A földből kiásott Corolla csodája
...akkor kezdődik csak igazán! A Fospisztoly-projekt olyan nekünk Bandival, mint a késleltetett orgazmus. Eddig ment a motoszka a takaró alatt, de már ideje durrantani egy nagyot. Néhanapján ugyan szivárogtattunk pár fotót a Facebook-oldalunkon, ez leginkább azokban tartotta a reményt, akik hittek abban, amiben mi, a többiek már rég eltemették a dolgot.
Hiba volt.
Mert az, hogy nem írtunk róla, nem jelenti, hogy nem dolgoztunk rajta. Nagyon egyszerű magyarázata van annak, hogy több mint egy éve nem készült róla poszt: dolgoztunk, nem fotóztunk, márpedig olajos, lucskos-mocskos kézzel óvatoskodni a fényképezőgéppel nincs sok kedve az embernek. Na meg lusták is voltunk, a fotózás helyett inkább meghúztunk egy csavart, vagy húztunk egy varratot a CO-val.
New York, New York!
Szinte egymást érik a különböző autós kiállítások a világ különböző területein, minden gyártó igyekszik mindegyiken kitűnni, valami újat, feltűnőt és érdekeset bemutatni. Az európai bemutatók közül már évek óta a Genfi Autoshow a legjelentősebb, a globálisan érdekelt modelleket pedig Kínában, pontosabban Shanghaiban mutatják be, nem véletlenül. Ezért talán nekünk kicsit ki is szorul a látószögünkből a New York Autoshow, pedig Észak- Amerika első és legnagyobb ilyen rendezvénye. Idén március 29. és április 7. között rendezték meg 113. alkalommal. Nem csak amerikai, európai és japán gyártók is egyaránt szerepeltetik újdonságaikat, kicsit a helyiek ízlését és igényeit szem előtt tartva.
Nemrég egy barátomnak volt szerencséje eljutni a több szempontból is a világ közepének tekintett New Yorkba, és ha már ott járt, nem hagyta ki a New York Autoshow-t sem. Tőle kaptuk a fényképeket, ezúton is köszönet értük.
Sok olyan autót mutattak be a kinti közönségnek amiket mi már régóta ismerünk, és olyanokat is amikkel itthon sosem fogunk találkozni. Ezek főként nagyköbcentis szabadidőautók, kifejezetten az amerikai piacra. Ilyenek a Honda, Amerikában Acura márkanéven futó, MDX és RDX közepes és nagy SUV-jai, amiket most mutattak be először és a szintén itt megmutatott ZDX tanulmányuk is. Ha már a tengerentúlra szánt japánoknál tartunk, hosszú a sor. A Toyota a következő Highlandert és a jelenleg futó Highlander hibrid változatát hozta magával. Házon belül az új Lexus RX350-t és az RX450h-t állították a standra. A név megtévesztő lehet, de a 450h-t is egy három és fél literes V6-os hajtja, ami mellett dolgozik egy villanymotor is, amivel együtt majdnem háromszáz lóerős. Minden gyártó zöldül itt is, a Nissan kifejezetten, ezért a tisztán elektromos Leaf-fel próbálták felhívni magukra a figyelmet.
Ahogy a lakodalomban is azt játssza a zenekar amire a közönség mozog, nem pedig azt amire otthon meditálunk, úgy a német prémiummárkák is az erősített modelleket vitték át az óceánon. Az Audi az SQ5-tel, a Mercedes az E-Klasse AMG Touringgal és az SLS AMG-vel haknizott. A BMW visszafogottabb volt, náluk a Concept Active Tourer állt a középpontban. Persze befért még a háttérbe egy új cabrió 6-os és kombi 3-as is.
A legtöbb - világ szinten érdekelt - gyártó jelen volt, a Volkswagen az új CC-vel, a Mazda egy Skyactive 6-ossal, de még a Smart is egy villany-kabrióval. A Volvo az XC60-nal akart egyszerre mindenkit megszólítani, ezért egy elegáns és egy sportos kivitelt tettek egymás mellé. A Ford zászlóvivője ezúttal nem nagy autó, hanem egy elektromos Focus volt. Nem lenne igazi amerikai hangulat a Ford luxusmárkája, a Lincoln nélkül. Az ő sztárjuk az MKC tanulmány volt, de azért egy új Navigator sem hiányozhatott a kiállításról.
Kúl vagy nem kúl? Z3-as vontat Z3-ast
Nem emlékszem melyik volt az utolsó napom, amikor ne vágytam volna egy BMW Z3 Roadsterre. Ezt annak fényében is fel merem vállalni, hogy egy Z3-ban egyedül talán Claire Forlani fest jól. Még az sem tántorít el, hogy kevés autó (és annak tulajdonosa) van kitéve olyan sok, előítélet szülte, savanyú megjegyzésnek, mint egy Z3.
Bajorsága miatt alapból sokan kerámia kiöntőedénynek tartják a tulajt. A tető hiánya pedig csak ront a helyzetén. Ha fiatalabb hölgy, akkor biztos édesapja által véres verejtékkel összeprivatizált vagyonból vette lányának. Esetleg valami dubai-i műveszéti ösztöndíjból kereste meg rá a pénzt. Ha idősebb hölgy, akkor meg vegye már észre, hogy eljárt felette az idő, ott a kombi Volvo. Fiatalabb férfiaknál természetesen a nemi irányultságot kérdőjelezi meg az utca embere. Idősebbnél meg csak legyint: elkapta a pozőrt a midlife crisis. Utóbbi helyzetén ráadásul sokat ront, hogy bár menetközben akár még elegáns látvány lehet, de egy Z3 sajnos a lumbágó nehezítette kiszállásban már nem tud segíteni. Ezért is jó, hogy a hathengeres Z3 alapvetően egy gyors jószág. Hamar eliszkolhat a tulaj, a menetszél pedig elnyomja csípős megjegyzéseket. Meg egyébként is, kit érdekel mások mit gondolnak?
Ezért fogadnám el bármikor. Teszem hozzá, ma egy pillanatra meginogtam, ugyanis egy valószerűtlen kép fogadott a Váci úton. Nem tehetek róla, Z3-szerelem és utálatos előítéletek ide vagy oda, nem tudtam nem kuncogni. Z3 vontatott Z3-at. Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Talán csak annyit, hogy jó dolog a ponyvatető. Csukott tetővel ugyanis kevésbé látszik a sofőr. Kevesebbet kap a kárörvendő közlekedőtársak kellemetlen kötözködéséből. Egy Z3 azért piszkosul kéne!
A Totalcar Év Autója és a Volvo, amihez nem kell láb
Mind a mai napig nem értjük, miért nem került a Mazda 6 az Év Autója-szavazáson az első tízbe. Először azt gondoltuk, hogy a forma nem minden és a mögöttes tartalom vágja el, talán ezért.
Pedig nem. Nem, mert könnyű, csodálatosan kezes a futóműve, mindene finom és egyszerű, ráadásul keveset fogyaszt és csendes. Borzalmas összeesküvés-elméleteket gyártottunk, majd megszavaztuk neki a Totalcar Év Autója címet.
Aztán itt a Volvo, amelyről eleinte nehéz volt eldönteni, hogy szeretjük-e vagy sem, aztán Winkler eldöntötte. A biztonságra fordított minden fillér megéri a pénzét, ezt jól jegyezzék meg. Azt már csak halkan tette hozzá, hogy a valóságban meg volt róla győződve, hogy nem sikerül és telibeveri a táblákat a kamerák szeme láttára. Lesz még itt hajcihő és nemulass, a TCTV lendületben!
Ingyen retró valódi körettel
Nincs autód, amivel az Oldtimer Premieren felvonulnál? Túl drága (és túl havas) volt az OT Show? Zavar a tömeg, esetleg a nagyzolás? Maradt hely neked is a nosztalgiázók univerzumában – jöttem rá tegnap, amikor ellátogattam a Veterán Zsiguli Egyesület által szervezett Retropartyzánok kiállításra.
Heti merítés
A menetteljesítményről annyit, hogy a VTI Civiceket reggelire fogyasztja a lámpánál, az X5-ös bömbiket meg követi és letolja a Mecsekben. :D
Egy kellemes szombat a Népstadionban
Csodás az idő odakint, harapni lehet a friss levegőt, fürdünk a virágillatban: ideje elkezdeni az autós szezont valami igazán könnyed, laza rendezvénnyel. Ami ráadásul ingyenes is. Kérem, üdvözöljék rendezvényeink sorában a Totalcar Oldtimer Sokadalmat!
Nem tagadjuk: nem volt egyszerű kiválasztani a megfelelő időpontot, amellyel nem kényszerítjük választás elé az autó- és gépkedvelőket, végül a – nagy érdeklődésre való tekintettel - június 8 mellett tettük le a voksot és keményen nekifogtunk a munkának.
A munkának, melynek végeredményeként klubok, múzeumok, gyűjtemények, egyesületek, barátok, családok és mindenki, aki szereti a veteránokat- és youngtimereket szívesen látott vendég lesz. Természetesen ezen autók mellett szívesen helyet adunk a klasszikusokat idézőeket (pl. Morgan, Caterham, Cobra, Nissan Figaro), vagy motoroknak (Vespa, Royal Enfield) is de akár buszok, katonai járművek, traktorok is jöhetnek, a kapu jókora és mindenki előtt nyitva áll, akinek akad old- vagy youngtimer korú járműve a garázsban.
A Puskás Ferenc Stadionnál (Népstadion) keresve sem találhattunk volna jobb helyszínt, hiszen azon felül, hogy remek és könnyen megközelíthető helyen fekszik, még bőséges helyet is biztosít ahhoz, hogy – aki akar – standot vagy depót építsen, aki pedig családdal érkezik, annak legyen elég helye akár egy kellemes, nyári piknikhez is a fűben. Itt nem fogunk egymás hegyén-hátán taposni. Árnyék, ha kell, napsütés (remélhetőleg), csodás gépek, az olajszagú, műanyag előtti korból. Gépészet a köbön, szerethetően.
A részvétel ingyenes, ha pedig még járműveikhez is öltöznek a résztvevők (nem kötelező), azzal csak fokozzák a hangulatot. Aki teheti, ne feledje!
Ami nagyon fontos, hogy ez a rendezvény nem statikus! Itt nem kell a naptól tikkadtan bóklászni a hőségben felforrósodott krómdíszek között. Ezek a dolgok bizony pöffennek-mozognak, reccsennek és vidáman tülkölnek vagy éppen fenyegetően dübörögnek, ez nem egy oldtimer slideshow a képnézegetőben, itt mozgás lesz!
Tavaly már ezer résztvevősre duzzadt a mezőny, ezúttal is sokakat várunk a Népstadionba, ez lesz Sokadalom Pont, amely 9.00-14.00 között látogatható és ebben az időközben várunk ide minden résztvevőt, hogy a Rozsdakupacos srácokkal közösen, profi fotósaink segítségével megörökítsük az utókornak. Az egyelőre még titkos útvonal mentén a város több pontján is dolgoznak majd az objektívek- és fókusztávolságok David Copperfieldjei, ezt az itinert minden jelentkező a helyszínen kapja meg. És ezeket a képeket érdemes lesz majd letölteni abból a – mindenki által hozzáférhető – masszív galériából, amelybe nem sokkal a buli vége után kerülnek.
Természetesen ott leszünk mi is, keressék bátran a Totalcar-matricás VW kisbuszt, itt regisztrálunk mindenkit, akiről fénykép készült, hogy könnyen visszakereshetővé tegyük és a Totalcarmagazine.com-on keresztül megmutassuk az egész világnak: nem vagyunk mi Csóré Bélák, akad ebben az országban olyan autó nem egy, amelyre még külföldön is hiába ácsingóznak.
A Budapest Classic Grand Prix mezőnye is ellátogat ide, a rendezvényt pedig a MAVAMSZ is támogatja, részt is vesznek rajta, így bárkinek bármi kérdése is akad a veteránozással kapcsolatban, az ne fogja vissza magát és bátran kérdezzen a helyszínen tőlük.
Depót, standot természetesen minden olyan cég vagy egyesület építhet, amelyik szellemiségében, érdeklődési körében valamiképpen kapcsolódik az old- és youngtimer-mozgalomhoz, ez esetben részvételi szándékukat jelezzék a www.sokadalom.hu – honlapon található telefonszámon vagy vegye fel a kapcsolatot a rendezvény Facebook-oldalán keresztül. Régi babakocsi-gyűjtemény? Pedálos kisautók vagy öreg biciklik? Jöjjenek, elférnek, a hangulathoz ez is hozzátartozik!
Érkezés: a Szabó József utcai, illetve az ugyanide betorkolló Istvánmezei úti bejáraton keresztül történik, majd egy kört téve a Puskás Ferenc Stadion (Népstadion) körül lehet begurulni a Sokadalom Pont területére. Itt kinek kedve és ideje szerint lehet leállni, a rendezvény területét bejárni.
Kihajtás: az Ifjúság útja felé.
A kihajtáskor kapja meg mindenki az itinert, amit végigjárva a Totalcar és a Rozsdakupac fotósai készítik el képeiket. Hogy hol? Majd megtudja!
Mindenkit szeretettel várunk díjmentesen 2013 június 8-án, reggel kilenc és délután két óra között a Puskás Ferenc Stadionba! Induljon a Totalcar rendezvényszezon!
A Google Street View feltépi a sebeket
Földrengés Magyarországon, háromszáz felett az euró, de a netre ragadt egyszeri polgár számára mégis a nap híre, hogy már nálunk is működik a Google Street View. Míg az átlag felhasználó vicces jeleneteket keresett, mi az autóink után kutattunk.
A képek tanúsága szerint Bandi természetesen dolgozott, épp a babakék Twingóval tartott a szerkesztőségbe. Itt már azért kapisgáltuk, hogy a képek jó ideje porosodhattak a Google szerverein, hisz a vicsorgó kölyökkutya egy éve járt nálunk.
Heti merítés
Ha megy, nagyon megy. Ha áll, nagyon áll.
Körülbelül két éve úgy éreztem, hogy kezd kihalni belőlem a vezetés szeretete köszönhetően a napi rutin vezetésnek (munka oda-vissza), már rég nem vágytam csak úgy autókázni a hétvégéken. Hollandiában élek, itt amúgy is jobbára érthetetlen fogalom a vezetés, mint játék - köszönhetően a sok kamerának és a kanyar szinte kizárólag 90 fokos értelmezésének.
Thomas Poulter neve sokaknak nem mond semmit, pedig erről a fizikaprofesszorról Byrd admirális még gleccsert is nevezett el, miután Déli-sarki expedíciója során Poulter megmentette az életét amikor az szénmonoxid-mérgezést kapott.
Poulter mindamellett, hogy remek fizikus, még zseniális konstruktőr is volt. Arról már igazán nem ő tehetett, hogy egy apró hiba miatt az általa megálmodott szerkezet végül kudarcot vallott. Az úttörők sorsa már csak ilyen: ha elsők valamiben, akkor általában a saját kárukon tanulnak illetve utódaik is ezekből okulnak.
Az 1978-ban elhunyt Poulter nevéhez fűződik ugyanis az a talány, mely mind a mai napig izgatja sok ember fantáziáját. A mítosz központjában pedig Poulter gépe, az Antarctic Snow Cruiser áll.
Mercedes a vadásznak, turbó a Nissannak
Ne,ne,ne, tudjuk: nem volt tökéletes de úgy van ez ezzel a műsorcsinálással, hogy a két szezon közötti időszakban csak megkopik az ember egy kicsit és naná, hogy nem megy zökkenőmentesen a majomkodásba való visszaszokás. A jó hír önöknek viszont az, hogy a továbbiakban is megpróbálunk hűek lenni önmagunkhoz és a _tényleg_ pazar kpek mellett (várjanak csak!) akad majd bőven gumifüst, V8 és turbó is.
Nem fognak unatkozni, kezdődik a negyedik szezon!
Heti merítés
Miután a kirojtolódott idegszálaimat összecsomóztam, eljöttem Újvárosba, van itt egy ürge, ő csak Fiatokkal foglalkozik. Istenen, vannak még rajtam kívül is aberrált barmok...Betettem a kocsiba az oldalbordát (ő szép), magamat (én közepes), és Neandert (ő csúnya), hogy balanszban legyenek az erőviszonyok.
Bővül a Totalcar, megyünk a világba
Nem titok, hogy az utóbbi hónapokban keményen dolgoztunk azon, hogy valamerre ismét továbblépjünk, ráadásul lehetőleg előre mozdítva ezzel a Totalcar szekerét. Tudjuk mi itt mindannyian, hogy ha nincs motiváció, akkor következik a helybenjárás, után pedig törvényszerűen a visszaesés, elveszítjük a formánkat, elveszítjük az első menetet, aztán az egész meccset.
És azt ez a tucatnyi különböző emberből álló vidám brigád szeretné elkerülni. Hiszen nem csak a saját egzisztenciánk múlik rajta, hanem valahol odabent magunkban is csalódnánk és nincs rosszabb, mint szembeköpni a tükörképünket.
Előre, csak előre, aztán ha koppanunk, legalább megpróbáltuk.
Ehhez természetesen mindig szükség van új emberekre, friss ötletekre, erős támogatókra. Legutóbb 2011 nyarán frissültünk, Zách Dani pedig azóta tökéletesen beilleszkedett ebbe a bolond brigádba. De nem ragadhattunk le, ezért elkezdtük babusgatni az angol nyelvű Totalcar ötletét.
Végül addig babusgattuk, addig virrasztottunk és törtük a fejünket, míg végül készen lett és büszkék vagyunk rá akkor is, ha az első napokban egy kicsit fejletlen is volt még. Folyamatosan dolgozunk rajta és tényleg eltökéltségből, szívből tesszük.
De éreztük, hogy kellene egy új ember a csapatba, valaki, kinek szakértelmét a legbüdösebb troll sem kérdőjelezi meg, valaki, aki hajlandó kötődni hozzánk és felvállalni az ezzel járó kellemes és kellemetlen szóbeszédet. Valaki, aki nem ijedős, ért az autóhoz és akit vállalni merünk és odaállunk mögé akár az egész világ előtt.
Engedjék meg, hogy bemutassuk legújabb munkatársunkat: ő az.
Michelisz Norbi, azon felül, hogy kitűnő cimbora és szerény (impresszumunkban is csak autóversenyzőként akart szerepelni), ám magát kifejezni képes sportember (ritkaság az ilyen) egy igazán belevaló, jó srác. És szeretjük. Azért, amiért önök is, mert büszkék vagyunk rá.
És ő is szeret minket, ezért is állt kötélnek és remélhetőleg a jövőben nem csak ő viszi sisakján a mi logónkat, hanem egy kicsit mi is jobban át tudjuk adni őt magát olvasóinknak. Hiszen a nyilatkozatok, riportok és előkészített interjúk mögött ott a valódi küzdelem a pályán, a technikával és sokszor önmagával is. Michelisz Norbi nem egy elérhetetlen celeb, hanem ugyanolyan ember, mint mi és önök. Remélhetőleg ezentúl többször is találkozhatnak majd vele és véleményével itt a Totalcaron illetve a Totalcarmagazine.com-on. Igen, ő a mi Stigünk, névvel és arccal.
Az első, komoly munkán már túl is vagyunk, a szó szoros értelmében rá is fáztunk mindannyian, akik ott dolgoztunk a Hungaroringen estig. Remélhetőleg hamar kimászik a náthából az egyedüli magyar WTCC-pilóta és beváltja ígéretét: a Slovakia Ringen és a Hungaroringen ott lesz az élmezőnyben.
Mi pedig csak annyit tudunk üzenni minden rajongónak, hogy jöjjenek, menjünk oda a kertek alá ezren és ezren, robbantsuk fel a lelátót úgy Dióspatonyban, mint Mogyoródon, érezze és értse meg mindenki, milyen az, ha valakit egy ország tol a célig.
Mi ott leszünk és ha ön sem akar lemaradni, akkor tudja, hogy az április végi futamra jegyek elővételben itt kaphatók, a Hungaroringen pedig szintén van még hely.
Szervusz Norbi, üdv a fedélzeten, ez itt a Totalcar és ezek itt az olvasóink.
Heti merítés
Ismerem a márkát és a magyar felhozatalt. Teljesen reménytelen közel gyári állapotú 126-ost találni, pláne emberi áron. Jó, ha negyedévente felbukkan a hirdetések közt egy kicsit is normálisan kinéző darab, de annak az ára is rettenetes. Az összes többi szomorú, szétbuherált, össze-vissza tört dzsunka... A házilagos diesel átépítésekről már nem is beszélve...
Törött lábbal versenyzett
1970-ben a világ eléggé más volt és más volt még a versenysport is. A teljesítmény már adott, de a biztonság, a futómű-technika és a fékek messze nem nőttek olyan magasra, mint a teljesítménygörbék.
Egy 12 órás verseny ma sem leányálom, akkoriban pedig a leggyorsabb- és durvább rosta volt. Elválasztotta a gyors pilótákat a kitartóan gyorsaktól. Kondíció kellett hozzá és természetesen ugyanaz a halállal való dacolás, melynek eredményeképp ma is láthatjuk az éjjel kettőkor körrekordot futó Anthony Davidsont izzó féktárcsákkal tépni a sötétben.
Mihez kezd Ken Block a Sierrával?
Nem volt egyszerű, hiszen úgy kellett pontos ütemtervet készíteni, hogy tudtuk: rögtönözni kell, különben elmarad a spontaneitás. Tudtuk, hogy nem marad majd sok időnk, mielőtt elrontják a mókát, ezért mindennek készen kellett lennie, mire Kennyt beimádkozzuk az autóba.
Ezért Sipos úr szögelt, hegesztett, matricát nyomtatott és takarított, Stump Bandi minden meggyőzőképességét latba vetette, ehhez pedig boldogan asszisztáltam: aki közel jött hozzánk, azzal éreztettük, hogy mi innen nem megyünk úgy haza, hogy ne ültessük bele az embert az autóba.
Nem volt választása, hiszen ha nem mer, akkor senki nem mossa le róla azt, hogy puhapöcs, ha pedig beül, akkor nyertünk, megcsináltuk.
Aztán kiderült, hogy Ken a valóságban egy abszolút laza ember és bár eleinte hitetlenkedett, a végére minden más lett...
Büszkék vagyunk magunkra, ez eddig így, ebben a formában senkinek nem sikerült. Semmi gyakorlás, nincs ismétlés, csak a hegesztett difi és az ember.
Akit esetleg a teljesen angol változat érdekel, az megtalálja a Totalcarmagazine.com-on.
KRESZ nincs, csak a csodás nők
A karibi szigetvilág egyik legnépesebb államában, a Dominikai Köztársaságban, a gyönyörű tengerpartok, az erős szivarok, a finom rumok és a könnyű sörök országában trópusi lazasággal folyik a közlekedés is. Hivatalosan ugyan léteznek kresz-szabályok, de valójában egyetlen elv mentén alakul a forgalom: nézz előre, nyomd a gázt, és majd csak lesz valami. Ilyen körülmények között kicsit úgy kell vezetni, mintha egy vadászpilóta sisakján át néznénk a forgalmat.
A dominikai sofőr simán leköveti a látóterében levő öt-hat, de akár tíz objektum mozgását is, pontosan kiszámolja a pályájukat, és ezen adatok ismeretében alakítja a saját útvonalát, a járműve sebességét.
Bármilyen meglepő, a módszer remekül működik, baleset- és életveszélyes helyzetek követik egymást minden percben, de ezzel a módszerrel rendre megoldódnak. Baj csak akkor van, ha valamelyik szereplő hirtelen valami váratlan cselekményt hajt végre – a hiba lerombolja a mindenki fejében pontosan felépített koreográfiát, és csattanás van, hol kicsi, hol meg nagy. Olykor, a roncstelepen látott maradványok tanúsága szerint nagyon nagy. Direkt agresszivitást egyébként nem nagyon tapasztalni: a legszívatósabb helyzetekben is kőarccal ülnek a sofőrök a volán mögött, végső esetben esetleg dudálnak, lehetőleg ritmusra, úgyis minden autóban maximális hangerővel szól az ütősökkel gazdagon feldíszített karibi zene.
A tömegközlekedés nagy részét a motortaxik (helyi nevük: motoconcho) és a végső széthullásuk után is még évekig használt iránybuszok bonyolítják, a fővárosban sok, szintén lelakott régi japán autóval is taxiznak. Lehet sofőrös személyautót, kisbuszt bérelni, az európai és amerikai turisták igényeinek leginkább ezek felelnek meg.
Az útviszonyok változatosak: a sűrűn lakott délkeleti partvidéken majdnem-autópályát is találunk, míg az ország szegény körzetekben bővelkedő, hegyes-völgyes belsejében az utak nagyon rosszak. Kivételt képez a Santo Domingót az északi partvidékkel összekötő, kiváló főútvonal, amit az amerikaiak építettek. Ezt viszont a helyiek nem nagyon használják, mert fizetős.
A járműállomány nagyon vegyes, az autók nagy része az USA államaiból érkezik (főleg amerikai pickupok és távol-keleti márkájú személyautók). Sok régi japán pickupot és tipikusan a fejlődő országok számára kifejlesztett és nagy mennyiségben gyártott robogókat, motorokat is látni. A skála a vadonatúj Ferraritól az utolsókat köhögő 60-as évekbeli Honda mopedig terjed, jelezve, hogy a félmagyarországnyi, tízmilliós népességű országban nagyok a társadalmi egyenlőtlenségek. Az amerikai külügyminisztérium országelemzése kifejezetten nem javasolja, hogy rendezett forgalmi viszonyokhoz szokott polgárok Dominikán autót, vagy pláne motort vezessenek, pedig, ha átveszi a helyi ritmust az ember, kifejezetten izgalmas és szórakoztató lehet – kábé, mint az orosz rulett.
Az autók élettörténete könnyen leolvasható az idő előrehaladtával egyre gyarapodó horpadásokból, karcolásokból, gyűrődésekből: Dominikán egyetlen autó sem marad szűz sokáig. Ha ott élnék, vennék egy jó műszaki állapotú Toyotát, aztán gondosan nekicsapnám minden irányból a kereskedés falának, és az immár Dominika-komfort járművel félelem nélkül repesztenék, mint egy dominikai, az agyam zümmögne, mint egy vadászpilótáé, és az esti rumos kólámra gondolnék, miközben a feltuningolt hangrendszerből üvöltene a karibi rock.
Mai Égéstér-adásunk kiterjesztett kommentposztját olvashatták.
Trabant a tengerentúlról
A világot járva gyakran bukkanhatunk érdekes, meghökkentő dolgokra. Olvasónk, Gábor a tennessee-i Knoxville repterén készítette ezt a képet. Világmárka, ugye?
Heti merítés
Egy 1.6 XLi-t (japán gyártású) néhány hónapig használtam, amit aztán nem vettem meg, főleg, mert szarul rakták össze törés után és a csomagtartójában gyermekmedencét találtam minden eső után (a pótkerék alatt van a gumidugó, azzal le is tudtam ereszteni a pancsolót :(
Jobb, mint a Navara?
Olvasónk, Pozsonyi Imre két éve fordult a Totalcar szerkesztőségéhez, hogy tanácsot kérjen: milyen összkerekes autóval tudná megközelíteni otthonát a szinte járhatatlan úton? Pista és Winkler egy BMW X3-assal és egy Opel Insigniával vágott neki a jeges-havas kaptatónak, végül azonban csak Imre saját, hóláncos Navarája tudta leküzdeni az akadályt. A választás most mégis az Opelre esett.
Kedves Winkler Róbert!
A múltkor a szentendrei borbisztróban az a scampis izé tényleg elég jó volt, de inkább maradunk a phónál. Szerintem tavasszal - már ha emlékszik valaki arra, hogy mit jelent ez a szó - magyarítom a receptet és készítek egy rendes phót, de bográcsban.
És, hogy a fonál el ne vesszen... (oké ez így nagyon szarul hangzik)
Szóval az úgy kezdődött, hogy a magyarországi, kettes számú, felelősségmentes "szakma" beígérte ezt az esőt, itt a hóesés után, én meg ahelyett, hogy az utca aljában leparkoltam volna a féltett vasat, hazajöttem, fel a hegyre. Sőt még az udvarra is beálltam az új kedvenccel. Aztán reggelre nemhogy eső nem esett, de az egész autómat vastag hótakaró borította. Ja, meg az utat is, amit már ismertek.
Nem, hazudok: az úgy kezdődött, hogy kicsivel több, mint kettő évvel ezelőtt bepróbálkoztatok a small hegyi felfutóval hóban. Az akkori eredményt nem részletezném, azonban nálunk megérett a Ssangyong Musso cseréje, és Feleségem megörökölte ideiglenesen az akkori tesztgyőztes (oké doppingos volt egy hólánccal) Navarát, én pedig új vas után néztem.
Talán érdekes lehet, hogy kinek mi csapódik le egy ilyen videó 1000X történő visszanézése közben, de én arra a következtetésre jutottam, hogy az az Insignia, amivel itt, az utcánkban bepróbálkoztatok nekem pont jó lenne, csak: túl drága, túl nagy benne a motor, túl alacsony a hasmagassága, túl kicsi a csomagtere (hogy a rákba teszek bele egyszerre és egyben egy vizslát, egy goldent, meg egy cane corsót?). Úgyhogy akkor az ötletet el is vetettem.
Aztán eltelt két év. Ezalatt rájöttem, hogy a következő autóm biztos benzines és lehetőleg automata lesz. Persze az összkerékhajtás alap. És pont ahogy a TC-s cikkekben is olvasom, elindult a vadászat...
Volt itt minden:
Pathfinder (diesel), Toyota Highlander, Grand Cherokee, SX4, Octavia 4x4 (ilyenem már volt korábban), a VW csoport szinte minden összkerékhajtásúja, BMW xDrive, stb. Aztán egyszer csak befigyelt az Opel. Ha valaki öt, nem három, kettő, egy éve azt mondja Opeleket kezdek el nézegetni, biztos megforgattam volna a keszthelyi egyetem Főpraxi választásán büdösen füstölő faszénen, az ökörnek kikészített nyárson.
Aztán szűkítettem, mint a konzumálódó szülész, a zsebpénzért cserébe a hatosikrek után...
Insignia Turbo 4x4 Tourer
Kutakodtam egy pár hónapig, végül megleltem. Mondhatom, majdnem mindent tud, ami elvárás volt. Az alja azért alacsonyabban van, mint kéne, de kis odafigyeléssel ki lehet kerülni a buckákat, meg hétvégén amúgy is közösségformáló, ha a szomszédokkal kimegyünk utat kapálni, sőt a pálinka sem romlik meg közben. Az autó hegymenetben, rövidtávon jobban működik a "hobby" 4x4 meghajtásával, mint a Navara a sajátjával, tehát szinte bármikor feljön. Amiben a Nissan többet tud, az a lefele. Ott ugyanis van felező, 1, alapjárat. Oszt mikor csúszik, akkor kicsi gáz az irányba állításhoz. Ez utóbbi az Insigniában még az automata manuál állásának M1 fokozatában sem klafa, ha csúszós a pálya. Mondjuk valszeg nem is erre találták ki.
Csak azt nem tudom, hogy akkor mire szánták ezt a 4x4-et? Közúton, forszírozott körülmények közt nem lehet kihozni a sodrából. Nem áll keresztbe, nem driftel, nem rakoncátlankodik. Persze, havas, jeges nagyparkolóban lehet feszegetni a határokat, de aki ezt közúton megteszi, annak simán kiutalható egy lobotómia, hogy a jövőben kevésbé legyen ötletteli.
Szóval nekem csak egy telefonos kamerám van, ráadásul azzal a kezemmel is időnként a kormányt kellett fognom ("szemed legyen az úton, kezed a kormányon..."), nincs zene és össze/átkötő szövegek, nincs összehasonlítás UAZ-zal, Nivával, stb. Valamint nem indulunk sziklamászó, egyedi építésű autók triálversenyein.
Helyettük egy kis opeles szánka a nagypénteki hóban:Nagy hónyulakat!
Üdv:
A Pozsi
Kisebb hóakadályoknál lendületet kell venni
Közszolgálati percek. megkésett téli autós tanácsok következnek - több évtized távlatából.
"Télen mindig számolni kell kisebb-nagyobb hóakadályok keletkezésével. Kisebb hóakadályoknál lendületet kell venni a gépkocsival, így valószínű az átjutás. Hófúvás, nagyobb hóakadály esetén meg kell akadályozni, hogy a hó a gépkocsit betemesse. A motort járatni, a gépkocsit fűteni csak akkor szabad, ha a kipufogó cső szabadon van, mert betemetett kipufogócső esetén fennáll a gázmérgezés veszélye."
Megyek hólapátot és homokot venni.
A tavalyi év legszorosabb befutói
Legalábbis ezt állítja a videó magáról és - bár tény, hogy messze nem az összes - igaza is van. Én pislogás nélkül néztem végig a válogatást, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy állnak még páran a hátam mögött, Papp Tibi pedig csak annyit mond: Kíváncsi vagyok, hogy a sok Nascar-fikázó közül hányan láttak már futamot élőben, mert az egyik leggyorsabb- és idegtépőbb autósport, amit valaha láttam.
Mondjuk ha megnézzük csak az első bejátszásban a közeli, forgókamerás részt, akkor láthatjuk, miért: háromszázzal, egymástól centiméterekre tépni azért messze nem a hosszú élet titka.
De - természetesen - a Plato-Neal párharc vitte a prímet, pedig mindketten sokat veszítettek vele, de ahogy a fűre kiérve egy pillanatra sem veszik el a lábukat a gázról, az azért mutatja, miért a BTCC az egyik legdurvább túraautó-sorozat. (Mondjuk ehhez kell a pályán hírhedten türhő Plato mellett egy olyan is, aki nem ijed meg tőle.)
De feltűnik még Nelson Piquet Jr. kötélidegekkel és 97 Forma-1-es világbajnoka, Jacques Villeneuve is. A szerencsétlen motoros, aki ünnepeltette magát az utolsó körbe érve, már csak hab a tortán. Fogyasszák egészséggel!