Szívjunk vagy töltsünk?
Két alsó-középkategóriás tömeggyártmány, két ötajtós kasztni, hasonló teljesítménnyel, hasonló áron. Annyira különböznek, amennyire csak lehet. Melyik jobb? Kinek melyik.
A kilencvenes évek közepe-vége felé az autóbuzik között lezajlott baráti beszélgetések szinte törvényszerűen közös asztalra borulós zokogásba fajultak: milyen szörnyű, hogy már minden kompakt autó egyforma.
Hagyján, hogy a Golf olyan, mint az Astra, az meg mint az Escort, de immár a Xsara is olyan, mint ők, meg a Civic is. Meg minden. Még az olaszok tartották valamennyire magukat, ők a nemzeti jellegtől mentes Tipo és Stilo között épp a nagyon jellegzetesen olasz Bravo/Brava párossal arattak.
Aztán a gyártók elkezdtek kitörni az uniformizálódásból. Van, aki kevésbé, van, aki jobban. Az Opel a H-Astrával, a Toyota a Corollával, és főleg most az Aurisszal például kevésbé, a Honda a Civickel, a Renault a kacsaseggű Mégane-nal annál inkább. Újra értelmet nyert annak boncolgatása, hogy egy alsó-középkategóriás kocsi mennyire német, olasz vagy francia.
A 308-as például nagyon francia (tesztautónk esetében egy nagyon német hi-tech motorral), a Focus pedig nagyon német, amit egy nagyon amerikai konszern gyárt, és érezhetően nagyon angolok fejlesztették a futóművét. Az egyik néha idegesítően lágy, puha, csendesen sikló, gyors, de kényelmes, a másik kemény, pontos, élvezetesen vezethető, de kicsit rideg és fantáziátlan.
Aztán láttuk, hogy az Autópiac összehasonlította a Peugeot-t a Fiattal (hajszállal a Peugeot-t hozták ki győztesnek). Aztán, pont, amikor volt nálunk egy fészliftes Focus, megjavult a 308-as, és megkaptuk. Egy szép, piros, sportos Fordot egy szép, zöld, sportos Peugeot mellé. Az egyik 145, a másik 150 lóerős, az egyik szívó, a másik turbó, listaáron mind a kettő öt és fél milla alatt van kicsit. Nagyon adta magát végre egy összehasonlító tesz, íme, meg is írtuk.
Külső
Egyik kocsi sem az az objektív szépség, mindkettő inkább különlegesnek szánt formai megoldásokkal operál. És mivel extravaganciában a franciák élveznek némi történelmi előnyt a németekkel szemben, a Peugeot bizony hatásosabb, vonzóbb, mint a Ford.
A nemrég fészliftelt Focus kis szögben ejtett hátsó ajtaja bizonyára sportosnak volt szánva, mégis olyan lusta, bogárszerű, kicsit pobjedás lesz tőle az autó. A C-oszlopra felfuttatott lámpa is lefutott már. Profilból a hangsúlyos sárvédőívek és a sokküllős, egyszerűségükben szép felnik adnak lendületet a Fókának, szemből a masszív motorháztető-domborítás és a hatszögletű alsó hűtőmaszk a meghatározó. A fényszórókat csak ésszel, finoman engedte hátrafolyni a Ford, nem engedett teljesen a divatnak. Szerencsére. Jók a ködlámpa-fészkek is, kis gonosz összehúzott pótszemek.
A Peugeot jóval bátrabb ecsetkezeléssel jelölte ki a 308-as fő vonalait. Meredek far, nagyon lejtős orr, masszív C-oszlop: az egész sokkal sportcipősebb, mint a Focus. A fényszórók és a hátsó lámpák egymásnak válaszolnak, érdekesek a tükrök, meghökkentőek a laposra vasalt kerékjárati ívek. Ha profilból tekintünk az autóra, négy, hátrafelé széttartó segédvonal (a küszöb, az ajtóvédő betétek, az övvonal alatti fény-árnyék vonal, és maga az övvonal) láttatja suhanni a 308-ast. A front pedig, hát az maga a pofátlan francia fennhéjázás: elképesztő túlnyúlással, a krómozott jégkockatartóval kibélelt hóekével, meg persze a formula-autókat idéző hegyes orral. A függőlegesen tájolt ködlámpák is nagyon hatásosak.
Tudják, milyen színű a Peugeot? Sárga. Ez szerepel a forgalmiban is, meg a prospektusokban is. Sárga, mint például egy zöld citrom, valóban.
És mennyi pici különbség van a két autó részleteiben! Nézzék csak, a zöldön hegyes az orr, a piroson lapos. A zöldön felfelé szélesedik az ívelt harcsaszáj, a piroson lefelé a szögletes. A zöldön az ajtólemezből nő ki a tükör, a piroson a tetőoszlopból. A zöldön van intarzia az ajtókban, a piroson nincs. A piroson a kilincseken fut át az oldalsó törésvonal, a zöldön alattuk. A piroson a hátsó oszlopok közt feszül a szélvédő, a zöldön beléjük harap. Hát erről beszéltem a bevezetőben: végre megint tudatosan különböznek az autók, nagyszerű!
Az utca népére a két autó nagyjából ugyanolyan hatást tett, a Peugeot-t nem nézték jobban, többen, mint a Fordot. És mindkettőt nagyon sokan, nagyon alaposan megnézték. És mosolyogtak, bólogattak. Emberek, le a szürkeséggel, vegyetek ti is élénk színű autót: feldobja a közhangulatot.
A következő oldalon jön a belső, a motor, a futómű, meg persze, hogy végül is melyik kéne.
