Teszt: Ford Focus mHEV ST-Line X 1,0 Ecoboost – 2020.

Tudják, hogyan válnak elérhetővé a villanyautók? Lopva melléjük drágulnak a benzinesek és a dízelek. Az utóbbiak tíz éven belül eltűnhetnek a személyautókból, a benzineseket is csak az mentheti meg, ha mind hibrid lesz. Kiegyenlítődnek a különbségek az akkumulátor árcsökkenése, a kifutó technológia visszaszorulása, a vevők ellenérzései és a villanyosoknak járó ártámogatások miatt. Voilá! A köztes lépcsőfok a hibrideké, a köztes lépcsőfok félútja pedig az olcsóbban gyártható lágyhibrid.

Erre gondolok, miközben Bánk felé hatolunk az új kettesen egy 48 voltos segédhajtással felszerelt Focus mHEV-vel. A váltó hatodikban, a benzinmotor alig forog kétezer pár százat. Ilyenkor szinte hangtalan.

Kétszer kétsávossá szélesedik az út, visszakapcsolok egyet és az unokáimra gondolok. Mit szólnak majd, ha elmesélem, hogy 2020 végén még egy gömbvégű karral választottuk ki, milyen fogaskerekek kapcsolódjanak egymáshoz a manuális sebességváltó nevű szerkezetben? Mihez kötik majd, amikor hengerekről és dugattyúkról, a kihúzatásról, meg belső égésről mesélek? Alternálóból forgó mozgást állított elő? - kérdezik majd. Bólogatok, utána döbbent csend. Benzinből csinált hőt és mellesleg mozgási energiát, ugye? Nevetnek.

A Ford Focus mHEV-et két motor mozgathatja. Az egyik ezer köbcentis, háromhengeres, turbós benzines Ecoboost. Ezzel lesz több gond. Amikor visszaváltás után elforgatom négyezer fölé, az autó szépen megindul, pont, ahogy a 235 newtonméter forgatónyomatéktól várom. Ide kívánkozik, hogy a gyári specifikáció szerint pusztán a benzinmotor 190-et tud.

Erősödik a motorhang, nem lehet megszokni. Egy háromhengeres képtelen olyan szépen szólni, hogy élmény legyen kiforgatni, de ehhez az autóhoz nem adnak polgári kivitelű, többhengeres benzinmotor. Csak 1,5-ös, szintén háromhengeres "nagy" Ecoboostot, és persze a 2,3-as ST-t rendelhetünk, de az egészen más kávéház, ahogy a dízelek is, amelyek persze mind négyhengeresek.

Nem is nagyon érdemes pörgetni a kis motort, mert bár az mHEV 155 lóereje hatezernél jelentkezik, ötezernél már nem óriási lelkesedés. Némi összeszokás után 2000 és 4500 közt használom, elég sokat kapcsolgatom a váltót. Az legalább viszonylag precíz.

Amikor elengedem a gázt, a hajtószíjjal a benzinmotorhoz illesztett villanymotor-generátor visszatáplál az alig egy kilowattóra kapacitású akkumulátorba (mérete, akár a kilencvenes évek eleji táskatelefonoké), hogy aztán a gyorsítás kezdeti fázisában innen nyerjen energiát a segédhajtáshoz.

Mellé kéne kóstolni egy nem-hibrid ezres Ecoboostot, mert így önmagában nem feltűnő a nagy villanyos rásegítés, inkább csak némi szén-dioxid-kibocsátást spórolunk, ezért az száz gramm körül marad kilométerenként, ami a Fordnak is nagyon fontos. 

A Focus fogyasztása vegyesben 7 liter/100 kilométerről indult, majd csökkenni kezdett, ahogy elértük az északi határvidéket és nekivágtunk Nógrád mellékútjainak. 6,5-ig, később 6,3-ig ereszkedett az átlag, ami a nyers teljesítményadatokat nézve barátságos, bár messze van a négyliteres ígért értéktől. Vicces, hogy mennyire életre kel még ez a motor is, amikor a normál üzemmód helyett az S vagyis sport beállítást választottam. Egy idő után meguntam ezt a gázpedál-tuningot és a kihúzatásokat, illetve, hogy a borzalmas és veszélyes közt változó minőségű vidéki utakon, nyálkás időben sportoljak a Focusszal.

Az autó ST-Line kivitelű, vagyis futóműve feszesebb, a kasznit pedig egy centivel lejjebb tették az alapkivitelhez képest. Jól oda is vertem az alját egy kertkapu elcseszett középrészén. A Focusok régi értéke, hogy jó őket vezetni és ez nem változik az évtizedek alatt. Kanyarokban semlegesen viselkedik ez is, és bár nem sportautósak az irányváltások, nem bólogat a karosszéria, sőt, az úthibákon is pontos marad, nem táncol le az ívről. A kényelemből veszít valamennyit a feszes hangolás miatt, de aligha gondoltak arra Fordnál, hogy Magyarországon (ahol tíz mátrai nap alatt összesen egy új Focus jött szembe a sok tizenéves használt autó tömegében) bárki komolyan gondolja majd a lendületes autózást a lerobbant aszfalton.

A Focus negyedik generációját két éve mutatták be, és bár az Év Autója díjat akkor egy villanyautó kapta látható volt, hogy a Ford igyekezett továbbvinni a típushoz köthető, szerethető jellegzetességeket. Talán nincs most szebb kompakt autó a piacon, olyan jól sikerültek az elődnél laposabb és pár centivel nagyobb tengelytávú Focus vonalai. A hangsúlyos farrész, vagy éppen a lapos, hegyes orr megvett kilóra, az autó oldalnézete is sportos, majdnem olyan radikális, mint a Mazda 3 utóbbi generációi.

Az ötajtós karosszéria kompromisszuma, hogy hátra nem túl kényelmes a beszállás és aki nálam magasabb, tehát több mint 183 centi, annak a feje búbja éppen eléri a tetőkárpitot, térdei a háttámlát. Csikós korábbi próbája a bizonyíték erre.

Mivel egyszer sem utaztam magam mögött, csak az tűnt fel, hogy a vagány forma elvett valamennyit a csomagtérből is, amely az ötajtós kivitelben 375 literes, szemben a kombiéval, amelyben több mint 600 litert kapunk az ülések ledöntése nélkül.  Az emberek zöme úgyis egyedül, legfeljebb kettesben autózik. Elöl jó a helykínálat és könnyen testre szabhatók az ebben az autóban elektromos mozgatású ülések. Kicsit mindig magamra húzom a kormányt, így órákig kényelmes a vezetés.

Az indulás bosszankodással jár, mert az isten szerelmére, magyarázza meg valaki, hogy miért hagyták ilyen kiforratlan állapotban a fedélzeti navigációt. A cím megadását hatalmas késéssel veszi a központi érintőképernyő, előfordult, hogy egy tóparti sétaútra tervezett útvonalat, máskor nem tudta, hol vagyunk éppen, így jönnek az értelmetlen kerülők, amikor elvétettük az irányt. 

Az ICE nevű extracsomaghoz nemcsak a meglepően lassú és telefonnal lazán kiváltható navi jár, de a 150 ezer forintos felárban benne van a teljes vezeték nélküli csatlakozási lehetőséget kínáló audiorendszer is. Egy iPhone-t percek alatt párosítva vidáman Spotify-oztunk menet közben, így nem csak a motorhangot nyomtuk el sikeresen, de a kifejezetten szép, kiegyensúlyozott hangzású, tíz hangszórós Bang and Olufsen megszólalásának is örültünk.  

Ezt, és a 400 ezer forintos, teljesen adaptív LED-fényszórót is megrendelném a Focushoz, de a head-up display-n elgondolkodnék, mert bár betölti funkcióját, elvagyok nélküle: csak az utat nézem és érzésre, illetve a hang alapján döntöm el, hogy mikor kapcsolok vissza fokozatot a gyorsítás előtt.

A Focus utastere olcsó anyagokba csomagolja a naprakész műszaki megoldásokat. Értem, hogy a bőr a legtöbb új autóban műanyagszerű, de a szövetek kivételével rengeteg felület szomorkásan néz ki a Fordban, ami szintén focusos hagyomány, és ez nem is az alapverzió. Az ajtóborítások tapintása és látványa olcsó kisautós, a műszerfalon sok a kemény műanyag, az összkép egyszerűen nem illik az egyébként jól összerakott kompakt Ford általános minőségéhez.

Merthogy egy ilyen autó, a feszes-ültetett ST Line X kivitelben, ezzel a motorral több mint 8,8 millió forintba kerül, plusz a tesztautóban még volt kétmilliónyi extra. Szinte pontosan annyit kérnek érte, mint a 155 lóerős mHEV-hez többé-kevésbé hasonlítható 180 lóerős, diesotto-motoros Mazda 3 GT alapára, amely viszont több szempontból is a Ford fölé nő, és ezek közül csak egy a beltér kiviteli minősége.

Ez a Focus, az összes felsorolt és fel nem sorolt extrával (pl. állófűtés 245 ezer, behajtható vonóhorog 210 ezer forint) 10,9 millióba kerül. Biztos lehet alkudni a szalonban, de azért mégis jó volt leírni ezt a szép nagy számot, hogy nyoma legyen, mennyit kértek egy új átlagautóért a dízel-benzinkorszak utolsó évtizedének elején amikor minden az átkozott szén-dioxid-kibocsátásról, a gyenge forintról és más árrobbantó tényezőkről szólt a mi kis valóságunkban.