Pénzért vett vélemény az új Mondeóról
Vártuk-vártuk, hogy megjöjjenek az új Mondeo tesztautók, de csak nem jöttek. Viszont egyre többet látni az utcán. Tudtuk, éreztük, hogy a nemzetközi bemutatóval felcsigázott olvasóink már remegve várják élményeinket a középkategória egyik legmeghatározóbb szereplőjének viselkedéséről magyar földön, és nem vártunk tovább.
A
Ford Solymár mindjárt két
autóval is kedveskedett nekünk, kaptunk egy benzines kombit és egy
dízel szedánt.
Jaj, hazudok, dehogy szedánt, hiszen akár elődje, az új Mondeo
is három karosszériaformával készül, azaz a két lépcsőshátú
közül az egyik valójában ötajtós. Ilyen volt a mienk is.
Már az első benyomás is egyértelműen Ford, az egész autó jellemző a Fordra. Ültem én öreg Fordban is, ott is így volt. Mennyivel jobb a fék, mint az enyémben, akurvaéletbe, pedig ott is gyári tárcsa, gyári betét, nem drága hozzá a gyári, minek vegyek maszekot? És mégis.
A dízel ötajtós TREND
Formailag - szerintem - rendben van. Joggal lehet kihalófélben lévő Lagunához hasonlítani, de határozottan modernebb, kívánatosabb, mint elődje. Ugyanakkor nem ment el a barokkos túlzás felé, mint a Passat, nem maradt olyan mértéktartóan semmilyen, mint a Vectra, és nem olyan aránytalanul egzotikus, mint a 407. Szóval nekem tetszik. Különösen a kis kopoltyú az oldalindexszel. Jó, nyilvánvalóan sportos BMW-kről lopták, és természetesen az égvilágon semmilyen műszaki funkciója nincs, de nagyon állat. A fényszórók viszont nem jöttek be: látszik, hogy nagyot akartak ütni velük, és sötét fényezés mellett talán ütnének is, de a világos tesztautókba csak szerényen beolvadtak.
(Kadarka ránéz a hátuljára.) Mintha Passat lenne! És mekkora nagy csomagtartója van! Hú de szép nagy csomi! Az ülés meg gondolom lehajtható, persze. És akkor még többet lehet berakni. Na ez, ezzel a hócipőm tele van. Ez az egy, ami nem tetszik benne. Ez a mankókerék, ez egy katasztrófa. Ha vidéken vagyok, és ezzel kapok egy defektet, nem jöhetek, csak nyolcvannal - bár talán százat is kibír, de akkor már instabillá válik az autó. Én az enyémben próbálkoztam, hogy teszek bele teljes kereket, de nem fér be, mert alatta van minden, emelő, kerékkulcs.
Belül sincs bajom a dizájnnal, friss, korszerű, mégis kellemesen konzervatív. Szerintem a Tervező jobban tudta, mit akar, mint a két nagy ellenfélnél, a fészliftelt aktuális Vectránál és a Passatnál. Nem akar többnek látszani, mint ami, ettől emberközeli. És irdatlan nagy. Szinte elvesztem benne, elöl-hátul-csomagtérben egyaránt.
Hát igen, ezt a rádiót meg kéne tanulni kezelni. Az enyémben is gyári van, szintén a hatezres, de valahogy máshogy néz ki. De nagyon meg vagyok elégedve vele, olyan tökéletes, hogy az nem igaz.
Csótánytól a Lagunáig
1993-ban senkit sem vert le a lábáról a Mondeo külseje, nem ezért lett '94-ben az Év Autója. A kilencvenes évek elején a középkategória szedánjai majdnem mind így néztek ki, a 626-os Mazdától a Renault Lagunáig. A minden élt elpusztító divat gömbölyített tepsifazonja, az érdektelen fenék és a bordó fényezés felülreprezentáltsága kötelező volt, a nem kifejezetten rétegmodellnek szánt Mondeo (még a neve is Világot jelent) sem menekülhetett.
1997-ben jobbra fordult a Mondeo sorsa, megkapta az Amerika Kapitány -maszkot és vele egy kis karaktert az arcára. Ráadásul ez a fazon jól mozdul a semmitmondó első generáció organikus hullámvonalaitól az 1996-ban Jack Telnacknek köszönhetően a Kára ráeresztett New Edge felé, de azt sohasem éri el. A szemöldökét összevonó, de jóságos szuperhős szeme sarkának hirtelen elvágott íve és a hátsó hólyaglámpák körvonalának illesztésbe fojtása annyit mutat a vagdalkozó vonalakra épülő új irányból, amit még mindenki ért és senki sem botránkozik meg. A köpködést így az 1998-ban bemutatott Focus kapta a szemei közé.
2000-ben újrarajzolták, a fényszórókat ráadásul New Edge módra, magyarul átkopizták a Focusét. De a hátsó lámpák jók lettek, az előző széria hólyagjait háromszögekké keményítették fel. A kompakt Focus mozgalmas felületei viszont a nagy testen sokkal laposabbak, elhomályosodnak, de a célnak végülis megfelel a kasztni.
A facelift egy könnyű karácsonyfadíszítés volt, egy kis króm és csicsás hátsó lámpák segítségével.
Ezek után egy kicsit azért vártam az új Mondeót. Amikor
megláttam
Daniel Craiggel , nem is
esett le , csak hogy ez nem a megszokott James Bond-jármű,
mi ez?
A középkategóriás szedánok külsején többet dolgoznak a
marketingesek, mint a formatervezők, de az már túlzás, hogy a
159-es Alfát leszámítva egyik unalmasabb, mint a másik. Viszont
egy Avensisszel szemben még a Mondeónak is könnyű rajzversenyt
nyerni. Amikor szembejött az utcán az első új Mondeó,
azért fordultam utána, mert de fura ez a Laguna. És
tényleg fura, legalábbis a vízszintesen elnyújtott, megbicsakló
felső élű fényszórók eltérnek a kategória trapézgyömöszölő és
-cicásító berögződéseitől. Innen nincs is tovább, középen egy
szép, fejlett szedánbunker, a hátsó lámpákban pedig mintha
továbbélne az előző generációk háromszöge, de ezt már csak a
rám is jellemző pozitivista hozzáállás mondatja.
Péter Anna
Csupán három apró, idegesítő hülyeség és egy máig megválaszolatlan rejtély rontotta meg a harmóniát a Mondeóban. A kormánykarima egy leheletnyivel vékonyabb az ideálisnál, az ablakemelő kapcsolóihoz nehéz hozzáférni a hülye helyen lévő ajtóbehúzó fogantyú miatt, a hamutartót, szivargyújtót rejtő fedél pedig nem könnyed nyomással nyílik, ahogy adná magát, hanem macerás körömmel húzásra. A nagy talány pedig, hogy mi a fenét akartak a két körbevágott kis blokkal a rádió két partján. Mindenki reflexből rájuk nyomott, ahogy beült az autóba, és persze sosem történt semmi.
Jobb a fogása. Az enyémen túl sima, túl finom a bőr, ezen durvább, ezt jobban meg lehet fogni. Hú de fasza, jó az ülés, ezt szeretem, ami ilyen kemény. Az Omega puhább volt, hét éve alatt teljesen kiültem. Ez sokkal jobb.
Egyébként viszont nagyon praktikus, okos autó a Mondeo, még ez a majdnem-alap is (a legbutább a Fordnál az Ambiente, aztán jön a Trend, utána a Ghia, majd a Ghia Executive a kényelmeseknek, vagy a Titanium és Titanium X a sportosaknak). Élek a gyanúperrel, hogy látunk majd további kellemetlen tévéreklámokat, ahol az új Ford is lenyomja IQ-ból az idióta pléhkutyát. A jól használható, szépen szóló rádió, a motoros ülésemelés, az automata lámpa, ablaktörlő természetes ebben az alapközeli autóban is, a csomagtartóban is megtaláltam egyik kedvenc figyelmességemet, a kis kampóval a kéderbe akasztható csomagtér-padlót, defekt esetére. Ami viszont valóban elakasztotta a szavam egy pillanatra: ha megállunk, rábökünk az ablakemelő gombjára, és levesszük a gyújtást, ki a kulcsot, a legtöbb autó berekeszti az ablakfelhúzást. A Mondeo nem, hanem rendesen befejezi a manővert.
Jó a könyöklő, az enyémben nem ilyen mély alatta a lyuk, ez ötletes. Meg az én könyöklőm magasabb, ez kényelmesebb, gondolom menet közben a Fordnál rájöhettek, hogy mit kéne. Hoppá, még egyet mondok. Ez az ötletes: az ajtón itt ilyen a fogó, az enyémbe meg bele kell nyúlni. Az utasok nem is egyszer panaszkodtak, hogy nincs mibe kapaszkodni.
A 143 lóerős kétliteres dízelmotorral egész jól mocorog. És meglepően stabil, forszírozott kanyarokban, körforgalmi ráduplázásnál remekül érezni, milyen szépen íven marad a kocsi. Sem az orra, sem a feneke nem akar kitörni - kikapcsolt menetstabilizálóval sem. Jól eltalálták.
Nem tetszik a kesztyűtartó, kicsi. Az enyém jobb, nagyobb, sokkal nagyobb. És nincs benne hűtő, az Omegában jobb, a sörösdobozt be lehetett tenni, és hidegen tartotta.
Remek a váltó, egész erős, bár kicsit zajos a motor, van hely a családnak, cuccnak: tetszett az új ötajtós Mondeo a legnagyobb dízellel. Az ára is tolerálható. A 143 lovas dízel alapára 6 908 000 forint, egy hasonló, Comfortline felszereltségű 140 lóerős Passat hétmillió alatt indul, a Vectra Elegance kivitelben 150 lóval ugyancsak. Idővel, ha kicsit öregszik a Mondeo, bizonyára esik majd az ár, és nemcsak jó autó, jó vétel is lesz a Ford.
