A végére majdnem megszerettem

Teszt: Opel Crossland X B 1.2 XH – 2017.

2017.09.28. 06:38 Módosítva: 2017-09-28 08:22:48
Pechjére az új Polo bemutatójáról ültem bele egy lendületből, és ha valami tesz jót egy minden pórusából spórolást okádó kisautónak, akkor egy közepesen spórolós, a prémiumságot már nem túl messziről szagoló kisautó, mint friss referencia.

Mert mi is ez a Crossland X? Kis crossover a Peugeot kisautós padlólemezére építve olcsón, fél kategóriával (se) a Mokka X alá célozva. Röviden. Ez itt konkrétan a 130 lovas, 1,2-es turbós benzines kézi váltóval. Nagyon sötét mélységben teltek a sok várossal és friss polós emlékekkel terhelt első napjaink, aztán félve, de beleültettem négy felnőttet egy nyár végi balcsizásra és szinte megszerettem.

Zoli haverom volt az első, aki hangosan rá mert csodálkozni: ez tényleg egy Opel? Aki járt Insigniánával annak első éveiben, hallotta ezt eleget – csak ugye ez akkor még pont a fordítottját jelentette. Opel hát. Elöl-hátul rajta az embléma, a nevére vette, akkor mi más lenne? A peugeot-s rokonságot nem álltam neki kifejteni, különben se javított volna az alaphangulaton, amikor arra készültem, hogy a közel 90 kilós srácot két másik felnőttel zárom össze a hátsó üléssorra bő két órára. Tudod Zoli, ha fura neked az aránya, azért van, mert ez mifelénk nem túl menő a kategória: szubkompakt crossover. Ezek ilyen aránytalan gombócok. Látod milyen magas a hasa? Na, mert ez egy kis városi TEREPJÁRÓ. Ülj csak be hátra, állat lesz!

Ránézésre a hátsó üléssorról nem sok szépet lehet mondani, azt meg főleg nem, hogy látványa hívogat egy tartós együtt nyomorgásra. Ez a hosszú, sík ülőlap, meg az a műanyag az ajtón, ami közre fogja, milyen puruttya már!? Az sem teszi kívánatossá, hogy az emelt has ellenére piszok mélyen van, viszont pont itt jön a csavar: emiatt fejtérből nagyon jól áll. Igazából kívülről csapja be a szemet nagyon. A krómcsík az ajtó élén olyan hangsúlyos ezzel a semmilyen fehér fényezéssel fölötte, hogy a meredek lejtéssel optikailag szinte kupés. A beltér fizikai határa viszont a tetővonal, ami elbújik a fehérben, és érdemben csak a csomagtérnél kezd el meredeken lejteni. Az eredmény: a szükségesnél is több fejtér, ami nagyon jót tud tenni a térérzetnek, ha már egy 176 centi széles autóban kell helyet találni a vállunknak két másik mellett.

Amúgy a Crossland X-hez kérhető sín a hátsó üléssornak. 15 centin lehet rajta tologatni az üléseket, amivel az alapból 410 literes csomagtér 520 literesre hizlalható. 110 liter mínusz, vagy mélyvénás trombózis a hátul ülőknek. Őrült mázli, hogy a tesztautóban nem volt sín. A 410 liter az átlagos élethelyzetek javára bőven elég; a csapat kétnapos cuccai simán befértek, még a kalaptartó is a helyén maradt. Így még azt is meg megbocsátja neki az ember, hogy a csomagtér oldalsó műanyag burkolatai még a hátsó ajtókénál is sokkal szomorúbbak.

Amikor elindultunk vele öten, tudtam jól, nem erre találták ki, de akkor egyáltalán, mire veszik az ilyet? Nem kimondottan Crossland X-et, bármit a kategóriából: Captur, 2008, Juke, Countyman, stb. Egy-két kisgyerekhez, legfeljebb háromhoz, amíg egyiket se éri el a pubertás. Talán. Meg ugye a nyugdíjas párok közismerten imádják a kategóriát: nem kell mélyre ülni, könnyű vele parkolni, beférnek az unokák. Aztán én lepődtem meg a legjobban, amikor sikerült elérni a kapuig, egy rossz szó nélkül a hátul ülőktől. Majd a városhatárig, onnan a megye széléig - valahogy letoltuk a 150 kilométert anélkül, hogy egy szó elhangzott volna a nyomorgásról. Mire is gondoltam: lábtér, fejtér van bőven, a puritán műanyagokat, üléshátat senki se sajnálja megtaposni, ha attól jobban elfér, és úgy fest, az üléssor is jól  vizsgázott.

Öt felnőtt, plusz a csomagok: ez már alulról négyszáz kiló, és ha valahol, ekkora terhelésnél elnézném neki azt is, ha felüt. Viszont nem ütött. Alulméretezve legalább nincs a futómű, még ha amúgy újabb igazolást nyert az általános kritika, miszerint túl feszesre húzták az Opelnél. Egy ideális világban, ahol legalább a kétszámjegyű utakon nem terem meg a kátyú, ennél nagyobb áldás nem is érhetné. A körforgalmakban nem hintázik, a tempós kanyarokban nem adja meg magát a fizikának – ez a legjobb, ami egy emelt hasú, magas súlypontú guruló tárggyal történhet. Másrészt a futómű ettől még összességében szar: még ha csendben, érzetre puhán is állja a pofonokat, szimplán belerogyik egy-egy nagyobb úthibába. 

Ahogy a négyhengeres dízelnél, úgy itt se tudtak mit kezdeni a hajtási befolyással. Nem kell lepadlózni, hogy megcsavargassa a kezedben a kormányt, az se nagyon számít, mennyi súly van elöl vagy hátul. Kanyarban lendületesebben megindulni külön rémálom, de megfontolt, szedált vezetési stílussal együtt lehet vele élni. Viszont, hogy valami jót mondjak a vezetésről: az 1,2-es turbót szinte megszerettem a végére.

Ez a 130 lovas, PSA-féle turbós benzines városban sokadik körre is borzasztó. Egy jól belőtt automata talán valamit elmosna rajta, de még az is lehet, hogy a 110 lovas áll jól a Crossland X-nek. Alul nincs semmi nyomaték, aztán a semmiből egyszerre szakad rá az egész a hajtásra. És mindezt egy nagyon össze-vissza fogó, esetlen kuplunggal és egy lehetnejobb hatsebességes kézi váltóval kell menedzselni. Nem mondom, hogy sok hónapos együttélés után ne lehetne ráhangolni a lábat, de azzal még mindig csak krémesebb lesz a menés, a nyöszörgős lámpás elindulásokkal ettől még nincs mit tenni. A pályás, gyorsforgalmi utas balatoni körön mutatta meg először milyen ott, ahova hangolták. Oké, már sima főutas menésben is egész baráti volt, de hangozzon ez bármilyen furán, ezzel a 130 lóerővel nagyon éli a 120-140-es autópályatempót. A gyár által írt ötliteres fogyasztás persze óriási kamu, mindegy, hol mész vele: nálam semmilyen üzemmódban nem ment 6,8 liter alá.

A kormány mögött már annyira nem arcba mászó a spórolás. Nem tudom, fosztóképző-e vagy sem, de csak néhol jön át erősen a peugeot-ság. Bizony, nem állt meg a platformnál a közösködés, és a spórolás szellemében azért csak elkérték a PSA-tól az ablakemelő gombokat meg tükörállítót. Ja, meg a kulcsot is egy az egyben, de látszólag ennyi jön be a közösködésből az utastérbe. Amúgy a műszerfal kortárs Opel-dizájn, a hátsó műanyagoknál fényévekkel jobb anyaghasználattal.

A tesztautóba jutott sok extra. Van tempomat, holttér-figyelő, parkolássegéd, sőt, még head-up display is. Nem a drága fajta, külön lapra vetít, kis szögből nézhető, de legalább van. A navi tök rendben van, a menübe se lehet nagyon belekötni, sőt, külön öröm, hogy a klímagombokat meghagyták fizikainak. És itt van a tévéreklámok poénja, a vállaltan selling point 180 fokos tolatókamera, amiért kijárna az Év Marketing Kamuja díj. Hogy a képe nem szép, na bumm, ebben a kategóriában ki rak be olyat? A felülnézeti kép már cikibb. A hátranéző kamera tolatás közben tölti be folyamatosan a felülnézetet, azaz csak azt ismeri, ami mellett már elhaladt. A fix tereptárgyakra még mindig jó, csak a gyerek/kutya/macska ne szaladjon be az autó mellé, amíg a kamera képét bámulod.

Ezzel az erősebb 1,2-essel, Innovation felszereltségben ülésfűtésestől, ledfényszóróstól, napfénytetőstől és még kismillió extrával 6,7 millió forint körül van a tesztautó ára. Azért az már nem kevés pénz új autóra, de ha már ennyiért mindenképp Crossland X-et kéne vennem, körülnéznék a többi motor között. Ha mindenképp kéne, máskülönben nem sikerült megfejtenem, miért vegye bárki akár egy Mokka X helyett. Vagy venne a közvetlen konkurencia közül ennyiért egy ööö... mit is? Olyan fene unalmas ez az egész kategória a Juke-on és a Capturön túl, hogy még akkor se indulna be a fantáziám, ha kapnék egy kis kompakt crossoverre rögtön beváltható hétmilliós kupont. Nehéz nagy kinyilatkoztatást tenni a Crossland X-ről. Illetve valamit azért mégis megadok neki: ekkora magabiztossággal még kategóriákkal nagyobb autóra se írtam le soha, hogy nem kínzókamra öt emberrel sem.