Igazságos kötelező biztosítás nincs

Vegyünk egy nagy levegőt, és próbáljuk elfelejteni a sajátos magyar viszonyokat, a zsebünket feszítő kulcshoz tartozó kocsit és biztosítási csekket, a fizetés közleménnyel érkező havi átutalást, a tavaly kiállított betétlapot. Nézzük a világot kicsit távolabbról, ahogy terepasztalon futkosnak a kocsik, világszinten percenként egymásnak csattanva. Gondoljuk röviden végig a kötelező felelősségbiztosítás kérdését úgy, hogy nem azt nézzük, hogy mit fog kiköpni a díjkalkulátor a jövő héten, szívunk-e vagy jól járunk.

Ha szigorúan ragaszkodunk az igazságossághoz, mint legfelső vezérelvhez, egyetlen megoldás létezik: mindenkinek saját magának kell kifizetnie az általa okozott kárt. Nincs mese. Amit elszúrtunk, azért ki kell állni. Egyedül ezzel a módszerrel lehet elkerülni azt, hogy áttételesen valaki más fizessen azért, amit nem ő követett el. Ez lenne igazságos, és ekkor nem mondhatná senki sem azt, hogy olyasmiért fizet, amire nincs szüksége. Minden más igazságtalan.

Józan megfontolásból mégis a legkevesebben mondanák azt, hogy akkor mostantól szüntessük meg a kötelező felelősségbiztosítás intézményét. Aki tisztában van emberi mivoltával és per vagy töltött már ki úgynevezett betétlapot, egyet kell értenie az állítással, hogy kockázatközösségekben kell gondolkodni.

Lehet, hogy évtizedeken át levezetünk párszázezer kilométert anélkül, hogy karcot ejtenénk más autóján, de bárkivel megeshet, hogy egy ködös reggelen, bal lábbal felkelve elnéz egy féktávot, jobbkezet, sávváltást, és máris ropog a műanyag, csikorog a fém. Akkor jól jön a kék-sárga formanyomtatvány: hirtelen átértékeljük az összeszorított foggal befizetett csekkek fölöslegességét, és örülünk, hogy más fizeti ki helyettünk a lezúzott Mercin alig látható másfélmilliós kárt. Ha pedig éppen mi toltuk a csillagot, és belénk szállt a barom, szintén nem baj, hogy nem éveken át pereskedve, egzisztenciákat megsemmisítve kell kicsikarnunk a töréskár javítására kiadott összeget.

Rendben, szükség van a kötelezőre, de ki mennyit dobjon be a közösbe? Itt már sokfelé ágaznak a vélemények, van, aki a megtett úttal tenné arányossá a díjat, van, aki a személyhez kötődő rizikófaktor alapján határozná meg az összeget, meg persze ott van a legtöbbször alkalmazott rendszer: az autóhoz kapcsolódó biztosítás. Lehet vitatkozni, hogy melyik festi le a leghűbben a kockázati képet, de igazából bármilyen kategóriákat alkotunk, ha több mint egy ember fér bele egy fiókba, tutira igazságtalan lesz.