Sajnos vagy nem sajnos, de az egyterűk korának leáldozott. A formának korábban számos rajongója akadt, mert rendkívül praktikus, ha az adott alapterületből a lehető legnagyobb belső teret és variálhatóságot hozza ki egy gyártó. Az utóbbi években azonban nagyot változott a világ: a hobbiterepjárók szinte minden szegmensben átvették az uralmat, a klasszikus értelemben vett egyterű birtoklásának vágya pedig alábbhagyott. Lépni kellett, a Renault pedig lépett.
A Renault-nak volt egy igen patinás típusa – az Espace – amivel így három dolgot csinálhatott. Bejelenthették volna, hogy megszüntetik, de akár még azt is mondhatták volna, hogy őket ez nem érdekli és csak azért is kitartanak az egyterű mellett. Ezek helyett végül a harmadik, egyben legkézenfekvőbb utat választotta a francia gyártó: csináltak egy böhöm nagy, hétszemélyes hobbiterepjárót, majd rásütötték az Espace emblémát.
Jó ideje sejteni lehetett, hogy erre készül a Renault, hiszen korábban már megszellőztettek néhány képet, amin az új Espace sziluettjéből adtak ízelítőt és azok alapján is úgy tűnt, hogy jó eséllyel egy SUV lesz az Espace-ből. Ennek köszönhető, hogy már kevésbé ért meglepetésként a párizsi bemutatón, amikor leleplezték az új modellt és kiderült, hogy tényleg terepjáró lett a grandiózus egyterűből.
Megkérdőjelezhetetlen előny, hogy SUV-ként piacképesebbnek tűnik az autó, hiszen úgy néz ki, hogy a vevők még mindig szűnni nem akaró vágyat éreznek, hogy egy hatalmas, terepjárószerű tárgyat birtokoljanak. Az Espace esetében azonban akad egy kis probléma: a típus így elvesztette eredeti báját és ütőkártyáját, hiszen többé nem egy jól variálható, kicsit ormótlanul kinéző, de könnyen felismerhető egyterű, hanem bármelyik másik kihívójával könnyen összetéveszthető terepjáró.
Ennek ellenére viszont kifejezetten jól néz ki: egy arányos, szép részletmegoldásokkal megszórt autó lett az Espace, ami magán viseli a márka mostani stílusjegyeit. Az első fényszórót és a hátsó, egybefüggő lámpát szépen kidolgozták, menők a felnik – különösen az, amelyiknek az ágai az Eiffel toronyra emlékeztetnek – és az elérhető színek is.
Csakhogy akárhonnan nézem, sajnos semmi újszerű vagy érdekes nincs benne, hiszen gyakorlatilag teljesen ugyanúgy néz ki, mint az alapnak használt, majd 7 centivel megnyújtott Renault Austral, ezért csak második ránézésre lehet megmondani, hogy tulajdonképpen egy új modellről van szó. Ebből a formanyelvből jelenleg a Megane E-Tech-kel hozták ki a legtöbbet, de azóta nem merték a többi modellt ahhoz hasonló bátorsággal megrajzolni, inkább csak az ott bevezetett ötleteket használták fel.
A bemutatón többször hangsúlyozták, hogy ez, vagyis a hatodik generációs Espace kisebb lett, mint az elődje: a hossza 4,72, ami azt jelenti, hogy 16 centivel kurtább, mint az előző. A tengelytáv 2,74 méter, ami 14 centis csökkenést jelent az ötödik generációs modellhez képest. Ez lényeges méretbeli visszalépést jelent, ami akkor érződik igazán, ha kipróbáljuk a harmadik üléssort: ha a középső sor is felnőttekre van belőve, a harmadik sorba már csak cipőkanállal fér be egy átlagos méretű felnőtt. Az egyterűktől megszokott, csodás variálhatóságnak szintén búcsút inthetünk.
Az Espace sztori
A Renault volt olyan jó arc, hogy ha már SUV-t csinált az Espace-ból, azért a bemutatóra elhozta az összes elődöt, hogy közelről is meg tudjuk nézni honnan indult és mivé lett a típus. Az első modellt 1984-ben mutatták be, egyidőben az Apple Macintosh-sal, ami azért lényeges, mert a Mac-ek is egy jól látható, nagy ívű fejlődésen mentek keresztül az elmúlt évtizedekben, amit a Renault az Espace-generációk fejlődéséhez és adaptálódásához hasonlított.
Számomra egyértelműen a nap legérdekesebb pontja az volt, amikor végigülhettük egymás után mind a hat Espace-t. Az első, még nagyon szögletes, baltával kifaragott változat annyira sármos és karakteres volt a világos kárpitokkal és a végtelennek tűnő üvegfelülettel, hogy az már szinte irreális, imádtam.
Az 1991-es második és 1996-os harmadik generáció sokat nőtt és nagyon ügyesen ráéreztek arra is, hogy hogyan maradjon egy lecsapott elejű hasáb stílusos. A tér és a funkcionalitás ezeknél természetesen abszolút hibátlan.
A negyedik generáció 2002-be érkezett és a mai napig a kedvencem, de sajnos borzalmasan rossz minőségű, széthulló autó hírében áll, amiből művészet olyat találni, ami még nem adta fel a harcot, vagy épp nem készül rá. Nagy kár érte, hiszen a belső dizájn, a variálhatóság és tér alapján egy hibátlan egyterű is lehetne, de sajnos nem az.
Az ötödik, 2015-ös generációnál már hallgattak a modern idők szavára és az már jóval kevésbé lett klasszikusan egyterű-jellegű. Próbálták légiesebbé tenni, miközben már felsejlik benne némi SUV-szerű íz is.
Az új Espace-ből lehet kérni öt és hétszemélyes kivitelt is, de szerintem itt inkább előbbi az igaz út, hiszen öt fő számára fejedelmi a helykínálat, ráadásul úgy még egy elképesztően gigantikus, 777 literes csomagtér is marad. Ha valakinek mégis kell a hét ülés, nem kell szomorkodnia, hiszen a lehajtott harmadik üléssor is csak 100 litert csíp le a csomagtérből, ami még úgy is elképesztően nagy, számszerűsítve 677 literes marad.
A beltér egyébként – a külsőhöz hasonlóan – nem mutat semmi olyat, amit eddig ne láttunk volna. Ez itt most nem egy kritika, ugyanis a Renault-k mostani belterei nagyon jól néznek ki. A műszeregység vízszintes, illetve a fedélzeti rendszer függőleges kijelzője hatalmas, a képminőségük pedig példás. Előbbinél is nagyobb pozitívum, hogy a Google-fejlesztette szoftver gördülékeny – amiben sokat segít az Androidos telefonokból ismert Snapdragon chip – és jól is néz ki. Ezért hatalmas pluszpont jár, hiszen ezt sok gyártó el szokta kottázni.
A belső minőségi és ízléses benyomást kelt: egyszerre érződik modernnek, high-technek és elegánsnak, ebben nincs hiba. Nekem az elegáns kivitelek világos bőrborítása jött be jobban, de aki szeretne, az kérheti a sportos, Esprit Alpine felszereltséggel is, ahol inkább a sötét színek és némi alcantara dominál.
Az Espace hajtásláncát tekintve a legnagyobb meglepetés az, hogy egyelőre nem volt szó tisztán elektromos változatról, pedig mostanában ez a trendi és még hely is akadhatna egy akkupakknak. Egyelőre csak egy hibrid hajtáslánccal mutatták be az autót, ami megegyezik azzal, amit a Renault Austral is kap. A 4,72 méteres SUV orrában egy 1,2 literes, háromhengeres, benzines turbómotort találunk, amit egy villanymotor és egy összesen hatfokozatú váltó egészít ki. A rendszer érdekessége, hogy a váltóban nincs kuplung, a váltáshoz megfelelő fordulatszámot egy külön villanymotor szabályozza.
A rendszer összteljesítménye 200 lóerő, csúcsnyomatéka pedig 410 Nm, ami érzésre elegendőnek tűnik, de egy ekkora autónál semmiképp nem sok. További érdekesség a hajtáslánc kapcsán, hogy nem mutattak be tölthető hibrid változatot sem. Az átlagfogyasztást 4,2 literre ígérik. Egyelőre más változatról nem esett szó, de a jövőben ez még változhat.
A Renault nagyon büszke rá, hogy a hatodik generációs Espace 215 kilóval könnyebb, mint az elődje, és hosszan mesélték, hogy mi mindent tettek meg az ügy érdekében. Ez mind szép és jó, de azt is érdemes látni, hogy az új modell egy lényegesen rövidebb autó lett, így jó esetben már ebből is adódnia kell valamennyi mínusznak. Azonban az új Espace még így is egy testes autó maradt, és jól jön, hogy rendelhető lesz hozzá összkerék-kormányzás is.
Tehát ez lett a hatodik generációs, hobbiterepjáróvá faragott Espace, aminek már csak a neve emlékeztet az elődeire: a divat és a vásárlói igények mentén sokat vesztett a funkcionalitásából és főleg a karakteréből. Ez azonban nem jelenti azt, hogy rossz lenne, de az biztos, hogy többé már nem olyan markáns jelenség, mint elődei voltak. Nyitott kérdés még így is sok maradt: nem ismerjük az árakat, ahogy azt sem, hogy milyen egyéb hajtásláncot kaphat még a modell, ha egyáltalán kap.
Rossz hír azoknak, akikben csillapíthatatlan birtoklási vágyat ébresztett az új Espace: az előzetes információink alapján Magyarországra nem hoznak belőle.
