Használtteszt: Nissan Qashqai 1,5 dCi – 2015.

Sokáig nem nyavalyognék a SUV-témán, az alap felállást úgyis nagyjából ismeri mindenki: aki szeret autózni, többnyire kerüli a szabadidőautókat, a többiek pedig boldogan használják a nagy testet. Használják, és nem élvezik.

Ezek után pofátlan hazugság lenne azt írnom, hogy a LeasePlantől tesztre kapott Nissan Qashqai a szívemhez nőtt. Az együtt töltött időnk jobban indult, mint az Astrával, az első napokban kifejezetten utáltam Nissant. Ha egyedül megyek, szeretek dinamikusan közlekedni, de a Qashqai-jal kifejezetten rossz tempósan menni.

A kicsi, 1,5-ös, 110 lóerős (Renault-féle dCi) dízelmotor ereje pont megfelelő, de a nyomatéka szűk fordulatszám-tartományban, lórúgásszerűen épül fel, és ha közben még kanyarodna is az ember, hamar tengeribeteg lesz a himbálózástól. Szerencsére a nagyon kényelmes és jó oldaltartású ülések sokat javítanak a helyzeten, de aztán ott a váltó, ami túl hosszú úton jár, ettől kicsit olyan mintha egy kisteherautót terelgetnénk. Itt is van 'de', hiszen a kulissza legalább pontos.

A lendületes haladásnak végül a stressz vet véget. Egy nap alatt vagy háromszor hozta rám a frászt az éktelen sípolás, amit teljesen random csinál a Nissan, ha a rendszer úgy érzékeli, hogy túl közel kerülünk egy másik autóhoz. Próbáltam magasabb, alacsonyabb járművekre, féklámpákra leszűkíteni a dolgot, de nem használt, véletlenszerűen kapunk figyelmeztetést egy-egy mélyebb fékezés közben. Erre panaszkodik is maroknyi Népítélkezőink egyike is, ez a rendszer nem sikerült túl jól a Qashqaiban.

Nissan Qashqai 1,5 dCi forgalomba helyezési és honosítási költségek [Ft]
Vagyonszerzési illeték	60 750
Forgalmi	6 000
Törzskönyv	6 000
Eredetiségvizsgálat	18 500
Regadó	36 183
Rendszám	8 500
Kötelező biztosítás (25 éves férfi, 2 éves jogsi)	76 356 Ft-tól

Másnap már a barátnőmet vittem, aki egyből megjegyezte, hogy milyen szép autó. Hörögve kezdtek forogni a fejemben a fogaskerekek: „Hogy lehet szép egy jóllakott óvodás kifestett szemekkel?” és azon gondolkoztam, hogy legutóbb egy szerintem sokkal szebb kombival érkeztem, de az közel sem váltott ki ilyen rajongást. A nálam töltött napok során kiderült, hogy a csajok egyenesen rajonganak a Qashqai-ért. Már a neve is tök furán trendi (egy dél-nyugat iráni népcsoportot hívnak így), nem beszélve arról, hogy a bakancs forma biztonságot sugároz „ez megvéd mindentől, ebben nem lehet bajom” – ilyen és ehhez hasonló bókokkal illették a kis SUV-t.

Szóval, mivel már nem egyedül ültem az autóban, rámentem a fogyasztásra. Országúton be lehet vinni akár öt liter alá is a száz kilométerenként átlagot, de nem ez a fő truváj, hanem az, hogy egyszerű helyváltoztatási eszközként milyen átkozottul jó autó is a Qashqai még 145 ezer kilométeresen is.

Némi összeszokás után megszűnik a borzalmas billegés, hiszen azért alapvetően inkább feszesre hangolták a futóművet. A keményebb gödrökben kicsit ráz is, amiből lehet érezni, hogy nem terepjárásra tervezték (ahhoz elég rövidek a rugóutak). Biztos sokat javítana a helyzeten, ha nem 18-as kerekeken gurulna az autó (16-os a legkisebb, 20-as a legnagyobb, amit lehet kapni hozzá). A tesztelt autóban nem volt összkerékhajtás és aki ilyet keres, annak fontos tudnia, hogy azt csak a legerősebb, 1,6-os dízelhez lehetett rendelni. Slusszpoén, hogy 4x4-es változat multilink hátsó futóművet kap, de ezzel az elsőkerekes verzió alatt lévő csatolt hosszlengőkarral sem volt semmi baj.

A beltér tökéletesen egyben van, a kormány fényesre kopott karimáján kívül nem látni a használat jeleit. Zörgés egyedül a hátsó csomagtérelválasztók felől jön, az elég zavaró is, de némi kreativitással és habszivaccsal biztos könnyen orvosolható. A legnagyobb működési zajt egyébként a fennhagyott téli gumik okozták, egyébként lágyan, síri csendben siklik az autó.

A 110 lóerős 1,5 dCi alapból sem egy rossz orgánumú motor, de a Qashqai-ban szinte semmit nem hallani a működéséből. A Nissan orrában a motor hatodik generációs, változó térfogatáramú olajszivattyúval szerelt változata szerepel, amely új korában 99 g/km-es szén-dioxid kibocsátásával a legjobbnak számított a maga kategóriájában. A bonyolult szerkezet egyelőre problémamentesen működik és ez autó szerviztörténetében is kizárólag kötelező elemek cseréjét látni: motorolajat például nagyjából harmincezer kilométerenként kapott. A jobb oldali ablakemelők és a jobb hátsó ajtókilincs viszont megadta magát, arra majd kell a következő tulajdonosnak költenie.

Alkatrész megnevezése	Alkatrész márkája	Bárdi Autó bruttó kisker ár (egységár)
Akkumulátor	Exide	40 990 Ft
Kettős tömegű lendkerék	LUK	279 500 Ft
Levegőszűrő	Japanparts	3 318 Ft
Pollenszűrő	WIX	2 500 Ft
Lengéscsillapító / első 1 db	Sachs	49 988 Ft
Lengéscsillapító / hátsó 1 db	Gabriel-TRW	10 490 Ft
Fékbetét első garnitúra	Japanparts	9 614Ft
Kuplungszett	Japanparts	91 892 Ft
Üzemanyag-szivattyú	Pierburg	142 275 Ft

Éppen lakást váltott egy ismerősöm, így a Qashqait költöztető autóként is kipróbálhattuk. A csomagtér pereme magas, de az egyébként az autó külső métereihez képest nem túl tágas csomagtartó (430 liter) ügyesen elnyelt elég sok cuccot, és a hátsó üléseket is könnyű volt lehajtani. Jártam a Qashqai-jal földúton is, de csak olyan terepen, ahol egy régi Swifttel is elmennék. Máshová inkább nem való a rövid rugóutak miatt, főleg elsőkerék-hajtással.

Vágyni továbbra sem vágyok a Nissan SUV-jére, de háromévesen, 145000 kilométerrel látszólag igen jól tartja magát. Hiába számít még bőven aktív modellnek a 2013 óta kapható, második generációs Nissan Qashqai (2017-ben volt a facelift), óriási a választék a használtpiacon. Közel háromszáz autó közül lehet válogatni, a legolcsóbb változatokat már 3,2 millió forintért el lehet vinni és a kevés eltelt idő miatt talán még attól sem kell tartani, hogy 300 ezerről tekerték vissza a számlálóját 150 ezerre. A használt példányok ára megáll 5,5 millió alatt. Akinek nincs baja a műfajjal, aligha fog benne csalódni és mint látjuk, mostanában elég sokan akarnak magasról nézni a forgalomra.