Volkswagen Passat Variant 2.0 CR TDI DSG (B9)

Már a második nap azon kaptam magam, hogy Koncz Zsuzsa - Rohan az idő című örökzöldjét hallgatom a volán mögött és a távoli múltról merengek. Kétezer-tizennégy. Az év, amikor a Galaxis őrzői megmentették az univerzumot Ronan ámokfutásától, a Fidesz másodszorra is kétharmadot szerzett, Pharrell Williams pedig megénekelte az év slágerét, a Happyt. A dallal végül nem lőtt nagyon mellé, hiszen mai szemmel 2014 maga volt a boldogság, az eufóriához pedig a hetedik generációs Passat nyolcadikra váltása is hozzájárult.

Most pedig itt ülök 2024 derekán az Európában már csak kombiként forgalmazott kétliteres dízelben tele vegyes érzelmekkel. Kétségtelenül tetszik, hogy a Volkswagen mindössze 21 millió forintért (kb. ennyibe kerül a tesztautó) bárkinek lehetővé teszi az időutazást vissza 2014-be, csak kár, hogy ugyanez a technika akkor még 9 milliót kóstált. Tény, hogy azóta lement egy covid járvány, kitörtek háborúk és felmentek a mindenárak, mégis úgy vélem, hogy csapnivaló szoftverrel megáldott televíziónyi tabletet állítani a műszerfal közepére, meg átprogramozni a műanyag fröccsöntőt ma már gyenge próbálkozás.

A kilencedik generációs Passat nem rossz autó, csak eljárt felette az idő.

Gigantikus csomagér, takarékos dízelmotor, örökélet - az imidzs, amit egyedül a Passat volt képes felépíteni ötvenéves szolgálata alatt úgy, hogy végül olyan riválisokat élt túl, mint a Mondeo, az Avensis, a Laguna, a C5 vagy az Insignia. A gond csak az, hogy a nagy csomagtér az SUV korszak csúcsán már nem valódi ütőkártya többé, a dízelmotor egyre kevésbé menő.

A Passat már nem is valódi Volkswagen többé.

A napnál is világosabb, hogy az európai autógyártók egyre nagyobb pácban vannak, az ázsiai invázió miatt ott próbálják összehúzni a nadrágszíjat, ahol csak lehet. Ennek köszönhető, hogy a Passat fejlesztését kiszervezték a házon belüli legnagyobb riválishoz, a Superbet ápoló Skodához. A gazdaságilag jól magyarázható döntés mégis furcsa, hiszen bármennyire is szoros az együttműködés a Volkswagen és a Skoda szakemberei között, az egészséges rivalizálás eddig csak jót tett a termékeknek.

Tehát a Skoda kezébe került a gyeplő, a feladat pedig az volt, hogy a költségek csökkentése érdekében a Superbből faragjanak új Passatot. Ez elkerülhetetlen lépés volt annak érdekében, hogy ne kelljen elhantolni a típust úgy, ahogy versenytársaival ez megtörtént. Küldetésük sikerült, a totem elkészült, még ha a végeredmény egy semmilyenebb, cserébe drágább autó is lett, mint a Skoda, vagy a valamennyivel kisebb, ám sokkal komolyabb autónak érződő felmenője.

Hogy miért venné mégis valaki az új Passatot?

Nem tudom. Talán, mert innovatív? Azt kétlem, ugyanis a gigantikus tablet a fényben láthatatlan fűtéspanellel és a bicebóca, sztrókra hajlamos szoftverrel, a gyatra minőségű tolatókamerával minden, csak nem az. Szórakoztató? Ez sem nyert, hiszen az évek óta divat LED diszkótól ma már nem lesz semmi vérpezsdítő, ahogy a vezeték nélküli CarPlayre se nedvesedik már a többség. Faszán húz? Az alap, kétezres CRTDI dízel ugyanúgy 150 lóerős, mint elődje, viszont az autó hízott vagy 100 kilót, amitől csak lomhább lett.

Persze a finoman masszírozó ülései kényelmesek, az intelligens LED fényszórói kiválóan világítanak, a DSG váltó észrevétlenül teszi a dolgát, és az összeszerelés minőségére sem lehet panasz, ahogy elődjénél sem volt. Azért, mert jobban néz ki? Ez szubjektív, engem a Balaenoptera musculus és a Toyota Camry szerelemgyermekére emlékeztet, ahogy sziláival krillekként szűri meg az autópályák muslicáit. Utóbbi persze se jót se rosszat nem jelent, közömbös vagyok úgy a kék bálnák táplálkozása, mint a Passat B9 iránt.

A tesztre kapott új, Chili-vörös, apró alufelnis Passat mostantól az oldschool és tehetős típusrajongóknak szól, meg azoknak a befásult flottakezelőknek, akik már megszokták a német óriáskombi jelenlétét az adatbáziasaikban, Skodára váltani meg pusztán a márkanév csengése okán is derogálna a vállalataiknak.

Az európai középosztály csúcsragadozója ma már csak egy elérhetetlen Everest a magyar háztartások számára, legalábbis újonnan. 

Most akkor mi van?

A lehangoló véleményem az, hogy talán érdemesebb lett volna a csúcson abbahagyni, mint irreálisan magas áron tovább erőltetni a Volkswagen-bőrbe bújtatott Skodát, mert így tényleg csak arra emlékeztet, hogy rohan az idő, és gyanítom, hogy ezzel lesznek még így páran. De hogy pozitívummal zárjak, az elismerésem kiemelném: hagyományőrzésből ötös, ráadásul nem is büdös, mint a legtöbb új, kínai autó.

"Rohan az idő, elmúlik az ősz, évek múlnak el.
Megállítanám, de nem lehet,
mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább."