ADAC téligumi-teszt - 2015.

A szokásosnál is korábban, már ősz elején elkészült az ADAC téligumi-tesztje, hogy a legóvatosabb, télre alaposan felkészülő autósok is tudjanak mi alapján válogatni a vásárlásnál. Amikor lehull az első igazi hó, és olajos hordókban gyújtott tüzek köré gyűlnek a sorban állók a gumisok előtt, nem a legjobb az időzítés a gumicserére, de jobb későn, mint soha.

Idén a németek szokásos, hároméves rotációjának megfelelően ismét a kisautókra való 165/70 R14-es, illetve a középkategóriás 205/55 R16-os abroncsok vannak terítéken, ahogy 2012-ben is. Tavalyelőtt a 185/60 R15-ös és 225/45 R17-eseket tesztelték, tavaly pedig a 175/65 R14-es, illetve 195/65 R15-ös gumikat. Akinek ezekhez áll közelebb az autójára szerelt méret, bátran lapozzon vissza, hasonló modelleket vizsgáltak akkor is.

A mostani tesztnél feltűnő, hogy a szigorú pontozási rendszerben mindössze öten kapták meg a jó minősítést. A német autóklub ezt azzal magyarázza, hogy a gumigyártóknak egymásnak ellentmondó célkitűzésekkel kell megküzdeniük, ami legjobb esetben is csak kiegyensúlyozott kompromisszumot eredményez. Vizes úton például a mély, hosszanti barázdák a legelőnyösebbek, havon, jégen viszont a keresztbordák és a lamellák tudnak a legjobban megkapaszkodni. Ha viszont túl apróra szeletelik a futófelületet, az száraz úton jár hátrányokkal – mindez persze inkább csak látványos szemléltetése a műszaki konfliktusoknak, amelyek a gumifejlesztés során felmerülnek.

Lehet, hogy ezekben a kisebb, olcsóbb méretekben nem a legrafináltabb trükköket alkalmazzák a gyártók, de a téli gumik ettől függetlenül sokat fejlődtek az elmúlt években. Az ADAC is többször átdolgozta értékelési módszerét, és bár a pontos fékutakat, kanyarodási sebességeket nem árulják el, céljuk, hogy az igazán gyengéket megbuktassák, a jókat pedig kellőképpen megdicsérjék. Tavalyi stiklijük óta több oldalas nyilatkozatban hangsúlyozzák minden egyes tesztnél, mennyire átlátható, minőségbiztosítási rendszerek kombinációi által szabályozott módszerekkel dolgoznak.

165/70 R14 T méretű gumik

Az idei eredmények nem meglepőek. A kisebb méretben a tavalyi fejlesztésű Goodyear UltraGrip 9 nyert, megosztva első helyét a Michelin Alpin A4-essel. A táblázatból kiderül, hogy az azonos végeredmény a két abroncsnál más-más hangsúlyokat takar: míg az UG9 kiemelkedően jól tapad vizes aszfalton, az Alpin A4 a gyártó hagyományainak megfelelően hipertartósnak ígérkezik, és száraz úton működik jobban. Alig maradt le tőlük a Dunlop Winter Response 2, amely fogyasztásban, azaz gördülési ellenállásban jobb a konkurenseknél, egyébként inkább csak kiegyensúlyozottnak mondható.

Alatta jön a vékony vonal, amely a jó és közepes kategóriát választja el egymástól, de ezt nem kell olyan komolyan venni. A top három után következő gumik is szépen teljesítenek a legtöbb területen, sokszor csak egy-egy kritérium miatt csúsztak le a jó értékelésről. A táblázatban az aláhúzott részeredmények azok, amelyek lerontják az összesített értékelést, jellemzően a vizes úton mért tapadás. Ezt illik is komoly súllyal kezelni, mivel a mi környékünkön télen a nedves aszfalt fordul elő talán a leggyakrabban, és ellentétben a száraz úttal, itt sokszor az elégtelen tapadás miatt történik baleset.

Az utolsó négy helyezettet érdemes megjegyezni, mert ezekkel nem biztos, hogy jól járunk. Lehetnek olcsóbbak néhány ezressel, de vizes úton az ADAC mérései szerint csapnivalóan teljesítenek. A tehetséges marketingesek által elnevezett Matador MP54 Sibir Snow még éppen megfelel a teszten, de a kínai Aeolus és Linglong, illetve az amerikai anyacéghez tartozó Mentor a legrosszabb osztályzatot kapja.

205/55 R16 H méretű gumik

A nagyobb kategóriában még jobban szétterjed a középmezőny, csak két abroncs emelkedik ki belőle: a Continental WinterContact TS 850, amely a kisebb méretben érdekes módon nem szerepelt olyan jól, és a Yokohama W.drive V905, amely tavaly eltűnt az átlagosok között. Száraz úton mindenkinél jobb a W.drive V905, míg a WinterContact TS 850 minden más kategóriában veri, de legalábbis ugyanolyan jó.

A közepesek közül nehéz lenne kiemelni bárkit, inkább az a meglepő, hogy a Michelin Alpin 5 ennyire lecsúszott, és egy olyan ismeretlen márka, mint a norvég Viking, helyet kaphat itt. Ebben a méretben csak egy abroncsot pontoztak le, az Avon Ice Touring ST-t, amely a többi gyenge szereplőhöz hasonlóan a vizes tapadáson bukik el.

Bár a teszteredmények összecsengenek az általános tapasztalatokkal, zavarra adhat okot a gyártók által mért, gumicímkére nyomtatott besorolás és az ADAC eredményei közötti ellentmondás. A bukott Avon címkéjén például az igen jónak számító B betű áll a vizes tapadásnál, miközben a németeknél egyértelműen elégtelent kapott, és egy kivételével az összes többi abroncs nála rosszabb, C kategóriás. A fogyasztásra vonatkozó értékelésben pedig az Avon E-s, de a Barum Polaris 3 például F-es, viszont az ADAC fordítva rangsorolja őket ebben a kritériumban.

Számos ilyen ellentmondásos példát lehet találni a táblázatban. Reméljük, a különböző eredmények csak az eltérő mérési módszereknek köszönhetők, és sem a gyártók, sem az ADAC emberei nem kozmetikázzák az adatokat. A magának legmegfelelőbbet kereső vásárló mindenesetre nincs könnyű helyzetben, ha megalapozott döntést akar hozni, de a táblázat felső harmadában szereplő abroncsokkal azért jó eséllyel nem nyúl mellé.