Egészen eddig elkerültük egymást. Volt egy bemutató, aztán valahogy elsikkadt a tesztautó kérdése. Később időnként voltak hírek. Sógorom szülei rendeltek egy Riót, merthogy a langaléta apuka milyen jól elfér benne. Egy más lapnál dolgozó kolléga vásárolt egy Ceratót, és nagyon dicsérte a másfél literes dízelt. Összetalálkoztunk, és megtapasztalhattam, milyen a Rio és a céerdéí együtt.
Időnként azon kapom magam, hogy egy meglévő és egy érkezőfélben lévő gyermeket, valamint egy apró Twingót és egy öreg, kétajtós BMW-t számláló család fejeként vágyat érzek valami jól pakolható, takarékos, viszonylag olcsó és nagyon megbízható új autó iránt. Bűnös vágy ez, próbálom is leküzdeni, és égetően aktuális családi autóvásárlásunk során gyakran igazi autóbuzihoz méltó kereséseket futtatok a Használtautón, de újra és újra visszatér a részletre vett fingszűz ülés, az ötliteres fogyasztás és a több év garancia kísértése.
Volt már egy monstre összehasonlításunk kisfaros-témában, még emlékszem sok mindenre. Albeából nincs dízel. A Thalia hátuljától borzongok. Az Aveo szintén csak benzines lehet, ráadásul másfél csillagos a töréstesztje. A Daciának minden erényét elismerem, de egyrészt nagyon puritán, másrészt ha félig behunyom a szemem, mind a mai napig a KGST kísértetét látom szivárogni az embléma alól. A Honda City úri, benzines, de takarékos, viszont elég drága. Vajon mi a helyzet a dízel Rióval?
Már a vele töltött első percekben nyilvánvalóvá vált: ebből nemigen lesz ásó-kapa-nagyharang. Lelövöm előre a poént: a Rio CRDI helyes, de élvezhetetlen, unalmas és instabil autó a piac egyik, ha nem a legjobb motorjával. No, de kezdjük az elején, pontosabban a külsején.
Kifejezetten csinos. Frontja harmóniáját nem töri meg semmilyen divatirányzat, harcsaszáj, cicaszem. Ami szembenéz velünk, nem öncélú, tudatos márkaimázs, csupán egy kedves, minden agressziótól mentes mackóarc. Szép a hátsó tetőoszlop íve, és ötletes, ahogy az ajtók középvonalán az oldalvédő műanyagcsík szépen vastagszik hátrafelé. A hátsó lámpák is kifejezetten szépek, az is elegáns, ahogy a csomagtérfedél a lökhárítóba harap.
Oldalról nézve az tűnik fel, mintha a koreai tervezők kifejezetten vigyáztak volna, nehogy farnehézre, látványosan puttonyosra sikerüljön a sziluett, inkább picit hangyászszerű a profil. A motorháztető sokkal-sokkal hosszabb, mint a csomagtér fedele. Így aztán a farosok mezőnyében a szatyorbefogadási listán eléggé hátul találjuk a négyajtós Riót: 400 liter.
A hangyászok
Állatok országa, gerincesek törzse, emlősök osztálya (eddig akár mi is lehetnénk), vendégízületesek rendje, hangyászfélék alrendje. Innen lefelé még két családot találunk. A Cyclopedidae meglehetősen néptelen, mert ide csak a törpehangyász tartozik. A Myrmecophagidae három fajt számlál, a sörényes, a dolmányos és a mexikói dolmányos hangyászt. Mind amerikaiak, Mexikótól Argentína északi részéig pusztítják hosszú, ragadós nyelvükkel a hangyákat és termeszeket.
A belseje is jól néz ki, játékos vonalakat kárpitoztak az ülésekbe, textilbetét került az ajtókra is, divatos a szimmetrikus műszerfal, pofás a kormány, szépen megtervezettek a gombok. Vicces a műszeregység: négyórás, de nem úgy. Hanem úgy, hogy a két nagy számlap jobb aljába illesztették a két kicsit, aranyos. Az is látványos, tudatos formai játék, ahogy a ködlámpa kör alakú kapcsolótömbje rímel a klíma kijelzőjére. És ahogy egymásnak felelget a plasztikkártyatartó nyílás két oldalán a vészvillogó és a hátsó ablak fűtésének kapcsolója. Aki nem akarja megtörni a harmóniát azzal, hogy a kártyatartóba kártyát dug, a napellenzők hátoldalán is talál-egy-egy kártyatartót; ha így haladunk, a Rio valamelyik következő generációjában a magyar, majd a francia kártya összes lapjának lesz egy-egy külön hely.
Kellemes látványt nyújt, jó fogású a patentos szoknyájú, felhúzógyűrűs váltókar is. Tetszett, hogy bár a belső kilincsek mellett ott volt a távol-keleti eredetű autókban megszokott billentyűs zár, nem ezeket kell böködni, ha magunkra akarjuk zárni az autót, hanem van egy kis nyitó-záró gomb is a vezetőoldali könyöklőn. Szintén igényes, a kategóriában szokatlanul fényűző megoldás a dupla tetővilágítás.
Tárolórekesz, italtartó is akad dögivel, az ajtóban térképzsebek, a középkonzolon apró lukak a miegymásoknak, a nem gyári rádió alatt egy DIN-es hely a cédéknek vagy erősítőnek. És még el is lehet férni benne, 181 centivel, majd' mázsányi súllyal elöl egész jól, és még hátul is rendesen. A gyerekülés hátra gond nélkül befér.
