HASZNÁLTTESZT: Toyota Yaris 1.0 - 2012

Szóval legyen megbízható - egy Toyota - de közben egyen keveset - vagy Yaris vagy Aygo -, de azért ne legyen élhetetlenül kicsi, maradt hát a Yaris. 2,5 millió volt a keret, ennyiért már kapni szép tízéveseket, és találtunk is, tucatnyit. Valahogy a sors úgy hozta, hogy ezt néztük meg először, és basszus, gyönyörű volt. Már amennyire egy ráncfelvarrás előtti hármas Yaris az lehet. Mert valljuk be: az egyes is inkább aranyos, mint szép, a kettes elmegy, a hármas meg bálnára emlékeztet. Furcsák a formák - különösen elöl -, valahogy nem stimmel, ahogy a motorház íve az A oszlopba olvad, és az a megfolyó hűtőmaszk is... nem áll össze, na.

Viszont makulátlan volt a belseje, sértetlen a külseje, rozsda sehol, és a motor is szépen járt. A kilométer valós 130 ezer. “Most vegyük meg az elsőt, amit megnéztünk?” - kérdezte apósom, mikor összesúgtunk a köpcös kereskedő háta mögött. “Azt csak nem kéne.” - mondtam én, szóval megnéztünk még hat másikat, persze végül ezt vettük meg.

Van az a jelenet a Mátrixban, mikor Neo agyába letöltenek egy programot, amitől hipp-hopp megtanul kungfuzni. Ilyesmi érzés fogott el, miközben hazafelé vezettem a friss szerzeményt. Meglepő, hogy ezt az autót milyen gyorsan meg lehet szokni. Azonnal tudtam, hol a kuplung fogáspontja, mekkora úton jár a váltó, mennyire harap a fék. Vagy az én agyamba is letöltöttek valamit, vagy minden pont olyan, mint az ember várná - tehát amilyennek lennie kell. Tudnak azért valamit ezek a japánok.

Hazaértünk, a párom pedig becsukta mögöttem a garázsajtót. Az első saját autónk. Másnap reggel azért megnéztem, tényleg ott van-e.

Hamarosan az elsőre furcsa dolgokat is megszoktam. A direkt kormányáttétel városban tök jó, a kemény ülésekben pedig lassabban zsibbad el a hátsóm. Mondjuk a felfüggesztés indokolatlanul merev, amitől jól fekszi a kanyart, de hamar megjegyeztem a környék összes kátyúját. Talán azért ilyen, hogy emlékeztessen: még mindig autót vezetsz. Mert amilyen könnyű ezzel menni, az ember szinte elfelejti. Egyértelmű, hogy ez tudatos törekvés volt a mérnökök részéről. Az egész autó tele van olyan megoldásokkal, melyek egyszerűbbé, könnyebbé teszik a vezetést. Minden nagyon szimpla, egyértelmű: a klíma kontrol három fánk, a gigantikus tükrökből a fél világot belátni, két LED a műszerfalon pedig vígan jelzi, mikor váltsunk sebességet.

Pont a minimalizmusa miatt sokan vádolják a hármas Yarisokat azzal, hogy unalmas, puritán a belső, de nekem nem volt vele gondom. Elájulni senki nem fog tőle, de jópofa, ízléses az egész. Az első ajtók hatalmas zsebeibe rengeteg blokkot, használt zsepit és csokipapírt tömködhetünk, de még egy nagyobb üdítőnek is van hely. Párom nagy örömére a középkonzol is hemzseg a tárolóktól, szóval könnyen hozzáférhető a kézkrém, ajakír, töltőkábel, szemüvegtörlő, tiszta zsepi, aprópénz és a cuki békás toll is. A ma divatos kijelzőtengerhez képest egyenesen felüdülés az analóg sebességmérőt nézni. Semmi sem villog vagy fénylik a kormány mögött, így nincs, ami elvonja az ember figyelmét. Napi 8 órát bámulok képernyőt, szóval köszönöm kedves autógyártók, nem akarok még vezetés közben is tévézni.

Az ezres háromhengeres szívó benzines teljesen kulturált, de a hangját szokni kell: alapjáraton egy traktor, alacsony fordulaton dízel, ha odalépek neki, akkor megvadult dízel traktor, de ezt is lehet szeretni. Nyilván a 69 lóerő nem sok, de városba elég. Sőt. Alacsony fokozatban minimális gázadás mellett is úgy ugrik, mintha farba rúgták volna. Igaz, az emelkedők nyögvenyelősek: egy négyfős nyaralásra menet jól megpakolva nagyon szenvedősen ment fel a Mecsekre. Cserébe a fogyasztás igazán baráti: országúton még 5 litert sem eszik, városban 5,3 az átlagom, vegyesben 5,1.

Saját az autó, szóval nagyon jó lenne továbbra is csupa-csupa jót írni róla, meg hogy mennyire a szívem csücske, de sajnos nem az. Teljesen korrekt, jól használható, praktikus a hármas Yaris, de lelkesedni nehéz érte. Alacsony fogyasztás és korrekt kényelem mellett megbízhatóan elvisz A-ból B-be, de ennyit tud.  Rengeteget vezettem a múltban egyes Puntót és Twingót, melyek lassan veterán korúvá érnek. Egyik sem a nagybetűs vezetési élményről híres, és en bloc mindkettő rosszabb, mint a Yaris, de mégis inkább ezeket vinném el egy körre. Olyan ez, mint amikor az ember megkíván egy strandhambit: száraz a buci, olcsó a hús, fonnyadt az uborka, silány a ketchup, de valahogy ettől jó az egész, ettől van karaktere. Ezzel szemben a hármas Yaris inkább egy mekis sajtburger. Tisztességes iparosmunka, ami megbízhatóan hozza, amit ígér, de karaktert kár keresni benne. Más kérdés, hogy a vásárlásnál ez nem is volt szempont, és legyünk őszinték: a tervezőasztalnál sem. Aki szenvedélyt, drámát, érzelmeket akar, az úgysem takarékos városi kisautót fog venni, pláné nem Toyotát. Akkor meg kár is időt, energiát és pénzt fordítani erre. Talán ilyesmi játszódhatott le a mérnökök fejében, mikor a hármas Yarist tervezték.

Sajnos ez még nem minden. Valahogy az a híres Toyota megbízhatóság sem működik nálunk annyira. Igaz, az elmúlt egy év alatt nem romlott el benne semmi, de akadnak aggodalomra okot adó jelek. Egyrészről, bemelegedés után megszólal a nyelestengely csapágy, melyet cserélni jó nagy szívás. Még aggasztóbb, hogy az olaj is fogyogat. Bár az 1KR-FE motor állítólag nem hajlamos erre, könnyű sorstársakat találni a neten. Próbáltunk hiper-szuper olajat is, de nem segített - muszáj lesz jobban ránézni.

Ez a konkrét Yaris egy évvel ezelőtt 2 millió 350 ezer forintba került. Ugyanilyen futásteljesítménnyel és motorral mára simán 2,8 sőt, 3 millió forint környékén adják a pofásabb darabokat. Ehhez képest a 2012-es Volkswagen Polók jóval alacsonyabbról indulnak, de itt is gyorsan három misi fölé jutunk. Opel Corsából szűkebb a választék, de az árak valamivel egymillió fölött indulnak, és nem is emelkednek meredeken. Úgy tűnik, hogy a vetélytársakhoz képest a hármas Yaris jobban tartja az értékét, mely mutatja a típus iránti keresletet.