A Szuperretesz védelmében

A 180 lovas csúcsmotorral mégsem megy igazán jól az autó. Az 1490 kilós kasztnival keservesen meg kell küzdenie szegény kétliteres szívómotornak, míg képes teljesíteni a katalógus szerinti 9,5 másodperces 0-100-at és a 220 km/h végsebességet. Ezeket a szépen hangzó számokat a Peugeot horribilis pillanatnyi fogyasztás-értékek mellett hozza - és az autó városi üzemben is durván nyeli a litereket. A kíméletes országúti krújzing mellett is 9 l/100 km városban azonnal nekiiramodik és 13-14 literig meg sem áll. A váltó rövid, nagyon rövid: kicsivel 90 felett forog háromezret.

Vannak bosszantó kis hülyeségei is, bőven. Az ablakok ajtónyitás előtt kicsit lehúzódnak, hogy ne akadjanak bele a tetőbe - de ha nem markoljuk elég határozottan és nem kezeljük mégis finoman a kilincset, akkor bizony így is be-beakadnak. A számítógép időnként ötletszerűen sípol párat, ennek egyik okára rá is jöttem; indulásnál a pillanatra leeső fordulat miatt érzékel alacsony olajnyomást. A nyitva maradt tető okán is sípol, de nem mondja meg, mi a baj, tessék találgatni. A legszörnyűbb pedig a kvázi-kardánalagút lötyögő-hajló borítása, ilyet eddig csak bontás alatt álló öreg Fiatokban láttam.

Kabriótól szokatlan módon nagyon jól pakolható a 350 literes, szépen tagolt csomagtartó, legalábbis zárt tetővel. A tető nyitásához már sok-sok literről le kell mondanunk és be kell akasztanunk egy, a puttonyt 204 literesre redukáló kis hálós rolót, hogy a tető össze ne törje a csomagokat és viszont. Erre a műveletre a számítógép "SCREEN NOT IN PLACE" kvízfeladvánnyal próbál rávezetni, szerencse, hogy a manőverre gépátadásnál külön felhívták figyelmemet, különben most is ott vakarnám a fejem a kis képernyő előtt.

Hogy a 307 CC drága-e, vagy olcsó, azt csak a legközelebbi konkurenssel, a Renault Mégane CC-vel való összehasonlítás után lehetne megmondani. Sajnos azt az autót nem vezettük, így csak annyit tehetek, hogy ideírom: az árak nagyon hasonlók, a Mégane egy kicsit olcsóbb, viszont a legerősebb csak 165 lóerős - de van belőle dízel is. De nézzük meg konkrétan azt, amink van: a Peugeot-t.

A legolcsóbb 307 CC Standard 1.6-os, 110 lóerős motorral 5 490 000 forintba lerül. A kétliteres kézi váltóval 5 890 ezer, Porsche-fejlesztésű tiptronic-kal 6 240 000 forint az ára. Tesztautónk, a legerősebb CC - kizárólag ötsebességes manuális váltóval - 6 890 ezret kóstál. Az árkülönbözet nem pusztán negyvenkét pluszlóerőt jelent; a 180 lovas motorhoz Sport álnév alatt gazdag alapfelszereltségi lista társul.

A 307 CC-k eleve kiemelkedő luxusát a Sport elektromosan behajló tükrökkel, automata ablaktörlővel és világítással, elektrokróm, azaz fényre sötétedő belső tükörrel, riasztóval és Benne foglaltatik az árban a tolatóradar, a tempomat, az ötlemezes CD-tár, a 17 hüvelykes alufelni a rávaló gumikkal és széria a bőr-szövet kombinált ülés. Ha az ingyen-extrák listaértékét összeadjuk, azt látjuk, hogy 555 000 forintnyi cuccot kapunk - tehát a kéziváltós kisebbik kétliteres CC és a tesztautó egymilliós árkülönbözetéből a 44 pluszlóerő 445 000 forint többletköltséget jelent.

Kedvenc extrám egy szuperretesz nevű dolog, ami a 180 lóhoz jár, a gyengébb CC-kben pedig 80 000 forintba kerül. Ez a szolgáltatáscsomag egy elektronikai rafinéria, ami a tolvajok életét igyekszik megkeseríteni. Ha a riasztórendszer ablaktörést észlel, letiltja az ajtózárakat, tehát a tolvaj úr kénytelen lesz az ablakon közlekedni ki-be. Ha nem kulccsal, hanem valami egyéb célszerszámmal próbálják nyitni az ajtót, a szuperretesz megszünteti a mechanikus kapcsolatot a zárbetét és a zár között, így az ajtó már csak pajszerrel nyílik. Persze az egész nem ér semmit, ha véletlenül nyitva maradt a tető.

Értékelés: Különleges forma, sok kommersz alkatrész, doromboló hang, lötyögős mechanika, remek ülések, elfogadható dinamika: négy.