Kauferék nem ma kezdték, nagypapa messze földön híres Bogárgyógyász volt, apuka pedig már a nyolcvanas években is furgonszám hordta az alkatrészeket, jórészt Olaszországból, de itthon is meglehetősen jó kapcsolatai voltak. Persze valamit valamiért, a kurrens alkatrészeket kint is, itthon is úgy kapta meg, ha hajlandó volt bevásárolni hozzá a legbetegebb, eladhatatlan cucokat is. Így lett az Autóker és Giovanni elfekvő készletéből Kauferék elfekvő készlete.

Nem kis tételekről beszélünk, több családi háznyi raktárat töltöttek meg a Fiat, Mercedes, BMW cuccok, néhány más raktárat pedig a szocialista típusok cuccai foglaltak el.

Az idő persze szalad, több éve nem keresett senki W116 gyári felső vízcsövet, így - mivel a hely kellett a kurrensebb árukhoz - kidobáltuk őket. Egyszerűen nem volt kapacitás arra, hogy összeírjuk, és "megebayezzük" őket. Hajszál híján hasonló sosra jutott az elfekvő készlet maradéka is, szerencsére a Csikós Baráti Kör két rövid látogatás során harsány hujjongatások közepette begyűjtött belőle néhány doboznyi kincset. Mi pedig a maradékot konténerbe hajítottuk, aztán a felszabadult helyet megtöltöttük motorolajos kartonkkal.

Lélekben készülünk arra az időre, amikor a TotalCar stencilezett fanzinként, esetleg kódexek formájában él majd tovább - akkor mivel járunk majd, ha épp nem gyalog?

Vélemények az azonos című írásunkról.

Bevérzett már a szemünk a sok kistehertől így úgy döntöttünk, hogy egy életre leszámolunk velük. Kaptak terepet, vizet, kínlódtak dombon, döngött rajtuk gerenda.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Elkezdődött, nincs több lappangás, elő kellett lépnünk mindennel, amin eddig dolgoztunk. Felkapcsoltuk a lámpát és büszkeség töltött el bennünket: minden olyan, ahogy azt elképzeltük. Jól jön ez a pénteki próbanap, a nagy roham holnap várható. Aki ma itt volt, annak tetszett, ebben biztosak vagyunk. Köszönjük a kedves szavakat, a kézfogást és a barátságot. Várunk mindenkit holnap is, este tízig.

 

Pedig de. Valami elkezdődött. Valami jó. És mi ott voltunk.

Pillanatnyilag ő az ország legsikeresebb autóversenyzője, tavaly Makaóban a világ legjobbjait utasította maga mögé.

Szombaton az Oldtimer Expo TC standján velünk lesz Michelisz Norbi, az egyetlen magyar autóversenyző, akinek mostanában esélye van egy autós világbajnoki címre. Tavaly már megmutatta, hogy mennyire nem fakezű. Az év újonca volt a túrakocsi világbajnokságon, összetettben 104 ponttal a 9. helyen végzett, és begyűjtött egy futamgyőzelmet is, ami ebben a brutálisan erős mezőnyben önmagában is hatalmas eredmény. Idén ugyan hiányzott az első futamról, de a másodiktól bekapcsolódik a versenybe az új, turbós BMW-k egyikének volánjánál. Gondoljuk meg, ha tavaly egy dízel Seattal nyerni tudott, mire lehet képes egy autóval, ami végre a jó végén hajt, és talán nem csak egy egész keskeny tartományban erős.

Norbi a Dension-fiúk jóvoltából nálunk vendégeskedik majd, és mivel kedves, szerény embernek ismerjük, nyilván szívesen válaszol a kiállítás-látogatók kérdéseire. És persze dedikál – képzeljék el, mekkora érték lesz az aláírása, ha sikerül elérnie a célt, és belőle lesz az autósport első magyar világbajnoka. Ne hagyják ki a lehetőséget.

(x)
 

De mit tegyünk a helyére? Kiskáté gondolkodó tuningolóknak, akik nem a lóerőre mennek.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Valójában épkézláb posztot kéne írnom arról, mi történt ma, de aki valaha is szervezett már kiállítást, az nagyjából tudja, mindenki másnak pedig elmondják a képek. Rohanás-pakolás, súlyos, nehéz dolgok cipelése után a standrendezés, ami önmagában felér egy Kaprov-Kaszparov játszmával. A hét autóból öt már itt van, adtunk időt magunknak, flottul is ment minden. Nagy nehezen sikerült az elektromos vezetékeket is elrejteni a ragasztott szőnyeg alatt, a helyi erők sokat segítettek, a szervezőcsapat többi alkotóeleme pedig nyakába vette a várost, telefonált és intézett, pénzt vitt és adott, de működnek a dolgok.

Az S800 nem roadster, mint gondoltuk, hanem kupé, ennek csak örülni tudunk. Megdöbbentő, hogy egy 40 éves japán kisautóban olyan a váltási érzet, mint egy...ööö...nem tudom, döbbenetes. Klity-klaty három centin.

Használt persze ez is, csakúgy, mint a pöttöm Z600. Nem patika veteránok, de ettől életszagúak, mi nem bebalzsamozott hullákat állítunk ki, soha nem is akartuk, hogy így legyen.

Megjött az LJ is és az elegáns Celica, nemrég pedig beesett a 240Z. Nincs akkora nyüzsgés, mint gondoltuk, éppen csak két-három stand van még készen, holnap szívni fognak a restek, az már biztos. Beüzemeltük a szórakoztató-központot, itt a rengeteg repicucc a japán nagykövetségről, ezekkel alig fél órája esett be a lógó nyelvű Csikós.

A Yakimo-autó hangosításával gondok vannak, de ezerrel füstölnek a forrasztópákák, hogy péntekre életet leheljünk ismét az undok hangosbemondóba.

Találkozunk holnap - szigorúan korhú göncökben - a Millenáris Velodromon (ami, ugye, nem azonos a budai Millenárissal, ez ugyanis Zuglóban van)!

Senki ne gondolja, hogy csak öreg autókkal és néhány pólóval készülünk az OT Expóra. Örömmel jelentjük, hogy bögrék is lesznek, de nem csak ez az egyfajta yakiimós: mindenféle érdekes, japános-autós-benzines dizájn várja a látogatókat.

Megsúgom, akár készletben is érdemes gondolkodni, ideje elfeledni az ikkejás-ósanos-teszkós egyenbögréket – higgyék el, ebből még a kávé is jobban esik, Kriszta is tanúsíthatja! 

Átmentem a piroson. Megállított a rendőr, meg akart büntetni, majd kezdődött az alkudozás. Alkudjon ön is, ha van érzéke hozzá! Van értelme!

Vélemények az azonos című írásunkról.

Illetve helyesebb lenne az Idegileg Vegetatív Emberi Roncsok (IVER) klubjának nevezni lassan a szerkesztőséget, hiszen furamód rángatózni kezd még szegény Angéla arca is, ha az OT Expo szóbakerül. Ma sikerült elterjeszteni a kórt az Indexes kollégák között is, hiszen Csikós röpke három órán keresztül járatta a Ya-kiiii-mooo, Yaaa-kimooo! c. slágert odabent a szerkesztőségben a remek kis autónk hangosítását próbálgatva. Ma a Totalcar ennek köszönhetően megint leverte az Utállak-métert, de oda se neki.

Este van, zúgó fejjel értünk haza mindannyian, hányadszor már? A szemhéj ilyenkor ellenállhatatlanul zuhan 9G-s túlterheléssel a föld felé, de még nem lehet, tartozunk még valamivel az olvasónak, akit – nem véletlenül – igyekeztünk a lehető legkisebb mértékben bevonni mindabba, ami készül.

Különböző sorsolós versenyeink során rendre előkerülnek a trollok, akik előszeretettel kételkednek abban, hogy a láthatatlan sorsoláson bárki is nyerhet.

Ezúton küldenénk nekik a levelet, amit Istvántól és Alfrédtól kaptunk, gigantikus buli volt, aki ott volt nem vonja kétségbe. Gratulálunk srácok, reméljük, hogy jól éreztétek magatokat.

Szevasz! (remélem nem okoz gondot amiért tegeződve írok)
Szeretnénk megköszönni a belépőket,brutális jó volt,hatalmas élmény.
Titkon bíztam benne,hogy veletek is összefutunk.
A zenekar épp olyan jó fej, mint ahogy számítottunk rá.
A sörükből nam kaptunk,de biztos azért nem,mivel nem volt náluk.
Remélem lesz még ilyen élményben részünk, megígértem Kerry Kingnek,hogy addigra megnövesztem a szakállamat,legalább hasonló hosszúra,mint az övé.
Még egyszer kösz
István & Alfréd

Hogy jön egy ilyen lila gumó egy autós portál cikkébe? Valahogy úgy, hogy a most hétvégén zajló Oldtimer Expón a Totalcar-stand a régi japán autókról szól majd, ezzel a témával ugyanis Magyarországon valahogy nem sokan foglalkoznak, érthetetlen, de még maguk a cégek sem. És a saját standunkon, a japán autók és díszletek közt yakimo-árust fogunk játszani, már ha az égiek megsegítenek. De erről később.

Végre, végre, végre egy olyan hivatalos kis rövidfilm, amely mentes mindenféle hülye marketing- és reklámnyomástól, ami az új autók felé tolna minket. És külön szimpatikus az, hogy mindezt az az autómárka követi el, amelyikhez szinte mindenkinek kapcsolódik legalább egy kellemes emléke a szerkesztőségben.

A kisfilm nagyon jó, jellemző és kifejező, Csikós el is morzsolt egy könycseppet szeme sarkában, majd megjegyezte:

Különben az én filmem. Nekem csinálták. Bár én az AC-hiányt sem májndolom.
De azért vicces, először az angol matricás autó balkormánnyal, aztán a régi, voralbergi (ugye?) rendszámos kabrió... Mindez Amerikában, lol.

 

Na igen, egy szép E10-ért sok mindenre képes lennék én is.

Megvillant a gép már egyszer, a 150 lóerőt kiénekelte, majd leszakadt a lendkerék még a mérőpadon. Előtte volt pár száz kilométer olyan autózásom, amelyet bogárhátúban még soha nem tapasztaltam. Ez bőven erőt ad ahhoz, hogy megint nekiálljak és szétszedjem a motort.

Erre azért van szükség, mert a lendkerék leszakadásakor a főtengelyszimering mögé került egy kis fémforgács, az beesett a forgattyúsházba, ki kell tisztítani, esetleg csapágysort cserélni, ha a hátsó siklócsapágy alá is bejutott.

A próbaút erőt ad a dologhoz, ráadásul arra is rá kellett jöjjek, hogy a váltón is módosítanom kell, mert hiába a betonkemény futómű, az ívbelső kerék még második fokozatban is szeret felsírni szűkebb kanyarokban. Hiába van hátul a motor, kicsi a tömeg, nagy az erő.

Horváth István a Tornyot raktam című 1942-es költeményében tökéletesen megfogalmazza a tuningolók ars poeticáját: „amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni”.

Én ezt most örömmel kezdem újra, mert már látom, hogy milyen lesz, ha összejön végre. Kicsit olyan vagyok, mint a Gyalogkakukkban a prérifarkas, aki lyukat üt a kanyonban, mégis mindig újrapróbálja.

Amikor szétszedem a motort, esetleg kiveszem a váltót, akkor mindig van egy-egy olyan dolog, amit már korábban terveztem, hogy megcsinálom, módosítom, de nem, majd máskor. Ilyenkor itt az alkalom, megint lehet módosítani, javítani, alkatrészeket cserélni.

Az egyik ilyen rész a hátsó futómű volt. Nekem még az olajos lengőtengelyes változat volt az autón, ami számos hátránnyal és kevés előnnyel jár. Az egyik nagy előnye a robusztusság, még 11-12 másodperces drag autókon, slick gumikkal is bírják ezek a féltengelyek. A legnagyobb hátránya a nehézkes szerelhetőség mellett, hogy berugózáskor a kerék dőlése és a nyomtáv is változik, ami nem hat kedvezően a kanyarstabilitásra. Ez a 40 lóerős autónál is probléma, a 150 lovasnál pedig komoly gond. Igaz, hogy a leültetett, felkeményített futóműnél a rövid rugóút miatt a kerékdőlés változása nem jelentős, azonban már eleve jobban dől a kerék és nem jó a futómű-geometria. Át is alakítottam a teljes hátsó futóművet dupla homokinetikus, csuklós féltengelyesre, amihez a lengőkar belső pontját be kellett hegeszteni az alvázgerendába. Kicsit meredeken hangzik, de a helye ott van, hiszen amikor az én autóm készült, már gyártották a 1302-est, amelynek eleve ilyen hátsó futóműve volt. Miután megszereztem az összes szükséges alkatrészt, tisztítás, homokszórás, szinterezés és szilentcserék után elmentem az ócsai KTM-esekhez, akik már az első futómű átfaragásában is segítettek és elraboltam egy teljes hétvégéjüket. Gyakorlatilag 2 napig, reggeltől késő estig dolgoztunk a futóművön, a végén pedig összeállt a dolog. Egy erős húsz évet előre ugrottunk futóműtechnikában, ehhez hasonló hátsó futómű van a korabeli Porschékben is.

Ehhez a váltót is ki kellett cserélni, akkor meg már valamiféle önzáró difi is kellene bele.

A korábbi írásom egyik kommentelőjétől kaptam egy nagyon jó tippet, hogy ki csinál itthon torsen difit, fel is kerestem őket. Pár személyes találkozás alkalmával meggyőztek, láttam, hogy nem a sufnituning hegesztett difi kategória a dolog, belevágunk, hozom a váltót. Kicsit vicces volt, ahogy az olajhűtős, sűrűn bordázott ralikrossz autók egyenesfogazású váltója mellé letettem a bogárka váltóját, pedig ez is egy erősített Rhino váltóház. Viszonylag hamar elkészült a váltó, 60 Nm-es induló önzárás a két oldal között és torsen jellegű nyomatékzárás. Soha nem vezettem bogarat önzáró difivel, nagyon várom már, azonban ez még odébb van.

A szétborított, elmosott motoron két dolgot akartam megcsinálni: az egyik a hengerfejtőcsavarok megperselyezése a blokkban, ahogy az a későbbi modelleknél is volt, a másik pedig a vezérműtengely-hajtás ferdefogazású kerekének az egyenes fogazásúra cserélése.

A tőcsavar menetperselyezése nyilvánvaló: erősebb, kisebb rugalmasságú, jobb tömítettséget biztosít szélesebb hőmérséklet-tartományban.

Az egyenes fogazásra két magyarázatom van. Az egyik a műszaki maszlag, hogy a dupla szeleprugók annyira erősek, hogy a ferde fogazás miatt axiális erők ébrednek és tolják tengelyirányban a hajtó főtengelyt és a hajtott vezérműtengelyt is. Ennek hatására a támcsapágyak válla jobban kopik és a tengelyek axiálisan előbb-utóbb megmozdulnak, esetleg olajozási problémákat okozva.

A másik magyarázat kicsit szánalmasabb, de könnyebben érthető: nagyon tetszik a hangja. Az egyenes fogazásnak van egy diszkrét síró hangja, amiről azonnal a 10 másodperces drag motorok és a depó hangulata jut eszembe. Persze majd a csajoknak a műszaki szöveget nyomom, úgysem esik le nekik, hogy azért ezek az utcai hengerfejek nincsenek ennyire erős rugóval szerelve, meg eddig havonta egyszer úgyis szédszedtem a motort, akkor meg minek a hosszú élettartamra gyúrni? Mindegy, a Scat Pro Drag fogaskerékpár már rajta feszül a tengelyeken.

A bajokat okozó, agytörött lendkerék már a műhely falán díszeleg, mintegy emlékeztetőül az olcsó hús híg levére. Az új lendkerék pedig legvégül egy gyári, vanádium ötvözött acél lendkerék lett, kicsit lekönnyítve, a főtengellyel együtt egyensúlyozva és felszabályozva. Nem mertem már kockázatot vállalni az utángyártott lendkerekekkel, ráadásul több amerikai motorépítő is megerősítette, hogy ha biztosra akarok menni, akkor eredeti, 30 éves, de jó állapotú lendkerékből csináltassam meg az újat, mert azok nagyon jó és állandó minőségűek.

Többen említették, hogy hiába vásároltak új, króm-molibdén ötvözött lendkereket, nem bírta sokáig, mert a minőségük nagy szórást mutat. Ki tudja, mit fogok ki?

Jelenleg a motoron már rajta vannak a hengerfejek, a váltó még nincs az autóban, a motor pedig az indítóállványon várja, hogy az első járatást és olajcserét megkapja. Az átalakítások és a váltócsere miatt a Tavaszi rajzást, az első bogaras nagy találkozót persze lekéstem, az éppen ma van a Hungaroringen.

Zsebre tett kézzel sétálgatok az autók között, körömágyam olajos, kézfejemen seb, és most nagyon jó lenne, ha lenne itt egy működő, 40 lovas, ciripelő kipufogós dudu kocsim, nem pedig egy félholt szörnyeteg, egy félkarú óriás otthon a műhelyben.

Legutóbbi beszámolónk alkalmával még csak a tervekről esett szó, ezúttal már itt a kézzelfogható, megvehető portéka is. Idei pólókollekciónk elkészült, ezúttal is a tavaly már jól bevált és tisztességes ár/érték arányú Gildan-alapokra dolgoztunk ugyanazzal a nyomat-technológiával, mint egy éve. Kicsit féltünk tavaly, mert a mosásállóság csak a használat során derül ki, de nem csalódtunk. A Domsjö-expressz és a Totalcar 10-pólók is még mindig jól néznek ki, hordjuk őket rendszeresen.

Nos, az idei felhozatal sokat elárulhat, semmi nem véletlen. Elkészült standunk két fő attrakciója is, hamarosan megmutatjuk azokat is egy igazi, Csikós-féle látókörszélesítő anyag keretén belül, egyelőre azonban íme a pólók, melyek most elővételben megrendelhetőek, így kerülve el azt a kellemetlen helyzetet, hogy bizonyos méretekből már nem volt a standon míg a többiből túltengés mutatkozott.

Tisztességes minőséget olcsóbban, ilyen kis szériában szinte sehol sem lehet kapni, főleg, hogy ajándékot is küldünk mellé. A csomagküldés az Expó végeztével kezdődik, tehát április 23-tól indulnak a csomagok.

Ezek azok, elsőként a hiperritka Toyota 2000 GT-alapú:

Majd a retró jegyében a jó öreg négygangos:

Végül a Yaki-imo-mangás:

Természetesen hátoldaluk is van, a galériára kattintva a részletek is előjönnek.

Megrendelni direktben, elővételben pedig itt, itt és itt lehet őket.

2011. április 14. 12.00–14.00, Velodrom Millenáris, Budapest ---

Jövő csütörtökön vegyen ki szabadságot! Jelentsen beteget! Lógjon el a tanításról, keressen helyettest – érjen rá valahogy! És kérje ki a gyereket is az iskolából, mert olyasmi történik majd itt, Budapesten, ami még nem volt. Megnyitják a Millenáris Velodromot (nem összetévesztendő a Millenáris parkkal), a zseniális hangulatú, emelt kanyaros oválpályát a XIV. kerületben, ahová évtizedek óta nem engedtek fel autókat.

És olyan gépek vonulnak fel rajta, amiket eddig jó esetben csak múzeumban lehetett nézegetni, ahol a benzinszag már rég elpárolgott belőlük. A legfiatalabbjuk is betöltötte már a negyvenet: autók, motorok, bringák is lesznek.

Ráadásul nem kell fizetni egy petákot sem, de a bejutást ki kell érdemelni. Annyit kérnek a szervezők, hogy mindenki korhű öltözetben jelenjen meg. Svájcisapka, trapéznadrág, kockás zakó, minden retro holmi jöhet, valami csak akad otthon – nem lesznek túl szigorúak az ajtónállók. De aki hétköznapi ruhában, farmerben, strasszos pólóban, tornacipőben jön, kint ragad.

Pedig odabent nem szimpla kiállítás lesz. Az a pláne, hogy az autók, motorok természetes közegükben jelennek meg. Benzint szürcsölve, visító fogaskerekekkel, gatyaszárat lobogtató kipufogóhanggal köröznek majd az oválpályán.

Hármat megnéztünk előre közülük, erről szól a poszt.

– A fekete T44-est ajándékba kaptam, az első tulajdonostól, akinek mellesleg két Loire-menti kastélya is volt. De úgy kellett visszalopnom Svédországból.

– Visszalopni?

– Igen, elmutyizták a múzeumban, ahol ki volt állítva. A tulajdonos meghalt, és azt gondolták, senki nem fogja keresni a Bugattit. Elárvereztették Amerikában. Azóta már rács mögött vannak a síberek.

Sosem látott prototípusokat, borzalmakat és gyönyörűségeket láttunk az M GmbH garázsában.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Bernáth Milán és a Turbometal srácok küldték el nekünk saját videójukat pár napja. Talán a véleményünkre voltak kíváncsiak vagy tanácsainkat kérték, nem emlékszem pontosan. Nekünk azonban támadt egy ötletünk, amit meg is osztottunk velük: mi lenne, ha saját kritikusainkat adnánk kölcsön nekik e célra?

Mi lenne, ha a mi olvasóink mondanák el a frankót az elkészült filmről? Hiszen tudjuk, akad itt cizellált úriember és taknyos orrú troll egyaránt, van itt vélemény bőven és biztosak vagyunk benne, hogy ha valakik, akkor kommentelőink azok, akik nem tesznek zsebkendőt a szájuk elé, de dicsérni is tudnak, ha kell.

Nem utolsó sorban pedig nekik, a közönségnek és a nézőknek készült a kisfilm, mi mélyen hallgatunk, ítéljen az olvasó! Sok sikert, srácok, kapaszkodjatok, itt jönnek!

Egyik szemfüles olvasónk küldte be az alábbi képeket és döbbentett rá minket, valójában mennyi furcsaság mellett is megyünk el naponta. Csak úgy, észrevétlenül, mert valójában már fel sem tűnnek, pedig a főváros utcái néha tálcán kínálják a jó képeket és sztorikat.

De rohanunk, folyamatosan rohanunk. Csak remélem, hogy a jó idő egy kicsit belassít mindenkit és lesz időnk szétnézni magunk körül, mondjuk egy fényképezőgéppel a kézben.

Mert lám, mi lehet itt a történet? Két verzió jut hirtelen eszembe: lerobbant a dízel Mondeo, vagy egyszerűen csak visszanyalt a fagyi. Utóbbi esetben vajon hogyan zajlott a telefonhívás?

- Öhm, főtörzs, elvitték a kocsit...
- Mi az, hogy elvitték, Bajusz? (RIP Selmeczi Roland)
- Hát, nincs itt, hívjunk rendőröket?

És bármennyire is kesergünk, hogy a világgazdasági válság térdre kényszerített minket, azért egy ilyen tanulóautót megnéznek még tán Dubajban is...

A sok tingli-tangli, könnyed kis téma és jópofizás után - úgy érezzük - itt az ideje valami igazán ütősnek és keménynek. Az autózás és a zene kapcsolata ugyan már akkor megszületett, amikor Bertha Benz fütyörészve pöfögött ki első útjára a Patentwagennel, mintegy 113 évvel ezelőtt, azóta azonban sok minden megváltozott.

A manapság virágzó drift- és tuningszcéna a high-tech cuccok, makettszerű csajok és a jellemzően tufa-beat vagy hip-hop alapokra épülő ritmusokkal hódít. A xenonok kékes derengésén, a színes gumifüstön és lefújószelep-tüsszögésen túl azonban létezik egy ténylegesen kemény világ. A harsány motorbőgés, feszes riffek és az acél birodalma, ahol kákabelű Justin Biebert és Fluor Tomit esznek reggelire a srácok, ahol az ütemet nem a szoftver, hanem a dupla lábgép adja és a hangszer nem csak díszlet.

Kerry King, Tom Araya, Jeff Hanneman és Dave Lombardo, ők a legendás és kőkemény Slayer, akik 1981-ben kezdték a zúzást és 2002-óta - amióta Lombardo visszatért hozzájuk - jobbak, mint valaha. A thrash-metal prófétái, akik felett nem járt el az idő és soha nem hatott rájuk semmiféle divat: a Slayer volt, van és lesz.

Méghozzá április 8.-án a Budapest Sportarénában, ráadásul régi spanjaikkal, a Megadeth-tel, akik ugyanúgy a fémzene megkerülhetetlen óriásainak számítanak.

Mivel tudjuk, hogy olvasóink között is akadnak szép számmal zenerajongók, így megadjuk nekik az esélyt, hogy nyolcadikán ott lehessenek az év koncertjén. A Live Nation 3 darab kétszemélyes jegyet ajánlott fel azon szerencsés Totalcar/Belsőség olvasóknak, akik az alábbi kérdésekre a megfelelő válaszokat adják és azokat erre az e-mailcímre április 5.-én éjfélig beküldik. A három, kisorsolt szerencsés másodmagával aztán személyesen is letolhat egy sört a bandával. Egy próbálkozás mindenképpen megér, az egyszemélyes belépő 14 ropi.

Mi ott leszünk pénteken, ez biztos. A három szerencsést értesítik és mi is kibiggyesszük a nevüket itt. Rock'n Roll!

A kérdések:

Hogy hívják a Slayer énekesét?
1. Tom Araya
2. James Hetfield
3. Dave Mustaine

Mi a turné neve?
1. Sonicsphere
2. Carnage Tour
3. Slayer 2011

Melyik legendás metál csapattal együtt lép fel a Slayer április 8-án a Budapest Sportarénában?
1. Metallica
2. Anthrax
3. Megadeth

Hopp, megérkezett a három szerencsés neve a nagy jegyőrlőből, íme:
Hetényi Tibor Hetye
Bogár Klára
Bodó Áron

Természetesen gratulálunk és egyben köszönjük mindenkinek a részvételt. Jól sikerült a játék, így a jövőben bizonyosan lesz még ilyen. A nyerteseket e-mailben értesítették.

Szegény Kubica, vajon mi várja majd itt jövőre, ha visszajön? Akciót akarnak a fontos emberek, csak közben annyira öntözték a káposztát, hogy a kecske beledöglött.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Ha egyszerre huppanna a Tesla és a Top Gear egy mérleghintára, az apró kaliforniai autógyártó a sztratoszféráig repülne. Mégis harci díszbe öltöztek a villanyautós srácok, és nekimentek a tévéműsornak: beperelték rágalmazás miatt. Egy két éve lement adásért.

Vélemények az azonos című írásunkról.

 

Talán olvasták Alfám történetét, a csodaszép, minden porcikájában csábító, V6-os 166-os sztoriját. Lehet, azt is, hogyan sikerült visszaszereznem vételárát a morálisan kissé ingoványos neppertől.

Nem kezdenék hosszú fejtegetésbe arról, miként és hogyan jutottam el jelenlegi autómig, legyen elég annyi, hogy egy péntek délután ott álltam 2200 euróval a kezemben feleségem Lancia Y-ja mellett. A helyzet egyszerű volt és világos: Pozsonyban állok a ház előtt, a március 15.-i ünnepnapra való tekintettel szerdán lesz a lapindító értekezlet Budán. A család használható utazóautó nélkül maradt, velem pedig olyan történt, amire jogosítványszerzésem óta – mintegy 13 éve – nem volt példa: autó nélkül maradtam. Erre még Sanya, a zseniális Susogós Mackó is csak annyit mondana: azta'.

 

Végre-valahára döntés született minden kérdésben és a sok agyalás után megkezdődhetett maga a munka. Lehet, nevetségesnek gondolják a nagy felhajtást, de egy ekkora standot – és a kiállítás minden apró részletét – aprólékosan megtervezni nem semmiség.

Lám, itt egy részletfotó az egyik ilyen értekezletről, ahol a hozzávetőleges standelrendezést és a pólók dizájnját vitattuk meg. Mindenkinek megvan a maga részfeladata (van, aki már lassan teljesen megkopaszodik abban, hogy minden erőfeszítése ellenére sem tud megszerezni egy speciális, mifelénk ismeretlen, finomságot), pihenésre idő nincs.

Néhány kérdés, csak hogy átérezzék, mennyire nincs könnyű dolga a szervezőbrigádnak:
- melyik autó hol legyen, hogyan legyenek fordítva és milyen sorrendben úgy, hogy lehetőleg fotózhatóak legyenek és ne takarják el egymást?

- ugyanakkor gondolni kell a tömegmozgásra, honnan várható az emberáradat, merre mennek majd és hogyan biztosítható a könnyű átjárás úgy, hogy ne ütközzenek folyamatosan egymásba?

- biztosítani kell, hogy némely kiállított autóban a legkisebb kár se essen (ehhez elég egy véletlenül hozzáérő gomb, cipzár), ám mégis aprólékosan szemügyre lehessen venni őket.

- a stand központja hol legyen? Olyan hely kell, ami jól látható már a bejárattól, de lehetőleg a feltorlódó vásárlók ne akadályozzák a bámészkodókat, ne legyenek útban egymásnak, ráadásul kell egy hely, ahol a hosztesszeink vagy akár mi leülhetünk egy kicsit pihenni, beszélgetni az olvasókkal vagy éppen dolgozni. Ez lehetőleg ne legyen útban, de legyen közel a shophoz és lássuk be innen a stand egész területét.

- hogyan és hol helyezzük el partnereinket, hogy senki ne érezze sértve magát, hogyan oldjuk meg az áramellátást, a cuccok tárolását...

Egyszóval milliónyi apróság, melyek megbeszéléséhez össze kell ülnie annak a 6-7 embernek, akik aktívan szerepet vállaltak a szervezésben. Persze a maradéknak sem lesz egyszerű: nekik kell tartaniuk a frontot szerdától-hétfőig. Szerdán már építünk, csütörtökön rendezünk, pénteken aztán nyitás és biztosan lesz olyan jármű, amit csak hétfőn tudnak elszállítani.

És akkor még nem is említettem a portékát, melyek dizájnját, formáját, anyagát, egyszóval mindent, ki kell találni úgy, hogy az általunk elképzelt koncepcióba illeszkedjenek és lehetőleg minél több  látogató tetszését elnyerjék. Hosszú órák agyalása, egy-egy vonal áthelyezése, színvilág kiválasztása: sok múlik az ilyen apróságokon.

Árpád sógora, Ferenc, sem volt rest, az általunk kitalált konstrukció egyik része már szinte elkészült, alakul az ojjektum.

Idén odabent, standunkon hat autót és négy motort állítunk ki, elkerülve ezzel a tumultust. Sajnos úgy néz ki, hogy azt a hiperritka japán kupét, melyből jó eséllyel maximum féltucatnyi van Európában (abból 2-3 kiállítható állapotban) nem tudjuk elhozni. Pár héttel csúsztunk csak le róla, ám ez alatt az idő alatt az egyik márkaközpont eladta egy belga kereskedőnek, az pedig nem szállíttatta még el, így sem az előző, sem az új tulajdonos nem hajlandó kiadni a kezéből. Féltik, ami érthető, még úgy is, hogy a hazai importőr kész volt a szállítás és biztosítás minden költségét átvállalni.

Elszomorodtunk, de nem aggódtunk egy percig sem: így is olyan autóink lesznek, amilyeneket jó eséllyel senki nem látott még. Diplomatalimuzintól-terepjáróig, versenyautótól ultra-ritka kabrióig. Azt mondanom sem kell, hogy a lányok sem lesznek piskóták (incl. Angéla).

Csütörtökön Csikóssal kimegyünk a Millenárisra, és persze idén se feledkezzenek meg az Oldtimer Sokadalomról, a felvonulásról, mely remélhetőleg némi mosolyt csal majd minden járókelő arcára a tavaszi napsütésben.