- Tesztek
- Insta_linkinbio
- mercedes-benz glc coupé
- mercedes-benz
- mercedes
- mercedes-benz glc
- menetpróba
- teszt
- mercedes-benz glc 200 coupé 4matic
Ez kell a népnek, meg a töméntelen csillag
Bemutató: Mercedes-Benz GLC 200 Coupé 4Matic
A GLC elképesztően fontos a Mercedesnek, sima SUV és Coupé formában is. Az új generáció az immár alap 48-voltos rendszer mellett benzines és dízel plug-in hibridként is kapható lesz, sima benzinesként viszont már a belépő GLC 200 is meglepően lelkes a kanyarokban.
Az emberek ezt akarják. Ez nemcsak az eladásokból derül ki, hanem abból is, hogy a néhány hét múlva már látható CLE Coupé azért válthat ki egyszerre két korábbi modellt is, mert a C-osztály méretében az emberek a tömeget jutalmazzák.
A méret maga a státusz, így nem a sportosság vagy az elegancia a fő cél, hanem a puszta volumen. A piackutatások szerint már nincs szükség külön C-osztályos coupéra, pláne nem kétajtósan, a tradicionális arányokkal. Erre a GLC-re van igény helyette, illetve egyéb ötajtós crossover coupékra, nevetséges fellépőkkel, sokcsillagos hűtőrácsokkal.
Dominancia, presztízs, a szomszédénál nagyobb kerekek.
Természetes hát, hogy a GLC Coupé is ennek tudatában készült, egyfajta mindenre jó ütőkártyaként a Mercedes-Benz kínálatában. Vizuális értelemben is dinamikusabb, mint az SUV, cserébe csak egy hajszállal kevésbé praktikus térkihasználási szempontból, miközben terepen sem tud annyit, mint a klasszikus GLC. Van ugyan a hajtásláncot nyomatékmaximumán tartó offroad mód, csak éppen nem emel a hasmagasságon, mint az SUV esetében.
Az új GLC Coupé 4763 mm-ével 31 milliméterrel hosszabb és öttel magasabb, mint a leköszönő, ám ugyanolyan széles, így a szűk utcák örömére ez az érték maradt 1890 mm. A nyomtáv viszont nőtt, elől 6, hátul pedig 23 millimétert. Az opcionálisan kormányzott hátsó tengellyel így is faragtak a fordulókörből 90 centit, úgyhogy a GLC Coupénak már csak 10,9 méterre van szüksége a mutatványhoz.
A rendszer észrevétlenül teszi sokkal meggyőzőbbé a vezetési élményt, hiszen ez a crossover a légrugós futóművel felszerelve nem csupán kényelmes és könnyed a talpán, hanem a sebességtől függően az első tengellyel vagy ellentétesen, vagy párhuzamosan 4,5°-ban forgatott hátsó kerekkekel fürge is a tiroli szerpentineken. Ez nagy eredmény, hiszen a magasabb súlypontú crossoverek általában nem kedvelik a végtelen kanyargást.
Gyorsabb lett a kormánymű áttételezése is, és bár az alapból összkerékhajtású GLC 200 kétliteres motorja csak 204 lóerőt és 320 Nm nyomatékot ad le, a 48 voltos lágy hibrid rendszerből érkező további 23 lóerős és 200 Nm-es bónusszal egész szépen megindul, ha noszogatja az ember. Sport módban még szimulált hangokkal is kábít, bár a hajtáslánc jobb komfortban, a gázpedállal taktikusan sürgetve, a nyomatékkal játszva.
A benzines plug-in hibridek közül a 300e kombináltan 550 newtonmétert, a 400e pedig 650 newtonmétert szabadít a négy kerékre, míg a dízel plug-in 300de csúcsnyomatáka 750 Nm. Mondanom sem kell, hogy ennek a verziónak a hatótávolsága is bőven 1100 km fölött alakul majd, mivel a tank kiürítése után tisztán elektromosan is képes nagyjából 120 kilométerre.
Tudom, hogy ez így van, mert néhány órán át teszteltem a 300e plug-in hibridet is, főleg autópályás üzemmódban. Igaz, tökéletes volt hozzá az időjárás is, de valóban közel teljesített a WLTP értékéhez, ami 119-131 km. Cserébe kevésbé izgalmas az úton, tömegével inkább a nyugodt egyenes haladást támogatja. Ezt segítendő javult a GLC Coupé légellenálási együtthatója is, hiszen a leghatékonyabb verziója már Cd 0,27-et tud a korábbi 0,30 helyett.
A bemutató helyszínén beszéltem a Mercedes-Benz mérnökeivel is, akik elmondták, hogy nagy figyelmet fordítottak a zajszigetelésre, ezzel is javítva az általános komfortérzetet. A GLC Coupé tényleg nagyon csendes még 130 km/h közelében is, ami ezzel a futóművel párosítva valóban luxusautós hangulatot teremt.
Ami a belteret illeti, én nem rajongok a Mercedes lapított jet formájú szellőzőiért, de az mindenképp pozitív, hogy a GLC Coupéban az üléspozíció és a kormánykerék szöge és vastagsága is arra buzdít, hogy egy Benz szedánban érezzem magam, ami szeret gyorsan menni. Az összes, kissé bazári trükk ellenére rögtön a beülés első pillanatától kezdve otthonos a kabin érzete.
Egyeseknek talán fontosabbak az S-osztályból leszivárgó digitális felületek. A 12,3 colos digitális műszeregységet középen egy 11,9 colos álló érintőképernyő egészíti ki, a Mercedes infotainment rendszere pedig továbbra is a könnyen használhatóak közé tartozik még akkor is, ha a kormányra pakolt kapacitív gombok nem lesznek a barátaim.
Csapott tetőív, vagy sem, azért bővült a csomagtér is. 45 literrel tágasabb, ami alapból 545 litert jelent 1490 literre bővíthetően a lágy hibridek esetében, és 390–1335 litert a plug-in hibridekben.
A GLC Coupé programján ott volt a futóművekért felelős Dominik Vooght és a tesztelést irányító Peter Kolb is. Mindketten évtizedek óta a Daimlernél vannak, Vooght sztorija pedig azért jó, mert az első projektje pont a hírhedt A-osztály volt 1997-ben, ami aztán felborult a jávorszarvas-teszten. Mint mesélte, a legnehebb az volt, hogy a teszt után kényszerből felkeményített futóművet valahogy mégis elég kényelmessé tegyék a Mercedes-Benz csillag viseléséhez. A GLC alapból a segédkerethez rögzített, elől négy lengőgaros, hátul multilink futóművével már nem voltak ilyen problémáik.
Peter Kolb ezzel szemben a harmadik-generációs S-osztállyal indított a Mercedesnél, és a W140-es krómvázas kilincseit tervezte meg sikerrel 1991-re. Ma egy Svájcban talált 1988-as 300SL boldog tulajdonosa, munkájukat tekintve pedig nem csupán a belsőégésű, hanem az elektromos Mercedesek összeszerelési minőségére is büszke. Az egész fejlesztési folyamatot ők viszik végig, az első prototípustól a sorozatgyártásig.
A Coupé kívánatosabb tárgy, mint az SUV, és vezetni is meglepően jó. Szépen szól a Burmester 3D hangzása, hatalmas a panorámatető, a Mercedes kiterjesztett valósággal operáló navigációjával pedig nehéz lenne eltévedni. Elég komplett ajánlat ez így.
A németek a Coupét következetesen kúpnak ejtik angolul, ami ugyanaz az iskola, mint a Porsche helyett a Porsh Amerikában. Márpedig ez a kúp jobb lett a szokásosnál, és szerencsére az alapmotorral is élvezetes tud lenni, hosszan, változatos útviszonyok között. Amerika csak a 300-as hajtáslánccal, vagyis 258 lóerővel és 400 Nm nyomatékkal kapja majd meg, fél évvel a júliusi európai forgalmazás kezdete után.
Kérdés persze, hogy milyen ez a relatíve könnyű négyhengeres 48 voltos lágy hibrid a normál acél futóművel, mert ilyen konfigurációban sajnos nem sikerült kipróbálnom az autót. Alapból sportosabbra, keményebbre érdemes számítani, de arra sokat tennék, hogy a GLC Coupé légrugós rendszerét nehéz lesz überelni. A Tech csomagban viszont a hátsó kormányzás is benne van, amitől hosszú percekre el lehet felejteni, hogy egy crossovert vásároltunk.