Kedvelem a Toyota Land Cruisert: egy olyan, igazi terepjáró, amit már bő 70 éve fejlesztenek, és még modern időkben se vesztette el a karizmáját és az identitását. Voltak dicső, és felejthető változatai, de mindig karakterben maradt, most pedig itt az új generáció, ami ügyesen vegyíti a retrót a modernnel, miközben rég nem volt ennyire jellegzetes.
A Toyotánál hisznek az evolúcióban és következetességben, a márka eddigi történelme pedig azt mutatja, hogy igazuk van. Újítanak, fejlesztenek, de nem kockáztatnak sokat, nem ugranak óriásit, sokkal inkább jól megtervezett lépések sorozata adja ki náluk a kiszámítható fejlődést. Ez összecseng a márka fő szervezőelvével, ami a japán kaizen filozófia: ennek a zanzásított lényege, hogy minden probléma egyben esély annak javítására.
A Toyotáról évtizedek óta köztudott, hogy az egyik legnagyobb előnyük a kiszámíthatóság egy másik formája, vagyis a tartósság. Tulajdonképpen a Toyoták a fogalom szinonímái az autóiparban: gondoljunk csak a soha el nem múló Camry-kre, vagy a régi Hilux-okra, amiket szinte lehetetlen elpusztítani. Utóbbira a Top Gear is rájött, és egy rakás, változatos kínzás után feladták, hiszen rájöttek, hogy a feladat esélytelen.
De nem csak a Hilux az élő – vagyis guruló – példa a pofátlan tartósságra, hanem a Land Cruiser is, aminek eddig minden generációja bebizonyította, hogy szinte már komikusan elnyűhetetlen. Igaz, hogy nem olyan stílusosak, mint a régi Defenderek, cserébe nem is kapnak olyan becenevet, mint az angol beteg.
A Land Cruiser a Toyota leghosszabb ideig gyártott modellje, az első, szériában gyártott példány 1951-ben érkezett. Az még erősen emlékeztetett egy Willys-re, amit a köznyelv simán csak Jeepnek szokott nevezni. A későbbi modellek már sokkal felismerhetőbbek lettek: például a legendás, régi 40-esről, vagy épp a különböző formában a mai napig gyártott 70-es szériáról bármikor és bárhol meg lehet mondani, hogy egy Land Cruiserről van szó.
Régi Land Cruiserek a parkolóban
Egy statikus bemutató jóval kevésbé szokott izgalmas lenni, mint azok, ahol vezetni is lehet, de azért így is vannak sokszor érdekességek. Most pár régi Land Cruiser miatt tettük le a hajunkat: volt 40-es, 70-es, 120-as és 150-es is. Közülük azonban az egyértelmű sztár a végtelenül aranyos, piros 40-es volt, egyenesen a hatvanas vagy hetvenes évekből.
Egy szép állapotú, de nem agyonrestaurált példányról volt szó, utánozhatatlan patinával. Az ilyen öreg, kemény használatra tervezett terepjáróknak hihetetlenül jól áll egy kis kopás, hiszen ebből is látszik, hogy még mindig használják őket, olyasmire, amire kell.
Szerencsénk volt: a vén pirosat kinyitották nekünk, így nem csak nézegetni lehetett, hanem be is lehetett ülni, így be tudtuk szívni azt a csodálatos, egyedi hangulatát. Imádtam, hogy minden megoldás mennyire egyszerű, miközben az összes alkatrészen látszik, hogy úgy tervezték, hogy örökké jók legyenek.
Vastag, masszív fémek, nehezen mozgó kapcsolók és semmi finomkodás: egy ötvenéves Land Cruiser kőkemény cucc, a mai műanyag SUV-k teljes ellentéte. Például ahhoz, hogy kinyissuk a csomagtérajtó(ka)t, egy brutál retesszel le kell oldani a pótkereket tartó, komikusan nehéz fém keretet, hogy azt a teljes pótkerékkel együtt elhajtsuk. Ezek után férünk hozzá az üvegezett, felfelé nyíló ajtóhoz, illetve az alsó ajtókhoz, amik kétfelé nyílnak.
Eszméletlen király egy ilyen autó még úgy is, hogy nem mehettünk vele, pedig abban a pillanatban kevés dologra vágytam jobban. Azért nem csak a látványt kaptuk: a 40-es távolról is jól érezhetően párologtatta magából azt a kellemes, megkühedt olajszagot, amit manapság leginkább csak vonatok és óriási, ipari gépek közelében érezhetünk. Csodálatos az egész, pont.
A 70-es után azonban a Land Cruiserek sokat vesztettek a karakterükből, a legutolsó változat, vagyis a 150-es már kimondottan szürke jelenség. Úgy tűnik, hogy ezt a Toyotánál is látták, így a legújabb modellt annyira markánsra rajzolták, amennyire csak lehetett. Igaz, ehhez vissza kellett lépni néhányat, és elő kellett túrni pár régebbi tervrajzot, hiszen az újdonság formavilága sokkal többet merít a 70-es széria klasszikus formai elemeiből, mint a közvetlen elődökéből.
Elengedték a SUV-kre hasonlító formát, és visszatértek a szögleteshez, ami sokkal jobban hangsúlyozza a Land Cruiser terepjárós mivoltát. Ez azért is szerencsés, mivel a típus egyik nagy erőssége mindig az volt, hogy nem csak terepjárónak néz ki, mint manapság oly sok autó, hanem valójában is az. Ezt az is jól jelzi, hogy a Land Cruiserek hagyományosan alvázasak, ami ezúttal sincs másképp: a platform a TNGA-F, ami már több eddigi, alvázas Toyota és Lexus alatt ott volt.
A mostani változat pontos neve TNGA-F1 BOF – body on frame, vagyis karosszéria az alvázon –, ami alapjaiban egyezik az eddigiekkel, csak apró részleteket fejlesztettek az új modell kedvéért. Érdekesség, hogy az alváznál sokkal többet fejlődött maga a kaszni, ami lényegesen merevebb lett: erről azt mondják, hogy azon túl, hogy így biztonságosabb, a merevség miatt kevesebb zavaró vibráció lép fel, emiatt pedig komfortosabb az autó.
Az, hogy egy új modell sokat fejlődik a lemezek alatt, dícséretes, ugyanakkor elég nehezen észlelhető. Az alapjaiban átrajzolt kaszni annál inkább. A modern részletekkel felütött, a régire rímelő, szögletes dizájn remek lett: karakteres, megjegyezhető, feltűnő. A sziluetten látszik leginkább, hogy a korábbi, 70-es Land Crusier modern átiratát szerették volna megcsinálni. Rengeteg az egyenes vonal, viszont a nehézkességet ügyesen oldották fel finoman ívelő, az egyeneseket összekapcsoló felületekkel.
Keménynek és valódi terepjárónak akar tűnni, amiben nem csak a geometrikus formák, hanem a sok, fényezetlen műanyag, és a térben eltolt felületek is segítenek. Ahogy a jelenlegi, teljesen újragondolt Defender egyértelműen modern, de múltidéző dizájnja is nagyon jól sikerült, úgy a Toyota is kimondottan ügyesen ugrotta meg ezt a feladatot.
Nem gyakori extra az autóiparban, hogy ugyanazt a típust többféle orral is meg lehet venni ugyanazon a piacon, a Land Cruisernél mégis ez a helyzet. Lehet kapni visszafogottabb, fektetett téglalap alakú fényszórókkal, illetve a régi modellekre sokkal inkább rezonáló, kör alakú darabokkal is. Utóbbi is egy abszolút modern, LED-es egység, csupán a külseje változott. Az eddigi információk alapján sokkal több embernek jön be a kereklámpás változat, köztük nekem is. Kár, hogy egyelőre csak a First Edition lesz elérhető a retró fényszórókkal, az pedig limitált darabszámban készül majd.
A beltér esetében is az új Defender jutott eszembe, hiszen ott is az volt az alapötlet, hogy a retrót a modernnel ötvözve markánsan hangsúlyozzák, hogy ez itt egy kemény terepjáró. A Land Cruisernél is ez a helyzet: a formák egyszerűek, sok az egyenes és a nagy, lapos felület. Az összkép nem rossz, de a külső után ennél több formabontó és szellemes megoldást vártam volna. A műszeregység és a központi kijelző például egy nagy, közös lapon van, de előbbi kijelzője mélyen ül, ami megtöri a műszerfal ritmusát.
Ami viszont pozitívum, hogy minden nagy, strapabírónak tűnik, és mivel egy Toyotáról van szó, jó eséllyel tényleg bírja a kiképzést. Ami szintén remek, hogy minden funkció dedikált gombot kapott – a klíma is, hála az égnek –, érintőgomboknak nyoma sincs. Az anyagok nem szeretnének a luxusautók irányába lőni: sok a műanyag, kemény is akad, de jól van ez így, mert mégis egy terepjáróról van szó, így hát nem tűnik tájidegennek az ilyesmi. Vannak cserébe bőrök, amik már ezekben az előszériás darabokban is ígéretesen tartósnak tűntek. Mondjuk a digitális műszerfal még egy Toyota Mirai-t mutatott, ebből egyértelműen látszik, hogy ez még nem a végleges változat, van még pár apróság, amin finomítani kell. Sajnos a félkész mivolta miatt a menürendszert se lehetett teljes pompájában tanulmányozni.
Mivel a Land Cruiser 4,92 méter hosszú, a tengelytávja pedig 2,85 méter, ráadásul a belső tér nagyon magas – az autó teljes magassága 1,86 méter –, a térérzet elöl és hátul is príma. Ezen tovább javít, hogy a szélvédő és az ablakok alja lejjebb került a szokásosnál, így kevésbé érződik bunkernek a beltér. Hétszemélyes változat is elérhető – extraként –, de a harmadik üléssor már inkább csak gyerekeknek lesz komfortos.
Ha van harmadik üléssor, csomagtér alig marad, összesen két üléssorral viszont egyértelműen bőséges, bár konkrét literadatokat még nem árultak el a méretéről, csak annyit, hogy a csomagtér belső hossza öt centit nőtt. Jó hír, hogy az ülések lehajtásával szinte teljesen sík padlót lehet kialakítani, sőt, a második sor ülései szorosan felhajthatók az elsők mögé, ha más formájú helyre lenne szükség. Itt érdemes megjegyezni, hogy az ülések mennyire masszívak, finoman mozognak, sokkal strapabíróbb érzést keltenek, mint amit a modern autókban általában megszoktunk.
A Land Cruiser is megkap minden vezetéstámogató rendszert, amit a Toyota ma kínál: sávtartó, holttérfigyelő, kamerák körben, és minden egyéb, amit ma bele szoktak pakolni a márka autóiba. Ezek különböző, a terepezést segítő funkciókkal egészülnek ki: például van olyan kameranézet, ami megmutatja, hogy a magas géptető alatt merre járnak a kerekek. Utóbbi nem világmegváltó újdonság, láttunk már ilyet más, modern terepjárókban is, a megléte azonban minden bizonnyal hasznos lehet annak, aki sokat jár majd offroadozni. Ahogy az lenni szokott, van többféle, terepezésre kitalált vezetési mód, például emelkedőn vagy épp lejtőn haladáshoz.
Ahogy az eddigi Land Cruiserek esetén is így volt, úgy az új is fokozottan alkalmasnak ígérkezik a terepezésre. A hasmagasság 22 centi, az első terepszög változattól függően 30 vagy 31 fokos, a hátsó minden modell esetén 22 fokos. Újdonság, hogy a szervó elektromos lett, ami a gyártó szerint jótékony hatással lesz a precíz kormányozhatóságra, a jóval pontatlanabb és lassabb, hidraulikus változattal összehasonlítva.
Szintén érdekes megoldást alkalmaznak az első stabilizátoroknál: két stabilizátor van elöl, amik normál használat mellett egy egységként, összekapcsolva működnek, igény esetén azonban szétválaszthatók. Ennek az a funkciója, hogy így terepen szabadabban mozoghat a két kerék egymáshoz képest: öt centivel nagyobb a rugóút, ha a stabilizátorokat szétkapcsoltuk. Nem automatikusan működik, a majdani júzer döntheti el, hogy mikor szeretné szétkapcsolni őket.
Egyelőre csak egyféle motor van a palettán, és az eddigi információink alapján ez így is fog maradni. A 2,8 literes, négyhengeres dízel nem új darab, de az elődjéhez képest kisebb tehetetlenségű turbót szereltek rá, és az intercooler is vízhűtéses lett. Előbbinek abban lesz szerepe, hogy könnyebben pörög fel, így a motor teljesítményleadása lineárisabb lehet. A kettőnyolcas dízel 204 lóerőt és 500 Nm-t tud, az erejét egy nyolcfokozatú automata juttatja el a kerekekig. Full hibrid hajtásláncról nem volt szó, de azt elárulták, hogy később érkezik majd egy 48 voltos, enyhe hibrid rendszerrel kiegészített verzió. A vontatási kapacitás minden modell esetén 3,5 tonnás lesz.
Kezdetben kétféle Land Cruisert árulnak majd Európában: lesz Executive és First Edition. Előbbi konzervatívabb, SUV-sebb megjelenésű szögletes fényszórókkal és 20 colos felnikkel, egyszínű fényezéssel. A First Edition jóval izgalmasabb, hiszen ez kapja a kör alakú fényszórókat, illetve ez kisebb, de a típushoz jóval jobban passzoló, 18 colos felnikkel érkezik. A First Edition fényezése kétszínű: a tető világosszürke, a kaszni pedig kék vagy homokszínű lehet.
Világszerte 400 ezer darab Land Cruisert fognak gyártani évente, de ebből csupán 34 ezer darab érkezik az európai piacra, és csak 15 ezer az Európai Unióba. Ebből jól látszik, hogy az EU-ban erősen rétegterméknek számít a Land Cruiser, hiszen úgy számolnak, hogy a teljes piac mindössze 3,75 százalékát teszik majd ki az itteni eladások. Az első példányokat 2024 első negyedévére ígéri a Toyota, azt egyelőre nem tudjuk, hogy milyen áron jön majd a friss Land Cruiser.
