És ezzel Magyarországon kisebbségben vagyok: a vevők 16%-a négy, 58%-a öt ajtóval és lépcsős háttal veszi a 6-ost – de 81%-ban dízellel.
Az új 6-ossal kapcsolatos két újdonság megtekintésére, kipróbálására röptetett el minket a Mazda Olaszországba. Átdolgozták a kétliteres dízelmotort, és kiegészítették a karosszériakínálatot a kombiváltozattal. Ezzel meg is született az a Hatos, amit én vennék. Ha Hatost vennék.
Külsőre nagyon pofás a kombi. Nem az a fajta autó, ami kiragyog a forgalomból, hanem amit egyre szebbnek és szebbnek látok, ha félreállítom valahol, és elkezdem nézegetni. Arányai kellemesek a szemnek, a kombiságot sikerült úgy megoldani, hogy profilból még tán sportosabb is, mint a laposabb seggűek. Jók a részletek, a lámpatestek, a krómkeret az oldalablakok körül, az érdekes ködlámpafészek, a feldolgozhatatlanul bonyolult formájú külső tükör.
Belül is jó az autó, csak az nem tetszett, hogy nagyon rátelepszik a vezető fejére. A bal egyben nagyjából úgy éreztem magam, mint a G. I. Joe-k teljes harci díszben. Tudják: a terroristagyanús elemek között rohangáló, lövöldöző katonák fején szoros sisak, egyik szemük előtt monitor, fülükben rádió. A Mazda 6-ban meg az autópályán az eszement olasz önjelölt Schumik között egyik oldalról a hatalmas belső tükör lóg az arcomba, balra előre pedig a széles A-oszlop és a termetes külső tükör zárja el a kilátást.
De ezt meg lehet szokni, a többi pedig rendben van. Minden úgy működik, ahogy kell. A négyórás műszerfal átlátható és szép, a fedélzeti számítógép logikájára percek alatt rá lehet érezni (egymillió gomb a bal kormányküllőn), az érintőképernyős gyári navigáció kezelése könnyű, grafikája kifogástalan, a fullos változatba szerelt Bose hifi pazarul szól. Az ülésfűtés utólagos kendácsnak ható gombjain kívül még az esztétikával sem volt semmi bajom.
Hely van bőven a kocsiban, ültem mindkét első és az egyik hátsó ülésen a tesztúton; sehonnan sem vágytam el. Pohártartók, rekeszek, üregek terén is erős a Mazda, a karakuri ülésbillentő rendszer, és a nagy újdonság, a csomagtérajtó emelésével firnyákosan felhúzódzkodó kalaptartó láttán pedig felmerül a kérdés: a többi autógyártó ezeket miért nem így csinálja?
"A fejlesztők hosszasan tanulmányozták az íróasztal-fiókok és függönykarnisok finom járású, tartós csúszómechanizmusát. A fejlesztőmunka 2004-ben vette kezdetét, és két év alatt több mint 10 prototípus készült az automatikus csomagtérrolóból, amelyek lépésről lépésre vitték közelebb a mérnököket a végső megoldáshoz. Kezdetben például egy villanymotoros megoldás is felmerült, ám ezt végül (a Mazda szigorú tömegcsökkentési programja, illetve élettartambeli megfontolások miatt) elvetették, és helyette egy egyszerű, strapabíró mechanikus szerkezetet alkalmaztak. Ugyanez volt érvényes a roló anyagára is. Olyan megoldást kellett találniuk, amely használaton kívül jól tárolható, méretében igazodik a Mazda 6 széles csomagtérnyílásához, mégis masszív és tartós, könnyű és hőálló. A mérnökök mindezt megvalósították, ám ez még nem minden: a Mazda 6 kombi automatikus csomagtérrolója olyan hálós szerkezetű anyagból készült, amin a felhasználók átláthatnak, felnyitott hátsó ajtó mellett pedig hőszigetelő pajzsként szolgál az utasok felé."
Az első nap negyven kilométert vezettünk, a reptértől a szállodáig. Hogy ne kapjunk sokkot a túl nagy mennyiségű új információtól, az első tesztautóban még a már korábbról ismert kétliteres benzinmotor zummogott, ötfokozatú automata váltóval. Nem volt rossz, és ez igazán nagy dicséret manapság egy ilyen konstellációnak.
A villámgyors DSG-k, nyomatékos dízel-automata rendszerek, váltás után fixre záró robotizált váltók mellett ugyanis egy ilyen klasszikus, hidrodinamikus automata rendszerint nyúlós borzadálynak tűnik. A Mazdában is: félelmetes, ahogy békésen gurulgatva a gázpedál padlóba nyomására, majd visszaengedésére semmi nem történik azon kívül, hogy a fordulatszámmérő egy kicsit felpörög ötezerig. De ha nyugodtan, öregurasan (ez a célcsoport, ugye) használjuk a kocsit, csendes, békés, finoman kapcsolgató, egész erős és gyors jármű lesz belőle. Padlógázon gyorsítva pedig egy kis zoom-zoomot is kapunk: ilyenkor a mutató szépen el-elkúszik váltás előtt a pirosig (7500!). Csak azt ne akarjuk, hogy az autónak bármire gyorsan kelljen reagálnia.
