Rendben, túloztam a címben. A teljes büdzsénk kicsit több volt öt százdollárosnál, de nagyjából ennyit szántunk az autóra. Ennyiért akartunk venni valamilyen gépet, hogy átguruljunk vele New Yorkból San Franciscóba nagyjából két hét alatt. Hogy sikerült-e, majd kiderül a végén, ugorjunk inkább a sztori legelejére, hogy minden világos legyen.

Ez volt ma. Nagyjából 350 km, elején-végén esővel, kabrióban, gyakorlatilag fűtés nélkül.

Kemények vagyunk, na! :)

Hamarosan bővebben.

Ágyúgolyó Futam 2010 nagyobb térképen való megjelenítése

Festeticséknél utolértünk szinte mindenkit, azt hittük jók leszünk, de kiderült, most jön csak az igazi büntető feladat. Nagyon sok tennivalónk volt, nagyon kevés támponttal, és tudtuk, a fele átverés. A zánkai sejk ugyanis megsúgta, nem mindenki a barátunk. 

Feltúrtuk a vizes aljnövényzetet, elolvastunk minden táblát (volt belőlük gazdagon), és ha jól válogattuk szét a búzát az ocsútól, akkor jól megérdemelten tarthatunk szálláshelyünk felé. Megjegyzem ideje, emberesen elfáradtunk a mai megpróbáltatásokban.

Nem nagyon van időnk posztolni, mert a feladatok nehezebbek a tegnapinál és így ezek megfejtésével bíbelődünk. Halvány elképzelésünk sincs, hol állhatunk a mezőnyben - indulás óta alig láttunk matricás autót. Vagy mi vagyunk nagyon lemaradva, vagy sokan értelmezték félre a feladatot és már Putgardenben ejtőznek.

Az egyetlen visszatérő ellenfelünk a Gáz meg Fék, őket vagy megelőzzük, vagy ők hagynak le minket, vagy szembe jönnek velünk. Érthetetlen.

Az előbb egy szomjas sejknél (aki előtt már sajnos vagy húsz palack víz hevert) sok pontot veszítettünk, pusztán azért, mert rossz pocsolyába merítettük csajkánkat. Fene a kényes ízlését!

Jelenleg ismerős utakon járunk, ma már láttuk ezeket a kilométerköveket.

Egy békés nyári este letámasztottam házunk előtt Doxát, hátsóm hóbortos ám hűséges és halhatatlan hordozóját. Mint minden este, most is álmában rozsdállt egy kicsit és megjelelölte területét egy apró olajpöttyel. Közben biztosan megint arról álmodozott, hogy bizony európaiként ő lesz az első, aki megnyeri a Piston Cupot. Ráadásul dízelként.

Doxa nagyságra hivatott. Egész pontosan már bizonyította nagyságát. Túlélt már egy cuccolós magyar tulajt. Túlélte Lőrke barátomat, aki ugyan nagyon szerette Doxát, de számára a gázpedál digitális: ON/OFF. De legfőképpen engem is túlélt...egyelőre. Közel harminc éve teszi a dolgát. Ha nem is gyorsan, de biztosan eljut a sofőrje által kijelölt célhoz. Mindezt úgy, hogy a legbonyolultabb elektronika benne a szivargyújtó.

De ez  valahogy böki a csőrét sokaknak. Egy kehes, rozsdás tofladék az út szélén. Ráadásul potenciális gyilkos! A forgalom hárombetűtlen rizikófaktorja, mert biztos csak egy fránya kontrafék van benne, amely sosem fogja megállítani. Ha mégis megállna, biztos felrobban. De az igazi közellenség a gazdája! Mikor épp nem az emberiséget és a Földet gyilkolja a vén tömegpusztító fegyverével, akkor biztos panda-pörköltet eszik, bébifóka-szőrme kalappal a fején. Mindezek tetejébe, a haladás és gazdasági növekedés kerékkötője. Már rég le kellett volna cserélnie. Jobb az öreg bontószökevénynek kenyérpirítóként újjászületni. Először csak gyöngéden kell a tulajt a haladás irányába fordítani. Csilliárdokból összekalapált marketing-kapmány keretében búgják a fülébe a THM-szirének a negédes dallámot. Hogy biztosra lehessen menni, némi extra adó itt, egy kevés túlszabályozás ott, és már haladunk is. Na jó, ez valahol rendben van, fejlődni kell, és az új autók valóban sok tekintetben jobbak. Csak én nem akarok se fejlődni, se új autót. Punktum! Még szabadon választhatok. De rémálmaimban felsejlett egy sötét jövő. Hatalmas Sweeper Robotok járták az utcákat, és minden ódivatú, korszerűtlen autót bedaráltak. Hátul meg üdítősdobozokat, törölközőtartókat, postaládákat potyogtattak ki. Egyelőre ez csak rossz álom, de ennek a sötét jövőnek a hírnöke már küldött egy levelet. Doxa ablaktörlője alatt hagyta. Még nem fenyeget! Még nem vesz el semmit! Csak felajánlja Sweeper-szolgáltatását:

Szép levél, kedves üzenet. Nagyon kedves! EMBER, EGY VIZSGÁVAL RENDELKEZŐ AUTÓ! Teljesértékű tagja a forgalomnak! Nem roncs! Ez nagyjából az a fajta kedves figyelmesség, mintha odamennék egy elhízott emberhez az utcán, és azt mondanám neki:

- Van egy isteni fogyókúra-programom. Megveszi?

Érdekes üzletpolitika. Kiváncsi lennék mennyire sikeres. Mindenesetre dühítő. Valóban ez a jövő? Innen tényleg csak egy lépésre van a Robotokból ismert Sweeper. Nem tetszik. Amikor megláttam a papírt, köpni-nyelni nem tudtam. Azért ha valaki haszontalan rozsdaboglyának, útszéli roncsnak tartaná Doxát, szegény öreg vas válaszát már tudnám:

Konklúzió? Nincsen. Az autó megy, megáll, világít, dudál. Tud mindent, ami elő van írva. Nem adom el. Se használatra, se felújításra. De főleg nem bontásra.

Valójában önök nem akarnak rákattintani a képre. Legyen elég annyi, ami látszik. lassan gyülekezünk, annak ellenére, hogy az eső mindent megtesz, hogy elvegye a kedvünket.

Nem fog sikerülni. Gyertek, van még hely.

Mindketten sokat jártunk Zalában gyermekkorunkban. Tündérem édesapja "keszthelyi gyerek" volt, mi pedig Sényén, egy harminc házas faluban kapálgattunk hétvégenként a telken. A családi legendáriumnak ma is része, hogy csak harmadik utunk alkalmával tudtuk végigolvasni a Kehidakustány táblát.

Majd' két évtized után szívet melengető érzés áthaladni a kis zalai falvak sokaságán, egymás szavába vágva meséljük a feltörő gyermekkori emlékeket.

Bár ez semmi ahhoz képest, amit a vacsoránál hallottunk: valaki húsz éve akart balra kanyarodni Dunaföldvárnál, de sosem volt arra dolga. Most megtehette, teljes az élete.

Mellesleg a második ellenőrző pont felé tartunk. Az elsőnél elsöprő sikere volt a még mindig ragadó, sosem száradó sárga gumicsizmámnak.

Elhasználtuk a tegnapi ajándék dominónkat, és az is kiderült, hogy a rajtnál kapott képregénynek sokkal nagyobb jelentősége van, mint gondoltuk. A tegnapihoz képest sokat javitottunk, az első  és a második ponton kb tíz autónyit hoztunk.

A váltó kiválóan bírja a megpróbáltatásokat, az eső pedig elállni látszik.

Szombati starttól 3 km-re két autó is feladta a versenyt.

Egy Mitsubishi Pajero kiütötte a sárga Corvette futóművét.

A Corvette biztosan kiszáll, a Pajeroról csak sejtjük.

Előkészítettük a sárga gumicsizmáinkat és százharminccal toljuk az autópályán.

Zuhog az eső, de mi kemények vagyunk, csak félig ponyváztuk fel a Trampot.

Már ettünk is. Terülj-terülj asztalkám volt, kólával, mint tegnap este is. Most oldalt fekve, hasunkat a lepedőre lógatva próbáljuk pontosan felidézni a tegnapi nap eseményeit. Ráadásul hamarosan újra nekifutunk, elnehezedett testtel.

A rajtról megemlékeztünk már. Azt is érintettük, hogy a verseny sztoriját képező képregény szerint egy fiatal kutató feltalált valami über-naftát, amit a csúf, gonosz Hókuszpók arab sejk megbízásából egy fehér furgonos brigád elrabolt.

1. A sejk

Csak annyit tennék hozzá, hogy mi indultunk elsőnek, mi kaptuk meg először a feladatot. Ez volt az:

Informátorunk jelentése szerint a megfigyelt alany legözelebbi felbukkanási helye egy puszta, a dunamenti síkság, a Dunha-Tisza közének homokhátsága és a Bácskai Löszhát által határolt terület, hol sok a homok, s ott a kertben a halászat sem ritka.

Utasítom az egységeket, hogy azonnal keressék meg, és foglalják el megfigyelési pontjaikat a fent említett területen!

Illetve volt ott még valami, amit elfelejtettünk megemlíteni...

Az akció hívószáma: 31-1137-35

Ahha, utólag már mi is okosak vagyunk. Az egész humbug, afféle kódolt üzenet. Kell nekünk a harmincegyedik, a tizenegyedik, a harminchetedik és harmincötödik szó.

Homok - puszta - halász - kert

Mi persze elmentünk Soltvadkertre, pedig csak Homokpusztán kellett volna megkeresni a Halászkert csárdát, vagy miaszöszt. Meglett, meglett, csak addigra beszedtünk 110km hátrányt. Nem nagy gáz, volt, aki Bajára ment...

A Halászkertben egy arab sejk várt minket, feltett egy egyszerű kérdést, aztán odaadta a következő checkpointra utaló borítékot. Ja, meg egy dominót. Eltettük, jó lesz későbbre.

2. A Fal

A második feladat szerint: 05.26 + amit a madarak csinálnak + ás, a Varga tanya és a Vásártér között kell a gyepen át megközelíteni a feladatot.

Első tippünk volt, hogy május 26 nyilván hétvége, ezért szabad, tehát Szabad-száll-ás. Megnéztük, szerda. Telefonos segítség: Gábor kollégám azonnal köpte, hogy ez Fülöp névnap, irány tehát Fülöpszállás. A túlvégen focipálya, előtte autó, benne üvölt a Pink Floyd-tól a Fal. A pálya túlvégén meg egy fal.

Rajta hét A4 méretű lap, zagyva szövegekkel, kevert betűtípussal. Afrika... álomkór... ellenszer... vizsgálja meg a településen... hatósági jármű, miegymás. Hosszas gondolkodás után bementünk a faluba, ahol az első tábla szerint a rendőrség 50 méterre. Ott viszont rögtön ült egy rakás fiatal gyerek, meg egy pár nyugdíjas. Akkor kérdezünk.

- Sziasztok srácok, nem volt itt egy pár autó sok matricával?
- De.
- És nem tudjátok, merre mentek?
- De, Cecére.

Baaaaazzz, Cece... Mindegy, legalább gyorsak voltunk :)

3. Hatósági jármű

Cece közepén egy amerikai rendőrautó, reklámozandó a V8 vendéglőt. Akkor oda bemegyünk. A helység TELI rendszámtáblával, és egy telefonszámot kell összerakni, plusz venni BÁRMIT, erre finoman noszogatnak. Egy pohár ásványvízért cserébe kapunk egy szalvétát, amin GPS-koordináták vannak, az ember pólóján pedig tükörírással egy telefonszám. Felhívjuk, Kovácsné. Ejjj, elírtuk. Vissza, ja, nem kilences, hatos. Csalóka ez visszafelé... Újabb próba, valamilyen Kft, semmit sem tud. Jaaa, hogy hátul meg nem hatos, kilences? Harmadik próba, nem létező szám. Mindegy, eltettük későbbre, még jól jöhet. Naviba koordináták, nagyjából 34 kilométer, olyan fél óra út. Megyünk.

5. Tamási

Hát itt kimaradt egy lépés. A megadott koordinátákon egy csomó matricás autót találtunk, de semmi érdekeset. Egy Trabant mellett üldögélő helybélit kérdezgettünk, egyedüliként. Azt mondta, volt már itt ilyen autó, az elment a Spar előtti telefonhoz. Na, akkor mi is.

A telefonfülkében találtunk egy cetlit felragasztva, Ágyúgolyó Futam-eblémával, és egy telefonszámmal. Felhívtuk, és valami ilyesmi hangzott el:

- Megmondom, ahová menni kell: Gödre. 90 perc alatt kell odaérnetek. Tíz perc múlva hívjatok újabb utasításokért.

Valahogy furcsa volt a mondat, így nem indultunk el azonnal a Dunakanyar felé. A naviban és a Guglimapszon egyszerre keresgéltünk: rémlett, hogy van valami hasonló nevű település. Igen, Gödre. Mármint ez a neve, ragozás nélkül, és kényelmesen egy órás út.

Ahha, itt az átverés. Tíz perccel később, az újabb telefonnál csak ennyi volt a kérdés: melyik megye felé tartotok?

Tehát Putgarden nem Puttgarden, és Göd nem Gödre...

6. Gödre

Nem volt nehéz dolgunk, a főút melletti focipályán virítottak a Red Bullos autók. Három kérdésre kellett felelnünk a továbbhaladáshoz:

- Melyik magyar sportoló csatlakozott mostanában a Red Bull csapatához? (Kovacsevics Fruzsina talán?)

- Ki nyerte a londoni valamilyen versenyt (nem emlékszem)

- Ki nyerte az F-1 Magyar Nagydíjat (Mark Webber)

Persze csak az utolsó ment fejből, a többit a kézben léő okostelefonon böngészve lehetett megválaszolni.

A három helyes válasz után egy jó étvágyat-kívánságot kaptunk, irány a hotel...

7. Balatonlelle

Huszonhetediknek értünk be... Sajnos idefelé beestünk a horrorisztikus balatoni viharba, így fel kellett ponyváznunk, ezalatt legalább nyolc autó előzött meg...

Ez van. Most rajtolunk a mai napi etapon, hamarosan jövünk.

Nagyobb térképre váltás

- 350 km-t jöttünk.

- eddig egyszer kellett rátankolni

- egy galambot ütöttünk el, PONT MOST (lakott területen ötvennél)

- 3 versenyautót előztünk meg forgalomban - mindhármat jobbról, épp balra kanyarodtak tankolni

- Száznál 4500-at forog a motor

- 40 km-re vagyunk Sanyitól, de ő most 20 km-re van tőlünk (igaz, nekünk működik a kuplungunk)

- kaptunk egy feladatot, amelyből kiderül, hogy Putgarden nem azonos Puttgardennel

- már négy ....szálláson voltunk, de sajnos egyik sem a miénk

este jövünk fotókkal, sztorikkal

Voltunk Cecén is. Nem Cecey Évát néztük meg az Egri Csillagokból, hanem egy rendszámokkal borított Amcsi szervízt. Azóta jöttünk nagyjából 60 km-t, most valamivel 300 felett vagyunk.

Ismét egy olyan helyen, ahol már jártunk Trabant-találkozón :)

Tudja valaki, merre jár a Gáz meg Fék? Reggel óta nem láttuk őket.

Kezdünk közelíteni Balatonlelléhez, legalábbis az irány nagyjából ilyesmi.

Az egésznek egyébként alig-alig van versenyhangulata. Inkább egy nagy közös kirándulás, mindenki szívesen segít mindenkinek. Persze, majd kiderül minden a végelszámolásnál :)

Lassan érdemes volna célbaérni, lemosnánk az út porát. Aztán buli végikmerülésig.

Egy olvasótól kaptuk a képet, és tudat alatt igazából már szerintem mindannyian foglalkoztunk ezzel a szerkesztőségben, de nem tudjuk.

Ami szinte biztos: európai, leginkább olasz vagy francia autóról van, hetvenes évek, inkább valamilyen alaptípus modellfrissítés utáni verzióján lehetett, de ez már csak érzet.

Amikre gyanakodtunk, de egyelőre kizártuk (aztán lehet, hogy valami alváltozat, vagy fészlift lesz ezek közül mégis):

- Fiat Argenta
- Fiat 132
- Fiat 131
- Fiat 130 és 130 kupé
- Lancia Beta összes karosszéria
- Autobianchi A112
- Autobianchi A111
- Renault 12
- Renault 20 és 30
- Renault 18
- Peugeot 505
- Peugeot 305
- Alfetta

Szégyelljük, de nem tudjuk. Az olvasóknak gyorsabban megy majd. Szétfúrja az oldalunkat a kíváncsiság.

2 perccel ezelőtt átléptük a dicső múlttal rendelkező Pannónia tartomány határát. Bízunk benne, jófelé megyünk, a falu suhancai nagyon mosolyogtak. Az ötvenes kocsmáros a sötétbarna rojtfüggöny mögül sokatmondóan bólogatott, mellesleg lelkes Total Car olvasó és üdvözli Csikóst és Dezsőt. Még mondja valaki, hogy vidék nem tart lépést a világgal...

A környék ismerős, jártunk már erre Trabanttalálkozóra.

Mellesleg az első feladat megoldása Homokpuszta volt, az erős középmezőnyben értünk oda. A 100 km-es kitérőnkkel ez nem is olyan rossz eredmény.

Nemsokára a harmadik ellenőrző pont következik, vajon mi vár még ránk?

A környéken rengeteg homok, teherautó, és tangabikinis testi szabadfoglalkozású hölgy található. Ágyúgolyófutamos autó viszont alig. Intéztünk magunknak egy 100 km-es kerülőt, de legalább bejáratjuk a váltót. Az idő remek, már nyomon vagyunk, de még nem árulhatjuk el, hová tartunk.

A versenyzők között a kommunikáció kiváló, remek dolog együtt eltévedni. Nagyon élvezzük a kirándulást, pedig még nem is hódoltunk az autós erotikának.

15 perc múlva az első ellenőrzési ponton vagyunk.

Reméljük.

Kemény, kemény. Ebből kellene tudni, hová menjünk:

Informátorunk jelentése szerint a megfigyelt alany legözelebbi felbukkanási helye egy puszta, a dunamenti síkság, a Dunha-Tisza közének homokhátsága és a Bácskai Löszhát által határolt terület, hol sok a homok, s ott a kertben a halászat sem ritka.

Utasítom az egységeket, hogy azonnal keressék meg, és foglalják el megfigyelési pontjaikat a fent említett területen!

Segítsetek, van ötlet?

Meanwhile, az NKH mobil ellenőrzőembere felbukkant az M5 benzinkútjánál. Beütötte a rendszámot egy kézi készülékbe, tanulmányozta, aztán mosolyogva, ideintve elsétált.

Bréking. Majdnem elindultunk, de két arabnak öltözött fiatalembert félrehívtak a rendőrök. Igazoltatás, aztán talán élvezhetjük a hűs menetszelet.

Addig is:

Megkaptuk a verseny keretéül szolgáló sztori képregény-változatát. Eszerint egy lányokálma-szuperhős, izmos, okos, feltalálta a szuperbenzint. A főgonosz, valami arab sejk ellopatta a formulát, és most nekünk kell megtalálni.

Ennek fényében kissé színészkedésnek tűnik ez a rendőrsztori :)

Igen meleg van. Klímánk nincs, de legalább tetőnk sem.

A Gázmegfékkel együtt érkeztünk, össze is parkoltunk és ismerkedtünk gyorsan. Az is hamar kiderült, sok kellemesen őrült emberrel együtt indulunk neki a futamnak. A szervezők ugyanis lehetőleg jelmezben vártak ide minden nevezőt, és bizony látványos és fantáziadús figurák keringenek most körülöttünk.

Persze mi sem a hétköznapi sisegős melegítőben érkeztünk, én az ifjú Kalapács Józsefnek öltöztem, Tündérem meg egyfajta pszichedelikus mintázatú ruhában Janis Joplin húgát reinkarnálta.

Telibematricáztuk a Trampot, bár nehéz volt elegendő felületet találni az autón. Most kissé hirdetőtábla-szerűen nézünk ki, de sebaj, a matricák kiválóan védik a fényezést a felpattanó kövektől.

A rockercuccot lassan levetem. Legalább 30 fok van, farmermellényben és kendőben hamarosan elhalálozom :)

Most összepakolunk, lassan indulás. Hamarosan jövünk még.

Ma reggel indulunk az Aréna Pláza elől, kezdődik az Ágyúgolyó Futam.

Gondoltuk, az elmúlt napok készülődése után végre korán fekszünk, pihenten kelünk, így este tízkor már húztuk a lóbőrt.

Fél háromig.

A nyitott ablakon behallatszó zörgésre Tündér ébredt, aztán keltett engem is. Négy kapucnis f*szkalap éppen a második autót nyitotta fel az erkély alatt. Gyors telefon az őrsre, közben figyelünk. Egy piros Kadettből szálltak ki éppen, és már ültek be a fekete Bravoba. Néhány perc szöszölés után célba vették a Hyundai H100-at is. A legmagasabbik már valami kerékkulcs-félét lóbált a jobb első ajtónál. Mérlegeltem, vajon mikor érnek ide a rendőrök, és - megelőzendő a következő nyitást - leüvöltöttem: húzzál onnan kisköcsög!

Hát, nem állítanám, hogy baromira beijedt, de mindenesetre a kapucniból kihajított valami anyázást, aztán - mutatva, hogy nem fél, mert milyen kemény gyerek ő - elsétált a sötétben.

Pedig jobban járt volna, ha siet, ugyanis ekkor érkeztek a járőrök és a polgárőrök. Hogy, hogy nem, Tündérem hamarabb leért, mint én. A ház előtt összetalálkozott az akkor már igen siető kapucnissal. Mivel egy test-test elleni küzdelemben nem sok eséllyel indult volna, talpraesetten, remek helyzetfelismeréssel toppantott egy mérgeset, és rákiáltott valami hasonlót, köcsög included.

Ez épp elég volt arra, hogy a kedves, szimpatikus fiatalember megzavarodjon, megtörjön az irány, és az érkező egyenruhások karjaiba fusson...

Közben körbenéztünk. Szerencsére hamar megzavartuk őket, amennyire láttam, a Bravoból kaptak ki egy női táskát (persze, hiba volt benne hagyni), illetve a Kadett rádióját tépték ki.

Legalja

Az megvan, mennyire alja munka az autófeltörés? Szakmailag (és nem erkölcsileg) a pedifilok alatt pár lépcsőfokkal, mert itt még az autó sem karmol össze a kis körmeivel.

Odabent bizonyára roppant menő, kemény dolognak gondolják az ilyesmit a fiúk, de valójában sötétben, rizikómentesen, óriási kárt okozva két-három marék ziziért ügyködnek...

Innentől persze rendőrök és polgárőrök, helyszínelés,  mozgolódás, tréler a Fiathoz - gondolom, zárt helyre vitték -, bármennyire is igyekeztek ezt halkan intézni, mi már nem sokat aludtunk.

Most tehát kialvatlanul, de azért energiától kicsattanva várjuk a startot. A Tramp szerencsére zárt helyen, indulásra készen várja a reggelt, felpakolva mindennel, amire szükségünk lehet a hétvégén.

Hamarosan autóba ülünk, a rajttól jelenkezünk.

Ha egyszer a Lambrettád Lamborghini lett, sosem mosod le magadról a milliomos bélyegét.

Vélemények az azonos című írásunkról.

A BBC ügyesen csinálja, ez kétségtelen. Emlékeznek, tavaly is felröppent a hír, hogy a misztikus Stig (az egyik, mert nem hiszem, hogy nincs több belőlük) nem más, mint Ben Collins, természetesen profi autóversenyző. (Mi is megírtuk.)

Nos, úgy látszik, mégis lesz valami igazság a dologban, hiszen a brit Telegraph információi szerint Collins cége, a Collins Autosport komoly összegeket számlázott a BBC felé, konkrétan a Top Gear műsorban nyújtott sofőr-szolgáltatások címén.

Őszintén megmondva, én szkeptikus vagyok. Ennyire nem lehet egyszerű a sztori.

Ja, és ne feledjék, Bennel, vagy nélküle, de e hét végén Belsőség-találkozó. nagyon úgy néz ki, hogy érdemes lesz eljönni idén is. Nem csak annak, aki még nem volt.

Az emberiség történelmének akadnak olyan megválaszolatlan kérdései, melyek sokaknak álmatlan éjszakákat okoznak: a Kennedy-gyilkosság, az 51-es körzet és még sorolhatnám. Tibby-nek is akadt egy ilyen. A múltkori Fecske-tesztben említettem, hogy a hátsó kilincs feljebb van mint az első. Azt is meséltem, hogy Tibby éjjel fél tízkor követelte a magyarázatot, hogy miért, ő emiatt nem tud aludni. Az Álmoskönyv szerint a kialvatlan kolléga kényelmetlen kötőszavakkal körített kellemetlen körmondatokat képes közölni. Az ilyennek a fele sem tréfa, sürge nekiálltam hívogatni Dr Nils Beckmannt. Azóta tudom, hogy ő bizony brand manager, bármi legyen is az. Reméltem, hogy nem olyan mint az élelmiszer-logisztikai manager, mert az bizony pincér. Biztosra vettem, hogy meglesz a válasz, az összes tervhez és egyéb dokumentációhoz hozzáférése van, ráadásul még publikált is Fecske-ügyben. Nos, íme a válasz:

Dear Mr. Rézmányi,

Thank you very much for your e-mail and your kind telephone call.

After doing extensive research on the design of the Mercedes-Benz 110 series we are very sorry to inform you that we could not find any hints why our designers decided to fix the door handles of the back-doors higher than the ones of the front doors.

May we ask you if you have already checked the Daimler Global Media Site?

If you have any other questions, please feel free to contact us again.

With best regards,
Dr. Nils Beckmann

Szabadfordításban ez nagyjából annyit tesz, hogy nem tudjuk, csak! Újabb akta fog porosodni az archívum mélyén, rajta egy nagy kérdőjellel. Tibby-t pedig hátha álomba ringatja a zsebvespa, made in China.

Jó rég írtam utoljára Dezsőről, a Svédországból általam ideráncigált, 48 éves Ponton Mercedesről, volt is okom rá. Mármint arra, hogy ne írjak.

Amikor ott, Härnosändben, a március eleji dermesztő svéd éjszakában megtolta Dezsőt a finn kamion, akik ott voltak, mind arra voltak akkor kíváncsiak, hogy sikerül-e kihívni a rendőrt, lesz-e jegyzőkönyv a finn kamionos hibájáról, satöbbi. Ezeket a dolgokat én, ott a sokkban csak nagyon nehezen és lassan fogtam fel. Tudtam, hogy akár lesz jegyzőkönyv, akár nem, akár lép a biztosító, akár nem, ez a mozzanat nagyjából romba is döntötte minden Dezsővel kapcsolatos idei elképzelésemet.

Szalonállapotú Dezső eladó. Nem

Rövid, de eseménydús eddigi életem jelentős részét munkavédelmi oktatáson töltöttem. Tudom, hogy bizonyos anyagok tűzveszélyesek, meg hogy forgó fogaskerékbe fitymát helyezni fájdalmas tevékenység.

Mégis, vannak pillanatok, amikor az egységsugarú user nem gondolkodik, csak cselekszik.

Így jártam én szerda este (éjjel) 10 órakor. A hétvégén szétesett ugyanis a Tramp váltója, ami - lévén helyt kell álljon az Ágyúgolyófutamon, és addig már nem sok hadra fogható idő maradt - akut beavatkozást igényelt. Kedden kiemeltük a motort, szerdán pedig a váltót. Szét is szedtem, megtaláltam az olajleeresztő csavar mágnesén a hiányzó két fogat, így gyorsan kiderült, hogy a gyorsaság kedvéért az egyik donor-váltó kerül bele.

Nem rossz, nem rossz, de a jó nem ilyen. Nincs megállás, az Oettinger tovább fejlődik, kicsit élesebb motor kell a sleeper kasztniba.

Az autó már bizonyított, 7000 km-en is túl van hibamentesen

Koncepcióváltás miatt eladó, olvashatjuk sok tuningalkatrész-hirdetésben mindenfelé a neten. Néha az eredeti ár töredékéért mennek el a megtúrt hengerfejek, a könnyített lendkerekek, a végletekig bővített szívósorok. Ha benézünk a sorok mögé, rájövünk, hogy ez a „koncepcióváltás” valójában szinonimája annak, hogy valakit elkapott a gépszíj, a kezdetben még jelen lévő racionalitás már köddé vált. Az autóját általában utcán használó, évente kétszer driftelő, gyorsuló vagy szlalomozó erre a két alkalomra költ, erre hegyezi az autót, és ez emészti fel a költségek tetemes hányadát. Kár itt bármiféle magyarázatot keresni. A bogárhátú tuningolása meg kiváltképpen beteges, hiszen az alapkoncepció esetében a mérnökök sok dologra figyeltek, csak egyre nem: a sportosságra. De talán ez benne a kihívás.

Büszkén hirdeti: ott voltam a LeBugshow-n

Valójában nincs baj az Oettingerrel, aki eddig ült benne, vagy vezette, az mind elismerően nyilatkozott. Rugalmas, gyors, és élményfaktor is van, hiszen a kétezres fordulat alatt megjelenő 150 Nm-es nyomaték simán elegendő ahhoz, hogy nedves aszfalton kettesben kétezres fordulaton drifteljünk, halkan dohogó motorral. De száraz aszfalton is keresztbe teszi magát, csak durvábban kell rúgni. Viszont 4000 fölé nincs értelme forgatni, mert nem megy jobban, mintha beleváltanánk. Az 1500-4000 pedig annyira szűk tartomány egy sportos benzinesnek, hogy egyes kevésbé betegágy dízeleknek is szélesebb a használható fordulatszám-tartományuk. Ezzel valóban jó autózni, szúrom a kettest, a hármast, a négyest, és máris százzal robog, de egy sportos autótól inkább azt szeretném, hogy elnyúljon a kettes 90-ig, a hármas 130-ig, de nyúljon ám szépen, ne betegen remegve-szenvedve forogjon bele…

Most először kerültek képletek a garázsba. Néha hasznos

A teljesítménymérés görbéjét és adathalmazát milliószor tanulmányoztam, már tudom, melyik fordulathoz milyen lambda-érték tartozik, és hol, mennyi a maradék oxigén. A motor egyébként példás, szépek a külső jelleggörbék, pontos a karburálás, kevés a szénhidrogén. De nem forog. Már minden, kicsit hozzáértő barátomat kifaggattam, szerinte miért nem forog. Kicsi a vezérműtengely? Kicsi a szelep? De miért nem számolod ki? – kérdezte Béla barátom egy visontai szlalomversenyen. Tényleg, miért nem? Hiszen ezt tanultam évekig, a töltési fok, az effektív középnyomás, az indikált teljesítmény, a szívócsatorna áramlási viszonyai, a szelepemelés hatása az áramlási veszteségre, ugrottak be a kifejezések. Nem gondoltam volna közel húsz éve, hogy ezt egyszer majd a hobbim kapcsán fogom ismét elővenni. A hengerfej geometriai adatait fejből tudom, a szelepemelés a fejemben van háromféle áttételű himbával, a szelepszár kilences, a kék bibliából kinéztem a képletet, és behelyettesítettem a bogár hengerfejadatait. Azonnal látszott az eredmény. A légsebesség meghaladja az optimális 90-100 m/s értéket a szelepnél, tehát a szelep korlátoz. De a szívócsatorna is hurka, ott is nagy a légsebesség, ez a hengerfej alkalmatlan a 2110 köbcentis motoromhoz.

A teszt hengerfejek, mérésre. És a szakirodalom, olvasásra

Eddig csak sejtettem ezt, most már látom, papíron, számokban. Azonnal világos lett a töltéscsere tökéletlensége, megindulhatott az agyalás. Ez megint egy veszélyes fázis, az ember könnyedén elvetheti a sulykot. Nagy tengely, nagyobb szelepek, másik karburátor nagy venturival és már meg is van a baj. Lesz belőle egy drága, fent erős, lent halott motor, városban rémálom, negyedmérföldes gyorsuláson és városi mostmutasdmegben jó. Nem, nem, ez nem én vagyok. Próbáljunk lemásolni egy már megépített, bevált koncepciót, amely erős és használható. Kell két jó hengerfej, sportosabb vezérműtengely és két nagyobb karburátor. Rendszerben kell gondolkodni, nem sok értelme van egy nagyobb hengerfejnek, ha a vezérlési idők nincsenek hozzáigazítva, de akkor meg nagyobb karburátorok is kellenek, mert ez így nem lesz jó. Annyit ugyan tud a motor, mint az eredeti Oettinger TSV, de több kell. Kicsit sajnálom a dolgot, mert például a belga Le Bugshow-n az 1500 autó között ezenkívül nem volt egy Oettinger sem, azonban dupla Weber karburátor minden bokorban termett.

A Weberek utolsó csavarig felújítva, alapbeállítások elvégezve

Kétségkívül veszít majd a különlegességéből, de remélem, nyer pár kóbor vadlovat, és végső soron ez a cél. Az alapkoncepció úgyis egy szép sleeper volt, az Oettinger csak mellé jött, mint zsír a húsra, hát most majd új irányt vesz a dolog. Sleeper, de valamiféle sportos GT a 70-es évek stílusában. Már találtam is hozzá egy szép és jó fogású kormányt, a dupla Weberek pedig járnak hozzá, mint lóhoz a nyereg. Amúgy is, egyszerűen karbimániás vagyok. Pont a minap gondolkodtam el rajta, hogy fejből fel tudok sorolni 50 karbitípust, ahol nem veszem külön például a Solex PDSIT sorozat különböző méretű darabjait, csak egynek számolom a modellcsaládot. Dell'ortóból tudok vagy tizenötöt. Ha meglátok egy kispolszkit, akkor azonnal az jut eszembe, hogy milyen klassz lenne rátenni egy bébi dellt, azaz a Dell'orto 34 FRD-t, valamint egy szép Abarth olajteknőt. Egyébként sajnáltam is, hogy nem tudtam elmenni a kipolszki-találkozóra, szeretem azokat az autókat, persze rendesen megépítve. Ha egy Lancia Stratos motorterében meglátom a felsorakoztatott három Weber IDF-et, könny szalad a szemembe. Meg is vannak már az IDF-ek a bogárra is, szépen megtisztítva, alapbeállítások elvégezve, becsomagolva várják a szebb jövőt.

Sok agyalás, olvasás, végül döntés: nem kell Oettinger karbi!

Na ja, eddig oké, de honnan lesz tisztességes hengerfejem?

A szerencse megint mellém szegődött, eddig mindig ez volt - amikor kezdett megfenekleni a prodzsekt, jött a segítség. A kiskunlacházi Volks&Roll találkozón az EliteVW-klubos barátaim bemutattak egy Magyarországon dolgozó amerikai embernek, aki állítólag nagy hengerfejmágus. Már a helyszínen kiderült, hogy valóban van fogalma a dologról, de amikor jobban utánanéztem a neten, kiderült, hogy a 2007-es amerikai Bogármotor-építő versenyen holtversenyben a második lett egy 211 lóerős, 2300 köbcentis utcai motorral. Ittam a szavait, mint homok a vizet. Hangsúlyoztam, hogy utcai motorról van szó, mert ő leginkább negyedmérföldben gondolkodik, erre javasolta az amerikai Performance Workshopot, ahol széria hengerfejeket alakítanak át utcai szörnyekké. A 35/32 szelepméret 42/37 lesz, a szívócsatorna bővítve, polírozva, gyertya kicsit áthelyezve. Másnap már ment is a mail, benne az elképzelésem, a motorom paraméterei, és kértem, hogy javasoljanak valamit. Postafordultával jött a szűkszavú válasz: nem szeretnek Kelet-Európába postázni, mert drága és elvesznek a dolgok, de a Stage II-es fejet javasolják. Újfent kértem újdonsült amerikai barátom segítségét. Éreztem, hogy nem babra megy a játék. Ha tisztességes hengerfejem lesz, aköré szuper motor építhető. De itthon senkinek nincs ilyen tapasztalata Bogár hengerfejjel, senkinek nem merném odaadni széttúrni a fejeket. Shaun pont otthon volt Kaliforniában, a callookerek hazájában. Felhívta a műhelyt, és üzent, hogy beszéljek velük, itt a szám.

A belső már igazi 70-es évekbeli GT-t idéz, a motor is meglesz hozzá

Így tettem, és minden más lett. Már én is barát lettem, az ember hosszan mesélte, hogy mitől lesz jó töltöttségi foka a motornak, mitől nyomatékosak az ő utcai fejeik, igazi kaliforniai akcentusát alig értettem, pedig nincs bajom az angollal. Tetszett, ahogy mesélt, úgy éreztem, nem csak a pénzt látja a Bogár-tuningolásban, hanem szereti az autót, és büszke a munkáira. Elmondta, hogy 1968-tól évekig tartotta a negyedmérföldes rekordot egy Karmann-Ghiával utcai kategóriában, de azzal járt dolgozni is. Meg is rendeltem a hengerfejeket, lassan itthon lesznek. Szépen összeáll minden, ősz végén a motort megint kiveszem, szétszedem. Megnézem a 7000 kilométer milyen nyomokat hagyott, amit kell, cserélek, mindent sterilizálok, és módszeresen összeépítem immár az új koncepció szerint.

Már jól összeállt, de nem bánom, hogy szét kell szednem

Már az első összeépítésnél voltak, akik nagyobb tengelyt javasoltak, nagyobb szelepes hengerfejet, de makacsul ragaszkodtam az általam kitalált koncepcióhoz. A cél az lett volna, hogy nagy szívóoldali gázsebességgel jó töltöttségi fokot érjek el, és nagy nyomatékú, jól autózható motor legyen. A célt elértem, de a teljesítmény a vártnál kicsit kisebb lett, meg a szűk fordulatszám-tartomány sem tetszett. Kudarc? Nem mondanám. Nehéz valós, saját tapasztalatokat szerezni motorépítésben. Megtapasztalni, milyen egy alulméretezett hengerfej vagy egy kis összenyitású vezérműtengely. Milyen egy szűk áramlási keresztmetszet a szívóoldalon, hogyan torzítja a külső jelleggörbéket. Megint sok pénz? Igen. Viszont például sörre nem költök. Egyszer vettem három decit Prágában, de nem ittam meg. Az így megspórolt összes pénzt alkatrészekre költöm. Ja, és töményet sem iszom, az abból megspórolt pénzen meg kipufogót veszek, jó drágát, mert sok töményet nem ittam meg, és azok a piák amúgy is drágák. Jut eszembe, nem is dohányzom…

Évtizedeken át keményvonalas oldtimer-rajongó voltam, új járművek nem üthettek rést a pajzson. Aztán lefolyt egy kis víz a Dunán. Ha a legnagyobb politikusoknak szabad, én miért ne forgathatnék köpönyeget?

Vélemények az azonos című írásunkról.