Vége a jellegtelenség sötét rémuralmának, a Citroën ismét felvette a fizetési listára a formatervezőt és a vállalati elmebeteget.
Kevés gyártó adott annyi extravaganciát, ötletet és merész újítást az autóiparnak, mint a Citroën. És még kevesebb fordult aztán magába kiégett művészként, hogy hosszú éveken át jellegtelen és középszerű közlekedési eszközöket gyártson csodálatos, egzotikus autók helyett. Mintha Jean-Paul Gaultier egy időre szemfelszedőnek állt volna, kipihenni a divatdiktálás stresszét.
A senki által meg nem erősített összeesküvés-elmélet szerint a kora mellett önmagát is megelőző Citroënt az őt felvásárló Peugeot nem engedte szabadon alkotni. Lehet ebben valami: 206vs Saxo, 307 vs Xsara, 406- 607vs C5, Beyoncé Knowles vs Esztergályos Cecília.
Az esztétikai kopárság a C3-mal véget ért, a C2 és a Pluriel is helyes, bárcsak merném tiszta lelkiismerettel ajánlani akármelyiket barátaimnak, rokonaimnak. A megélhetéshez viszont kell egy igazi tömegmodell, és erre a célra Nyugat-Európában a Golf-osztályt tartják. Azaz a C4 közvetlen ellenfele a Golf V, az Astra, a Focus és az Octavia. Meg persze egy csomó másik autó, de ezek jöttek ki az elmúlt egy éven belül.
A C4 legegyértelműbb újítása a szépsége. A gyár marketingesei szerint vagy a 3, vagy az 5 ajtós tetszik az embernek, a mindkettő és az egyik sem egyaránt ritkább. Fehér Holló vagyok, alá szolgája, nekem mindkettő bejön. Az ötajtós tán harmonikusabb, a háromajtós érdekesebb. Nekem egy Citroën legyen izgalmas, ezért a megtört fenekű, dupla hátsóablakos háromajtósat szeretném jobban.
Formai előzmények
Mihaszna Züllött Naplopó, a jeles Citroën-fórumlakó küldött pár érdekes linket, illusztrálandó, hogy a C4 kupé formája mennyire nem forradalmi. Valóban, évtizedekkel régebbi BX, sőt DS kupétervek is készültek kísértetiesen hasonlító megoldásokkal, de azokból sosem lett szériamodell. Linkek itt, itt, és főleg itt.
Az új EKG-orr jó kis találat, és a tört ívű lámpák (figyelem, ez a cicaszem-divat hivatalos halála) végre tudnak (felárért) a kanyarba világítani, mint az 50-es évek Citroën DS-ében. A szépség mellé visszatértek a jó légellenállás hagyományához is: az együttható (amit franciául Cx-nek hívnak, erről kapta a nevét a legismertebb régi űrcitroën) 0,29 és 0,28, a kategória legjobbjai. A kisebb szám a háromajtósé, amit a gyár kupénak hív. Ezek az értékek csak az 1,4-es motorral szerelt változatra igazak, a többi két századdal rosszabb.
A választás inkább ízlés, mint praktikum kérdése, belül állítólag milliméterre ugyanakkora mindkettő. Ha tehát a hátrakúszás nyűgjét nem számoljuk bele, dönthetünk simán a szívünk alapján. Elöl remekül elfértünk mindkettőben, ami 2004-ben már nem megugorhatatlan akadály. Hátul a lábtér jó, a fejtér elmegy és vállban is csak a nagy konkurensekhez képest érződnek szűkebbnek. Az Octavia mintha tágasabb lett volna, de a C4 sokkal vidámabb kunsztokat tud.
Itt van mindjárt a fix közepű kormány. Tekergetni csak a karimát lehet, a középrész áll, mint a cövek. Így kiválóan el lehet rajta helyezni a tempomat, a hifi, a fedélzeti számítógép és a beépített telefon kezelőszerveit és a világítás jelzőfényeit. Egyedül a duda került hülye helyre, a kormányagy alsó peremére, de állítólag útban lett volna a légzsáknak. Mivel a kormány belseje nem forog össze-vissza, a kerek tortalégzsák elmehetett nyugdíjba, és a Citroën feltalálhatta a törzs felé ledudorodó, állábas víziállatra emlékeztető formájú lufit. Ez jobban tartja a testet, nagyobb felületen. Értelmes, okos megoldás.
A vezetésben csöppet sem zavar az állórész, igazából fel se nagyon tűnik, hogy valami máshogy van. A karima mögött a négyfelé állítható kormánnyal egy egységet alkot a digitális fordulatszámmérő. Leszabályozás előtt az egész kijelző zöldről sátáni vörösre vált, hogy felkapcsolásra buzdítson. Kell is az unszolás, mert a váltó rémes, ahogy szokott. A 110 lóerős 1,6-os HDI-be és a 180 lovas VTS-be egyaránt egy akadozó, pontatlan, kóválygó karú szabotőrt sikerült beépíteni.
Idegbajt azért nem kaptunk tőle, mert a középső légbeömlőből gyári aromaterápiás illóolajok párologtathatók tetszőleges intenzitással. Nem, nem az én eszem ment el, tényleg. 11 féle szaganyag kapható, egy dózis egy hónapig tart ki egyórás napi használat mellett. Okosodnak a srácok: pár évtizede még bonyolult hidropneumatikus futóművel, kormány- és fékszervóval, kanyarfényszóróval próbálták lenyűgözni a világot, mára kiderült, hogy az ylang-ylang és a szantálfa olcsóbb, kockázatmentesebb és hatékonyabb marketingeszköz.
Kíváncsi vagyok, hogy az Ambi-Pur és a Wunderbaum indít-e majd antitröszt pereket a Citroën ellen; a Microsoft ugyanezt az utat követte, amikor az operációs rendszerbe integrálta az addig külön termékként létező böngészőt, és milyen nagy balhé lett belőle.
