A németek imádják a giccset: egyre sikeresebb a németországi autószálloda. A gazdák nem megfáradt gépeiket fizethetik be szerviz-wellnessre, hanem maguk pihenhetnek a legendás járművekkel díszített falak között.

A V8 Hotel Stuttgartban van. A szobákban autókat találunk, de kényelmesebb bennük az éjszaka, mint apuka kispolszkijában egykor, Julcsával a hátsó ülésen. Ágyakká alakították át az egykori luxuskocsikat; az autómosós szobában például egy fehér Mercedest találunk. A W108-nak nagyjából a fél motorháza maradt meg.

A négycsillagos szállodának harmincnégy szobája van, de alkatrészeket és autótorzókat a recepciótól kezdve egészen az étteremig találunk. Egy éjszaka több mint 60 ezer forintnyi euróba kerül, mégis bőven akad vendég a bizarr német hotelben.

Hot Rodos Ricsivel utoljára egy hónapja, Agárdon találkoztam. VMax Zsolt azzal vezette fel, hogy zseniális, mit művel a csávó a lemezekkel, és hogy majd ő csinálja a Cougar tetejét.

Vélemények az azonos című írásunkról.

– Pisti, Polszki? – kérdi Balázs Viktor hétfő délben, az értekezlet laptervezési fázisának közepén, miközben úgy néz rám boltozatos homloka alól, mint egy gonosz vízköpő a Chrysler Building tetejéről az alul nyüzsgő városra: szigorúan, kérlelhetetlenül. Nincs választásom.

– Híjj… – mondom halkan, de a többiek felröhögnek. Ők már tudják, Viktor nem, nem volt itt, mikor meséltem a sztorit. – Persze, valamit csak írok, mondjuk van mit… – nyögöm ki, de lélekben már kezdem sorra venni a történéseket. Menthetetlenül.

Esélyem sincs, hogy időrendbe tegyem, mert egyrészt totálisan összemosódnak a napok, órák, arcok és sztorik (Hollywoodban ebből filmet forgatnak), másrészt az autó kész van, de nem megy. Illetve, hogyismondjam: közlekedésre korlátozottan alkalmas.

Megyünk Ágyúgolyó Futamra, mint már említettem. Mi képviseljük majd a Totalcar.hu-t augusztus utolsó hétvégéjén. Mivel roppantul szeretnénk, ha mindenki nekünk drukkolna, úgy gondoltuk, egyesével bemutatkozunk.

Vadra lesve a szavannán

Az autó eredetileg 1974-ben született, tehát nálam is idősebb. Akkoriban még volt teteje, ajtaja, mint minden rendes úri Trabantnak. Valamikor a nyolcvanas évek végén, vagy talán a kilencvenes évek elején akkori gazdája úgy gondolta, jobb volna az élet fedél nélkül. Akkoriban jött divatba a hajléktalan-mozgalom, ám Zsolt közel sem erre gondolt. Hírét vette ugyanis, hogy az akkor még létező Autótechnika Vállalat raktáraiban porosodik néhány Tramp-karosszéria. Motor és futómű nélkül, de ponyvával, kárpitokkal, szinte kompletten. Alkatrészként raktározzák és árulják, mint egy fékpofát, vagy kerékanyát. Van persze tisztességes alvázszáma is, „E” betűvel kezdődik, Ersatzteile, azaz cserealkatrész.

A pszichotróp Budapest ügyeletes ápolói vagyunk: mindenki más szétsavazott, elszállítandó betegnek tűnik.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Miből derül, hogy kié a szajré? Meg ki jött nekem? És ki fog kártalanítani? Ki ütötte el a babakocsis feleségemet? Hát a rendszám!

Vélemények az azonos című írásunkról.

A szerkesztőségből szinte mindenki elhúzott melegebb éghajlatra, a gyermekmegőrző-funkció meghatározó lett a profilunkban, hiszen Tom kislánya is itt van velünk. Vele együtt vagyunk négyen. Winkler a mai Csikós-poszt előadásával szórakoztatott minket, nagy átéléssel, amit a Mester fedett pályás önsajnáltatási világrekordja váltott ki. Hiába, Csikóst csak a legnagyobbak olvasnak fel. Majdnem olyan jó, mint Kern András.

Nehéz lesz ezt a posztot úgy megírnom, hogy ne csapjon át már az első mondatok után valami szánalmas, nyálban fetrengő, görcsös önigazolásba. Pedig lelkem mélyéről gyűlölöm azt a fajta hozzáállást, hogy az én autóm a legjobb, ha szar, akkor meg pláne, csakazértis.

Higgyék el, engem nem zavar, amikor leírom, hogy a Bianchim egy légyfing-gyenge, zajos, sokszor lerobbanó kis szutyadék. Mert az, de ettől még szeretem, és a sok baja miatt talán még sokkal jobban értékelem azt a pár tíz, száz kilométert, amikor egészen autószerűen szolgál. És így sokkal büszkébb vagyok rá, amikor jó, hiszen mindketten alaposan megküzdünk a boldogság apró villanásaiért, és olyankor együtt röhögünk.

A Kawasakim pedig egy reszketeg, zajos, lassú parasztbicikli, nincs rajta fék, úthullámokon elugrál a fara, most az olajat is csöpögteti, s egy jobb napon egy mai négyszázas motor, de talán még egy kettőötvenes robogó is megeszi a zöld lámpától elstartolva. Letojom ezt, mert imádom, semmilyen más géperejű szerkezetem, soha nem volt képes akkora örömet okozni, mint az öreg Kawa. Ahogy a morajlása közben nyolcvannál megzizzenti a mogyit az Árpád-hídon, én meg ülök a hangtenger közepében – hát olyankor maga vagyok Thor, a hadisten. Imádom, tiszta szívből, szerelemmel. Kérem, ne vihogjanak ott a hátsó sorban, tudom, hogy Thor nem egy középkorú, kopasz, idétlen faszi volt béna pólóban, ennyire én is jártas vagyok az ókori dolgokban. De akkor is.

Az alapterv az volt, hogy Pistával és Pistáné Erikával, Vályi Karcsival, Pistáék schnauzerével, valamint Winkler Micikével, anyám kutyájával együtt a Cougarral megyünk Komáromba. A másnaposság azonban azt diktálta, hogy inkább a Tehenet hozzam elő – én a fejfájás-határon inkább valami halkkal szeretek autózni. Az eső is el-eleredt, úgyhogy duplán örültem, hogy a Cougart a garázsban hagytam.

Oldsmobile Cutlass Supreme - 1971.

Komáromban sem volt a legjobb az idő, de lehetett volna rosszabb is. A beengedés elég vontatottan ment, úgyhogy inkább egy árokparton hagytuk a Tehenet, és gyalog hatoltunk be. Odabent viszont rögtön a lacikonyhában indítottunk. Nem tudom, komáromi trend, vagy általános fesztiváli, de grill vonalon az ment, hogy irtózatos húsadagokat adtak nagyon drágán. Valaki nyilván kitalálta, hogy ha valaki éhes, úgyis beáll a sorba egyszer, de ha már jóllakott, úgyse áll majd be még egyszer, hogy repetázzon. Így egyetlen körben kétszer annyit értékesítenek. Irgalmatlan adagokat kaptunk, de hárman három tányérnyi húsért és néhány rossz ízű almapaprikáért 13 ezer forintot fizettünk. Egy nő meg odajött, hogy nem bírja megenni a sajátját, megkínálhatja-e Micikét.

Plymouth GTX - 1971

Micikéről azt kell tudni, hogy nagyon finnyás kiskutya. Csak úgy eszi meg a száraztápot, ha az kapott egy kis valódi csirkemell-ízesítést. Hát most megkapta az egész mellet. A felét meg is ette, de aztán igen agresszíven koldulni kezdte Pista csülkét, mert a csirkemell bizonyára túl száraz volt. Vályi Károly is szépen termelt, de szerencsére a két lakodalmas kutya hazafelé se dobta ki a taccsot.

A tanulság: Komáromban mindig van egy-két érdekes autó, amilyet eddig még nem láttunk. Hétvégi nagy élményeim a sárga Plymouth GTX, a bordó Pontiac GTO, a piros Oldsmobile 442, igazából ilyen eltúlzott ormányú, 69-es Pontiac Bonneville-t se láttam még élőben. Jó arc volt az Ostravából lábon érkezett impalás cseh srác a Dirty Sanchez névre keresztelt, nádkárpitos autóval, de nekem továbbra is hiányzik az AMC-k, Road Runnerek, GTO The Judge-ok, Oldsmobile Rallye-k, Buick GSX-ek, Chargerek, Coronetek, Toronadók, Mercury Cyclone-ok tömege. Én most már nagyon szeretnék sok érdekes autót látni.  Úgyhogy nincs mese, jövőre el kell menni Svédországba, a Power Big Meetre.

Ennyi csaj még sose bámult meg. Ennyi nő még sose akart beülni mellém.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Idén is megvolt az éves áprilisi Weissenkirchen-túra, igaz, a sorozatos lemondások miatt végül úgy nézett ki, hogy a tavalyi tizenhárom helyett csak három motorral megyünk. Aztán lett belőle kettő. Meg egy autó. Sebaj, kell néha ilyen is, nyugis, kedves, háromnapos motorozás lett belőle, az elsőn ki, a másodikon Kremsből átmentünk Mariazellbe, kanyarogtunk egy jót, éjjel hazamorogtunk a Duna mellett, a harmadikon jöhettek a kisautók, a verseny, hangulatos volt az is, mint mindig.

Mariazell

Három kivételes dolog is történt a hosszú hétvége során. Egyrészt nem volt semmi baj, tehát nem esett el senki, nem törtek kuplungkarok, idomok, váltók, csak úgy mentünk-jöttünk. Új időszámítást indítottunk talán? Másrészt életemben először kölcsönmotorral mentem külföldre, ráadásul egy fertelmes, új, hatalmas szörnyeteggel, egy BMW GS1200 Adventure-rel. Fuj. Fuj. Piha, undorító. De milyen rohadt jó volt az a szörny… A tesztjében ezt persze már olvashatták, azóta nemcsak ezek a nagy túraendurók, de az egész motorozás, és annak dimenziói is más fénybe kerültek.

Fiat 128 Rally. Volt ilyenem húsz éve, mi lehet vele?

Pócsi Pistitől kaptuk az alábbiakat - eszerint az eddigi helyszínhez képest frissebb, lágyabb, jobb helyen kerül megrendezésre az idei KGST Party.

KGST Party Nosztalgia-jármű Találkozó és Retro Hétvége
2010. augusztus 20-22.
Nyíregyháza Sóstó – Koaland Kalandpark, Park Hotel

Új helyszín, nyeremény Zsiguli, minden eddiginél színesebb program

Amikor azt gondoltuk, hogy az idei KGST Party szervezése már nem hozhat nagy meglepetéseket, nagyot fordult a világ. A rendezvényt sikerült visszahozni Nyíregyháza tüdejébe, a Sóstóra, a Park Hotel területére. Ez pedig csak hab a tortán. A keleti országrész legjelentősebb nosztalgia-jármű találkozója minden eddiginél nagyobb lendülettel és színesebb programokkal várja az érdeklődőket; legyen szó családokról, autósokról, vagy csak érdeklődőkről.

A technikai programok mellett medencehasználat, lovagoltatás, íjászat, paint-ball, strandröplabda, kalandpark, folyamatosan nyitva tartó büfé, meleg konyha szolgálja a kikapcsolódni vágyókat. A programok sokszínűsége pedig szintén egy felejthetetlen hétvégét ígér, hiszen lesznek koncertek, táncosok, technikai bemutatók, játékok, rengeteg nyeremény, és a gyümölcs a hab tetején, a nyeremény Zsiguli.

A rendezvény területén sátrazás, faházas szállás és háromcsillagos hotel is biztosítja a megfelelő pihenést.

Pontos információkért látogassa meg a www.kgstparty.hu –t !

Az ismert emisszió-javító technológiák mára elérték lehetőségük határait. Alkalmazásuk többletfogyasztást okoz; kevésbé káros összetételű kipufogógázból nagyobb mennyiséget juttatnak a környezetbe. Ennek ellenére megszületett a korábbiaknál is nehezebben teljesíthető Euro VI norma, amely egyértelműen a teherautók hatékonyságának rovására megy. Vajon lesz-e Euro VII is?

Mai cikkünk blogposztja.

Ha elnézi a barom a jobbkezet, elfelejt indexelni vagy csak szimplán tötymörög, a bölcs autós ahelyett, hogy üvöltözve az ablakra fröcsögtetné a nyálát belülről, inkább hátradől, elmond egy mantrát és elsiklik a bénázás felett - nyár van, élvezzük!

Mai cikkünk blogposztja.

FIGYELMEZTETÉS: A hét végén a velencei tó környékén nyolc traffipaxot üzemeltet a rendőrség, 3 óránként változó helyszínre. Aki lejön a találkozóra, vezessen lassan, vagy legalább legyen óvatos.

Hoppá, ha nem figyelünk, elrohan az év anélkül, hogy sütnénk, söröznénk egyet a törzsközönséggel. Márpedig szokásos, immáron hetedik, találkozónk egyszerűen nem maradhat el.

Sokáig kérdéses volt a helyszín, hiszen már tavaly is akadtak pillanatok, mikor elviselhetetlenné dagadt az autó- és emberáradat Sukorón, a Velencei-tó partján. Ennek ellenére harmadszor is odamegyünk. Ennek több, egyszerű oka is van: egyrészt jó áron, kellemes környezetben lehetünk, a szomszédok már nem is morognak nagyon és a helyi polgárőrök igazán baráti áron őrzik a parkoló autókat egész éjjel (pár forintot dobtunk össze fejenként).

A parkolási renden természetesen idén módosítunk és fix, kijelölt parkolóhelyeket jelölünk ki, hogy minél többen elférjünk. Ezzel nem lesz gond, ahogy a hangulattal sem. Hiába fordul meg ott naponta akár 100-150 ember, konfliktus, morgás egyáltalán nincs. Ezt leginkább azok tanusíthatják, akik először jöttek el tavaly vagy tavalyelőtt. És azóta is visszajárnak. Ilyen volt legutóbb.

Nagyobb térképre váltás

Azonban, hogy ne csak a féktelen tivornyáról, a Wartburg-lángon melegített teáról, tárcsánsütésről és világhírű zenekarokat megszégyenítő produkcióról valamint autókról szóljon minden, idén is jót teszünk azokkal, akik igazán rászorulnak és megérdemlik.

A Fejér Megyei Önkormányzat Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Diákotthona és Gyermekotthona eddig is közel állt hozzánk, tavaly tavasszal feledhetetlen és még a legkérgesebb szíveket is megható pillanatokat éltünk át a gyerekekkel, ők tudják, mi a hála. (Az Autófília tagjai pedig még rátettek egy lapáttal.) (Idézet a tavalyi posztból:)

De nem hagyhatom ki, hogy meg ne említsem a gyermekotthon srácait, akiket elvittünk fagyizni és terepjárni (a hivatalos szervek engedélyével). A nap vitathatatlanul legszebb órái voltak ezek, talán a végelszámoláskor jóvá írják nekünk egyszer ott fent, legalább egy kis időre feledtettük velük nem éppen irigylésre méltó helyzetüket. A boldog, mosolygó arcok láttán feltámadt a szél, és valahogy mindannyiunk szemébe fújt egy kis port, amit el-elfordulva törölgettünk, hogy más meg ne lássa.

Úgy gondoltuk, idén is meglepjük őket némi ajándékkal, így pár hete már gyűjtjük a cuccot és ez úton szeretnénk megkérni mindenkit, hogy ha tud segíteni bármivel, amiről úgy gondolja, hogy egy nagy gyermekotthonnak hasznára válik, ne legyen rest, lépjen velem kapcsolatba e-mailen keresztül, vagy jöjjön el szombat délelőtt a találkozóra (esetleg kommenteljen ide) és autózzunk el a srácokhoz, az őszinte mosoly és öröm megfizethetetlen. Természetesen autóztatni is fogunk, ez alap.

Maga a helyszín könnyen megközelíthető, a Gémeskút étteremből pedig éhesen még senki nem távozott (gigászi adagot tolnak az ember elé). A hivatalos időpont szombat-vasárnap (28-29.), a szállás ára nem változott: 2800 forint, tiszta ágyneművel, tiszta szobában, mosdóval, zuhanyzóval /fő/éjszaka. Az ágyak száma ugyan 36-ban korlátozott, így aki szombaton korán érkezik és maradna estére, annak biztosan lesz helye, de - tapasztalatból írom - sosem volt gond ezzel, valahogy elfértünk többen is. (Halkan súgom, hogy péntekről szombatra már leszünk ott páran a szervezőbrigádból, ám ekkorra még csak 11 helyünk lesz az egyik házban, ebből már nincs sok szabad.)

A fent említetten kívül akad még pár fix programpont: Csikós kolléga egy csendesülős keretén belül mesél a svéd túráról, valamint elkészül a Le Mans-i dokumentumfilm, és beszámolóm. Tartunk Őszinteségi Félórát is, csak legyen, aki kérdez. A többit pedig már tudják/tudjátok. Szórakozás, nevetés, jó társaságban. Barátok között, őszintén. Kipróbálja?

Kéne vagy nem kéne? Jó kérdés. Egy rendes világban az lenne a normális, hogy azért ötvenéves korunk előtt legyen egy ilyen szintű autónk, vagy a G-Merci, vagy egy X5, vagy egy XC90, Q7 valamelyik. De nincs rendes világ. Még kisebb motorral, egyszerűbb összkerékhajtással, féláron, és onnan jó pár évig avultatva, használtan: kéne.

Mai tesztünk blogposztja.

Pedig van, amivel ki lehet kergetni a világból az építőmérnököt. Például azzal a turisták és újságírók által előszeretettel feltett kérdéssel, hogy összedőlhet-e a híd? Persze megkérdezzük ezt mi is. A mérnök olyan elszántsággal válaszol, mintha csak gyermekét védelmezné: "Ez? Soha! Én már rég nem leszek itt hídmester, de a viadukt még mindig állni fog."

Mai cikkünk blogposztja.

Tán emlékeznek még rá, milyen - szinte már közfelháborodást - okozott nyereményjátékunk, melynek végén öt olvasó nyerhetett egy Ariel Atom tesztvezetést cserébe azért, hogy megrendelte tőlünk jubileumi dupla DVD-nket egy ajándék bögrével. Voltak páran, akik azonnal, hangosan kritizáltak, predesztinálták, hogy rossz lesz, mert se kanyar, se száguldás, ráadásul instruktorral?

...anno, azon a bizonyos évértékelő és jövőtervező összeröffenésen, úgy igyekszünk tartani magunkat minden tervünkhöz. Sikerült beindítani a Lopott autók-szolgáltatást, megvan a Facebook (egész pezsgő kis élettel), és nem utolsó sorban már csak pár nap kérdése és megint nyitunk. Sok munkával, erős háttérrel. Örülünk, hogy sikerült tető alá hozni ezt is. Mindeközben persze végezzük monoton, unalmas szalagmunkánkat.

Hamarosan. És igen, találkozó is, pár hét múlva.

Közben Mekiék gyorstekerésre állították a videomagnót (helyettesítsetek ide, amit akartok, de MP4-lejátszóval nem jön ki jól a hasonlat), és mielőtt befejeztem volna az utolsó előtti (tehát a Mongóliába érkezésükről) szóló posztot, már itthon is voltak. Ez persze semmit nem von le nektek, olvasóknak az út élvezetéből, hiszen a TC-s szerkesztő (jómagam) jóvoltából úgyis folyamatos spéttel követtétek az eseményeket, így legalább elmaradnak a hajmeresztő időugrások, senki nem kap szívinfarktust ebben a melegben.

Akárcsak a kistesók, a Countryman is divatcikk, amelynek vásárlásakor nem a forma kedvéért belegyömöszölt praktikum vagy a valós képességek a döntőek. Ezt a cukiság faktorért kell megvenni. Lesz, akinek megéri.

Mai cikkünk blogposztja.

5,025 millió forint ESP-vel, manuális klímával, tempomattal kicsit soknak tűnik, hiszen ennyiből bőven kijön az egy számmal nagyobb Kia Cee'd SW, 1,6-os, 115 lovas dízellel. Gondoltam legalábbis én, aztán meg is magyaráztam magamnak, hogy a Volkswagen-technika meg az elismert Škoda-minőség az ilyen, hogy ennyiért is el lehet adni. Aztán megnéztem a Kia honlapját: a Cee'd kombi hasonló felszereltséggel akciósan is 5,5 millióról indul.

Mai tesztünk blogposztja.

Még alig csitult a vihar, amit a csodamód felgyógyult A6-os Audi keltett, mikor levelesládámba levél pottyant. Üzenet üzenetet követett, lassan kiderült, hogy írója meglehetősen bennfentesnek mondható, volt is gondja ilyesféle cégekkel. Neve elhallgatását kéri, érthető okokból.

Szia, egy kis kiegészítés a bejegyzésedhez, arról, miért is ennyire rossz az állapotfelmérő lap.


Az egy dolog, hogy a lízingelt céges autókat gyakran lelakják, és miután a lízingcég eladta, a magyar piac sajátosságainak megfelelően az autó fiatalodik, állapota csodálatosan feljavul már csak attól, hogy hirdetésbe kerül, sőt valahogy még néha tulajdonosok is kihullanak a  a láncból. De ezen vastagon keres a lízingcég. Először is ennek az autónak a megállapított maradványértéke, volt kb. 1 millió Ft, azaz a többit már kipengette a lízingdíjban a lízingbevevő. Aztán a lízingszerződésben, amit persze nem olvastak el, valahol az apróbetűben benne van, hogy Eurotax I-es vagy II-es állapotban kell visszaadni az autót. Ha ennél rosszabb az általános állapot vagy egyes elemek állapota, akkor azért kártérítés jár. Az erre szakosodott kárszakértői maffia először lerántja az állapotot, aztán pedig az új állapotra hozás költségét állítja be a lízingbevevőnek állapotjavítás jogcímen. Természetesen ezt úgy teszik, mintha ez lenne a kára a lízingcégnek a nem szerződés szerinti állapotból, és a magyar igazságszolgáltatás híven asszisztál hozzá.

Szóval mondjuk  visszaadáskor kijött erre az Audira  még 2,5 milla befizetendő. A lízingcég ezután az autót ezzel az állapotfelmérő lappal árverésre bocsátja az autót a kereskedők között, akik pontosan tudják, hogy ők majd "feljavítják" az autót, tehát még így is hajlandók lesznek a reális piaci érték fölött adni érte, mondjuk ezt leüthették 2-2,5 milla között, tehát ha mindent összeraksz, a lízingcég is megkapta azt az árat érte, amit majd a hirdetés alapján kicsit alkudozó vevő a kereskedőnek fizetni fog. És azt hiszi, hű de jól járt.
Ha cég vagy, és nem akarsz autóba befektetni, akkor vagy vegyél autót a bankod által nyújtott hitelre, vagy flottakezelésben gondolkozz, de a lízing a legfelejtősebb, többek között a fenn írtak miatt is. Ennek a piacnak is megvannak a hiénái, nem fogsz csodálkozni, a legrosszabb híre a cikkben szereplő cégnek van, legmagasabb kamatok, legnagyobb lehúzás a végén, viszont ők adnak mindenkinek, bármiylen rossz is legyen az adós bonitása, naná, hiszen ha bedől még nagyobat kaszálna, és tesznek róla, hogy be is dőljön, ha egy napot késel a aktuális díjjal, már ott is tréler a házad előtt erős emberekkel. Nekik nem szokott kinnlévőségük maradni, ebben hasonlítanak egy másik szervezetre ami Dél-Olaszországban nagyon elterjedt. De van még pár ilyen cég, mint az A...l, amelyik szintén ezt a trükközést játssza a állapotjavítással.

Szóval óriási bukta ez egész lízing, pedig a kisebb cégek, mint a megváltóra tekintenek rá, mert a bankjuk már nem ad nekik kölcsönt, innen meg mégis meglehet az A6-os. Pedig ugye a saját beruházási hitel lenne a legolcsóbb megoldás cégaautóra (semmiképpen sem a saját cashből való beszerzés), ha meg van mondjuk legalább 3-5 cégautód, akkor a flottakezelés, az igazi. Ott pl. a fenti állapotfelméréses trükközés nem működik, mert egyszerűen bármi történik az autót javíttatod velük, az ő költségükre. Ha tényleg az üzlethez kell az autó, akkor ne autót vegyél, hanem szolgáltatást ami biztosítja, hogy mindig lesz guruló négy kereked.

Na csak gondoltam ennyit tennék hozzá, hogy látsszon, nem csak a kereskedő tolja a klasszikus magyar használtautós csalást, de valószínűleg az állapotfelmérő lap nagyon erősen túloz.

Viva la trükközés! Nincs új a Nap alatt.

Egy Polskival szép az élet.

Még akkor is, ha nincs két kerek lámpa az elején, vagy négy henger az orrában. Sőt, még akkor is, ha egyetlen henger sincs az orrában.

Sokadalom

Bevallom, a Polski Fiat 126 mindig is autóbuziságom periférikus látómezejének legszélére szorult. Persze fém, benzin, olaj alkotja ezt is, így amikor megkaptuk a fiat126.hu meghívóját az aktuális nyári találkozóra, én voltam a legerőszakosabb jelentkező. Véres közelharcban meg is nyertem a feladatot, így július 23-án kora este megérkeztünk az Agárdi Park kempingbe.