Egy karácsonyi tesztautó nagy mázlista. Az ünnepi dugók elől menekülve kialakul vele némi bajtársi kötődés, szállítja a nagyszülőket, töltött káposzta leve lötyög bele a lábosból, és kipróbálják a haverok is.
Újdonsült kis kedvencemet szorongva dobtam oda az exbravás Györgyi, Gábor és ikreik elé. Györgyi egy tűzokádó sárkány. Szerencsére 25 éve azonos oldalon állunk, és csinos csaj, de attól még tűzokádó. Akármit sikeresen vissza tud vinni a garancia lejárta után és olyan nincs, hogy átverjék. Féltem, hogy családjával darabokra tépik szerencsétlen autót, de nem találtak rajta fogást, sőt.
Kávét iszogattunk, amikor először kinéztek az utcán álló Fiatra:
- Egy Alfával jöttél?
- Az az Alfa a Bravo.
- Nebassz!
A Fiat végre életre pofozta magát a Stilo és hasonló torzszülöttek kínos időszakából. Ma Fiat a legügyesebb kis összkerekes és a legdögösebb mini is.
A Bravo tömör és lendületes fazonját
messziről, mások is Alfának nézték, majd hüledeztek, mióta néz
ki ilyen jól egy Fiat? A Bravo régóta, mert a Brava és az előző
Bravo is a külsejükkel nyertek vásárlókat, Györgyiék is azért
vették meg 2000-ben az 1,4-es, fapados Bravát.
A Grande Punto egérarcát a Bravón jól megoldották; kedves, de kicsit vadorzó. A felfelé húzó fenék az elsötétített hátsó ablakokkal ízléses tuningverda-benyomást kelt, a magas övvonal és a közvetlenül alatta körbefutó fény-árnyék vonal nagyautóssá teszik. Az így keletkező lapos ablakok a széles tetőoszlopokkal még több anyagérzetet adnak, nem is lehet tőlük rendesen kilátni.
Tökéletesen ötvözi az ökörködést a komolysággal. A 17 colos fekete-króm kombinációjú felnik még egy kis extra sportosságot tolnak alá. A jelképes vastagságú gumikon álló autót elnézve azt gondoltam, ebben nem szállítunk lábasokat ölben, ahogy karácsonytájt kell. De a nagy felnik nem tették kényelmetlenné az autót, nem ráz, inkább csak közvetlennek mondanám.
A beltérben használt anyagok, kidolgozás még a kasztnit is verik, csak itt igazán alfás a hangulat. A központi műszeregység csőben tálalt, aszimmetrikus kiosztású fehér számlapjai ismerősek, narancssárga fényük igazán szívmelengető. A műszerfal fiús, kockás borítása, a fényezés színével összeigazított bordó kárpit és a piros varratok nagyon meggyőzőek. A krómkeretek adagolásával a jó ízlés határain belül tudtak maradni, egyedül a kézifékkar piros varratát és a nagy felnik mögött megbújó féknyergek piros festését kellett volna hanyagolni, ezek a részletek a kivagyi Alfák öles kipufogóit juttatják eszembe.
A Bravo tetszett a nagyszülőknek, az autómosóban cigiző fikázók körülrajongták, és a haverok is imádták. A Fiat kinyomott még egy, progresszív, márkaarculatba illő és népszerű formát, a kritikusnak felkért kiscsalád simán csak legyönyörűszépezte.
Egy ötajtós elsődleges feladata a praktikum, a Bravóba ezen a területen egy dologba lehet belekötni. Nem a helykínálat lesz az.
