Teszt: Mercedes E 300 de 4Matic – 2021.

Amit 1993 óta E osztályként ismerünk, az a Mercedes életében jóval régebbre nyúlik vissza: akár az 1953-tól gyártott Ponton is lehet a családfa állítás kiindulópontja. Onnan nézve a kilencedik generációnál tartunk, ezt frissítették tavaly, négy évvel a 2016-os bemutató után. Ekkor kapott négykerék-hajtást a dízel hibrid változat, ami ugyan felesleges túlbonyolításnak hangzik elsőre, de vezetve fölényes erő és elképesztő tapadás jön át belőle. Azaz tökéletesen beleillik abba képbe, ami az E osztályról fejben megjelenik előttem.

A 300 de neve tehát nem a német kiadást jelöli, hanem azt a változatot, amiben a 220 d-ből ismert kétliteres, négyhengeres, 194 lóerős, 400 Nm-es dízel mögé még beillesztettek egy villanymotort is, ami további 122 lóerőt és 440 Nm nyomatékot dob a közösbe. Együtt 306 lóerő rendszerteljesítménnyel és 700 Nm nyomatékkal tekerik meg a kilencfokozatú automata váltót, és azon keresztül mind a négy kereket. Ami például arra elég, hogy ha dízelmotoros hagyomány szerint 3000-es fordulatszámhoz célozzuk be az autópályás utazósebességet, akkor az 210 km/h. És a menetkészen 2,1 tonnás szedán vezetőüléséből ez tényleg erőlködés és hajcihő nélküli cirkálósebességnek tűnik, ami viccesen felesleges képesség ahhoz képest, hogy csak Németországban használhatjuk ki.

Érdekes módon a végsebesség viszont csak 235 km/h, pedig 4Matic nélkül ugyanez a hajtáslánc tudja a német autópályán kötelező kettőötvenet. Azonban az igazi döbbenet nem ez a tempó, hanem az, amivel sima országúton rombol végig az E 300 de. Fel nem foghatom, hogyan csinálták, de a futómű úgy tartja kordában még a rossz, töredezett, hullámos útfelület támadásait is, hogy közben egy pillanatra sem veszít a stabilitásból, egyre csak nagyobb és nagyobb tempóra tüzelve a kocsi szuperképességeitől megrészegült pilótát. Mindezt tekercsrugókkal és az Agility Control nevű állítható lengéscsillapítókkal, a légrugókra itt semmi szükség. Nem sportautó, mégis számos fickós kupét, kabriót vagy épp forró ferdehátút utasít simán maga mögé, ha való világban elérhető és fenntartható sebességről van szó.

Persze egy konnektoros hibridnél nem ezekkel szokott dicsekedni a gyártó, hanem az elektromos hatótávval, ami a hivatalos közlés szerint 54 kilométerre adódik. A kora tavaszi, hideg reggeleken kiírva sosem láttam többet 45-nél, és a fűtésigény miatt az is hamar harmincasokra olvadt, de ha balzsamos húsz fokban húzzuk le a konnektorról, egy fűtött garázsban, akkor valószínűleg tudja, amit kell. Ennél izgalmasabb viszont, hogy a minden este töltőre dugott kocsival 5,2 literes átlagot mértem, a teljesítményt kihasználva, ami ugyan odébb van a gyári szemfényvesztéstől (1,6 l/100km, lol!), de amúgy szerintem elég jó eredmény.

A hibrid hajtáslánchoz szükséges delejt azonban tenni kellett valahová, és a 13,5 kWh-s aksi miatt 540 literről 370 literre csökkent a csomagtartó mérete. Ez így számokban sem szép látvány, az igazán kellemetlen azonban azzal szembesülni, hogy ez úgy történt, hogy a csomagtér belső részét egy szép nagy doboz foglalta el. És nem ám függőlegesen, hogy a maradék azért legalább egységes tér lehessen, hanem vízszintesen, a padlóban lépcsőt alkotva. A tetejére betömködhetünk ezt-azt, mondjuk szabvány repülős gurulós táskából biztos idefér kettő, meg esetleg egy puha sporttáska még mellé, de ez kellemetlen tornamutatvány, a maradék tér pedig kínosan kicsi.

Tény, hogy ez csak akkor számít, ha kettőnél többen utaznának az E osztállyal – egy-két ember cuccait azért be lehet rakni, és a mindennapi országjárással, városi jövés-menéssel sincs gond. Csak az a baj, hogy ezekre a feladatokra a hibrid E egyszerűen feleslegesen nagy és feleslegesen erős. Persze vágom én, hogy ezt az érvet az ilyen autót vásárlók nagy része körberöhögi, nem beszélve az GLE-X5-Q7 volánnál egyedül várost járó urakról és hölgyekről. Azért kell mégis megjegyeznem, mert a Mercedes E általában azzal tűnik ki a választékból, hogy az erőfölény és jó megjelenés mellé tágas és praktikus teret is kínál, hogy úgy mondjam: normális esetben ez az ész választása, a visszafogott, elegáns verziója a luxusnak. Hát ezt itt elfelejthetjük, marad a rongyrázás, meg a zöld rendszám.

Persze mindez igaz volt akkor is, amikor Sturcz Anti próbálta a hátsókerék-hajtású változatot, a 4Matic ugyanis csak havas-jeges úton tenne hozzá a témához. Az viszont legalább kiderült, hogy az E tekercsrugókkal is tökéletes, tehát ha a spórolás a cél, a légrugót elhagyhatjuk. Sőt, akkor már igazából az egész hibrid kócerájt elhagyhatjuk, hiszen 4Matic van az alapot adó 220d-hez is, ami háromszáz kilóval(!) könnyebb, rendes csomagtartója van, és országúton-autópályán biztosan nem eszik többet. Városban igen, de mivel a három mázsa súlytöbbletet éppen hárommillió forint ártöbbletért adja a 300 de 4Matic (listaár: 22,9 millió forint), van bőven mit tankolásra és parkolásra félretenni.

Anti tesztje óta annyi változott igazából, hogy a frissített E osztály MBUX kezelőfelületet kapott, és ezt nem fogja mindenki szeretni. Hogy eltűnt a Command tekerőkapcsoló, az oké, nekem nem hiányzott. A központi, navigációs felület a tapipadon és érintve is viszonylag jól kezelhető, és állítólag a hangvezérlés se rossz, bár az inkább tulajdonosként kiismerhető, mert kell hozzá az összeszokás. Hanem míg az A osztály autóiban kivétel nélkül szerettem és jónak találtam a kormányon elhelyezett gombokat, ebben az E-ben érintős felület mind, és még csak nem is működnek valami frankón. Például az óracsoport vezérlésére szolgáló négyirányú kapcsoló tökéletesen intuitív volt az A-ban, itt viszont folyamatosan szenvedtem, mert sosem arra csúszott, amerre az ujjammal küldeni próbáltam. És továbbra is csak több lépcsőben lehet a lejátszott zenék közt váltani, nincs rá külön kapcsoló.

Ha hozzáveszem, hogy a hibrid hajtásláncnak sem találtam önálló kapcsolóját, tehát ha spórolni akartam a konnektorból betankolt árammal, akkor Sportba kellett tennem a kocsit, másként nem indult be a dízel, akkor az a vége, hogy hiába szenzációsan kényelmes az ülés, az E ergonómiája nem hibátlan. Apróságok ezek, a legtöbb tulaj megszokja őket, de ma már simán meg lehet ugorni a tökéleteset is, tehát az az érzésem, direkt mennek ezen az úton, az egyediség jelszava alatt. Ahogyan a konnektoros hibrid is biztosan direkt olyan-amilyen, hiszen ez elsősorban az Európai Unió felé, CO2-elszámolás szempontjából fontos modell. A tulajdonos meg majd megszokja, hiszen ez egy Mercedes.

Ide kattintva kereshet készleten lévő, új   Mercedeseket a Jóautókon   . .