„Azért a 88 ezer euró egy Transporterért már az elmebaj kategóriába esik. Láttam már eredeti, nem restaurált és gyönyörűen megőrzött példányt pár éve, annak az ára 30 ezer volt és sokkal jobban nézett ki.”

Ezt a kommentet Karlmann felhasználó írta Sipos Úr mannheimi veteránbörzés beszámolójához. Pontosítanék, ez nem egy mezei T1, ez egy Samba. De mitől kerül egy Samba több, mint 25 millióba?

Egy igazi autó kalaposoknak:)

A kasztni valahogy szerintem kompromisszumok szüleménye, mintha egy eredi terv után azt mondták volna a tervezők, jó, jó, de magas az orra, vegyük alacsonyabbra, de mit csináljunk a műszerfallal, akkor az alacsonyabbra kerül. De mar nincs több idő hagyjuk így...

A Veterama 1975 óta az év egyik legfontosabb veterános eseménye. Én 1995 óta igyekszem minden évben kijutni. Rabul ejti az embert a rendezvény hangulata, minden ismerősöm, aki csak egyszer is volt Mannheimben, visszavágyik.

Hogy is szokták mondani? Innen szép nyerni

Itt tényleg testközelből lehet megcsodálni soktízezer eurós veteránmotorokat, láthatjuk, micsoda rozsdás, saras, olajos alkatrészhalmokból támadnak fel az akár százéves gépek. Itt nem csak autókat, motorokat, alkatrészeket vásárolhatunk, hanem korabeli relikviákat is, régi fodrász-szerszámtól fogorvosi széken át a porcelánbabáig bármit.

Így járt Kopasz, a Becsületesnepper az első Faluvégi Faroláson, fogadjátok szeretettel:

Az előző pályanapok után elhatároztam, hogy nem hagyok mindent az utolsó pillanatra, mindent megcsinálok időre.  A múltkori fékproblémám után csak a fékolajat és a hátsó féktárcsát kellett lecserélnem, minden más rendben volt az autón. Csütörtökön lecseréltettem az előbbit, már csak a tárcsa csere volt hátra. Pénteken elmentünk kirándulni, szombat délután négykor fix programunk volt, a szombat délelőttbe simán belefér egy húszperces munka. Persze egész nap jöttek az emberek, autókat kellett vinnem ide-oda, mosás, fényképezés, csörgött a telefon, alig értem haza időre. Semmi baj, reggel fél hatkor fölkelek, és megcsinálom. Fél hétre kész volt az autó, nekiálltam föltenni az utcai gumikat, mert még mindig a pályanapi slickek voltak fent. Mikor meghúztam a bal első kerék csavarjait, észrevettem, hogy furcsán megmozdult a kerék. Megmozgattam a kereket, és csúnyán lötyögött. Levettem a kereket, és kiderült, hogy az alsó gömbfej nagyon lóg.

Járós autóm, a negyven éves állólámpás nem szerepel sokat a Belsőség hasábjain. Nem véletlenül, hiszen teszi, amire készült, működik. Elviszi a családot Balatonra, az Őrségbe, megy Belsőség-találkozóra, viszi és hozza a cuccokat Egerből, hetente kétszer elszállítja a kölyköket isibe, a német ismerős lányát körbekalauzolja a Dunakanyarban – autó.

Megdurrantva

Egyetlenegy jelentős baja volt eddig a két év alatt, amióta nálam van, mégpedig, amikor a Traktormajálisra menet eldurrantotta az egyik hűtőcsövet, na, az belekerült két óránkba, mire megoldódott. Különben dudál, világít, pöccre indul, szuperül kanyarodik, keveset eszik, világít, rádiózik, azt teszi, amit kell.

Az ember életét sok dolog befolyásolja. Lát egy égi jelenést, túlél egy katasztrófát, esetleg szerelmes lesz. Minden mindenre hatással van, aztán ezek együttesen alakítják ki a dolgok menetét.

TC autóflotta szinten nekem két dolog volt hatással a döntéseimre. Az egyik, hogy cégautó fronton bekövetkezett változás miatt nem kell saját családi autót tartanom, biztosítást fizetni, garázst biztosítani neki. Ez óriási könnyebbség. A másik, talán még nagyobb hatás a Totalcar Track Day a Hungaroringen, illetve a Faluvégi Farolás a Kakucsringen.

Már tavaly az első Totalcar Track Day-en elindult valami mocorgás a fejemben, de akkor nem olyanok voltak a körülmények, hogy érdemben léphessek.
Vettem egy W124-es kombit, de csak szűk egy évig és alig 20 ezer kilométerig volt nálam. Írhatnám, hogy a barátom elkönyörögte, és igaz is lenne, de nem ez volt a fő motiváció, más mozgatott már belülről.

Egy hobbi pályaautó. Egy olyan gép, ami nem annyira érzékeny, mint a Bogárhátú, de legalább annyi tuninglehetőség van benne.

Szerencsés vagyok, hogy megtehettem, hogy tartok még egy hobbiautót, de ez nem csak hobbi. Tanulni szeretnék, tapasztalatokat gyűjteni, mert az élet iskolája, - ahol soha nincs szünidő - a műhelyben, a pályán és a tuningnál kezdődik. Egy közlekedés mérnöki diploma önmagában majdnem semmi ahhoz képest, amit az ember meg tud tanulni pár intenzív, érdeklődéstől motivált év alatt a műhelyben, a pályán és esetleg a kavicságyban.
Hosszan tervezgettem, hogy mi legyen az alap és mire kell. A profi versenyzés nagyon sok pénzbe kerül, az távol kerül ezért tőlem, tehát inkább olyan autó kell, amivel élvezni tudok egy pályanapot és esetleg amatőr szlalomban is el tudok indulni.

Van belőlük mindenféle: kicsi, nagy, olcsó, drága, elsőkerekes és összkerekes, a vásárlók feje zsong a sok rövidítéstől: SUV, SAV, crossover és miegymás, de valójában mindegyik ugyanabba a kategóriába tartozik. Telekjárók ezek, melyek korlátozott mértékben, de el tudnak jutni oda, ahová egy normál hasmagasságú autó nem.

Illetve majdnem mindegyik. Egy meglehetősen nagy átfogású összehasonlító teszten néztünk a körmére a piac hat, különböző szabadidő-autójának. Fékeztünk-kikerültünk, szerettünk-utáltunk, végül választottunk. Nyomulós döngetés vagy vidám olcsóság? És ne csak nézze, olvassa is el mai tesztünket (ha még nem tette volna)!

Szaud-Arábiában a nők jogai nagyon finoman fogalmazva is igen korlátozottak. Azon kívül, hogy nincs szavazati joguk, és az öltözködésük is szabályokhoz kötött, ez az egyetlen ország, ahol autót sem vezethetnek. Ez utóbbi ellen múlt szombatra tüntetést is szerveztek, de a szaudi kormány már előre jelezte, hogy mindenki, aki részt vesz az eseményen feljelentésre számíthat. Tizennégy nőt le is csuktak. Ennek kapcsán a szaudi színész, társadalmi aktivista, stand-up komikus Hisham Fagee, Alaa Wardi, Youtube acapella sztár közreműködésével átdolgoza Bob Marley klasszikusát, a No Woman, no cry-t. Vigyázat, irónia a köbön!

Kaptam egy meghívást Hevesre, mármint Heves városba. Az Eötvös József szakközépiskola és gimnázium, amit valamiért ma már oktatási központnak hívnak hívott, hogy utazzak már oda, és meséljek a Totalcarról. Fizetik az útiköltséget. Azt mondtam, oké, viszont spóroljuk meg az útiköltséget, és legalább dolgozni is tudok, a gyerekeknek meg konkrétan mutatom meg, hogyan készül a Totalcar, ha szereznek egy jó tesztautót. Ballagó János, az osztályfőnök hamarosan jelentkezett is a gázsival, ami egy első generációs Mazda RX7-es tesztvezetése volt.

Tudta ön, mi volt a jellemző jármű a Magyar Tudományos Akadémia előtt (és a parkolójában) 1990-ben, amikor az 1999-ig érvényben lévő ötezres metszete készült?

Bizony, egy faros Skoda, talán 120-as. A tanári szakma sajnos már akkor sem BMW-kkel és Porschékkal volt kikövezve...

via

Papp Tibi szokásához híven egy érdekes okfejtésbe kezdett, a minap éppen Kiskunlacházán, a nagy kis-SUV összehasonlító teszten. Ilyenkor érdemes figyelni. Mivel a tévés majmok leginkább csak az OMG stábjának akartak 'nyilatkozni', a weboldal videójához elég kevés kommentünk volt. Tibi rögtön el is ismételte okfejtését (vagy legalábbis elkezdte). Pista még be is szállt a kamera kedvéért, de akkor, jó totalcaros hagyomány szerint a résztvevők először megvalósították a 'sivatagosítás', majd a 'parttalan baszakodás' tényállását. Ebből persze mindig érdekes, ha nem is képernyőképes tartalom lesz.. A forgatásból lett kerekasztalbeszélgetésben akadt Karottának egy coming out-ja, megtudtuk mit jelent az M-paket, mit tesz egy francia a BMW-vel, illetve mi a teendő ha ott marad a cumi a babodi siratófal tetején.

Diesel

Többen írják az elöző ítéletekben hogy nem jó terepen stb na ez nem igaz csak el kellene olvasni a kezelési leírást megtanulni mi hogy működik benne nem csak tudatlan parasztként széttaposni aztán pedig a saját tudatlanságát az autó hibájának feltüntetni.

Nem is tudom, valójában pontosan mikor került sor erre a beszélgetésre, amely végül itt kötött ki, ezen a blogon. Valószínűleg azért, mert úgy gondoltam, hogy mindenképpen érdekes és tanulságos, bátran leközölhető lett volna a sok bulvárszar mellett máshol is, de végül nem így lett, amit egy kicsit talán bánok is. Viszont semmiképpen nem szerettem volna, ha kárba vész, vagy nincs letéve az Internet kellős közepébe, hogy alkalomadtán ráakadjon az is, akit inkább érdekelnek a komoly dolgok, mint a keresztben csúszó vagy körrekordot döntő Lamborghinik.

Egyszerűen csak ott ültünk a szertárban és rádöbbentünk, hogy ennek a munkának is vége van úgy, hogy közben sosem ültünk le egymással beszélgetni úgy, mint újságíró az interjúalannyal, pedig ez az ember ennek az országnak mindenképpen egy olyan rétegéhez tartozik, akik tesznek valamit azért, hogy ne a Balaton vizébe szakadt Hummer és a 8:1 jusson egy külföldinek eszébe akkor, ha Magyarországról van szó.

Diákok százai (ha nem ezrei) formálódtak két lapátkeze alatt és szerintem többségük szívesen gondol vissza Károlyra, akinek bizony nagy igaza van abban, hogy az oktatásban nem szabadna háttérbe szorulni a természettudománynak és talán mai társadalmunk rákfenéje is ez. Hiszen ahol nincs tudomány, ahol nincs eléggé kisúlyozva, ott előbb-utóbb baj lesz. És talán igaza is van. Ez nem egy vicces poszt és nem egy buta ember.

Talán érdemes lenne meghallgatni. Köszönjük a figyelmet.

Két évvel ezelőtt volt egy autóm, melyet legalább annyira szerettem, mint anno a Renault 15GTL-emet: egy 166-os Alfám. Hathengeres, benzines, csodás (és használhatatlan) bőrbelsővel, takony GM-automatával és 17 literes fogyasztással.

Sosem akartam eladni, ahogy az ember sosem akar elválni attól, akit szíve utolsó hajszáleréig szeret.

De nem volt kerek minden körötte, így pár hónap után – és némi ráhatásra – a sunnyogó kereskedő kénytelen volt visszavenni. Innen is üdvözlöm a kedves nénikéje térde kalácsát is. Akkor azonban megfogadtam, hogy lesz még ilyen autóm, mert az Alfa és az olaszautó-métely valami olyan, ami csak azokat fertőzi meg, akik képesek felülemelkedni a megbízhatósági statisztikákon és a szétcsúszó légzsák-csatlakozókon, akiknek a milói Vénusz karok nélkül is gyönyörű. Én valamikor nyolc évesen, nagybátyám Fiat 850 Sportcoupéjának műbőrszagú belsejében kaptam el.

Sokan nem tudják, de Härtlein Károly, azaz nekünk csak Karcsi, hallgatóinak Magic, alapvetően autós ember. Anno az átkosban adagolókkal is foglalkozott, ezért talán nem is meglepő vonzalma a szívódízelek iránt. Igaz, autóparkja csak a legnagyobb jóindulattal nevezhető korszerűnek, de Károly maximálisan biztonsági játékos. Napi szinten egy szívódízel kettes Golfot használ, a templomba járós autója pedig egy W123 220D, amit mindennél jobban szeret.

Meg is lepődtünk, hogy egy kísérlet erejéig végül belógatta a Mercedest, de végül is, nem volt annyira veszélyes. Egyedül akkor suhant át egy kis gomolyfelhő a tekintetén, amikor a kormány mögé ültem azzal, hogy akkor mehetünk. Persze nem lett baj, sosem vettem volna a lelkemre és valószínűleg ha bármi is történt volna, akkor sanszos, hogy folyékony nitrogénnel fagyasztott volna le, mint Han Solót Jabba.

A BMW-nél a NineT bemutatásának napján nagyon gondosan ügyeltek arra, hogy minden figyelem a márkára összpontosuljon. Már a müncheni reptéren beültettek minket egy limitált szériás, V12-es 7-esbe, amellyel csendesen suhantunk a múzeumig. Sofőrünk egyébként diákmunkában furikázik luxusautókkal, általában az országon belül, máskor viszont akár Monacóig is - amikor megkérdeztem, szereti-e a munkáját, csak egy széles mosollyal válaszolt.

A BMW irodaháza négy hengert formál

Tényleg, már szinte el is felejtettem, hogyan nézett ki Karotta, amikor hazajött Amerikából. Mint egy krumpli, amit héjastul a kelleténél tovább felejtettek a sütőben. Ő is nevetett volna az egészen, csak nem mert, mert szétrepedt volna az arcán a bőr.

Természetesen irigyeltük is, láthatják, miért. Remek embereket és csodálatos gépeket ismert meg. És egy más világot. Amely lehet, nem jobb valójában, mint a miénk (de), de sokkal jobban élhetőbb és autóbuzéria szempontjából kellemesebb.

És Winkler? Az olcsó és egyszerű kisautók nagy rajongója? Ő rommá ázott és kipróbálta az autót, amit idehaza még mindig nem vesznek komolyan. Helyette válasszák a pár éves BMW-t vagy Passatot. Pedig azok sem tudják úgy vasalni az utat, mint ez a két sörnyitó közé ékelt kis doboz.

Vészvillogóval, fájdalmas grimasszal az arcán jött le Pista a pályáról. Valami nagyon nincs rendben, elfordítom a kormányt egy negyeddel, és megy tovább egyenesen. Kicsit para - újságolta. Mivel más bajt nem találtunk, megszorítottuk a kormánymű kiszopósodott tartószilentjét egy méretre vágott gumidarabkával, aztán felmentem én. A kör felénél, harmadikban, csőgázon mentem ki szántani a bozótosba. Nem ment arra az autó, amerre a kormányt tekertem. Tényleg para. Így fejeztük be a napot a Shitgunnal, de sokkal fontosabb, hogy előtte mi minden történt.

Balra a pálya-sor, jobbra az ereszdelahajam-sor

Október legszebb napját fogtuk ki a Faluvégi Farolás címer alatt futó pályanappal. Nem hogy egy csepp eső nem esett, de szó szerint pólóban sétálgattunk egész álló nap. Talán ennek köszönhettük azt a rengeteg nézőt, akik szinte az egész lelátót megtöltötték. Nem hittem volna, hogy ennyien lesznek, akik csak nézelődni jönnek ki, de úgy tűnt, ők legalább annyira élvezték, mint akik a pályán koptatták a gumit.

Itt vagyunk a Kakucs-Ringen,
farolunk a faluvégen!
Gyertek ha mertek,
kenni neki ne legyetek restek!
Kín a rím, de ott az ív,
Nézd az Öcsit, mennyit bír!
Gyaluld a gumit, nyomd a drift,
Várunk ide mindenkit!

Kijönnél? Kattints IDE, és indulj! Addig is, az első képek kedvcsinálónak:

Kutyás Olasz

Első autó. Jól megvoltunk mi autó nélkül. Aztán mikor meglett a harmadik kutya egyre zihásabb lett összszervezni a mozgást a kutyás barátokkal. Na jó. Kell egy kutyás autó.

Eljutottunk idáig is, Ponton Dezső a legfőbb bírák ítélőszéke elé került. A Mozaikba. Az öt évre szóló OT-s műszakit ugyanis csak zárt technológiás helyeken mérik, amint ezt tavalyelőtt az okmányirodában megtudtam, amikor épp a zöld Merci papírjait intéztem volna, és kiderült, hogy az a vizsga csak két évre érvényes, hiába van réztábla az autón. Az volt az első OT-s jármű az életemben, a vizsgabázison nem szóltak, hogy ők nem tudják az öt évet, akkor jöttem rá az egészre, amikor már a kezemben volt az összes papír a Visegrádi utcában.

Most, a Pontonnál már tudtam, mit kell tenni. Egy jó kis Mozaik, stressz nulla, tanár úr, hoztam felmentést piros hátsó indexből, fékek újak, futómű új, kormánygép beállítva, gumik most fordultak át kábé harmincadszorra, az autó sose volt ilyen jó, még 1962-ben sem, amikor kitolták a szülőszobából. Ilyen könnyű szívvel talán még életemben nem vittem autót vizsgára. Még a nap is ragyogott, a madárkák is csicseregtek, amikor beálltam az állomás elé.

Hiba nélkül, bár kicsit tüsszögve érkeztünk az állomásra

Amikor hazaértem Amerikából, a legtöbben azt kérdezték tőlem, milyen volt? Mivel ritkán akadt két napom mesélni, ezért legtöbbször csak annyit mondtam, hogy nagy. Nagyok az autók, nagyok a városok, nagyok a kajaadagok, és ennélfogva nagyok az emberek is. A nagy érzés leginkább New Yorkban csapja arcon az embert, és én hajnal kettőkor igazán kicsinek éreztem magam a kínai negyedben. Szállást nem foglaltam, így nyolc órán át kellett megúsznom, hogy kiraboljanak, ugyanis reggel tízkor nyitott a város legérdekesebb múzeuma, ami igazából nem is a városban volt, hanem mellette úszott.

Amerikában a fegyver a menő, ezért fogták a világ egyik legnagyobb fegyverét, a USS Intrepid repülőgép-hordozót, és átépítették múzeummá. Tették ezt úgy, hogy nem csak a hajót hozták látogatható állapotba, hanem megtöltötték az elmúlt hatvan év legmeghatározóbb harci repülőivel. Márpedig parkolni volt hova, a fedélzet 266 méter hosszú, és a legnagyobb szélessége 45 méter. Egy kis segítség az arányokhoz: az a szürke sátor a hajó elején az Enterprise űrsiklót takarja. 24 ilyen Essex-osztályú hordozót állítottak szolgálatba, az Intrepidet 1943-ban, menetkészen pedig egyik sem nyomott kevesebbet 36 ezer tonnánál. A tömegénél már csak a sebessége félelmetesebb, gondolták volna, hogy egy ilyen úszó város akár 60 km/h-val(!) is mehet? Ez még akkor is durva, ha 150 ezer lóerő mozgatja.