* Na jó, kis jóindulattal, kicsit kosztümös és csak egynapos, de a mienk!

Jön a Maserati, négykerekű égiháború. A betonkatlan sokszorozva veri vissza a mennydörgést, ahogy Kurt Hasler öblít egy nagyot a kanyar előtt, recsegve-ropogva horkan fel a hosszú motor még hosszabb kipufogója, nincs ember, aki most ne a piros-fehér-zöld versenygépet figyelné.

Az ominózus fotó. Felül, a radar által tévesen észlelt sebesség

Az eljárást lefolytatják, és az vezető, néhány hónapnyi hercehurca, illetve körülbelül százezer forint elköltése után úgy érezheti, sikerült bebizonyítania: a Rendőrség néha nem elég körültekintő, a telepített sebességmérők pedig csak elméletileg tökéletesek. Gyakorlatilag csak ritkán hibáznak, akkor viszont nagyot.

Mai cikkünk blogposztja.

Idióta 1: rövidgatyós-gumipacskeres a Kína Gyöngyéhez

Nincs mit szépíteni a dolgon: én vagyok a szerkesztőségi gyorsulási verseny abszolút utolsó helyezettje, mind az autós, mind pedig a lényegében nem létező motoros kategóriában. Ezt a megalázó eredményt az se menti, hogy jó előre fennhangon hirdettem úton-útfélen, én leszek a vesztes. Ez csak annyi, mintha a repülő pilótája felszállás előtt kijelentené: - Kedves utasaink, ma le fogunk zuhanni! És amikor lángló hajtóművekkel, ezerrel repesztenek függőlegesen a föld felé, elégedetten közölné a végső pánikban sikoltozó emberekkel, hogy na ugye, hát nem megmondtam?

Idióta 2: kétszemű féleszű az L200 harcjárműhöz

Kit érdekel az autó külseje vagy motorja, ha ilyen a belseje? Mi mást kívánhatna a férfiszem, mint három pompás, gyihos macskát fehér pamutbugyiban?

Az orosz Serebro lányzenekar elkészítette a világ legjobb autós klippjét: nincs lóerőmámor, nincs gyilkos sebességhajhászás, nincs semmi, amit elvárhatnánk. Helyette vidám, bolondos lánykák, rágógumi-pop és az ébredő vágy, hogy adjunk gázt, és ugorjunk el Oroszországba – úgy tűnik, érdemes.

Teljes békével állíthatjuk ezt: a kis németet nyugodt szívvel el lehet felejteni az idei évre. Vettel világbajnok lesz, és kész. Attól függetlenül, hogy most megverték-e volna vagy sem, Vettel csak a szezon feléig volt érdekes, onnantól azonban a schumacherizálódás magasiskoláját mutatja be, és abszolút megérdemelten viszi el az idei trófeát.

Autót restaurálni - még ha nem is az utolsó szögig - nem lehet csak úgy ukmukkfukk, seperc, egykettőhárombocspapa alapon. Aki nincs tisztában a restaurálás és a felújítás közti különbséggel, nem is érti talán, mi tart ezen az autón ennyi ideig. Pár lemez behegesztése, egy futómű-felújítás, némi ezmegaz – mennyi lehet az, három hónap?

És ráadásul Dezsőt én nem is restaurálom, csak azokat a részeit, amelyekhez hozzányúlok. Nem bontom meg (nagyon) a motort, a váltó belsejéről csak homályos elképzeléseim vannak, a diffi szem elől rejtve maradó verem marad, a kocsi belseje a sajátja, a sárvédők, az ajtók, a padlólemez, a tűzfal, a csomagtartó, a tető, a vázszerkezet nagy része még a Csabi kezének érintését sem élvezhette magán.

A test

Azt hiszem, csajozni nem fogok tudni ezzel a képpel

Eleve nagy izgalom volt, hogy egyáltalán kapok-e meghívást a nagy össz-TC gyorsulási versenyre. Tényszerűen nézve nem vagyok TC-alkalmazott, bár minden nap bedugom a fejem a szerkesztőségbe, hogy hátráltassam a munkát egy kis céltalan anekdotázással.

Most viszont, hogy újra visszamegyünk a tévébe, vigaszágon rajtengedélyhez jutottam. Gyűltek is a felhők szegény Motordoktor feje fölött. Papíron a Bogár és a Hacsiroku volt a két legkiegyenlítettebb ellenfél. Mindkettő tuningolt szívómotoros, hátsókerekes őskövület.

Két motor - két hüvelykujj az ég felé

Azért hülye sport, mert mindenki azt hiszi, könnyű. Nem kell hozzá semmit tudni, elég nyomni a gázt, kormányt tekergetni nem kell, megy minden magától. Pedig nagyon nem így van.

Ha az összes sárga világít, készülj, mert a felvillanó zöldre rajt!  Na, ezt nem minden esetben sikerült elég gyorsan lereagálnom

Annak ellenére, hogy csak egy egyenes van, meg a stopperóra, a kocsiban van bőven tennivaló, meg elrontanivaló is. Ha valaki nekiáll, és csinál tíz rajtot egymás után, a karácsonyfa jelzésére tövig nyomja a gázt, akkor ugyanazzal az autóval nagyjából tízféle reakcióideje lesz, és tízféle futamideje. Tudni kell jól rajtolni, tudni kell jól váltani, szükség van jó idegekre is, hiszen közepesen jó esetben kb. tizenöt másodperc alatt vége van az egésznek, de elvetemülteknél tízig sem tud számolni az ember.

21 éves autó, 15 éve nálam.

Régi, jó barátunk, Gyuri (tudják, ő az a furcsa srác a döbbenetes motorjaival) küldte az alábbi képeket. Csehországi barátjától kapta őket, nem is tudom, mit lehetne tanulságként levonni belőlük. Az biztos, hogy a mopedautók konstrukciós sajátossága a pillekönnyű műanyag héj. Illetve minden műanyag, ami csak lehet, hogy a kis motorokkal is úgy-ahogy képes legyen felvenni a forgalom ritmusát.

A baj akkor történik, amikor koccan-törik, de még tán ez is kimozogható. Azonban ha a rekkenő nyári melegben kigyullad... nos, akkor tulajdonképpen az ülések vázán kívül csak - szatyorban hazavihető - pár kilónyi fém marad utána. Mindez pillanatok alatt, a tulajdonos szerencsére megúszta. A képsor láttán valahogy nem nőtt meg a bizalmam irántuk.

(Kíváncsi vagyok, ki kommenteli be először a Miért nem állták körbe...-kezdetű megoldást.)

Drag-Doxa...MUHAHA...ha idén célba ér az egy csoda! Összesítve ez jött le ismerőseim arcáról, amikor megemlítettem a szerkesztőségi gyorsulást. Valóban, Doxával olyan a gyorsulás, mint mocsárban a síkfutás. Ellenben ez a kerregő, tohonya eszköz az elmúlt kilencvenezer kilométeren nem hagyott az út szélén. Ha nem is időben, de idővel odaért. Mindig, mindenhova, még a Tökölre is.
 

Még jó az idő, a fűtést sem kell bekapcsolni, de figyelmeztessen bennünket, hogy Ausztriában ezen a héten leesett az első hó. Kettőt pislogunk, és itt lesznek a hajnali fagyok, a hajnali fagyban pedig a kint tartott autókba olykor nehezebb bejutni, mint OTP-fiókba vasárnap reggel hatkor.

A fagy nagy úr, akinek az autóján nem távirányítós a zár, annak kétszeresen is. Aki azonban kicsit előre gondolkodik, és még időben cselekszik, annak nem kell majd reménytelen küzdelmet vívnia a befagyott zárral, a karosszériával eggyé vált ajtóval.

Pár egyszerű művelet, egy magunknál tartott kis flakon, és a mínuszok pofájába röhöghetünk. Itt a videó róla, hogyan.

Óriási szerencsénkre a Walter da Silva által megálmodott A5 olyan elegánsra és időtállóra sikeredett, hogy még kesztyűs kézzel is csak óvatosan nyúltak hozzá. A fényszórókon-lámpatesteken kívül csak a lökhárítókat gyurmázták át, amivel semmit nem javítottak az autó esztétikai megítélésén, de nem is rontottak. Az A5 ugyanazt sugározza, mint négy évvel ezelőtt, közhelygyűjteményünket felütve hűvös és kimért, tökéletesen arányos eleganciát. És mindegy, ötajtós Sportback, kupé vagy kabrió, mindig jól néz ki, a high-tech szigorú arc akár Darth Vader íróasztalán is állhatna bekeretezve.

Mai cikkünk blogposztja.

Amit mi elcsesztünk, az el van cseszve és punktum. Ám ha a közlekedésről van szó, ez kínos és hosszú életű.

Mai cikkünk blogposztja.

 

Mindenkinek megvolt a módszere, amivel (akár csalással is) felkészült a versenyre. Én a becsületes felkészülést választottam. Na nem a Micra teljes átvizsgálását, hanem az előző napi hosszú edzést. Csütörtök este kilencre érünk haza Észak-Olaszországból. A több mint 700 km vezetés után már se időm, sem kedvem nem volt a kocsi takarítására, csak a két gyerek által termelt szemetet dobáltam ki a tököli indulás előtt.

Ez nem összeesküvés-elmélet, ezek tények, amelyek gazdasági alapúak. 2050-ben csodákat látunk majd az autóbontókban.

Mai cikkünk blogposztja.

Ki akartam takarni a ronda spulnit a hátsó tengelyen, de Fenyő Balázs nem engedte

Óvatosan csúsztatom a kuplungot, amikor kigyullad az első fehér lámpa. A másodiknál kell megállni: két fénysorompó figyeli, hogy azonos pozícióból induljon a verseny. Ekkor kezd csiklandozni az adrenalin, most már csak óráknak tűnő másodpercek kérdése, hogy mikor lehet leugrani a kuplungról. Ilyenkor még én is elvesztem a türelmem, gyulladjon már ki az a nyamvadt sárga.

Ha az igényesebb, tehát nem kínai vagy orosz autómárkák standjain ácsorgó lányokat, illetve a franciáknál látott srácokat pároztatnánk, valószínűleg új embertípus születne, a díszletemberé. Frankfurtban megfigyeltük, hogy forradalom zajlik a szemrevaló egyfunkciós asszisztensek közt. Elkezdtek öntudatra ébredni. A saját szemünkkel láttuk, hogy már nem csak a szokásos motorikus reflexek, és az elengedhetetlen csábos nézéssel kombinált kameraérzékenység megy nekik, hanem a beszélgetés is.

Bámulatos fejlődés, ha arra gondolok, hogy gyerekként a Luxusáruház kirakati babáiról sem hittem el, hogy nem szívnak el egy cigit műszak végén. Ennél már csak az volt komolyabb, amikor Frankfurtban kiszúrtam, hogy a mai egyedek némelyike Apple iPad segítségével tájékozódik térben és tárgyban. Már lehet tőlük kérdezni, mire ők olajozott mozdulatokkal a táblagépért nyúlnak és kiolvassák belőle hány ajtós a mellettük lévő Lancia Thema, vagy, hogy milyen színekben kapható a Volkswagen Up!.

Összegyűjtöttünk egy néhányat a természetes közegükben szpottolt csajok fotóiból, ügyelve arra, hogy ezúttal ne az autó, hanem az azt kívánatossá tevő dekoratív egyed legyen a főszereplő a képen. Ez azért fontos, mert segíteni szeretnénk elfogadni a szomorú tényt, hogy a nemzetközi autópiaci pangás ellenére a gyártók továbbra sem csomagolnak szép arcú, százhetvenöt centi magas fiatal lányokat minden vacak családi kompaktautóhoz. Reméljük, jövőre nem csak a sztereotip női szerepeket látjuk majd a kiállításon, hanem mondjuk eljön Hilke Schaer és Juliane Blasi, akiknek az aktuális BMW Z4 formáit köszönhetjük. Velük tényleg szívesen beszélgetnék.    

 

Wolfgang Ziegler neve jó eséllyel nem mond sokat nekünk, ellenben ha megnézik az alábbi kis videót, akkor sok sört nyerhetnek, hiszen ki fogadna egy kéthengeres, hatszáz köbcentis Trabantra egy E30 M3 ellenében a széles, hosszú Hockenheimringen? Senki.
 

Néha még a nagyon jelentős Frankfurti autószalonon is durván kilóg a lóláb. Ilyenkor a rosszindulatú újságíró röhög egy jót, a konzumhölgyek magasabb sebességi fokozatban terelik az autó jobban sikerült részeire a figyelmet, a gyártók pedig remélik, senki nem vette észre, hogy a rivaldafényben pompázó zsibvásár spontánnak hitt részleteit is folyamatosan lábujjhegyre állva működtetik. Ebből persze ipari méretű baklövések következnek.

További csodálatos képek a galériában, katt!

A Totalcarnál eléggé szerteágazó a stáb érdeklődési köre. Van, aki beleásta magát az amerikai izomautók világába, akad, aki a tuning-Polski 125-ös és a gyári, turbós sorötös Volvo között ingázik, akad tucatszámra autót, teherautót gyűjtögető, no meg oldtimer-fetisiszta is. Még a Totalbike gárdája sem homogén, akad ott, aki az épített motorokért rajong, van, aki gyári túraenduróba pakolja a kilométereket tízezerszám, de fejét beütött robogómániás és motorozni leginkább csak pályán szerető doki is akad.

A külön bejáratú űrállomásokat felépítő német masztodonok nyüzsgő standjai után olyan érzés volt felmászni a hatos csarnok másodosztálynak számító első emeletére, mintha egy féregjáraton át a Hungexpóra keveredtünk volna. Néhány szemüveges lézengő alkalmazott, pár eltévedt, hiénajáraton közlekedő, pendrive-val tömött reklámtáskákat cipelő nézelődő, halk susmogás és nyomott hangulat fogadott minket. De az oroszok kitettek magukért.

Többször hallottunk már a ë-autóról, az oroszok moszkvai központú titokzatos autós vállalatáról, de a fényképen látottak nem csillapíthatták éhségünket. Látni kellett élőben, mire készülnek.

Mindig érdemes benézni a Lotushoz, nemcsak azért, mert az angolok a smalltalk mesterei, hanem mindig hoznak valami érdekeset, és nem verik fel előre a port, ahogy a többi gyártó teszi. Tavaly, a Párizsi Autószalonon például öt új autóval dobtak jókora sziklát a pocsolyába, amelyek körül ugyan nagy a hallgatás - mintha nem minden haladna terv szerint - viszont idén is hoztak néhány gépet, amik előtt térdre kellett ereszkednem. Nem csak a fotók kedvéért.

A céges gyorsulásra minimálisan készültem. Az adatok alapján az 1,4 literes karbis, benzines, 22 éves Fiat Tipótól nagy csodát nem vártam, az esélytelenek nyugalmával vágtam neki a versenynek. Vagyis: kicsit lemostam, kiporszívóztam és lepucoltam a gyertyákat a látszat kedvéért.

A Totalcar jó párszor megkapta már az arcába, hogyan merészelt mozdonyt, hajót, repülőgépet szerepeltetni a címlapján, hiszen az egyik sem autó. A magam részéről úgy vagyok vele: van elég hely a címlapon, akinek nem tetszik, ne kattintson a cikkbe, van ezer másik még ott, viszont pár tízezer olvasónak örömet okoz egy kis kitérő.

Olyan standon jártunk, ahol a hoszteszek egykedvűek voltak, a reflektorok sem világítottak, a félhomályban ácsorgó autókról pedig alig lehetett megtudni valamit. Úgy látszik a kínai autóipar a fordított pszichológia eszközével támad. Pedig a Changan 2009-ben 1,4 millió autót állított elő, ezzel kínai elsőszámú gyártója volt. A cég honlapjáról kiderül, mindenféle kisteherautókat kínálnak, de van ötajtós kompaktjuk is.