Használtteszt: Jaguar XE 2.0 I4P Pure - 2017

Fejben nagy bajnoka vagyok a Jaguar eszményének, bár nem azért, amiért szokás. Általában finom anyagokból épített, letaglózó vonalvezetésű szedánok és kupék orrára képzelik a népek a nagymacskát, amiben a stílus, a villantás a lényeg. Csakhogy a brit szigeteken sok izgalmas útnak szar a burkolata, ezért egy igazi Jaguar a sportos vezetési élményt kényelmes suhanással párosítja – és az ilyen futóműért kipirulva tudok rajongani. Az elegáns csomagolás mellett ez volt régen a Jaguar fő ütőkártyája, ám az utóbbi évtizedekben gyakran lőttek mellé, mindkét területen. Újként az XE azonban éppen azzal szólt nagyot, hogy még az etalonnak tartott BMW-hez mérve is jó volt vezetni.

A Jaguar létében egyébként ez a villantás-faktor a fő csapda, a dicsfény, mely halálos átok egyben. Hiába kerül ugyanannyiba, mint az egyenértékű BMW vagy Mercedes, a ritkán látott jelvény miatt mindenki azt hiszi: a rongyot rázod épp. Üzleti tárgyaláson lehet ennek negatív hatása, ami ugyan nevetséges felszínesség, de megtörtént élménye sokaknak. Amíg nem lesz számos Jaguar az utakon, addig ez a vélekedés megmarad, viszont épp e vélekedés miatt nem lesz számosság. Csoda, hogy egyáltalán kísérleteznek még a márkával a JLR csoportnál, miközben az épület Land Rover szárnyában mintha csak nyomtatnák a pénzt. Na ezért döbbentem meg, amikor a Carnext kínálatában egyszer csak ez az ötéves nagymacska törte meg a Passat és 3-as BMW áradatot. Ráadásul benzines!

Jaguar XE 2.0t (2017) forgalomba helyezési költségek [Ft]
Eredetiségvizsgálat	18 500 Ft
Vizsga	27 000 Ft
Regisztrációs adó	87 875 Ft
Vagyonszerzési illeték	110 250 Ft
Forgalmi	6 000 Ft
Törzskönyv	6 000 Ft
Rendszám	8 500 Ft
Kötelező biztosítás (éves, 30 éves vidéki férfi, 13 éves jogsi)	68 582 Ft
Gépjárműadó (éves)	44 100 Ft

Sőt, 2017 különleges XE-évjárat, és nem a tanninok, meg a fűszeres lecsengés miatt, hanem mert akkor cserélték le a kétliteres Ford EcoBoost motort a házi fejlesztésű Ingeniumra. Előbbi a Focus ST közeli rokona, és az XE orrában nagyon meggyőző volt a 240 lóerős változat, mikor újként vezettem: kevesebbet evett, mint az egyenrangú Mercedes C 250, de ugyanolyan jól ment, és finom járással kényeztetett. Persze azt a tesztautót alaposan felszerelték és finom bőrrel kárpitozták, ez a kívül-belül fekete autó viszont egy szinte teljesen kopasz alapmodell. Orrában viszont már a kétliteres Ingenium van (1997 cm3 a Ford-féle 1999 helyett), ami ugyanúgy 200 lóerő és 320 Nm, mint korábban az EcoBoost gyengébb változata, csak épp kevésbé érzem kulturáltnak. Kellemetlen a hangja valahogy, szinte dízel.

Jó hír azonban, hogy a típust új korától ismerő szerelő szerint ez az egyik legkevésbé problémás motor az egész cégcsoportban. A dízel Ingenium esetében gyakoriak olajszállítási - és ebből következő turbó - illetve balansztengely problémák, ám ez a turbós benzines nagyjából gond nélkül elketyeg. Előfordul meghibásodás a szelepvezérlést hidraulikusan állító rendszerben, ezt csörgő vezérműlánc jelzi, amúgy csak a normál karbantartást kéri. Azért azt illik hozzátenni, hogy közvetlen befecskendezéses motor, tehát bizonyára elérheti az ilyen gépekre szinte általánosan jellemző szelep kokszosodás, de ez a kocsi alig futott 60 ezer kilométert, úgyhogy megelőlegezem neki a tiszta bárcát.

Alkatrész megnevezése	Alkatrész márkája	Webshop bruttó kisker ár
Első féktárcsa (db)	Brembo	67 286 Ft
Első fékbetét (garn.)	Textar	49 040 Ft
Lengőkar (első alsó első db)	Sidem	104 648 Ft
Lengőkar (első alsó hátsó db)	Sidem	113 273 Ft
Lengőkar (első felső db)	Sidem	70 987 Ft
Automataváltó olajcsere készlet	Meyle	249 249 Ft
Olajszűrő (db)	Mann-Filter	4 586 Ft
Levegőszűrő (db)	Mann-Filter	14 732 Ft
Pollenszűrő (db)	Mann-Filter	5 907 Ft

Érdekes, hogy webshopban nem találtam hozzá se lengéscsillapítót, se vezérműláncot, a 8 fokozatú ZF automatához viszont van felújító készlet. A szerelő még azt említette, hogy ha gázelvételre búgó hang hallatszik a differenciálmű felől, akkor azt cserélni kell, de ilyen keveset futott autóban ez természetesen mind nem tűnik fontosnak. A motor egészségesen jár, a váltó finoman dolgozik, bemelegedés után már gyorsan is, a difi nem játszik Zsigulisat, és a fedélzeti elektronikák is hibátlanul teszik a dolguk. Csak úgy suhan a gép, kellemes rugózással és megfelelő csenddel biztat nagy sebességre autópályán, szól a zene, hűt a klíma, kényelmes az ülés – ha becsukhatnám a szemem, és nem látnám a lehangoló fekete-szürke belsőt, szinte meglenne az életérzés.

De csak szinte, mert a bőrkárpit hiánya illatban is ront, amikor pedig fotózáskor forgolódnék szűk helyen, kiderül: nem rendeltek bele még tolatóradart sem. Azért ilyen szűk hátsó ablakkal ez meglehetős bátorságra vall, tiszteletet érdemel a sértetlen lökhárító. Bezzeg az állítható lengéscsillapítók bekerültek, mert sportgombra nem csak piros műszerfali fények és érzékenyebb gázpedál a válasz, hanem érezhetően fel is keményedik az autó, ez azonban azzal jár, hogy a számtalan lengőkarból épített felfüggesztésben valami valahol nemtetszéséről biztosít az úthibákon. Csak elöl három kart lehet oldalanként kicserélni, a fenti táblázatból látható, hogy ez listaáron zsebbe nyúlós mutatvány, és érzésem szerint a konkrét autó igényelne is egy átvizsgálást.

Amikor 2016-ban azt a benzines XE-t vezettem, könnyem kicsordult az örömtől, milyen remekül hozta a klasszikus Jaguart: könyörület az úthibákon, megváltás a kanyarokban. Az a gyanúm, hogy az első tulaj pont ilyesmit várt ettől a géptől is, hiszen a sportfutómű és a kikapcsolható ESP benne van, más meg minek – ám így ötévesen nem olyan meggyőző már. A kormány kissé élettelen, a futómű tiltakozik az úthibák ellen, a motor-váltó pedig nem elég bika, hogy egyedül eldöntse a meccset. Átnézett-felújított futómű és valami jó gumi holtbiztos, hogy visszahozna az elveszett fényből, de hiába nagyrészt alumínium, azért mégis másfél tonna az XE, szóval jó lenne még erő. Bezzeg a 340 lóerős V6 kompresszor jól szólhat, bár úgy biztos nem jár el azzal a 8,6 literes átlaggal, amit erről a változatról állít a Spritmonitor.

Szóval nagyon vegyes érzésekkel szálltam ki ebből az autóból, mert a tökéletesnél valamivel gyengébb futóművel nem sok marad, ami mellette szólna. Helykínálata, praktikuma sosem volt az igazi, felszereltségét a rendelés pillanatában spórolták ki belőle, tehát csak a jelvény, meg a viszonylag tetemes árcédula marad. És a zsebbe nyúlós fenntartás, még így, ahhoz képest megbízhatón is. Azt reméltem, titkos tippet találok, vezetni vágyó vagabundok számára, ehelyett olyan, mint egy anti-Jaguar: nincs vele semmi baj, csak épp vágyni nem tudok rá. Azért még nem veszett el a remény, mert erősebb motorral, elegánsabb felszereltséggel tud jó lenni az XE. Akár tudod, miért akarsz nagymacskát a kocsi orrára, akár csak valami különlegesre vágysz, mindenképp érdemes többet is megismerni a pénz villantása előtt. Mert úgy tűnik, egy amúgy jó XE még nem automatikus győzelem.

Persze a kismotoros szedántól ne várjuk ugyanazt, mint amit a kompresszoros V8 kupé tud, nem igaz?

A tesztautót a Carnext by Leasplan kínálatából hoztuk el.