Lelkileg se nagyon tudtam felkészülve: az ebéd utáni kajakómában kaptunk egy telefont az Autóvadász munkatársától, Vezda Lacitól, hogy a BRFK GBEO nyomozói és az NNI munkatársai autótolvajokat fogtak a Népszigeten, ott egy csomó lopott autó, meg a műhely, meg akarjuk-e nézni. Gondoltam, ott sorakoznak majd az autók, lefotózzuk, este kirakjuk, hogy tessék, a lopott autók köztünk élnek, de annyira korán jöttünk, hogy kiderült, még a tolvajok is.
Mai beszámolónk blogposztja.
Tudod, mi kell ahhoz, hogy Ferrarid legyen? Hetvenezer forint, néhány tábla lemez, némi narancssárga festék meg két rugó a kukából. És a rendőr sem büntet meg, ha elkened a száját.
Vélemények az azonos című írásunkról.
Minden bizonnyal nem friss a videó, böngészés közben akadtunk rá a leghasználtabb videómegosztón. Miután kiderült, hogy idehaza készült (talán a Rábaringen?) máris érdekes volt.
Aztán végignéztük, tényleg idehaza készült és szemmel láthatóan nem egészen úgy sikerült, ahogy kellett volna. Bár igaz, nem tudjuk, hogy a Karosa busz robusztus építését vagy a szalagkorlát és beton megállító erejének teljes hiányát volt-e hivatott demonstrálni.
Tud valaki pontosabb infót?
Ez a poszt egyben felhívás is. Amint az autógyűjtő posztunkból már sokan tudják, május 14-én az Opel gigantikus családi rendezvényt tart a Hungaroringen. Lesz ott tesztvezetés, elképesztő veteránautó-bemutató, Tankcsapda-koncert, ezer más, mi szem-szájnak ingere. A happeningen való részvétel ingyenes, csak a Facebookon kell regisztrálni rá.Arra buzdítjuk olvasóinkat – írják meg saját első, avagy meghatározó opeles élményüket. Nem kell túlcizellálni, túlpoénkodni, nem is kell nagyon hosszút írni, csak érdekes, bensőséges legyen a sztori. Az írásokat az olvasok@mail.totalcar.hu címre küldjék, akár egy perc múlva is nyomhatják a "Küld" gombot. Ne feledjék – nem árt, ha van kép is, az mindig dobja a sztorit. A jó szövegeket sajtó alá rendezzük, és május 15-ig folyamatosan kitesszük a Totalcarra. Tudják - hogy mindenki élvezhesse őket.
Talán az anyám tehet róla. Meg, hogy az apám külkereskedő volt. Tudják, a hatvanas-hetvenes években minden külkeres – sőt, ha jól tudom, a politikai vonalon mozgó külügyesek (értsd: nagykövetségiek) is, bár velük nem találkoztunk annyit – általában Mercedest hozott haza, amikor három-öt év külszolgálat után hazatért.
1969-től a szolgálati 200-as. Már akkor légvédelmi para volt Irakban, azért a kék szigszalag
„Nyári munka ’91 külföld”. Ha jól emlékszem, ez volt a címe annak a kiadványnak, ami a nagy lehetőségeket rejtette. Két évvel a rendszerváltás után, betöltött 18 évvel, frissen letett érettségi vizsgával, kész felvételivel a műszaki egyetemre, és még az első nagy szerelem is meglett. Így minden sikerült, amit arra az évre elterveztem (azaz reméltem), egyvalamit kivéve.
Eleinte furcsának tűnt, de aztán rászoktam a köszöngetésre. Mármint a forgalomban. De elegem lett, leszokom róla.
Vélemények az azonos című írásunkról.
Szupernóvaként robbant annak idején, villanása elvakította konkurenseit, de hol tart ma a Renault egyterűje? És mi legyen a családosokkal?
Vélemények az azonos című írásunkról.
„Szegény fiúk” – gondoltam, miután sikerült lefékezni a mérsékelten kivilágított Opelt toló fiatalok mögött a Dózsa György úton a középső sávban. Hirtelen elemi erővel törtek fel a Zaporozseccel és a Fieróval szerzett ifjúkori élmények: amennyit azokat toltuk-húztuk annak idején, azzal simán benevezhettünk volna egy Balaton-kerülő versenyre. Nem volt teljesen egyértelmű a helyzet, mit keresnek a középső sávban és miért indexelnek balra, így jobb híján élő elakadásjelző háromszögként gurultam mögöttük egy darabig. Nem kell ötvennél sokkal gyorsabban menni ahhoz, hogy benézzen az ember egy ilyen szitut.
Balra záróvonal és másik három sáv, jobbra sokáig magas járdaszegély. Talán ötven méter után a zebránál ki tudnak állni – gondoltam, de nyílegyenesen tolták át a gyalogátkelőn, majd a következő lámpás kereszteződésen is. Itt kezdett gyanússá válni, hogy a srácok talán fogadásból tolják végig az Astrát a Felvonulási tér teljes hosszában, vagy valami hülye vetélkedő kellős közepébe csöppentem, és mindjárt rám kiabál a rendező, hogy húzzak onnan, mert így nem elég izgalmas.
Egy sarokkal odébb a lámpánál már a piroson tolták át az autót: biztos ez a következő szint. De vajon hány életük lehet?
- Mégis meddig toljátok? – kérdeztem, amikor feltűnt a Szépművészeti Múzeum gyönyörűen kivilágított épülete előttünk. A benzinkútig – szólt a válasz, amire aztán tényleg nem számítottam. Az a javaslat, hogy ezt esetleg tehetnék a szélső sávban is, nem talált meghallgatásra, így továbbra is a középsőben haladtunk el jobbról a hét vezér, balról egy villogó rendőrautó mellett, de egyikük sem látta szükségesnek, hogy beavatkozzon az események alakulásába.
Több, mint egy kilométer tolás után, a vasúti felüljáró felé az út lejteni kezdett, az Astra szép lassan gyorsult, amire a két fiatal különbözőképpen reagált: egyikük futólépésben követte a kocsit, másikuk enyhén oxigénhiányos állapotban lecövekelt a háromsávos út kellős közepén, és úgy maradt. A történet mindezek ellenére végül happy enddel zárult: az Opel lendületből befordult a felüljáró utáni kúthoz, és amennyire a tükörből látszott, a másik fiatalt sem ütötte el senki.
A tanulság levonását az olvasóra bízom. Talán csak egyetlen dolgot emelnék ki: attól, hogy az ember gyalogosként, vagy bringásként kiválóan látja és érzékeli a körülötte zajló eseményeket, még egyáltalán nem biztos, hogy az ötvennel, vagy gyorsabban közeledő autós időben észreveszi és reagálni tud arra, amire egyáltalán nem számít.
Anyám sose volt egyszerű, mindig a család fekete bárányának számított. Traktorra is csak azért nem lett jogsija, mert kitalálta az akkori vezetés, hogy nőknek nem lehet.
Kertészként dolgozott, így gyerekkorom tetemes részét töltöttem temetőkben, sírok közt játszva, miközben ők egyelték a növényeket.
Hogy mi köze ennek a Totalcarhoz? Csak annyi, hogy nemrégen egy bevásárló túrán, az egyik barkácsáruház kertészeti osztályán egyszer csak kijelentette, hogy ez nekem kell. Nézem, hát a láncfűrészek előtt cövekelt le, és egy kompakt gépet szuggerált. Olyan kis nőies modellt (oldalt láthatjuk, Angélának is milyen jól áll), rövid lappal. A legközelebbi ünnepre legyek oly jó, és ajándékozzam meg egy ilyennel. Nézem mi a legközelebbi ünnep, hát úgy néz ki, anyák napja - amire tehát láncfűrészt kapott drága anyám. Bár már van egy elektromos, de sajnos a kertben korlátozottan lehet használni, hacsak nem kötünk utána egy aggregátort, vagy egy baromi hosszú hosszabbítót.
Technikailag alsó kategóriás, kompakt darab, 25,4 köbcentis, 900 watt teljesítménnyel, 30-as Oregon-lappal, mint általában az olcsó modellek. Egyébként kis keresgélés után megtaláltam az eredeti, magyar felirat nélküli változatot is. A hét végén megjáratom a kertben, kiderül mit tud.
Végül a kéziszerszámok tiszteletére szóljon a kedvenc Satisfaction klipem, Jerri Byrne, Thekla Roth, Natasha Mealey és Lena Frank művésznők segítségével.
Van az úgy még az én életemben is, hogy elkészülnek dolgok. Na, nem teljesen, de mondjuk, legalább részfolyamatokat sikerül lezárnom.
Például Csabi elkészült Dezsővel. Mielőtt bárki arra kezdene gyanakodni, hogy tudósítás következik a Capellából, sietve leszögezem: Csabi a karosszérialakatos barátom, Dezső pedig a tavaly Svédországból ideszármazott Ponton-Mercedesem.
Csab múlt szeptemberben kapta a kezei közé Dezső fekélyes testét. Eredetileg úgy volt, hogy idén január végére elkészül. De mivel mindketten láttunk már kívülről jónak tűnő, de itt-ott gyanús régi autókat, pontosan tudtuk, hogy nyilván csúszik majd a vége. Természetesen pénzt se beszéltünk meg előre – havonta viszem a megállapított részletet, ha közbejön valami, kell szigetelőanyag, alapozó, csavar, bármi, azt hozzácsapom még.
Csabi dolgozott, szakadatlanul, precízen, szállította a képekkel dagadtra tömött cédéket, alkatrészt tervezett, mért, fejet vakart, álmatlanul forgolódott, kitalált, alkotott. És nézzék, itt van Dezső gyönyörű teste. Amikor megláttam, lefeküdtem a műhely padlójára, és csak bámultam. Szenzációs.
És a Papról érkezett küldemény ma megcsinálta a napunkat. Bár B125-ös kampányunk, - melyre annak ellenére büszkék vagyunk, hogy nem jött össze az 50 ezer aláírás -, kis híján két hónapja véget ért már, azért Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tudják, mi a lelkiismeret és kötelesség: beküldték a kitöltött íveket. Eshet hó, jöhet zivatar, múlhatnak az évek, nem számít. Köszönjük!
Peka barátunk, ha már arra járt, nemcsak az utcán nézelődött, hanem beugrott a sanghaji autószalonra is. Rengeteg képet lőtt, ezek minden szónál többet elárulnak az ország autópiacáról. És nőkínálatáról.
Ez nem a tokiói metró peronja, hanem a sanghaji autószalon. Mellesleg a kínaiak rendkívül erőszakosan tolakodnak, lökdösődnek. Főleg a nők. Még szerencse, hogy nincsenek sokan.Nem tudom, mennyi Sanghaj lakossága, de abból ma egymillióan a kiállításon voltak. A legszörnyűbb az volt az egészben, hogyha valamelyik autó mellett megjelent egy hosztesz, akkor az egész tömeg odatódult a nőt fényképezni, úgyhogy az embernek esélye sem volt az autót megnézni. Tudom, hogy Kínában férfitöbblet van, de hogy ennyire ne legyen nő, azt nem hittem volna.
Lehet, hogy a kínaiak sokat másolnak, de a tanulmányautóik egyre szebbek és egyedibbek. A képeken látható Luxgen (made in Taiwan) egy kicsit emlékeztet a Chevy Voltra, de ettől függetlenül nagyon jól néz ki, és természetesen elektromos hajtású.
A sanghaji szalonon kötelező jelleggel mindenki bemutatta a saját elektromos tanulmányautóját, de konkrét gyártási időpontot senki sem tudott mondani. Már ha valaki egyáltalán mondott valamit, mert a standokon dolgozók 95 százaléka csak kínaiul beszélt.
Mitsubishi Global Small:.a neve is arról árulkodik, hogy az egész világon akarják forgalmazni.
Mitsubishi PX MIEV. ők is bemutatták a kötelező elektromos prototípust. A tervezett gyártási időpontról mélyen hallgatnak.
Ez egyike a számomra ismeretlen kínai gyártóknak. Elég sok ilyen volt, jellemző módon a stílusjegyek kavalkádjával. Felfedezni véltem egy kis Jaguart, Bentley-t, Audit és Fordot is. Természetesen ez is elektromos.
WRX-EVO, Made in Malaysia.
A "mi autónk" is beállt a sorba es range extender (azaz hatósugárnövelő) álnéven teljesítette a villanyautós házi feladatot.
Az egyik legszebb prototípust a Skoda hozta el Vision D néven.
BMW Vision Connected Drive. Hogy ez mit jelent, arról fogalmam sincs, de legalább szép. Ezt a Citroënt olyan ügyesen bújtatták egy ívelt szúnyogháló mögé, hogy lehetetlen volt róla normális képet készíteni A retró nem mindig jön be. A Volvónak nagyon nem - szerintem. A Mitsuoka japán kisszériás építő-átalakító cég. Először láttam balkormányos modellt tőlük. A Mitsuoka saját tervezésű autója, ez nem átépítés. Érdekes forma, de én a hátsó bajuszformájú spoilert elhagynám. Amúgy Collani autóira emlékeztet. Mitsuoka-remekmű Mustangra építve. Gondolom, rendesen be lehettek állva, amikor tervezték. A Mansorynál úgy gondoltak, hogy megszépül az SLS, ha az SLR elejével összeházasítják. Kár volt. Na végre itt az Aston Cygnet szériaváltozata. Úgy hiányzott, mint egy falat kenyér. Aston one77. brutális (pláne az ára ), de szerintem elveszítette a modern Astonok elegáns vonalait. Ilyen is lehet egy Merci Sprinter beltere.
A GTG stúdiós kollégáknak köszönhetően, akik tucatnyi kamerával (akad onboard is jócskán), súlyos technikával vonultak ki a Hungaroringre ma, akár ön is figyelemmel követheti élőben a Gyorsasági OB hétvégi futamait. Az adás folyamatos, de ha pontosan akar érkezni egy-egy futamra, akkor böngéssze a programtervet.
A minap korán reggel kiautóztunk pár kollégával a Hungaroringre, egyszerűen csak azért, hogy dumáljunk egy jót Michelisz Norbival és Walter Csabával, valamint megnézzük, mit terelnek az idei szezonban. Kötetlenül, lazán, egyszerűen csak témáztunk egy jót.
Norbiról mindenki tudja, hogy idén – a tavalyi, remekül sikerült szezon után – is a WTCC-ben folytatja, igaz Seat helyett BMW-vel. Walter Csabi pedig – akit ha máshonnan talán nem, a Forma-1-es közvetítésekről ismerhetnek – FIA GT3-ban indul, immáron harmadik éve a Schubert Motorsport gyári támogatású V8-as Z4-esével.
Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy pontosan 20 éve kapcsolták be először a gépeket a szentgotthárdi Opel-gyárban. Húsz éves az erős Opel-jelenlét idehaza, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a márka ki akarja vágni a rezet. Bár az autóipar helyzete és a hazai újautó-eladások drasztikus visszaesése mindenkit egyformán sújt, azért egy ekkora ziccert nem hagyhatnak ki, így jóformán egy egész éves programsorozat részeként szerveznek egy nagyon komoly, családi haddelhaddal és Tankcsapda koncerttel megvadított Opel-napot május 14.-én a Hungaroringen. Ingyen, egy regisztrációért cserébe, amit bárki megtehet, ha a fenti fejlécre vagy az előbbi hivatkozásra kattint. A regisztráció egyszerű, a menete le van írva a rendezvény honlapján.
És hogy hol jön a képbe ön, kedves olvasó? Ön most bizony az ütőkártya hálátlan szerepét tölti be. Az ütőkártya szerepét, amely a mi kezünkben van és könyörtelenül kijátsszuk az Opel felé, amely természetesen várja az érdekes autók tulajdonosait a rendezvényre, de mi erre rálicitáltunk. Sőt, minden szkeptikusra, akik szerint nem létezik összeszedni azt a sztárcsoportot, amit a lapindító értekezleten alaposan megrágva-vitatva végül kialakítottunk.
Opel Diplomat/Admiral, Monza, GSI Kadett (digitműszerfallal!), Manta B (eredeti, v. Manta, Manta-stílusban módosított), Calibra (szigorúan gyári állapotban), Rekord (P1), Commodore B kupé, GT 1.9, Senator, Ascona B, Kapitän, Omega Lotus.
Bízunk önökben, százezernyi szemünkben és fülünkben, ezek elöl nem marad rejtve semmi, még ha olyan ritka és lehetetlen dolog is az, mint egy gyári Calibra. Íme a keresett autók listája, ha tud ön a környezetében akár csak egyet is a fent felsorolt típusokból, akkor ne legyen rest, töltse fel az Indafotóra, a kép linkjét pedig küldje be kommentként ebbe a posztba május 5-ig! A beérkezett autók közül aztán kiválasztjuk azokat, amelyeket dagadó kebellel viszünk ki majd a Hungaroringre kiállítani, tulajdonosostul, családostul, tessék, van itthon ilyen. (És a TC-ajándékcsomag sem marad el!)
És van? Ha igen, ne legyen rest megmutatni mindenkinek!
Peka barátunk veleszületett érzéke, hogy valamiképpen mindig a dolgok sűrűjébe keveredik. Ezúttal Sanghajból jelentkezett pár érdekes képpel-infóval. Így végre önök is láthatják, milyen az a hely, ahol az S-klasse is csak egy utcára kiterített áru. Köszi Peka!
BYD e6 teljesen elektromos autó, 320 kilométeres elméleti hatótávval. Shenzen városában (itt található a BYD gyára is) már taxiként üzemelnek. Sanghajban is egy ilyet állítottak ki. Friss infók szerint 2011 végén az USA-ban kezdik forgalmazni 40 000 dollár körüli áron.
Los Angeles kísérleti jelleggel már üzemeltet néhányat. Ugyanitt a BYD megnyitott egy központot, ahol az általuk gyártott zöld technológiát népszerűsítik (szélkerekek, napelemek, akkumulátorok). 100 Amperes (háromfázisú) gyorstöltővel 10-15 perc alatt 80 százalékra tölthetőek az akkuk.
Megjegyzem, az általam látogatott városokban nagyon sok elektromos autóval találkoztam. Ezek nagy része még a golfautó kategóriába tartozik, de ilyennel járőröznek a rendőrök a belvárosokban és a parkokban is.
Ez a BYD F3DM (dual mode hybrid) egy shenzeni BYD kereskedő kínálatában. Elméletileg 100 kilométert tud megtenni teljesen elektromos hajtással de ha merülnek a telepek, akkor beindul egy egyliteres benzinmotor, ami csak azokat tölti. Tessék, range extender kínaiul.
Érdekes, hogy a fényszórókban és az üvegekben is megtalálható az E4 jelölés, ezek készülnek az európai piacra. A kidolgozás átlagos, a motorháztető ferdén állt, de a hézagok elfogadhatóak. A műszerfal látványos, de sajnos nagyrészt kínai feliratokkal. Tölteni a klasszikus kettőhúszról lehet, nem igényel trükkös töltőállomást.
Tessék, így néz ki az autókereskedők utcája. Egy helyen kb. 50-60 autókereskedés, egy azon márkának akár több dealere is, pár méterre egymástól. Rengeteg a hosszított padlólemezű ötös és hetes BMW. Előbbiből (523 IL) rengeteget látni.
- Király! – szólt Májkül az ájfónba
- Utca 24/b – tette még hozzá, bár a GPS koordináták alapján amúgy is megtalálta volna az autó, de az ördög nem alszik. Két hete vette a 712-es BMW-t, és nem bízott még igazán az új rendszerben. Meg ciki is lett volna a csaj előtt, ha a kocsi két sarokkal odébb áll meg, vagy elindul mondjuk Kecskemétre, mint pár hónapja az a kisbusz, aminek elszúrtak valamit a szoftverében.
Kicsit meg is könnyebbült, mikor hangtalanul befordult a sarkon az autó, és Pamela szájtátva figyelte, ahogy szinte centiméteres pontossággal megállt előttük. „Jó dolog ez a parkolóasszisztens” – gondolta Májkül. Pár nap alatt is sok időt és bosszúságot megspórolt már azzal, hogy csak kiszállt ott, ahol dolga akadt a városban, a kocsi pedig megkereste a legközelebbi parkolóhelyet magának. Korábban kirakta az elakadásjelzőt, ahogy szokta, de mióta bekeményítettek a pesti zsaruk, jobb a békesség. És persze nem kell az ötszáz forintosokat az automatába dobálni se.
Hét, vagy talán nyolc éve, mikor a Gugli szlalomozó Priusán csodálkozott a fél világ, nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan felkerül az extralistára az autonóm járművezérlés. Arra meg pláne nem, hogy egyszer az életben ilyen autót venne magának. „Ez a szar megöli az autózás élményét, semmi keresni valója egy bömösben” – fintorogtak annak idején a haverokkal, és majdnem igazuk is lett.
Beszálltak, Májkül bemondta a címet. Nem a Körút, hanem a kis utcák felé vette az irányt az autó. „Persze dugó van, vagy megint valami tüntetés” – gondolta, és egyáltalán nem bánta, hogy nem kell a többi autóssal együtt tötymörögnie, hanem a kocsi magától megtalálja az éppen leggyorsabb útvonalat. Lassítottak egy jobbkezes utcánál, a szemközti házfalon harsány óriásplakát hirdette valamelyik tengerentúli gyártó autonóm járművezérlését. „Stohl Buci ajánlásával” – biztatott a reklám, és annyiban tényleg igaza volt, hogy buli után betépve is simán be lehetett ülni az autonóm vezérlésű kocsiba, mióta hosszas vita után elfogadták a felelősséget az autógyárak és a biztosítók között megosztó szabályozást. Csak arra kellett vigyázni, hogy ki tudja mondani a jó címet, és ne hányja össze a műszerfalat.
Az Andrássy úton fekete Skodákból álló kormányzati konvoj száguldott át előttük. „Kormányzat, hehe” – vigyorgott, hiszen napok óta hozzá se nyúlt a kormányhoz. Apja szerint biztonságosabb így, és menet közben is lehet pihenni, olvasni, vagy netezni. „Perverz dolog lehet vezetés közben Need for speed-et játszani” – gondolta. Annyiban igaza volt az öregnek, hogy ha hosszabb útra indult, mint a múltkor is cukorért Bécsbe, időnként azért el- elbóbiskolt ő is. Ha meg csapatni volt kedve, kikapcsolta a francba az egészet, és tolta neki, ahogy régen.
„Méghogy az autonóm vezérlés megöli az autózás élményét” – gondolta széles mosollyal hátradőlve, s jobb kezével beletúrt Pamela dús, vörös hajába. A nap lassan alábukott a horizonton, a vörös lány pedig ugyanígy tett a jobb eggyen…
Szemellenzős BMW-sek is ezt nézegetik este a paplan alatt, amikor senki sem látja. De milyen járni Monica Belluccival?
Vélemények az azonos című írásunkról.
A nagy húsvéti készülődésben sikerült megmenekiteni egy pár tojást
az autók számára is, és mindjárt gondoltunk a kedvenc autós oldalunkra is.:)
Kellemes húsvéti ünnepeket kiván a Totalcarnak egy pár lelkes egyetemista.
Természetesen mi is boldog, nyugodt és jókedélyű húsvétot kívánunk minden kedves olvasónknak, a lányoknak sok vizet, fiúknak tojást ezret! Békességet, szeretetet és ne feledjék: az alkohol nem való a volán mögé, vigyázzanak magukra és egymásra!
Üdvözlettel
A Totalcar.hu
Csak ki kell várni az idegesítő reklámot és katt a 16:9-re.
Az idén 48 éves német, Markus Östreich nem mai gyerek. Versenyzői karrierje egészen 1969-ig nyúlik vissza, ekkor lett először kategóriabajnok a német gokart-bajnokságban. 1984-től Formula Fordban indul, futamgyőzelmei mellett hatodik lett az EB-n. Egy évvel később Formula 2000-ben és a túraautó EB-n áll rajthoz, utóbbiban BMW 635 CSi-vel illetve 323i-vel. Csapattársaival, Johnny Cecottóval és Dieter Questerrel másodikok lettek a 24 órás Spa-i versenyen.
Az Amarok tompított fényének wolframszálai pont nálunk döntöttek úgy, hogy inkább elpárolognak. Kétoldali izzócsere, egy szál spanyol nyelvű használati útmutatóval.
Vélemények az azonos című írásunkról.
Tessék, a végére csak összeszedtük a képeket, videókat. Ilyen volt az idei kiállítás, jövőre ismét találkozunk!
Bizonyára észrevették, hogy az idei OT Expóra kitalált Japán-téma keretein belül kisebbfajta gyűjtést szerveztünk. A Yakimo-kisteher-árudán állt egy tájékoztató táblácska, mellette pedig egy ládikó, ebben gyűjtöttük az adományokat. A jó ügy támogatásáért cserébe felállítottunk egy kívánságfalat is, melyre minden adakozó rátűzhette saját kis kívánom-cetlijét.
A zárás utáni napon kicsit szomorú hangulatban autóztam ki az OT Expo hűlt helyére. Pár bútordarab, a kanapék és az asztal, valamint a lampiontartó-konstrukció darabjai feküdtek a földön, mint megunt, eldobott dolgok. Köröttük pár autó, papírdarabok és apróságok, emlékek egy jó bulira.
Körbejártam még a csarnokban, beültem a kék RX3-asba, amit bevallottan megszerettem. Ütött-kopott orrával, girbegurba lemezeivel és leütött, kicsi, ám széles felnijeivel az a típusú autó volt, amely számomra megtestesít minden örömöt, amit csak az autózás adhat.
Negyven éves, ebből 35.-et tapossa versenyautóként. Ugyanannál a tulajnál, ugyanazzal a szerelővel. Nyilván nem a leggyorsabb, nem a legerősebb és nem is modern, de szeretik, törődnek vele és ezt érzi, meghálálja.
Mert lelke van, szíve van és csak ez számít. És ha látták a büszkeséget és a szeretetet a tulajdonos arcán, amikor bemelegítve egyszer-kétszer elforgatta 13 ezerig a duplatárcsás wankelt, akkor igazat adnak nekem abban, hogy igenis az autó több, mint csak gép.
Aztán megérkeztek azok, akik mindennél jobban imádják és lassan feltoltuk a trélerre. Aki beszélgetett velük, az tudja, hogy eszméletlen kedves, közvetlen és készséges emberek. Még ott, a helyszínen csináltattunk nekik emlékbe egy pár bögrét, melyeken - természetesen - az autó volt látható, úgy felpolírozva, ahogy tán soha azelőtt, egy pár póló és egy, a Mazda történelmét feldolgozó könyv volt még a táskában.
És ők őszintén örültek ennek a pár apróságnak, látszott rajtuk, hogy meglepte őket a kicsi kedvesség, nem játszották meg a meglepődést.
Cserébe megígérték, hogy ebben a szezonban a Totalcar-matrica végig ott feszít majd az autón. Szerintünk jobb helyre nem is kerülhetett volna. Sok szerencsét, Michael! Sok szerencsét RX3!