A világ legsittesebb tesztútja a világ legjobb autójával

Az Aston Martin annyira túlmutat a normális autók világán, hogy csodálkoznék, ha akadna olyan olvasónk, aki vesz egyet, bár arra jó esély van, hogy aki végül igen, az előtte nálunk néz utána. Hogy is van a sportos autók szamárlétrája? Kezdem, mondjuk, a nagyszerű Fiat Panda 100HP-vel, 3 millióért, amit esetleg adott esetben meg is vennék. Aztán jön a kortárs hot hatch felhozatal, ami nem kéne, a nehéz, kitömött Golf GTI-kkel és Focus ST-kkel. Egy jó Subaru Impreza WRX STI-vel vagy Honda S2000-rel már át is léptük a tízmilliós határt, ami egy bérből és fizetésből élőnek gyakorlatilag nem létezővé tesz egy új autót. Nagy nevet 16 millió körül kapunk először sportautóval, ez a Porsche Boxster. Ilyesmihez természetesen nem mérhetjük az Aston Martint, ami történelmileg is szupersport, és 40 millióért nem is olyan drága.

Délután 4-re jöttünk, illetve fél 4-re, biztos, ami biztos. A túlbiztosítási időben megnézegetjük a WOL egyéb termékeit, a rossz kézügyességű betörők legvadabb álmaiban is ritkán felbukkanóan könnyen nyitható vitrinekben. Gyűrűk: Red poppy ring 1,2 millióért, 2,2-ért, Robbe & Berking Silber Sterling evőeszköz, egy kanál 36 ezer, de lehet, hogy ennyi a készlet. Nem, inkább mégis a szóló kanál lehet ennyi, mert a Kátay Vasedényben ennél sokkal drágább étkészletek vannak.

Schmuckmanufactur seit 1893, a tradíciót meg kell fizetni. 100-150 ezerért már elég szép szecessziós brillgyűrűket lehet kapni, ezek biztos tudnak valami kunsztot. Hát igen, Wellendorf, meg a szerelmet ki is kell mutatni valahogy, ha már sehogy sem találtunk a közelben virágárust. De igazságtalanok se legyünk a Wellendorffal, mert megoldottak egy fontos gyűrűhordási anomáliát, márpedig mi másra való a luxusipar. Az eljegyzési gyűrűt ugyanis igen sokan buzerálják, tekergetik az ujjukon, amitől lassan bőrkeményedésük lesz

A Wellendorf viszont elmés, kecses siklócsapágyas rendszert alkotott: a több karát összértékű brillkoszorú a gyűrű teste körül forgatható. Említést érdemel még a hidegtűzzománc-technológia; nem tudom, milyen a hideg tűz, de elég ütős a kemény áfonyalekvár alól felsejlő fehérarany intarzia. A csúcs az önmagába visszatérő örök szerelem 4,55 milliós szimbóluma, amelyen a két kőkoszorú külön is forgatható. Elég jól fogy, szeptemberben nyitottak, és csak ebből már négy elment.

Van ruha is. Százvalahányezertől másfél millióig. De hol vannak az Astonok? Eltévedt az osztrák tréleres, és nem is tud szabatos leírást adni a helyről, ahol megrekedt a DB9 és a Vantage, mondja Somogyi Róbert, a WOL tulajdonosa. Somogyi úr beül a forgalmazott árucikkekhez képest egész puritánnak mondható X5-ösébe, mi a Mazdámmal követjük, több szem többet lát. Egy fekete pótkocsis autószállítót keresünk, valahol a Szépvölgyi út felső fertályán.

Egy kör, két kör, egyik mellékutca, másik mellékutca. Nézni éppenséggel tudok, de navigációban nem sok hasznomat veszik, hosszabb budai kóborlást csak komplett, víztisztító tablettás, csúzlis Rambókészlettel vállalnék. Végül a Fergeteg és a Rossebtudjami utca sarkánál találjuk meg a szállítmányt, a sofőr már le is pakolta a Vantage-ot. Azannyát! Kutyák vonyítanak, az esti ködben az utcai lámpák fénygömbje nemigen ér el az aszfaltig, a Vantage ezüst domborulataira kezd lecsapódni a pára. Anyám, hogy ez micsoda hatásos egy dög!

Dizájnban szerintük, mármint az Aston Martin-honlap szerint, ez Understated Elegance. Őszintén érdekelne, akkor az Astonnál hol is kezdődhet a kivagyiság. Mire bejön az országba, még csak 24 millió, áfával 30, a végén 40. 40?! Az nem is sok. Meg egy jó ügyvéd biztos kitalálja, hogyan lehet rá visszaigényelni, például, ha nagyon jól meggondoljuk, haszonjármű.

Az is igaz, hogy a negyvenmilliós kategóriában ez tényleg inkább visszafogott, bár a lágy vonalak harmóniája tényleg letaglózza az embert. A harcsaszáj oké, enélkül odalenne a márkaidentitás, de ha a többit nézzük, nagyon hamar kedvünk volna tiszteletünk jeléül nyálkás tócsává olvadni. Az orr parabolái, a levegőbeömlő az első kerék mögött, az oldalvonal finom, de erőteljes hegygerince, aztán ahogy az átmegy a hátsó kerékívek széles domborulatába. Kevés ilyen kifogástalanul szép autó van, manapság nem is tudom, beszél-e autógyártó ilyen szépen a 60-as évek formanyelvén.

Jó lenne felsorolni a fontosabb finom részletmegoldásokat, de a Vantage valamennyi részletmegoldása finom és fontos. A halványan derengő fehér LED-del kivilágított kilincs, ami hasonló elven billen ki, mint a Fiat Barchettáé, csak jóval kellemesebb a fogása. A fényszóró a hét kísérő fehér LED-del talán kissé vásári, ugyanitt gyullad ki egy sor sárgával az index ... jól látom, hogy bepárásodott a lámpabura? Ja, végülis angol autó. Épp elég volna a formája, ennek már csak pusztán szobor funkcióban is érdemes lett volna megszületnie.