Bubu és az olajkályha

Tegye fel a kezét, aki csajozott már be a keret nélküli ajtó hathatós közreműködésével! Esetleg valaki a Fuji Heavy Industriesnél? Ugye, nem. A keret nélküli ajtó kedves üzenet a rajongóknak, az exkluzív, kerettelen ajtósok klubjához tartozás meghitt élménye, de a Legacy azért elbírna egy ajtókeretet, meg az azzal járó, várhatóan síri csendet 150-es tempónál.

130-nál 5-ösben 2500-at forog a főtengely, és a motornak semmi hangja. Ugyanez 140-nél, 150-nél, 160-nál. Szélzaj viszont már 130-nál is bőven van. De miért? Mert az Outback magas? Hát annyira azért nem. Igazolatlanul hiányzott a szélcsatornából? Nem úgy néz ki. Hát akkor?

Nem volt könnyű, de a koncepció tarthatatlanságát a Subarunál is belátták. Az új Impreza már keretes ajtókkal készül, a Tribecának eleve az volt, a márciusban érkező Foresternél is elhagyják a keretmentességet, és a Legacy–Outback-páros következő frissítésénél is tekintettel lesznek azokra, akik időnként felhajtanak egy autópályára. Persze akkor majd sírunk, hogy micsoda megalkuvás, hová lett a hagyomány, de szépen kérem, ne tessék ránk hallgatni.

Viszont akkor egy füst alatt elintézhetnék a Legacy másik érthetetlen hiányosságát: ötfokozatú a kézi váltó. Öt: ennél kevesebb autóban ma már nincs. Oké, persze, Bangladesben biztos gyártanak négygangosat, de mi most itt egy prémium középkategóriás autóról beszélünk. Dízelekbe meg pláne illik összehozni hat sebességet.

A fogyasztást először autópályán méricskéltem: 140-150 közötti utazóval, időnként tesztjellegű, erőteljes gyorsításokkal 9,2 liter volt. Ez egy viszonylag magas kombival, állandó összkerékhajtással elég kevés, ráadásul egy kis 130-as tempomatozásra rögtön lement 8,2-re. Ha meg normális ember módjára megyünk országúton, kicsit lesz hat fölött, ami a másfél tonnás súlycsoportban, állandó összkerékhajtással határozottan kevéske. Pedig a boxert sose a takarékosságáért szerettük.

Dízelek közül túráztatni valószínűleg ezt a legjobb; a túráztatásnak természetesen értelme is van. Ha sportosan vezetünk, és visszakapcsolgatunk, megfelelő gázpedálkezeléssel azonnal megkapjuk a megfelelő fordulatszámot. Ki a fene vezet úgy egy dízelt, hogy gázfröccsöket ad a kanyarban visszaváltás előtt? Például mostantól én, ezt. Úgy látszik, gázolajat égetni csak ezzel a kísérőhanggal lehet, ez ellen nincs orvosság, de az alapjáratot leszámítva ez nagyon nem dízeles motor.

A méreten túl a másik Wankel-párhuzam, hogy ez is szürreálisan simán, szinte villanymotorosan pörög, persze nem 9 ezerrel: 4500-nál szabályoz le, de négyezer fölé forgatni sincs értelme. Viszont, mivel ugye Subaru, boxer és turbó, ez nem is különbözik radikálisan a sportos subaruzástól: az Impreza WRX STI-nek se tapossuk ki a belét, mint egy Hondának, hanem nagyjából ebben a tartományban váltogatunk.

Vártam, vártam, bíztam is benne, hogy jó lesz, de erre azért nem számítottam: ez így az év vicce. A Subaruban eddig azt szerettük, hogy:
1. jó
2. sportos
3. különleges
Az új dízel mindhármat tudja. Először az Outbacket próbáltam, ami a magasabbik Legacy, de nekem még mindig kicsit alacsony, mert én a még magasabb SUV-okat szeretem. Hihetetlen, miket alakít szűk kanyarokban, mennyire alacsony a súlypontja egy alapvetően kényelmes autónak. És aztán ebből átülni egy Legacyba, ami alacsony...

Hogy melyik kéne? Egyértelműen az Outback, mert én 99 százalékban Budapest területén mozgok, és egy Outback pont arra való. A Legacy azoknak jó, akik többet járnak országúton, meg nagyobb távokon, és időnként kanyargós szerpentinre szabadulnak, mondjuk havonta kétszer el kell menniük Krakkóba, ajjaj, látatlanban irigylem is már tőlük a legacyzást. Finom és különleges, nyugis és élvezetes; most így kapásból egy autó se jut eszembe, ami ezeket egyszerre ennyire tudná.

Nagy csodának már csak a saját lelkes várakozásom miatt se neveném, de kis csodának csont nélkül megvettem. És hogy megvan-e Bubu? Szerintem egy kis kipufogónyitogatással azonnal előkerül.