Volkswagen Golf Cabriolet - 1990

Az utóbbi években egyre többen kezdtek furcsán nézni a Volkswagenre, és erről egyedül a neve tehetett. Az egyszerű kisember Phaetonja? Népi Passat CC? Volt idő, amikor a Volkswagen tényleg a nép egyszerű gyermekét ültette autóba. Sőt, elhozta neki a gazdagok és híresek kiváltságát, a kabriót. 1948-ban Wilhelm Karmann vett egy Bogarat, és átalakította négyüléses kabrióvá, majd bemutatta Wolfsburgban. A Volkswagen elfogadta a tervet, és 1949-ben piacra is dobta. A ponyvatetős Bogat egészen 1980-ig gyártották, és 331847 darab készült belőle. A harmincegy éves modellciklus végére minden idők legtöbb példányszámban gyártott kabriója lett. De Wolfsburgban akkor már jó ideje, egész pontosan 1976 óta készültek a következő nagy dobásra.

1979 márciusában, a Genfi Autószalonon mutatták be a Golf Cabriolet-t, igaz akkor már hónapok óta gyártották. A kiállított példányt vörös fényezése, és a tömeggyártású kabriók közt először alkalmazott fix bukókeret miatt a német sajtó Erdbeerkörbchen-nek, azaz epres kosárkának nevezte el. Akkor még kevesen tudták, de kevesebb mint feleannyi idő alatt megdöntötte elődje rekordját. 1979 januárjától 1993 áprilisáig 388 522 darab Golf I Cabriolet készült.

A választék csak benzines motorokból állt, bár kellő könyörgés után pár darab dízelt hajlandó volt a Volkswagen néhány egyéni megrendelőnek megépíteni és eladni, de szigorúan pult alól. A sajtó korai gúnyolódása aztán átcsapott rajongásba, amit a vevők szintén osztottak. Elérhető kabriót kaptak egy addigra egész sokat bizonyított típusból, és az eladások szinte minden évben emelkedtek.

A siker nem korlátozódott Európára. Volkswagen Rabbit Convertible néven Amerikában is elkapkodták. Az általános elégedettség annak ellenére sem lankadt, hogy tizennégy éves karrierje alatt kilenc visszahívás is történt, leginkább az üzemanyag-rendszer különböző apró meghibásodásai miatt.

Bevallom, közhelyként tekintettem a kabrió Golfra, mégis ugrottam a lehetőségre, hisz sosem árt lehúzni egy előítéletet a listáról. Kicsit azért vakartam a burámat, mikor megtudtam, hogy a tesztautó Dr. Vérten Sándoré, a Porsche Hungária kommunikációs igazgatójáé. Az első gondolatom az volt, hogy egy igazgatónak hétköznap egy Phaeton jobb hátsó, hétvégén meg egy 911 bal első ülésén a helye. Annyi baj legyen, rögtön törölhetek még egy előítéletet.

Sándor saját bevallása szerint időtöltésként, gyakorlatilag unaloműzőként kezdte el nézni a kabrió Golfokat, nem volt mögötte komoly szándék. Rutinosabb olvasók és orvosok már itt felfedezhetik korunk egyik veszélyes betegségének, az autónániának a tüneteit. Ha a fertőzést nem kezelik időben, annak komoly következményei lehetnek, melynek végső stádiuma az autóvásárlás. Sándort is egyre inkább hatalmába kerítette a vírus, egyre több helyen, egyre gyakrabban nézegetett kabrió Golfokat, mígnem egy nap egy kollégája hívta, hogy áll egy kereskedésben egy példány, amit muszáj megnéznie és megvennie.

A kinézett darab teljesítette a nepper-kódex összes parancsolatát, de ritka módon nem csak a hirdetés leírásában, hanem a valóságban is. Megkímélt, első tulajos, végig garázsban tartott, megfelelően szervizelt autó, korához képest kevés, 180 ezer kilométerrel. Semmi ültetés, malomkerék vagy nagyzene. Egy idő házaspár vette 1990-ben, Ausztiában, és leginkább csak jó időben használta. A kereskedő elmondása szerint az eladó felszólította, hogy mivel az autó nemhogy gépi mosót, de még kefét sem látott, szigorúan csak kézzel szabad mosni, puha szivacsot használva.

Sándor pedig kapott az alkalmon, és megvette. Ennek már bő négy éve, és bevallása szerint a lelkesedése nem hagyott alább. Nem volt nehéz elhinnem. Az első tulajdonos jó szokásait átvéve a fehér Golf Cabriolet nála is garázsban lakik, és csak jó időben használja. Szigorúan csak ő, más nem vezetheti. Örültem hát, hogy kivételt tett velem.