A Volvo vezérigazgatója, Hakan Samuelson nézett bele a varázsgömbjébe, és jósolta meg, hogy a jövő már Európában is a benzin-elektromos hibrid hajtásoké. Azt mondja, nagyjából tíz év kell a váltáshoz.
A dízelmotoros autók ugyan valamelyest visszaszorultak a VW-botrány hatására, de az eladások csökkenése még mindig nem drámai. A Volvo vezére szerint viszont csak idő kérdése, és a változás észrevehető lesz. Samuelson szerint a következő tíz évben a hibridek előretörésének lehetünk tanúi Európában is, mivel ezek hasonlóan alacsony fogyasztást kínálnak mint a dízelek, ez utóbbiakat viszony sokkal szigorúbb szabályok kötik majd, így egyre drágábbak és drágábbak lesznek.
A dízelmotorok Európában annak köszönhették a sikerüket, hogy a benzineseknél sokkal hatékonyabban égetik el az üzemanyagot, miközben a 90-es évek közepétől folyamatosan nőtt a fajlagos teljesítményük. Mára bőven meg is haladta a régebben használt benzines szívómotorokét. Ugyanakkor vannak nehezen kiküszöbölhető hátrányaik, a magas nitrogén-oxid kibocsátás és a szilárd részecske-kibocsátás, amelyet a részecskeszűrők nem szüntettek meg, csupán láthatatlanná – és ezzel a látható koromnál sokkal egészségkárosítóbbá – tettek. A szigorodó környezetvédelmi normák mellett pedig egyre több kiegészítő berendezés alkalmazása válik szükségessé, hogy tisztán tartsák a dízelek kipufogógázait. A részecskeszűrők mellett adalékkal működő redukciós katalizátorra, és még erőteljesebb kipufogógáz-visszavezetésre is szükség lesz. Ezek a megoldások pedig drágábbá teszik a gyártást, sőt, az üzemeltetést is, emellett rontják a teljesítményt – a Volvo igazgatója szerint a komplikált berendezések többletköltsége a dízelek áraiban is megjelenik, és ez a hibridek felé hajtja majd a vásárlókat.
Samuelson persze haza is beszél a jóslattal, hisz a Volvo az utóbbi években hatalmas összegeket költött hibrid-fejlesztésre. A nagyobb SPA platformhoz is készült ilyen hajtáslánc – ilyet építenek például a 400 lóerős névleges teljesítményű T8 modellekbe – a kisebb CMA padlólemezhez fejlesztett hibrid rendszert pedig nemrég mutatták be. Ez egy 1,5 literes, 180 lóerős, háromhengeres benzines turbómotorból, egy 75 lóerős villanymotorból és egy 9,7 kWh-s akkumulátorból áll. Így 250 lóerő összteljesítményt, és 50 kilométeres, tisztán villamos hatótávot ígér. Ám ennek a rendszernek a fejlesztési költsége csak akkor térülhet meg, ha nagy mennyiségben adnak el vele autókat. Vagyis a Volvónak is érdeke, hogy a dízelek helyét szép lassan az ilyen vegyes hajtások vegyék át.
A Volvónál ez be is következhet, hisz a prémium-modellek vásárlóit nyilván nem zavarja majd a komplikált hajtásrendszer felára, de valószínű, hogy a tömeggyártók kisebb, olcsóbb modelljeihez más megoldást kell majd kitalálni. Bármi is lesz ez – gázüzem, hatékonyabb benzinmotor, esetleg olcsó elektromos hajtás, vagy nagyon leegyszerűsített hibrid rendszer – biztos, hogy olcsóbban gyárthatónak és fenntarthatónak kell lennie a ma használt hibrid hajtásláncoknál.
