Videó: Mazda MX-30 - BMW i3 összehasonlító teszt

A meghibásodások, visszahívások és persze a töltőhálózat hiányos lefedettsége azt jelzi, hogy a villanyautózás még mindig gyerekcipőben jár. Mégis, napról napra kevesebb kompromisszumot követel, például mert már sok olyan modell van piacon, ami az átlagos városi-elővárosi polgár közlekedési kérdéseit hibátlanul megoldja. Legalábbis papíron, azonban a teljes boldogsághoz nem elég, ha gazdaságos egy autó, jónak is kell lennie – szerintem erre bazíroz a Mazda MX-30. Mert míg az ellenfeleinél rosszabb menetteljesítmény, kisebb akkumulátor kapacitás és nagyobb fogyasztás már a katalógusból kiderül, azt csak kipróbálva érzi meg az ember, mennyire kellemes, már szinte prémium a Mazda élménye, mondjuk Leafből, vagy pláne Zoéból átülve.

A prémium életérzéshez azonban kevés a minőség, látványos megoldások is kellenek. Sőt, legyünk őszinték, egy csomó ember a lóerőt és a megfelelő márkajelzést is elvárja, így hiába sokkal drágább új autóként, mégiscsak a BMW i3 az MX-30 egyik legfontosabb ellenfele. Már csak azért is, mert ha lemondunk az első puki jogáról, és körülnézünk a használtpiacon, akkor a Mazda áráért válogathatunk az egy-két éves i3 94Ah változatokból, kevés kilométerrel. Annak aksija 33 kWh bruttó kapacitással hagyta el a gyárat, ami nagyon közel áll a Mazda 35,5 kWh akkumulátorához. Sőt, a 11 milliós magasságban már az aktuális, 120 Ah akkumulátoros i3 sem elérhetetlen fiatal használtként, ami nagyobb hatótávra képes, mint a Mazda. És még az ajtó is egyformán hülye mindkét kocsin, úgyhogy aki divatos villanyautót akar, szinte biztos felveszi ezeket a listájára.

Bár régebben sok különböző töltési megoldással érkeztek i3-ak, így a használt piaci kínálat is színes, az új Mazda árával összevethető példányok bizonyára mind 11 kW váltóáramú gyorstöltést (type 2) és 50 kW egyenáramú villámtöltést (CCS) tudnak fogadni. Ez azért különösen szép, mert az MX-30 csak 6,6 kW váltóáramú gyorstöltést tud type 2 csatlakozón, és a CCS villámtöltésből nála is 50 kW a teljesítményplafon. A biztonság az egyetlen terület, ahol valóban érvényesíti az újdonságból fakadó előnyét a Mazda, mert míg a BMW négycsillagos értékelést szerzett az EuroNCAP vizsgálatán, addig a nemrég tesztel MX-30 ötcsillagos, és azon belül is kimagaslóan biztonságos.

Ezen túl azonban csak a csomagtartó mérete, és a hátsó ülés kényelme jobb az új japánban, mint a hét éves bajorban, minden más mutatóban egyenlőek, vagy alulmarad az MX-30. Persze új autóként ez az árazásukon is látszik, akinek van pénze nullkilométeres i3-ra, azok többsége bizonyára hamar elveti a Mazdát. De fiatal használt autóként talán pont egy villanyautó a legkevésbé kockázatos, hiszen a mechanikában szinte nincs mi elromoljon, az akkumulátor állapotát pedig lehet pontosan ellenőrizni. Ráadásul jó eséllyel a BMW akkumulátorára akkoriban adott 100 ezer km garancia is még évekig védi a használtan vett i3 tulajdonosát, hiszen városi autók jellemzően nem mennek olyan sokat.

Aki nem hajlandó elengedni az új autó érzését, esetleg sikerrel pályázott az állami támogatásra, és így jóval olcsóbban jut hozzá, az a Mazdával nagyon boldog lehet, mert elképesztően finoman működik minden, amit csak beleraktak. A jót könnyű megszokni, és az MX-30 van olyan jó, hogy szép lassan elaltassa irigységünk, aztán csak használjuk nap nap után, mint egy finoman megmunkált és kezünkhöz idomult szerszámot. De hiába, hogy három gyerekkel nekem papíron az lenne való, mivel egyetlen autóként egyik sem válna be, második autónak, napi ingázáshoz én biztosan a BMW-t választanám.

Pedig valószínűleg drágább szervizelni a BMW-jelvény és a gumiabroncs idióta mérete miatt, cserébe azonban pontosan ott csiklandoz, ahol leginkább szeretem: buli veretni vele. És hogy mindezt csendesen, viszonylag tisztán és filléres napi költségekkel tudja, hát teljesen odavagyok – még mindig várjuk azt az elektromos autót, ami jobb vezetési élmény az i3-nál az árkategóriában.

A 94 Ah kapacitású BMW i3-at a Share Now autómegosztótól kaptuk kölcsön a teszthez, amit ezúton is köszönünk!