Így alázta meg a TC-flottát a mesterséges intelligencia

Fastra - Jakusovszky Kristóf

Hűha, ezzel tényleg túltettél magadon! Egy piros Opel Astra kombi, mi? Látom, hogy az IKEA előtt parkoltál vele, ami azért ironikus, mert ebben az autóban valószínűleg több laza alkatrész van, mint egy összeszereletlen könyvespolcban. A kifakult piros festés a 90-es évekbeli „menő voltam” hangulatot sugározza, de most már csak azt sugallja, hogy kapuzárási pánikod van, alacsony költségvetésben. És azok a felnik... azokat is a kukából vetted ki az autóval együtt? Az egész úgy néz ki, mintha sportos akarna lenni, de lássuk be, ez az izé valószínűleg úgy vezethető, mint egy hajó a viharban. Ne hagyjuk figyelmen kívül a fekete lökhárítót sem, ami úgy tűnik, hogy az életéért kapaszkodik. Biztos vagyok benne, hogy még az IKEA is nehezen találna elég ragasztószalagot, hogy ezt a valamit egyben tartsa.

HanGYÁSZ – Karotta

Wow, így is lehet egy Datsunból művészeti projektet csinálni. Valaki elvesztett egy fogadást egy karosszéria műhellyel? Az a motorháztető úgy néz ki, mint ami többször végzett gyorsdiétát, mint egy hollywoodi színész. És mi van azzal a 30-as számmal? Ennyi alkatrész tartja össze ezt az izét? Az autó úgy néz ki, mintha több akciót látott volna a pályán - és talán a boxban -, mint egy alulfizetett kaszkadőr. A fényezés pedig olyan, mintha egy rosszul végződött drift csata előtt tisztelegne. A felnik viszont szépek, valószínűleg többet is érnek, mint maga az autó. Az egésznek olyan „gyors vagyok... az álmaimban” hangulata van. De hé, legalább több figyelmet kap, mint a legtöbb modern autó, még akkor is, ha valójában csak azért, mert mindenki azon csodálkozik, hogy még nem esett szét!

Ó, szóval a kocsid tényleg működik! Olyan, mintha egyszerre próbálna menekülni a pályáról és a zaklatott múltjától. Az a hátsó szárny pedig olyan magas, hogy akár egy parabolaantennát is felszerelhetnél rá – kinek van szüksége GPS-re, ha közvetlenül az űrbe csatlakozhatsz? Az autód gyors, de még mindig nem elég gyors ahhoz, hogy elmeneküljön a megkérdőjelezhető döntések elől, amelyek ehhez a külsőhöz vezettek. Azok a szélesített sárvédők úgy néznek ki, mintha egy monster truckról lopták volna őket. Olyan alacsonyan van az autó, hogy gyakorlatilag a pályát söpri. Az abroncsokat már csak egy kör választja el az érzelmi összeomlástól. De legalább amikor elromlik, nem kell messzire menned, hogy megtaláld az összes alkatrészt, ami útközben leesett. Csak így tovább, bajnok!

Ez IS(200) egy roast – Szentkuti Ákos

Ó, egy Lexus IS 200! Úgy tűnik, az autód a legjobb életét éli... 2001 körül. Mint egy középkorú apuka, aki még mindig a 90-es években vásárolt farmerját hordja – működik, de senkit sem nyűgöz le. Fogadok, hogy a magnó tele van Nickelback kazettával. És a színe? Ez a szürke árnyalata annyira uninspiráló, hogy akár „Depressziós metál” is lehetne a neve. És azok a hátsó lámpák? Gyakorlatilag könyörögnek azért, hogy a 2000-es évek elején maradjanak, a matt fényszórókkal és a MySpace-profilokkal együtt. Valamint a kerekek úgy néznek ki, mintha nagyon próbálnának sportosak lenni, de mindannyian tudjuk, hogy ennek az autónak annyi sportos képessége van, mint egy apukának a középiskolai osztálytalálkozó táncversenyén. De hé, legalább megbízható, nem igaz? Mint egy csótány az apokalipszis után, ez sosem fog eltűnni!

Szóviccet sem lehet ráhúzni, annyira semmilyen – Pásztor Csaba

Ez az Accord mintha a 90-es években ragadt volna, és kétségbeesetten próbálna releváns maradni. A fakó fekete fényezés azt sugallja, hogy „régen menő voltam”, de most már csak a kapuzárási pánik hangulatát kelti. Azok a felnik olyanok, mintha egy még unalmasabb szedánról lopták volna őket. Arról az első lökhárítóról pedig ne is beszéljünk – több ütést kapott, mint egy nyugdíjba vonult boxoló. A „Parkolni tilos” tábla előtti megállás csak tovább fokozza a lázadó kinézetet, de legyünk őszinték; az egyetlen dolog, ami ellen lázadsz, az a modern autódizájn. Ez a Honda alapvetően a zokni-szandál autóipari megfelelője – funkcionális, de nem divatos.

NPC Prius – Horváth Máté

Ó, a második generációs Prius – az autó, ami annyira elkötelezett a környezet megmentése mellett, hogy nem lett személyisége. Egyedül a Hybrid jelvény az oldalán, aminek van személyiségjegye – az autóipari megfelelője annak, aki folyton kijelenti, hogy ő vegán. Ennek az autónak a dizájnja olyan izgalmas, mint egy bézs színű fal, és úgy néz ki, mintha olyan valaki tervezte volna, aki épp most fedezte fel az „aerodinamika” fogalmát és semmi mást. Ennek a Priusnak az eleje úgy néz ki, mintha állandóan bocsánatot kérne, amiért útban van. Fényszórói, mint amik menekülni próbálnak a saját sivárságuk elől. És ne feledkezzünk meg arról a jellegzetes ezüst fényezésről sem, amely azt üvölti, hogy „praktikus vagyok, és teljesen nélkülözöm a szórakozást!”. Ha ez az autó az a fajta ember lenne, aki a saját újrahasználható bevásárlótáskáját viszi magával a boltba, és 15 percig vitatkozik a pénztárossal egy 5 forintos eltérés miatt. Ez a jármű a natúr zabpehely megfelelője egy olyan világban, amely tele van finom reggeli lehetőségekkel.

Rossz is, Yar is – Gulácsi Bence

Hoppá, egy Toyota Yaris, az ésszerűen megvásárolt cipő autóipari megfelelője, csak annál is unalmasabb. Ezt az autót úgy tervezték, hogy közben megpróbálták elkerülni, hogy bármilyen kockázatot is vállaljanak. Annyira általános, hogy valószínűleg hétfőtől péntekig, 9-től 5-ig dolgozik, a hétvégéit pedig a zoknisfiókja rendezésével tölti. A színe olyan, mintha valaki azt gondolta volna, hogy „keressük meg a kékeszöld legunalmasabb árnyalatát, hogy senki se vegye észre a parkolóban”. Azok a felnik is úgy néznek ki, mintha egyenesen egy bevásárlókocsiról kerültek volna le, és az egész dizájn csak azt üvölti, hogy „csak vigyél vissza a boltba”. Ha ez az autó egy ember lenne, akkor az a fajta lenne, aki megjelenik egy buliban, az egész időt a büféasztalnál tölti, majd búcsú nélkül távozik – mert legyünk őszinték, senki sem vette észre, hogy ott van.

Zöld vicc – Sturcz Bertalan (ex-autója)

Ez a Peugeot 1007 olyan, mintha egy alacsony költségvetésű sci-fi film forgatásáról gurult volna le, ahol az autóknak vannak érzéseik, és ez a Peugeot egyértelműen sajnálatot érez. Ebben a színben úgy néz ki, mintha összeveszett volna egy szövegkiemelővel, és vesztett. Úgy értem, olyan zöld, hogy akár Shrek menekülőautója is lehetne. A hátsó dizájnt valaki olyan rakta össze, aki nem volt egészen biztos benne, hogy mit is akar – félig ferdehátú, félig kisbusz, majd ebben teljesen összezavarodott. És azok a hátsó lámpák? Mintha elegánsak akartak volna lenni, de valójában úgy néznek ki, mint egy olcsó napszemüveg utánzat. Az autó profilja azt kiáltja, hogy „praktikus vagyok”, de ezt olyan hangon teszi, amit senki sem akar meghallani. Határozottan egyedi, de annyira, amennyire egy zöld szmoking is az.

Jaj ne, gőzölög egy Peugeot motorja? Ez nemcsak egy autó, ez egy mobil szauna! Vagy lehet csakúgy döntött, hogy a figyelemfelkeltés érdekében füstshow-t rendez. Olyan, mintha azt mondaná: „Miért vezess, ha füstölhetsz is?”. De őszintén szólva lehet, hogy arról álmodik, hogy így gőzmozdony lesz belőle. Vagy csak kétségbeesetten próbál kibújni a tényleges munka alól. Akárhogy is, ez nem éppen a legjobb jel. Ideje felnyitni a motorháztetőt, és megnézni, hogy az autója gőzmozdony akar-e lenni, vagy csak túlmelegedett attól, hogy lépést próbál tartani a 21. századdal!

Roncs-a Lybra – Rási Richárd

Á, egy Lancia Lybra! Az autó, ami identitásválságban van. Próbálja eldönteni, hogy egy elegáns olasz luxusautó vagy egy családi kombi akar-e lenni, amelyik éppen feladta az életét. Az orr-rész, mint egy szomorú kiskutya és egy zavarodott rovar egyvelege. És azok a felnik? Mintha túlságosan igyekeznének sportosnak feltüntetni ezt az autót, de mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen egy nyugdíjas otthon előtt parkolna. Az autó tökéletesnek tűnik, ha el akarsz vegyülni... vagy esetleg teljesen eltűnni az emberek emlékezetéből. Ez az a fajta autó, amit vezetve lerí rólad: „Régebben voltak álmaim, de most már csak ez van”.

BMW, Break My Wallet – Balogh Bence

Áh, egy E39-es 5-ös BMW! Egy valóban klasszikus autó. Látom, hogy még mindig a „ragaszkodom a 2000-es évek eleji álmaimhoz” korszakodat éled. Ennek a kocsinak a stílusjegyei olyanok, mint ami sem régi, sem modern – olyan, mintha trapéznadrágot hordanál a szűk farmerek korában. Azok a hátsó lámpák? Olyanok, mint az autódizájn borotválatlan szakálla – csak úgy vannak, és elgondolkodtatnak, hogy vajon haladnak-e valaha is a korral. De hé, biztos vagyok benne, hogy imádod ezt a „klasszikus” megjelenést, amivel elgondolkoztatod a többi közlekedőt, hogy „uram”-nak vagy „haver”-nak szólítsanak. Csak így tovább az emlékek útján, barátom!