A mester
És gyanúm beigazolódott, valóban a váltó az, ami egy értékei alapján nem túl hivalkodó motorból igazi erőgépet varázsol. A rövid váltóutak és a gyors váltásokat is lehetővé tévő, könnyen járó szerkezet az alacsony fordulaton ébredő magas nyomatékú motorral fejedelmi párost alkot. Így a 139 km/h-ban meghatározott gyári végsebesség a gyorsítás teljes ideje alatt változatlan dinamikával érhető el, sőt - megkockáztatom - szárnyalható túl. Természetesen csak elvileg, mivel mint már annyiszor, most is leszögezem, hogy egy ilyen járművel 80 km/h-nál gyorsabban sehol sem közlekedhetünk. Sajnos.
Mivel autópályán 80-nal inkább minket előznek, jó szolgálatot tesz az egyszerűsített funkciókkal ellátott tempomat. A bekapcsoló és a sebességrögzítő gombbal csupán azt tehetjük meg, amire a nevük is utal, de már ezzel is jóval többet nyújt a Master, mint némely más dobozos. A nagyon jól használható, egyszerű szerkezet minden fuvarozó álma lesz, ha csak egyszer is kipróbálta vele a Budapest-Pécs-Budapest utat. Sajnos közel sem ilyen jól használható a lámpamagasság-állító, amit a látótéren kívül, a vezető bal térdénél helyeztek el, ráadásul éjszakai megvilágítást sem kapott. Pedig ha jól belegondolunk, ez az egyetlen olyan szerkezet, amit csak és kizárólag sötétben használunk.
Ezzel véget is ért a kellemetlen meglepetések sora, mivel a rengeteg tárolórekeszre, üvegtartóra, menetlevéltartóra és iratcsipeszre egy rossz szót nem szólhatok. Mind a fél-, mind a kétliteres palacknak külön helyet találhatunk, hogy amennyiben egy meleg nyári napon a légkondicionáló által - a dönthető, forgatható légbefúvokon - bejuttatott hűvös levegő ellenére is kitikkadnánk, kézközelben találhassunk minden eszközt folyadékháztartásunk stabilizálására. Ha gyomrunk is szükséget szenved, a majdnem vízszintes kormányt pillanatokon belül étkezőasztallá változtathatjuk. Utasaink a kesztyűtartó fölötti gumiborítású felületről falatozhatnak kényelmesen, míg a magukkal hozott dobozt az ülésük alatti rácsra tehetik, ahonnan biztosan nem indul útnak egy-egy élesebb kanyarban.
Nem tudom, észrevették-e, hogy utasokról beszélek? Most végre nem kell kétszemélyesnek neveznem egy háromüléses kisáruszállítót. A hely ugyanis kellően nagy, a váltó sincs útban, a hárompontos biztonsági öv és a kapaszkodó is biztosított. Csak fogas nem jár a középen ülőnek, de legalább mindkét oldalon találhatunk egyet-egyet, ami szintén nem minden gyártónál természetes. A harmadik utas kényeztetése nem cél nélküli, rá is nagy szükség lehet, amikor az óriási raktér kézzel történő be- és kipakolására kerül sor.
A leghosszabb, magasított változatban öt szabványos raklap is elfér a 13,9 m 3-es raktérben. Ezeket oldalról csak gyakorlott, hátulról viszont akár kezdő targoncások is könnyedén berakhatják a Masterbe. Vigyázni csak a lemez elválsztófalról az oldalsó nyílásba lógó üvegrészre kell, aminek kialakítására az ülések állíthatósága miatt volt szükség. Gyanús helyen, a raktér oldalfalán kapott helyet a pótkerék is, de szerencsére nem lóg beljebb a kerékjárati ívnél, így hátulról pakolva ami alul elfér, annak felül sem lesz útban semmi. A padlót teljesen sík felület és a rögzítőfülek hiánya jellemzi, így csak a merevítőkön elhelyezett lyukakat használhatjuk a hevederek rögzítésére. Ezek funkcionalitásukban hasonlóan megfelelnek, és remélhetőleg maximális, 1600 kg-os terhelésnél is állják majd a próbát egy-egy élesebb kanyarban vagy fékezésnél.
A Master majd' hatméteres hosszával kevésbé a belvárosi vásárolgatásra, inkább a környéki nagyáruházakban megejtett beszerzőkörutak végrehajtására ideális. A nap végén aztán kiváló dinamikával, kanyarstabilitással, valamint az ABS-szel és elektronikus fékaszisztenssel kiegészített fékeknek köszönhetően vehemens gyorsításokat és megnyugtató lassulásokat produkálva kísér haza minket az óriási doboz. Ha túl későn értünk haza, akár a raktérben is kényelmesen elalhatunk. Hely van bőven.
|
