Használtteszt: Suzuki SX4 – 2007

Ha egy autó munkaeszköz, azaz pénzt termel akkor az ember különösen odafigyel a karbantartásra. Ha megáll, akkor csak viszi a pénzt, hozni meg nem hoz semmit, kész csőd. Ezért érdemes olyan típust választani, ami nem hajlandó megállni, másrészt ha hozzá kell nyúlni, akkor az is filléres tétel. Mindezek fényébe nem is értem, hogy miért nem jár minden futár első generációs Suzuki SX4-essel. Ja várjál, mégis értem: az ára miatt.

Az SX4 ugyanis azon ritka autók közé tartozik, amelyek rendkívül jól tartják az értéküket, sőt, az utóbbi években még egy kicsit drágábbak is lettek. A kínálat féltől négymillió forintig terjed, miközben újonnan ezek 4-5 milliós autók voltak. Az SX4-ről elterjedt, hogy minimális karbantartás mellett elpusztíthatatlan, a piac pedig ennek megfelelően árazza be.

Hiába 18 éves, a tesztelt példányt is a másfél-kétmilliós ársávban lehetne hirdetni, hiszen az órájában csak szűk 245 ezer kilométer van. Ez semmi ennek az autónak, még úgy sem, hogy futárként szolgál évek óta. Hiába mondják, hogy ilyen üzemben minden megtett kilométer kettőt ér, még félmillió kilométerrel sem lenne problémás eladni, főleg, hogy nem érezni rajta a ridegtartás nyomait – látni azonban lehet.

Viseletes, de nem leharcolt

Alapból ha az SX4 nem sérül meg, akkor nem áll neki rohadni, de ez az autó már kapott egy-egy pofont, így apró foltokban a rozsda is megjelent. Egy ráfutásos baleset során az eleje – főleg a jobb oldalon – rendesen megroppant, a csálé idomok mellett a sárvédőn felütötte a fejét egy-két barna pörsenés. A patentek valószínűleg már nincsenek jó helyen, a jobb lámpa és a motorháztető közé befér az ujjam, a ködlámpa takarója pedig hiányzik. Mindezek ellenére az idomok mégsem lógnak, masszívan tartják magukat, bár már nem az eredeti helyükön.

A csálé orr és a ragasztószalaggal díszített tükrök miatt az ember azt gondolná, hogy ez egy leélt autó, pedig nem. A többi eleme szép és alatta fekve sem leltem súlyosabb korrózióra, legfeljebb az első bölcső csavarjait lesz nehéz kitekerni ha lengőkart kell cserélni. Szerencsére ez nem gyakori probléma, hiszen az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkar rendszerű futómű még a magyar utakon is rendkívül tartós. A magas építés miatt a csillapítás feszesebb, mint egy azonos alapokon nyugvó vasaló-Swifté, de még így sem kemény és az autó nem is billeg. Komoly vezetési élményre senki se számítson, de az SX4-et nem is ezért szeretik. Biztonságosan fogja az utat és a célközönségnek valószínűleg ez a lényeg.

Igénytelen összkerék és taposóakna a fékrendszerben

Tovább fokozhatjuk a biztonságot négykerék-meghajtással, hiszen az SX4 még egy olyan kor crossovere, ahol minden emelt autónál elvárás volt az összkerék. Érdekes módon a Suzuki nem módosította a hátsó futóművet, mint a Volkswagen csoport: míg például a IV-es Golf alatt úgy oldották meg a plusz hajtást, hogy terveztek egy másik bölcsőt és egy igényes, független felfüggesztést, a Suzuki befűzte a hajtást a csatolt lengőkaros elrendezésbe. Gyártástechnológiailag így valószínűleg sokkal olcsóbb volt.

Az összkerekes változatokban a középkonzolon van egy gomb, amin a 2WD , Auto és Lock feliratok vannak. Az első esetben az autó csak elöl hajt, a másodikban pedig egy számítógép felel azért, hogy az első kerekek megcsúszása esetén nyomatékot küldjön hátra. A harmadik esetben a két tengely között elhelyezett kuplungot zárja a rendszer, így ezt nem érdemes aszfalton használni, mert elropogtatja a feszülő hajtáslánc gyengébb alkatrészeit – például a féltengelyeket. Mivel egy ennyire egyszerű rendszerről van szó, nincs extra fenntartási költsége. Időnként a hátsó diffi hálás lesz az olajcseréért, de ez nem tétel az egyéb karbantartásokhoz képest.

Eleve nincs sok tétel a kötelező szervizeken túl. Különös módon az ötgangos váltók nyelestengely-csapágy problémája sem érintette, mint a korban és technikában is azonos Swifteket vagy Igniseket. Az egyetlen komolyabb probléma az ABS-kocka felől érkezhet, ezt anno a Suzuki is elismerte és néhányat garanciában cserélt is. Egy nagyobb szelep hajlamos megszorulni a fém tömbben, ilyenkor vagy beáll vagy beesik a fékpedál és az autó nem tud üzemi fékkel megállni. A probléma előjele, hogy a fékpedál nem áll vissza rendesen a helyére, ha ilyet tapasztalunk, azonnal keressünk egy szerelőt.

A problémát főként az okozza, hogy az emberek nem cserélik le időben a fékfolyadékot a rendszerben. Szerkezetéből fakadóan az elöregedő fékfolyadék vizet vesz fel – például kicsapódó párát – ami aztán eljut a finoman illesztett szelepekhez és elkezdi korrodálni az anyagot. A finom rozsdaszemcsék bejárják a fékrendszer apró járatait, majd végső esetben megakasztják a hidraulikatömb valamely szelepét, ami miatt beesik a fékpedál. Míg az új alkatrész kétszázezres tétel is lehet, felújított darabokat már 60-70 ezer forintért is találunk – garanciával.

Sok jó motor Japánból és Olaszországból

Bár egész normális motorválaszték volt anno az SX4-hez, a legtöbben az 1,5 literes alapmotorral vásárolták, ilyen a tesztelt autó is. 99 lóerő nem veti szét a világot, a bő 1,1 tonnás testet azonban egészségesen mozgatja és a Spritmonitor felhasználói szerint átlagosan 6,9 litert fogyaszt százon, ami egy 4,1 méterers kompakt crossovertől jó eredmény. Az egyel fejlettebb és szintén népszerű 1,6 literes motornál már 7-8 liter közötti fogyasztással kell számolni, bár ott a teljesítmény is magasabb – eredetileg 107 lóerő, majd változó szelepvezérléssel 120 lett. Nálunk főleg ez a két motor jelentette a benzines kínálatot, de más piacokon volt az SX4-ben kétliteres szívómotor is.

Az 1,6 literes rendkívül tartós, az 1,5 literes azonban érzékeny az olajcserékre és ha nem adjuk meg amit kér, akkor hajlamos hengerfejesedni. Mivel a vezérlése láncos, ezért sokáig nem kell vele foglalkozni, azonban 200 ezer környékén jobb lecserélni, hogy ne történjen semmi váratlan. Sajnos a tartósságra hivatkozva időnként szeretik elhanyagolni az SX4-ek karbantartását, de mint tudjuk: semmi sem tönkretehetetlen.

Az SX4 2006-os bemutatása környékén a Suzukinak nem voltak modern dízelmotorjai, így az akkor még PSA csoporttól vették át az 1,6 literes, 90 lóerős HDI-t, az olaszoktól pedig az 1,9 literes, 120 lóerős JTD-t – utóbbi azért is volt indokolt lépés, mert az SX4 a Suzuki és a Fiat közös fejlesztése volt. Mind a két motor tartósnak mondható, azonban a korosodó dízelek problémái alól ebben az autóban sem mentesülsz majd. A magasnyomású rendszer, a porlasztók és a turbók is hordoznak magukban taposóaknákat, amiket ilyen korban egyre nehezebb kikerülni.

A tesztelt példánynak jó a hangja, a kipufogó és a mechanika is egészségesnek tűnik. A szelepfedél alatt megjelent egy kis olajpára, de semmi vészjósló nem utal arra, hogy erre az autóra hamarosan sokat kellene költeni. A check engine lámpa világít, ez utalhat a katalizátor hibájára is. Ilyen korban hajlamos összeesni, amit drága cserélni, ezért sokan inkább megpiszkálják a második lambda szondát, amitől eltűnik a hibakód – helyette bedob egy másikat. Hosszú távon ez egészségtelen lehet a motornak, érdemes inkább lenyelni a békát és venni egy katalizátort 100-200 ezer forint között.

A kuplung magasan fog de még elég messze van attól, hogy megcsússzon, a váltó viszont váratlanul jó. Ha nem is sportautós kapcsolásérzetet nyújt, a kar megvezetése határozott és fémes, ezért minden elismerésem. Steril értelemben jó vezetni az SX4-et, kezdő fiataloknak és halvérű felnőtteknek is kiváló választás lehet. Könnyű vele manőverezni mert rövid, nem fájnak neki a padkák és az úthibák mert magas, és jó belőle a kilátás mert nagyok az üvegfelületek – ezt elöl dupla A-oszloppal erősítik. Minden téren felhasználóbarát autó, csak a térkínálattal lehet gond.

Magas, hogy tágas legyen

Az első és hátsó sorban még elvan az ember, magasabbaknak is ajánlható az SX4, mert a lábtér mellett bőséges fejtér is van. A csomagtartó azonban elég visszafogott a maga 260 literes befogadóképességével. Akinek szüksége van mondjuk ennek a duplájára, az ugorjon rá inkább az SX4 szedán kivitelére, mert bár sokkal csúnyább, 515 liter csomagteret nyújt. Ott csupán arra kell figyelni, hogy lehetőleg ne törjük meg az autó hátulját, mert bontott karosszériaelemet találni nem egyszerű.

A beltér meglepően tartós, a tesztelt példány simán letagadhatna százezer kilométert. Hiába a kemény és néhol kellemetlen műanyagok, csak pár apró ponton hajlamos karcosodásra. A műanyagok és a patentek nem engednek a tartásukból, így ennyi év után se recseg-ropog a beltér. A gombok, tekerők és kapcsolók ugyanolyan kellemetlenek ám tartósak mint újkorukban, semmi sem maradt a kezemben. Nem is jellemző az SX4-ekre, hogy lebomlik a beltér, ahogy a komfortelektronikák sem szoktak tönkremenni.

A felszereltséget elég széles skálán lehetett anno variálni, a magyar piacon mégis inkább az olcsó, alacsonyan felszerelt darabok a jellemzők. A klíma hiánya szerencsére ritka, ahogy általában a két első ablak is elektromos mozgatású – a tesztelt példányban mondjuk pont tekerős. Pedig voltak ebben az autóban extrák bőven: elérhető volt a kulcsnélküli indítás, a tempomat, az automata klíma és az ülésfűtés is.

Van hozzá szakember, de nem lesz rá szükség

Az SX4-et nem csak olcsó de könnyű is fenntartani. Annyira sokat vásároltak belőle, hogy szépen kialakult körülötte egy stabil szervizhálózat, még amellett is, hogy a típussal ritkán van komolyabb probléma. 2008-ban Magyarország második legnépszerűbb autója volt közvetlenül a platformtárs Swift mögött és az évek során sokat hoztak be külföldről is. Ennek ellenére a kínálat szerény, csupán 185 darabot árulnak belőle az ország legnagyobb használtautó-hirdető oldalán.

Akinek nincsenek komolyabb igényei, beéri az alapmotorral és gyérebb felszereltséggel, az már akár egymillióért is vehet remek állapotú példányt. Viszont aki szeretne mondjuk egy jól felszerelt összkerekest – amit csak az 1.9-es dízellel vagy az 1.6-os benzinessel kínáltak – annak érdemes elnyújtóznia az 1,5-2 milliós ársávig. Valós alternatívája kevés van, hiszen akkoriban még nem terjedtek el ilyen széles körben a kompakt crossoverek. Nézhetünk esetleg Hyundai Tucsont és Kia Sportage-t abból a korból, de azok nem állnak ennyire tartós autó hírében, még ha szeretik is őket.

Meglepne ha ez az SX4 valaha is megállna. Hétfőtől péntekig padkától padkáig megy és a beindít-leállít üzemben kínozzák. Hétvégente megy kétszer 50 kilométert Budapestre és vissza, ami pihentető lehet a sok helyben járás után, de aztán hétfőn vissza a nehéz üzembe. Rendkívül hálás autó, ami egy kis központi záras vicceskedésen túl sosem hagyta cserben a gazdáját. Remek munkaeszköz minimális odafigyelésért cserébe.