortefontaine-i, döntős autót – levideóztam az egészet, ezért aki vizuálisabb típus és hajlandó felülemelkedni a másfél személyes (köszi, Miki!), tíz perc alatt készített, spontán videók magától értetődő, külvárosi minőségén, talán a kisfilmben többet lát meg belőle.
Ha a bátorságra buzdítás megmoccant valamit az eddig óvatos zsűritagokban, az XC40 esélyesebb Volvo lehet idén, mint bármelyik volt az elmúlt években. Kicsit szerényebb a minőségi szint, de sehol, egy pillanatra nem érezni olcsónak, viszont zajmentes, ügyes, jól mozog, tágas, sok-sok-sok funkciója van, a design pedig teljesen odaüt. És tud még valamit, ami egyelőre nem fontos, de az Év Autója-díj odaítélésekor sok pontot szokás rá adni: van benne világelső innováció is. Az XC40 ugyanis az első autó, amelyet felkészítenek car sharinges használatra: az ilyen funkcióval ellátott autók kesztyűtartójában speciális slusszkulcs lakik, amelyet a megfelelő mobil-appal (és a jelszó ismeretében) távolról aktiválni lehet, így akár barátainknak, akár másoknak megengedjük a hozzáférést és a vezetést.
Épp tegnap tudtam meg egyébként: ez a Volvo On Call nevű rendszer már Magyarországon is rendelhető lesz, bár egyelőre szerintem több szál haj van a fejemen, mint ahányan igénylik, de ami késik, nem múlik, előbbi folyamatosan fogy, utóbbi remélhetőleg sűrűsödik egy-két éven belül. Egyébként meg az XC40, ha igaz a hír, nyolcfélért már megvehető lesz, igaz, nem ezzel a tesztelt, kétliteres, 190 lóerős dízelmotorral és nyolcgangos automata Aisinnel, hanem a másfeles, háromhengeres benzinessel és hatfokozatú kézivel. Na, az már valami.
Igen, ez az első autó, amiről teljesen érteném, ha megnyerné idén a díjat. Maradjanak velünk, minden nap jön egy újabb mortefontaine-i videót tesz, közöttük pedig akadnak még esélyesek.
