Bemutató: Volkswagen Golf R 2.0 TSI DSG 4motion - 2021.

Mindenütt mesebeli mézeskalács házikók sorakoznak, nyugalmat árasztó parkokkal a kőből magasra húzott templomok körül, kisebb gazdaságokkal a városka szélein, ahol a csűr mellett békésen legelésznek a tarka bocik. Németes rendben közlekedik mindenki, a Volkswagen Golf R 235-ös Bridgestone gumijai alatt ilyenkor csak halkan dobog a sűrűn rakott bazaltkockás út. Aztán lekanyarodik az utolsó kombi Passat, kitisztul a fákkal szegélyezett egyenes, padlón koppan a gázpedál és: azannya, de rohadt módon megy ez!

Aki imádja a Megane RS élénk fenekét vagy a Civic Type-R mechanikai finomságát, annak az összkerekes Golf R olyan, mintha Colombo V12-es Ferrariból hangtalanul katapultáló Teslába ülne. Mert a Volkswagen Golf R mágiája nem az, hogy hordószámra termeli a vezetőben az adrenalint, mert ahhoz egyszerűen nem elég zabolátlan, hanem a használhatóvá tett erő miatt olyan nagyszerű.

Elvégre ez nem más, mint egy Golf

Ez az a konzervatív autó, amihez mindent mérünk annak ellenére, hogy már jóval több kompakt van, mint a ‘70-es évek közepén, amikor az első Golf megjelent. Mostanra a szabadidő-autók nőttek fölé, és az elektromos ID.3-as is a trónjára pályázik. Az autóipar egyik örök és megingathatatlan márványoszlopa, amit csak óvatosan csiszolgatnak, és a jellegzetesen golfos elemeihez, mint a vastag C oszlop, nem is nagyon nyúlnak.

Akárhogy nézem, nekem ez a letaposott Adidas Superstar orr nem jön be, és a Golf R-en keresztbe futó kék csík, alatta pedig a kínos aliexpresszes fényvonal sem segít sokat. A táskásan lefolyó fényszóróknak sem épp az az üzenete, hogy ez majd jobb felütéssel és bal horoggal szédít meg.

Nincsenek izmosra gyúrva a lemezei, de a Golf R-en van pár apró részlet, amiből kiderül, hogy mind közül ez a legesélyesebb kúpot osztani éjjel a Váci úton. Az egész lökhárítója egy hatalmas légbeömlő, ami mögött faltól falig hűtők vannak, mert a 320 lóerős TSI-nek kell a rengeteg levegő. Decens kis szárny van rajta, ezüst színűek a tükörházai és a 19 colos felnik mögül üvöltenek a kékre pingált féknyergek, hátul pedig négy kipufogóvég mered. A kombin csak szolid króm a kidörgő, az ötajtóson lehet akár hangosabb Akrapovic.

Feldobják az utastér feketeségét a kék kockás kárpitba csomagolt sportülések, amikben rendesen jó ülni, klasszul kézre áll a perforált bőrbe kötött vaskos sportkormány. Mindenhol vannak kis tárolóhelyek, az ajtózsebekben elfér az újratölthető palackos víz, a tablet etetéséhez temérdek USB aljzat akad, a telefonnak pedig van fedeles vezeték nélküli töltője, hogy versenypályán kanyarogva se élje át a súlytalanságot.

Négy személynek bőven tágas a beltér, különösen a kombi, aminek hosszabb a tengelytávja és persze a csomagtartója is. Nem kell tetriszezni a heti nagybevásárlás után, mert 611 liternyi motyót lehet beleszórni, az ülések döntése után, költöztető módban már több mint 1,6 köbméternyi cucc elfér benne. A műanyagokon viszont érezni, hogy a nyolcas Golfnak kevesebb fejlesztési keret jutott, mint a korábbi hetesnek.

Kiradírozták a műszerfalról az összes gombot, így már nincs klímapanel sem, mindenért az érintőképernyőt kell taperolni. Sokat finomodott a fedélzeti rendszere, de még mindig kicsit nehéz logikájú, lassan betöltődő és olykor akadozó. Legalább vezeték nélkül tudja az Apple CarPlay-t. A Golf R digitális élményének kellemes pontja a virtuális óracsoport, aminek van hagyományos és nagy térképes nézete, valamint sportosabbik, ahol a sebesség és a fordulatszámmérő van középen, két oldalt pedig bármi lehet a turbónyomástól a nyomaték-skálán át a G-erő mérőig.

Miközben az eddig ismert autóipar - és ezzel együtt a Volkswagen - nem csak a fenntartható fejlődés útján botladozik, de úgy tűnik, hogy a korszak történelmébe a világszintű chiphiány bizonytalansága is vastag betűvel íródik be, a Bilster Berg versenypálya mellett csak néhány fehér vállalati cipő Way to Zero logóján oson be a jövő vegán autózásának ígérete. Szinte minden más a régi rendszer szerint megy. 

Tehát a Golf R nagyobb, erősebb, és szórakoztatóbb, mint valaha

Patikamérlegen grammolták ki a Volkswagen Golf R-t, hogy éppen a Cupra Leon és az Audi RS 3 közé essen, és ez tökéletesen látszik minden táblázaton, grafikonon, teljesítmény- és nyomatékgörbén. A 2,0 literes, négyhengeres turbómotor 320 lóerős, a katalógusban a 420 Nm nyomaték úgy néz ki, hogy 2100-as fordulatnál hirtelen felszökik és egészen 5350-ig egy akkora szakadatlan síkság, hogy még az Alföld is kinyújtózhatna rajta.

Rajtelektronikája végtelenül egyszerű, akár egy Porschéban, itt is elég letaposni mindkét pedált, csak amíg megjelennek a Launch Control pixelei, majd leszállni a fékről és tűrni, hogy a lufira fújt TSI úgy préseljen az ülésbe, hogy a tüdőm rácsavarodik a gerincoszlopomra. Mert simán tud olyat, hogy önkéntelen kiszaladjon egy hangos azistenit, elvégre 4,9 másodperc alatt van meg neki nulláról a 100 km/órás sprint. Annyira okosan és villámgyorsan dolgozik a 7 sebességes DSG, hogy csak egy rövid szakasz erejéig próbálgattam a kormány füleivel váltogatva okosabb lenni, aztán feladtam. Normál módban a Golf R sem egy üdítő jelenség, csak egy csendben és gyorsan suhanó kompakt. Race módban, sportosra állított váltásokkal már előbújik belőle a hot hatch.

Őrületesen mókás versenypálya Bilster Berg, aminek a vonalvezetését mintha vidámparki hullámvasútról lopták volna. A 4,2 kilométer hosszú pályán csak a célegyenes van síkon, 19 kanyarja van és 44 dombocska, meg egy 26 százalékos lejtő, erősen visítós balossal, majd hirtelen 21 százalékos emelkedővel. Itt derült ki, hogy a Golf R 20 mm-rel ültetett futóműve nem csak simán feszes, hanem patentül tapad mindenhol akkor is, ha szabadesésből kell kanyarodni, vagy szűk S-ben dobja meg innen-onnan a rázókő. Ehhez azért kell az is, hogy a kormányzás hiába szótlan, annyira közvetlen és az erői pont olyanok, hogy érezni rajta, itt ragadós Michelin Pilot Sport Cup 2-ket kell eltekerni nagy tempónál.

Alumínium agyon, kis lábakon állnak a 357 mm-es lyuggatott féktárcsák, így nem csak jobban tűrik a hőt, de 600 grammal könnyebbek is oldalanként. Szépen adagolható, a célegyenes végén, a sokadik komoly beleállás után is bitang módon lassítanak a négydugós fékek. Kigyorsításkor lelkesítően szívja a levegőt a turbó, aztán a refrént átveszi a masszív kipufogóhang, váltáskor lelkesítő durrogásokkal. 

Miközben épp hevesen gépészkedtem a versenypályán, voltak olyan pillanatok, amikor a balesetmegelőző rendszer viccelt meg, máskor pedig a kormány karimájához közeli érintőgombok miatt omlott össze az illúzió. Az előbbit kikapcsoltam a menüben egy kiállás után, a másikkal nincs mit kezdeni, egyszerűen idegesítően kretén helyen van az R mód gombja, így könnyű akaratlanul is kikapcsolni a pályanapozós módot. Nagyon nyomasztó kétségbeesés ült a vállamra, amikor az eddig fenekével vidáman rajzoló gép elkezd orral kifelé nyomulni az ívről, az ESP meg olyan szigorú lesz, mint egy töritanár a harmadik üresen hagyott röpdoga után.

Eszeveszett stabilan lehet szürreális tempóval kanyarodni a Golf R-rel, aztán néhány kör után már kellő önbizalommal taperoltam rá az R Performance csomaggal járó Nordschleife logós Special gombra a menüben. Ezt a versenypályás beállítást a Nürburgringen hangolták - ahogyan azt a zöldre váltó háttér is jelzi -, ezzel kevésbé szigorú a kipörgésgátló, szóval nem csak megcsúszni engedi, de úgy segít összeszedni, hogy aztán a bokszban már hős és vakmerő harcosként ünnepelhesd magad, aki kombi Golf hátán küzd meg a kegyetlen másodpercekkel.

Ha nem a tűpontosan meglőtt apex a cél, akkor a Golf R megy keresztbe is

Először bosszankodtam, hogy még egy rendes sperr sem jutott bele, de a kerekek fékezgetésével dolgozó elektronikus diffi (XDS) tehetségesen húz rá a kanyarcsúcspontra. A lényeg viszont a hátsó differenciálmű, mert hagyományos Haldex helyett a hátsó hajtás nyomatékvektorozós, mely oldalanként két kuplunggal képes szabadon osztogatni a newtonmétereket a kerekek között, így simán használható driftre.

Hatalmas, vízzel fellocsolt placcon bőven volt hely próbálkozni a kilinccsel előre autózással, de kell is neki a hely, mert nem csinálja olyan természetességgel, mint amilyen könnyedén Mercedes-AMG CLA 45-nek lehetett kenni. A Golf R a koppra kitekert kormányból és tűzfalon átnyomott gázpedálból ért, innen világos neki, hogy nem véletlen kapcsoltam Drift módba. Egy két kör után annyira éreztem, hogy meg kellett keresnem a Deja vu című számot a teljes Initial D hangulatért, aztán csak pumpáltam a gázt, hogy tartsa kilinccsel előre a bódét. Szerintem csodálatos, hogy ma ilyen szórakoztató programot úgy tol le egy keresztmotoros kompakt, mintha pillekönnyű négykilós kézisúllyal kéne fekvenyomnia.

7:51-et megy a Nordschleifén, de még unatkozni is lehet benne

Mert valójában tényleg csak egy sima kompakt a Golf R, amiben elfér a család, még 160-nál is egész csendben suhan az autópályán, tengernyi légzsák és asszisztens vigyáz benne és körülötte mindenkire. Az igazi tudománya abban van, hogy néhány virtuális gomb megnyomása után mennyire természetesen teszi bárki alá a hétvégi pályanapozás gondolatát.

Ha megnéznéd, honnan indult az erős Golf és mit lehet kihozni belőle, akkor kattints a play gombra!