Mi a baj, Golf? Nyuszi vagy?

1974-ben a németek már az utolsó órában jártak, hogy megmentsék a renoméjukat, amikor elkészültek a Bogár leváltására valóban alkalmas Golffal. A modern felépítésű autónak nem a labdajáték, hanem a Golf-áramlat (németül Golfstrom) volt a keresztapja. A wolfsburgiakat viszont aggasztotta, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában rögtön a gazdagok sportja jut majd az emberek eszébe, akkor pedig marketinges legyen a talpán, aki összekapcsolja a helyi mércével apró, európai ferdehátút a kockás nadrágban feszítő milliomosokkal...

A Mexikói-öbölből induló atlanti-óceáni áramlatot arrafelé Gulf Stream néven ismerik, tehát a vélt félreértések elkerüléséhez szükség volt egy jól csengő névre. A Golf mozgékonyságáról és fürgeségéről a nyúl jutott eszükbe, innen már csak egy lépés volt a Rabbit fantázianév és a szaladó nyuszit ábrázoló logó megálmodása. Az első széria még Németországból hajózott át, 1978-tól viszont helyben gyártották. A Westmoreland üzemet vezető James McLernon, a Chevrolet egykori mérnöke azonnal hozzá is látott az olcsósításhoz, de nem csak a gagyibb műanyagok, a lágyabb rugók is borzolták a tudatos vásárlók idegeit.

Az 1983-as modellévre végül engedtek a nyomásnak, és visszaálltak a német specifikációra. Addigra képbe került az 1,5 literes, 49 lóerős dízel és az 1,8 literes, 90 vagy 100 lóerős GTI, utóbbi már a frissített külsővel, vagyis a szögletes fényszórókkal készült 30 000 példányban. Európa a Caddy-t a jugoszláv Volkswagen üzemből kapta, az USA viszont magának szerelte össze. Ezért a névért a Cadillac talán be is perelte volna a Volkswagent, a beszédes Rabbit Pickuppal mindenki jobban járt. Összesen 75 947 darab készült, abból nagyjából 500 viselte a vagány Sportruck matricázást a vele járó extrákkal.

Lehet, hogy a Volkswagenek Golfként és Rabbitként is a tartósságukról voltak híresek, de maga a Chrysler gyárnak épült pennsylvaniai üzem nem élte túl az 1987-es évet, a pálfordulással már az Egyesült Államokban is Golfként árusított második generáció gyártását félbe kellett hagyni, és ismét Németországból utaztatni azt a viszonylag kevés példányt, amire odaát igény volt. Az első Rabbit sikerét egyik utódja sem tudta megismételni, pedig a németek az ötödik generációt a helyi vevők kedvéért újra a jól ismert nyuszival a hátulján dobták piacra...