Legalábbis a Mazda szerint. Személyre szabható, döbbenetes új technológiák, hologramos vezérlés, ruhaszkenner. És persze kalapáccsal vertünk fejbe brit újságírót. Tényleg.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Mindenki elmerengett már egy dugóban, hogy most valaki engem egy íróasztal mellől szívat, direkt mostanra ütemezték az összes felújítást, netán a lámpákat programozták rosszul. De tényleg: miért?!

Vélemények az azonos című írásunkról.

Kritikus pont volt, hogy amikor jön a kőműves felmérni, mindkét autó legyen a garázsban, mert ha meglátja a Porschét meg a Volvót, a magyar iparos már csak úgy megnyomja az ácsirónt, hogy kitörik a hegye.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Lehet szeretni, vagy nem szeretni a japánokat, de tény, hogy bő kétmillió hibridautót eladtak addig, amíg a legtöbb gyártó a szériabevezetés gondolatán töprengett. A meglevő technológia óvatos reszelgetése és a rizikóminimalizálásra törekvő apró lépések helyett gyakorlatilag új autót és vadonatúj hajtásláncot terveztek.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Bíró Imi aka Binci keresett meg a minap, hogy nem lenne-e kedvem elgurulni Debrecenbe, egy jó kis bogarászásra. Természetesen aljas módon gyorsan felhívtam környezetem egyetlen általam ismert, szavahihető VW Bogár tulajdonosát, a Motordokit. Ő csak ennyit mondott:
- Kedvelem ezeket a srácokat, mert rendes gyerekek és a tavalyi Festival is nagyon jó volt, sokak szerint.

Nekem pedig ennyi elég biztosíték arra, hogy mindenkinek ajánlani tudjam az eseményt. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy következő találkozónk Debrecen közelében lesz, így ki tudja, tán befut egy-két szép Bogár, nem a Dokinak kell egyedül tartania a frontot. Íme Binci meghívója és pár kedvcsináló fotó:

2008-ban találtuk ki, hogy itt a keleti országrészen is legyen egy igazán nagy volumenű találkozó, ami nem a kempingezésről és a piálásról szól, hanem az autókról. A klasszikus amerikai találkozós modellt követtük: péntek esti cruise night (Estivál), szombati találkozó (Festivál). Zöldfülűként az első évben csak a terep feltérképezése volt a cél, hogy egyáltalán van-e igény rá, azonban ahogy elérkezett az esemény, az öt országból érkező, 113 megjelent autó, és gazdáik visszajelzése bebizonyította, hogy valamit jól csináltunk. Ezért úgy gondoltuk, hogy idén is mindenképp meg kell tartani.
Azonban az eddigi kb. 10 találkozón, ahol sikerült részt vennem, mindenhol létszámcsökkenés volt (sőt, pl. a Volks & Roll, ami egy komolyabb infrastruktúrájú esemény, nagyon durva 40%-ra esett vissza a létszám). És bár egy évben kb. 20 találkozó van, mi szeretnénk egy olyan minőségi dolgot létrehozni, ami később akár a térség legnagyobb léghűtéses Volkswagen eseményévé nőné ki magát. Idén, a távolról jövők kedvéért három naposra bővült a Festival, a szerkezete ugyanaz maradt, de lehetőséget kínálunk, hogy együtt egy kempingben aludjanak-bulizzanak a résztvevők (a csak kempinges bulikat nem bírjuk, mert nem lehet fotózni az autókat a nélkül, hogy egy fürdőgatya, vagy száradó törölköző ne lógna a képbe).

A programtervünk a következő:

Szeptember 17., péntek:
12:00-tól - Érkezés a kempingbe
18:00 - Estivál, Debrecen egyik közterén (még most is folynak a
várossal a tárgyalások, szeretnénk a főtéren kiállítani az autókat)
22:00 - Éjszakai gurulás a városban
Visszatérés a kempingbe

Szeptember 18., szombat:
8:00-tól - Érkezés a Lovardához
10:00 - Hivatalos megnyitó
11:00 - 1/100-as váltóverseny
12:00 - 2 LE gyorsulási verseny
14:00 - Bogár-foci
15:00 - Utánfutószlalom
17:00 - Tájékozódási verseny kezdete
18:00 - Közös vonulás a kempingbe
18:30 - Tájékozódási verseny befutó a kempingbe
19:00 - Tombola
19:30 - Eredményhirdetés
20:00 - Smushrooms koncert
21:00 - Honolulu Stars koncert
22:15 - MagyaRock koncert
23:30 - Retro disco hajnalig

Szeptember 19., vasárnap:
10:00 - Bogarasok - Buszosok focimeccs
11:00 - Fakultatív kirándulás a Hortobágyra
Fáradalmak kipihenése, sütés-főzés, búcsúzkodás.

Bővebben a versenyekről
Bővebben minden egyébről, ami a találkozóval kapcsolatos
Bővebben rólunk
És van egy blogunk is. Íme tehát a világunk, melyet egy igen szűk és fiatal közösségnek sikerült létrehoznia, ugyanezért az egész dolog próbál lendületes, friss, de egyben retro is maradni. Ha megtetszett a dolog, akkor kérünk benneteket, hogy bármilyen formában segítsétek a munkánkat!

Üdvözlettel: Bíró Imi (Binci)
elnök
Debreceni Bogarasok

Kérem, ahol tudunk, segítünk. Annyi találkozón ott voltunk már. ide is el kéne menni. Porsche boxer-hatos Bogarat valaki?

Az úgy volt, na, szóval megbeszéltük a Vityával, aki rendes polgári foglalkozása szerint Balázs Viktor, hogy motorral megyünk a sukorói Belsőség-találkozóra. Persze nem tesztmotorral, hiszen Budapest-Sukoró nem az a táv, a Belsőség-tali pedig nem az az alkalom, ahová tesztjárművel megy az ember. Tehát a legalkalmatlanabb, és a távot legkisebb valószínűséggel, viszont a legnagyobb kényelmetlenségben teljesítő járműveinket vettük elő. Hogy is máshogy, nem vagyunk mi hülyék.

Pista és az apostolok

Vitya a sokáig a második fokozat hiányával, majd gyújtáshibákkal küszködő, de sorozatos szerelések és vödörszám belehordott húszezer forintosok folytán életképessé vált Pannónia T1-essel indult hát Ürömről. Már többször ment vele több tíz kilométert, a Sukoró oda-vissza talán, ha egy százas – volt rá esély, hogy odaér, talán még vissza is.

Őserők egymás közt. Meg a Bianchi

Az idei Le Mans a Peugeot drámájától volt hangos. Igaz ugyan, hogy a tévéképernyőkön keresztül mindent láttunk, de igazán megérezni, az élményt sejtjeinkbe beépíteni csak úgy lehet, ha ott vagyunk. 24 óra mozgóképben.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Visszaadtam a BMW 320d Efficient Dynamics tesztautót (teszt hétfőn), amivel sikerült 5,6 liter gázolajjal eljárnom városban. Persze még nyáron, amikor még kisebb a forgalom, de a nagy őszi dugókban is el lehet vele járni 6 literrel, arról nincs kétségem. Tízmilliós az alapára, de annyiért borzasztóan fapados, úgyhogy hárommilliónyi extrát simán rá lehet számolni. Na igen. És akkor az történt, hogy épp rendes évi szabadságomat töltöttem, az erkélyen döglöttem a napon, és kezdtek pihent gondolataim támadni.

Igen, kreatív és rutinos olvasóink már kitalálták, mi volt az első.

Ha a BMW 6 litert fogyaszt, a Cougar 21-et, mikor hozza be az árát?

Ha a BMW-re 13 milliót számoltam, a Cougarnál 3-mal kalkulálok, azt úgyis hamarosan elérjük. Utálok számolni, de ha érdekes a feladat, rá tudom venni magam.

100 kilométeren 15 liter a különbség – a benzin és gázolaj árának különbségétől eltekintek, hiszen az az évek során amúgy is követhetetlenül változik. 10 000 kilométeren 1500 literrel fogy kevesebb, ez 340 forintos benzinnel számolva 510 000 ezer forint. Haladunk! 100 000 km, 15 000 liter, 5,1 millió forint, egész jól kalkulálható számok, innen már tudjuk is, hogy 200 000 leautózott kilométer alatt jutunk 30 000 literes üzemanyag-különbséghez, ami 10,2 millió forintos elméleti árával már fedezi az árkülönbözetet.

Igaz, a Cougar még mindig ér 3 milliót, a 200 000 kilométeres BMW meg olyan 4-5-öt, és persze muhaha, 200 ezer kilométert futott BMW nem is létezik, hiszen az olyat egyáltalán nem lehet eladni. A gyártási évet kicsit nehezebb visszatekerni, maradjunk annyiban, hogy 4-5 éves 320d-ket ennyiért találni a neten dögivel. Természetesen hülyeség volna ennek alapján azt mondani, hogy akkor vegyen mindenki amerikai izomautót, mert megéri, csak hogy a gazdasági racionalitás szempontjából nagyjából ennyit ér a kis fogyasztás. Mármint a kis fogyasztású luxusautó. Egészen másképp nézne ki az egyenlet egy hárommilliós, szintén hat liter körül fogyasztó Fiat Pandával összehasonlítva.

További kellemes vitatéma: hogyan vezessük bele az egyenletbe a nem is olyan bizonytalan bizonytalansági tényezőt, hogy a modern dízelmotorban 200 ezer kilométer alatt mennyi milliós motorjavításra van komoly esély?

Az idei, hetedik találkozónk (megy az idő rendesen), több szempontból is vízválasztó volt. Az összegzést a poszt végére megpróbálom megfogalmazni, ám előtte igyekszem időrendi sorrendbe rakni az eseményeket. Ez soha nem könnyű, hiszen a cselekmény mindig több szálon futott, így elképzelhető, hogy azok, akik ott voltak, pontosabb információval rendelkeznek, majd kijavítanak.

Jelenlegi állapot. Nem rossz, de még jobb lesz.

„A kivégzés előtt egy utolsót hadd menjek vele!” – kérte el a Belsőség-találkozón a bogarat Csiki, én pedig boldogan adtam oda. Tudtam, hogy Zsolt tudja, mikor jó egy autó és azt is tudtam, hogy a Bogár nagyon jó. Van egy kicsi torpanás, amikor lassan kezdem nyomni neki, de amúgy nagyon jól vezethető és élvezetesen gyors a könnyű autó a 85 lóerővel. Alul jön a nyomaték, szépen tol 4000-ig, itt elváltva pedig azonnal tol a magasabb fokozatban is. Nincs késlekedés, nincs turbólyuk, mert se turbó nincs, se késlekedő elektronika.

Zsolt minden kanyar előtt visszaszúrta harmadikba, amire ugyan a motor karaktere miatt nincs szükség, de baj sincs belőle, a harmadik 120 fölé is elforog, pedig ez nem a forgós fajta motor. A visszaváltásokkor mindig durrant egyet, a környező bokrokon és fákon pedig láttam a villanást, tudtam, hogy a részben nyitott Sebring dob lángot is szór ilyenkor. Nem szeretem a hangos autókat és motorokat, vagy ha hangos, akkor a motor legyen hangos, ne a kipufogó, de bevallom, ez nekem is tetszik. Néha, ha látom, hogy valaki azonnali és csillapíthatatlan vágyat érez, hogy letoljon az útról – hiszen a bogárhátast és a dízel Mercedest mindenki le akarja lökni – akkor csak csinálok egy kis visszaváltást. A durranás és láng jelzi, a tolakodónak hogy majd mindjárt megyek, ha lesz üres tér, addig meg nyugalom. A kilencmásodperces gyorsulás százig és a 175-ös végsebesség nem olyan adat, ami rekordok könyvébe illik, de az emberek meglepődnek, hiszen Bogárról van szó.

Nincs rossz autós találkozó, legalábbis ami a szándékot illeti. Bármilyen márka vagy stílus képviselőjéről is legyen szó, a baj mindig ugyanaz: nincs elégszer. Vagy ha van, akkor pont rosszkor, valaki mindig lemarad. A komáromi amerikai autós találkozó is valami ilyesmi lehetett. Sokan voltak kint, de legalább annyian csak szerettek volna. Nem feltélenül amerikai autó tulajdonosok mind. Az átlag benzinagyúnak sem biztos, hogy tud/akar megint egy évet várni. Mert lehet, tudni akarja mennyire halk az a Galaxie, vagy kíváncsi milyen mikor Zeusz haragjaként üvölt az „Escort” . Esetleg érdekli, miért nehéz beszállni egy Corvette-be, vagy hogy szólhat az a gyönyörű bordó Pontiac. Lehet tudni akarja, hogy Kölyök tényleg csak egy „tróger” vagy talán mégis lehet valami abban a lila Dodge Dart-ban? Elárulom, van benne valami, nem is kevés. Érdemes megnézni és ámuldozni a Last Barons munkáján. Akad nálunk egy falat Amerika, egy benzin-oázis a beton-sivatagban...ha nem is minden nap, de legalább hetente egyszer.

Ahogy anno Rácz kolléga megtalálta a maga aranybányáját a Dunántúlon, úgy én is Budapesten: minden csütörtökön a Lurdy ház hátsó parkolójában. Nem feltétlen tesztatutót jövök ide kunyizni, inkább mert van egy szívélyes társaság, és hát kell a heti adag V8, mint Anettkának a BPTV. Télen-nyáron. Akad itt Pontiac Boneville, Ford Econoline (örök kedvenc), Buick Riviera, Mustang, Camaro, Firebird, Corvette...még Shelby Cobra replika is. Csak elég hely nincs, hogy felsoroljam az összeset. Csütörtök este előkerülnek a kempingszékek a csomagtartókból és Dr.Pepper a hűtőládából. Közben megy a vita, hogy GM vagy Ford. Mint a Rangers-Celtic, csak itt nem folyik vér. Egyszer fültanúja voltam, ahogy az egyik Corvette-es srác barátnője megkérte párját, forduljanak vissza. A válasz csak annyi volt:

Persze, csak kérlek ne mondd azt hogy FORD!

Ez megy itt immáron négy éve: néhány hete volt a negyedik születésnap, még torta is akadt. De felesleges mindenféle jelzőket puffogtatni, beszéljenek inkább a képek és a videó.

Vezettél már Formula BMW versenyautót? Nem? Ha olvastad már erről a cikkünket (hanyagabbak és feledékenyek kattintsanak ide), akkor tudhatod: ezen változtatnod kell.

Milyen autóról van szó? 140 lóerő már egy átlag dízelben is akad, csakhogy ez egy szénszál-kevlár versenyautó. A motor a márka motorkerékpárjaiból jól ismert 1200 köbcentis, soros négyhengeres, szekvenciális Hewland váltóval. Blokkolásgátló, bárminemű segédelektronika nincs, ahogy fék- és kormányszervó sem. Súlya pilóta nélkül 455 kiló. Négy alatt van százon, ugye érted, miért. Hogy hol versenyeznek ilyen autókkal? A BMW tehetségkutató sorozatában, amelyben olyan pilóták tűntek fel, mint Sebastian Vettel vagy Nico Rosberg.

Ezt a versenyautót lehet most vezetni a Hungaroringen, a Formula BMW Racing Experience kétnapos programján, szeptember 17-én és 18-án.

Két lehetőséged van. Vagy tutira mész, és befizetsz a tréningre a nyereményünk felajánlójánál, a Wenson Driver Training Kft.-nél.

Persze van B-terv. Vásárolj egyet szeptember 13. délig a Totalcar jubileumi DVD-jéből az akció keretében a Bookline.hu-n, nem drága, 2500 forint. Kapsz hozzá egy bónusz Totalcar bögrét, és részt veszel a sorsoláson, ahol egyvalaki megnyeri a részvétel jogát egy háromórás tréningen, szeptember 17-én.. Semmi csapda, láthatod, az autóban egy ülés van, valóban a nyertes fog vezetni. A nyeremény értéke nettó 400 euró. Azaz bruttó 500. Ez mai árfolyamon 140 ezer forint, bár nem ezért érdemes nyerni, hanem az élményért. Próbáld ki, és életed végéig erről fogsz mesélni a haveroknak.

Tartozunk még néhány információval:

A részvétel feltételei:

- Minimális életkor: 18 év (18 évesnél fiatalabb résztvevők esetében  a részvétel feltétele az érvényes gokart versenyzői engedély és gokartos tapasztalat. Az engedélyt a helyszínen kérjük bemutatni.)

- Érvényes vezetői engedély (18 évesnél fiatalabb, az előző pontnak megfelelő résztvevők esetében nem szükséges)

- Felső korhatár nincs

- Testmagasság: 160–188 cm, testsúly: 100 kg

- Cipőméret: maximum 47

- Fizikai erőnlét, jó egészségi állapot

A Formula BMW FB02 versenyautó képességei:

- 140 lóerős motor

- Gyorsulás 0-ról 100 km/órára: 4 másodperc alatt

- Hatfokozatú, szekvenciális váltó

- Szénszál-Kevlar kompozit biztonsági pilótafülke (monocoque)

- Igen magas biztonsági standardok, többek között HANS (fej- és nyakvédő), FORS (Formula biztonsági ülés), kerékrögzítő pányvák.

További háttérinformációk a következő oldalakon érhetők el:

Formula BMW Racing Experience: http://formula-bmw-racing-experience.com/

Magyarországi BMW Vezetéstechnikai Tréningek: www.bmw.hu/vezetestechnika

BMW Motorsport: http://bmw-motorsport.com/ms/en/index.html

Így adta ki. Ez az univerzális válasz minden miérttel kezdődő kérdésre, ami kommentekben érkezett, és bizonyára érkezni fog az ötszáz dolláros autóvásárlás történetére. Ha nem azon az augusztusi napon érkezünk, nem az a hirdető veszi fel hamarabb a telefont, nem haverkodunk már telefonon össze Kennel, lehet, hogy éppen egy piros V8-as kabrióban feszítünk azon a szombat délelőttön, amikor a napindító kávéhoz tartozó folyadékellenőrzések után D-be húztam Camrynk, Gray váltóját. Kevésbé valószínű, de nem kizárt. Nem szeretem a kabriókat, főleg nem utazásra, a V8-at pedig nem tartom elengedhetetlen kelléknek, bár Amerika történelméhez kétségtelenül legalább annyira hozzá tartozik, mint Pearl Harbor. Néha persze megkívánom, mint a máglyarakást egy háromfogásos ebéd után, de lehet, hogy megfeküdte volna a gyomrunkat. Sose tudjuk meg: nem azt dobta a gép.

Ahogy az első randin nem a bélműködéséről értekezik a kultúrember, és nem a combtövére rosszul tetovált sárkányt mutogatja, úgy Gray is visszafogta magát a próbautunkon, mint kiderült. Néhány mozi, kávé, séta után persze kiderül, hogy büdöset szarik a playmate is, de Toyotánk a legnagyobb jóindulattal sem mondható playmate-nek. Viszont száz mérföldet nem tettünk meg vele, máris kezdett megjönni valódi hangja. Nem hirtelen szakadt le a kipufogó – először csak férfiasabban kezdett dörmögni, amikor visszagangolt az automata harmadikba. Ekkor megnyálaztam a szájam szélét, és őszintén tudtam még mosolyogni. Hiszen tudtam, mire számíthatok, és az nem az eseménymentes út volt, nem is arra vágytunk. Kicsit hamar mutatta meg a tetkót, de gondoltam, jobb most egy hangos kipufogó, mint később egy kikönyökölt hajtókar.

Angéla hozta be a barna borítékot. „Vár valaki levelet Angliából?” – nem értettük, de nem tűnt üzleti levélnek, hát belemélyesztettem a kést a papírba.

Nem is láttam ilyet vagy tíz éve: kézzel írott levél csúszott ki az asztalra, mindössze néhány sorral, és egy angol nyelvű szórólap. Egy rövid pillanatra ugyan feléledt bennem a gyanú, hogy ez is csak valami hülye reklámlevél, amilyet egy időben kazalszám gereblyéztem a postaládámból a szemetesbe, de erről szó sincs. Külföldön élő olvasónk egyszerűen ezen az ódivatú, de épp ezért kedvesen személyes módon osztotta meg velünk egy felfedezését. Valóban meghatódtam tőle, mert eszembe juttatta, hogy mennyire szerettem az e-mail elterjedése előtt olyan levelet kapni, amiben nem csekk, határozat vagy hazudós reklámszöveg van.

A szórólap egyébként egyfajta vidámparkról szól, ahol azok a gyerekek érezhetik jól magukat, akik túl vannak a tűzoltó, rendőr vagy katona akarok lenni korszakon, és éppen a munkagépekért lelkesednek. Diggerland egy olyan vurstli – pontosabban egy egész hálózat – ahol a legtöbb játék nagy, sárga, nagyon nehéz vas. Van dömper- és munkagép-verseny, de kevésbé megszállottaknak dodzsem, gokart és minatűr Land Rover is.

Nem biztos, hogy itthon is megélne egy ilyen park, de az az érzésem, hogy egy próbát megérne: a nagy, zsír- és földszagú munkagépeket annyian csodáltuk gyerekként. Biztosan akad még apuka, akiben maradt valami az érzésből, és elrángatja a családot.

Nyáron Földváron lenni jó, mert ott a család, lehet fürdeni, focizni, bringázni, a kisdedek gyöngyöző kacagása az égig hallik. Idill, Paradicsom. Paprika. Idén még a szúnyogok sem csíptek, mert bár voltak vagy negyvenmilliárdan, egyiknek sem volt fullánkja, lévén mind árvaszúnyog. Na meg aztán Földvár azért is jó, mert onnan mindig lehet átmenni Kareszhoz Viszre, autót buherálni. Humortalanoknak, akik erre a szóra vérbe borult szemekkel hörögni kezdenek a kommentablakban – szerelni.

Karesz ritkán iszik, de a harmincöt fokban letolt egy fél üveggel ő is

Befordulok az egyirányú utcába, és jön szembe az Átlag család, bringán. A két gyerek teker az út közepén, a szülők meg néznek rám felháborodottan, hogy mit csinálok én, az állat. Ők is elhitték, hogy mehetnek a forgalommal szemben.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Az utóbbi évtized legértelmesebb fészliftjét kapta meg a Mazda 6. Durván versenyképes lesz így vagy beleolvad a tömegbe? Idebent megtudja.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Volt ám egy második felvonása is a világjáró Subaru 360-kipróbálásának, ugye ez az az autó és esemény, amiről a múlt héten írtam, olvassák el kérem, ha akkor nem sikerült, szerintem nagyon érdekes, bárkinek. Imrével ugyanis a riport kötelező témáin kívül - hogy készült az autó, mi is ez, milyen volt átszelni vele a fél világot - alaposan belementünk úgy általában a kisautózásba is.

Mi ketten legalább tudjuk, milyen jó ez

Kocsma- és amperszag a levegőben. De hová tegyük a villanymotort? És mégis mekkorát?

Vélemények az azonos című írásunkról.

Hétfő van. A lábak még rogyadoznak kicsit, aki az Ágyúgolyó Futam után ma munkával kezdte a napot, az nyilván igyekezett minél kevesebb megerőltetéssel megúszni, és sztorizással elcsapni estig az időt.

Mert a hétvége nehéz és fárasztó volt, a vasárnap pedig a nehéznek és a fárasztónak olyan esszenciája, amely mindent vitt. Szombaton túlestünk a törvényszerűen jelentkező holtponton, amikor Sümegen elhangzott a "Hol van az a k*rva jegyzetfüzeted, akkor menjünk haza a p*csába!". Megvolt a pépessé ázás, túl voltunk a leghidegebb szakaszunkon is, és persze ezeket nem sikerült tökéletesen kipihenni. Ráadásul tudtuk, hogy nem állunk túl fényesen, legalább 15 pontot vesztettünk el a kimerültség és a figyelmetlenség miatt.

Így amikor vasárnap reggel az első feladat teljesítése után kiderült, hogy elválasztanak bennünket, már nem is idegeskedtünk. Leszünk mi még utolsók is, de legalább kemények voltunk, megpróbáltuk.

Persze, haladjunk sorban.

15, vagy ilyesmi - 35-ből. Pontosat holnap, mert sok volt a holtverseny.

Most fürdünk, alszunk.

A hétvége két kedvenc mondata:

Te is jársz sminktáborba?

A leggyorsabb utat választottuk, nem a legszélesebbet.

Ja, és gratulálunk a carstyling.hu csapatának a győzelemhez!

A csapatokat szétszedték, a gyalogos fele telefon nélkül vonatra szállt. Vidám tere-fere alakult ki az "ellenfelek" között, lelkesen keresték együtt Jónás doktort. Természetesen a kalauz egyből leszidta a csoportot  és utasitotta Ritát (ő is versenyző), hogy most már csináljon rendet az osztályában, különben leszállítja az egész bagázst.

Minket, autósokat egy parkolóba irányítottak, ahol ötös csapatokat kellett alkotnunk. Hogy, hogy nem, én a Gáz meg Fékkel kerültem egy brigádba, akik vállalták a navigátori szerepet. Kétszeri erős  tévesztés után végre irányba álltunk, de  két extrém lassú autó azért rendesen visszafogta az iramunkat.

Ezután legalább két meddő órát töltöttünk el Várpalotán, mire végre felvehettük gyalogos társainkat Gárdonyban.....

Azóta újra ketten ülünk a Trampban, Tündér veszettül kapaszkodik, jómagam folyamatos erekcióval küzdök a hegyi szerpentineken, nálam jóbban csak a Tramp élvezi az útvonalat, folyamatosan sikkantgat a kanyarokban.

A feladatok megoldása közben nem nagyon van időnk bejelentkezni - Tündérem is inkább kapaszkodik, mint ír - azért ha tudunk, még jelentkezünk Budapest előtt.

Elszakítottak minket egymástól, a GPS pedig végleg feladta a harcot, nem tudni, mi lesz velünk.

Öten megyünk együtt, Gázmegfék vezet minket. Rossz irányba indultunk el.

Szopatós nap volt.

(Péntek este a 60-70-80-as évek jegyében zajló jelmezverseny zajlott, erről néhány kép akad a galériában)

Reggel simán elaludtunk. No nem annyira, hogy lemaradjunk a rajtról, de azért annyira igen, hogy az utolsók között, talán legutolsónak induljunk. Mivel a futott időt a pontos indulástól számolják, ez nem feltétlen volt hátrány. Sőt, sokszor jól jött, a helyszíneket ugyanis sokkal könnyebb sokadikként megtalálni, mert ott már valószínűleg kóvályognak matricázott autók.

1. Dominó

Megkaptuk az első feladatot. A papír menet közben messzire vitte a szél, de a lényege annyi volt, hogy Szabó Vendel lát vendégül bennünket, és használjuk az ajándékunkat. Mellesleg erősen javasolt sárga gumicsizma viselni.

A Google első találata Szabó Vendelre elárulja, hogy ő Sármellék polgármestere. Tökéletes lesz, éppen benne van abban az 50-70 km-es távolságban, amire számítottunk. Irány tehát nyugatra. Zuhogó eső, harminc kilométer autópályán, ami-a-csövön-kifér. Közben megejtettük harmadik tankolásunkat. Szerencsére, mint eddig is, fél tankokat tolunk csak, még nem jártunk a kiszáradás szélén.

Egy kis koccanás

Mellesleg a starttól nagyjából három kilométerre találkoztunk a sárga Corvette-tel, mellette pedig egy Pajeroval. Félrehúzódva, elakadásjelzővel. Ilyenkor az ember nyilván nem az időt nézi, így mi is félrehúzódtunk, hátha segítség kell. Gyorsan kiderült azonban, hogy mi ehhez kevesek vagyunk. A Pajero megütötte a Corvette futóművét, így egyikük sem tudta folytatni az utat. Estére megtudtuk, hogy a Mitsun egy eltört kormányösszekötő cseréjével tovább tudtak menni, a Corvette-et pedig lecserélték, és egy másik autóval visszatértek a versenybe.

Sármellékre beérve a főúton hamar megtaláltuk a Dominó Pizzériát - itt kerül képbe a tegnapról maradt, ajándékba kapott dominónk.

Beköszöntünk hát a csekpoint-embernek, majd felkaptam az akril spray-vel fújt, még mindig ragadó gumicsizmát. Az ott álló BMW anyósüléséhez kellet mennem, ahol a csizma azonnal 5 pontot ért, a találós kérdésre adott válasz újabb ötöt. A kérdés a képregényre vonatkozott - milyen felirat van a pecsétgyűrűn. Fejből persze, segítség nélkül. Hát, nem tudtam. Volt még egy mentőkérdés is - hány órakor hívta Mike a professzort. Ezt sem. Mindegy, öt pontunk azért csak-csak van, ráadásul beelőztünk pár autót.

2. Behajtani tilos

A következő borítékban két papírt találtunk. Az egyik így szólt:

Keresd azt a helyet, ahová csak ZV hajthat be, te egyik irányból sem! (elvileg)

Mellett pedig egy kisebb cetli, kis, dudorodó pettyekkel. Hoppá, Braille-írás! Először ebből a képből kezdtük megfejteni, de persze nem lett komplett. Hiányoztak ugyanis a magyar betűk - ékezetek, kétjegyű mássalhangzók. Aztán jött a Wikipédia, és a pontsorozat átalakult Tüskeszentpéterré. Akkor indulás, van majd egy óránk kitalálni, mit keressünk.

Öt perc múlva jött szembe egy busz, Zala Volán felirattal. Az ugye ZV, akkor egy buszmegállót, sőt, valószínűleg buszfordulót kell keressünk, ahol mindkét irányból behajtani tilos tábla van. Nem volt nehéz rálelni, de nem volt körülötte checkpoint vagy kontaktszemély, viszont ismét utolértünk néhány autót.

Felhívtunk pár vizsgaállomást és állatorvost, aki ki volt plakátolva a megállóban, de senki sem tudta, mit is akarunk tőle. Aztán az egyik gerendán találtunk egy diszkrét matricát az ÁF logójával, és persze egy telefonszámot.

Ott pedig ezt kaptuk:

A célpont első két betűje Dé, ú. Az utolsó kettő Ká, A. Az információ hozzá: zsákolj!

3. Duka

Persze, Duka. Épp ésszerű távolságra van, menjünk. Félúton jutott eszünkbe, hogy a tegnapi Göd-Gödre után ez túl egyszerű. Végignéztük a térképen a környékbeli (100km-en belüli) településeket, de nem találtunk mást, ami megfelelne, így maradtunk az eredeti tervnél.

Szerencsére a környéken könnyű dolgunk volt. Találtunk egy kosárlabda-pályát, itt egyikünknek kosárra kellett dobnia. Húsz másodperc alatt, ahányszor csak sikerül. Nekem például ötször, az öt pont. Aztán kaptunk egy papírt:

Pont: fok/perc/mperc
47.3305264 17.465483

Feladat: Kapcsolatfelvétel

(Megjegyzem, ez nem fok/perc/mperc, hanem fok, sok tizedesjeggyel...)

4. Pápa

Ez bizony Pápa főtere. Elindultunk a szemerkélő esőben, ami hamarosan durva viharrá változott. Amikor a "durva" szót használom, nem viccelek. A balos oldalponyvánk nem volt fent, de szerencsére nem kellett emiatt megállnunk, mert a túloldalról vert minket a víz, de csúnyán. Mindeközben megelőztük a Gázmegfék Hondáját, tehát eddig előttünk voltak. Szerencsére Pápáig nem tartott ki.

A főtérenkét mosolygó rendőr fogadott minket. Kaptunk egy KRESZ-tesztet, ezt gyorsan kitöltöttük, reméljük, hibátlanul. Tündérem ugye nemrég vizsgázott, én meg KRESZ-mániákus vagyok, nem volt szabad hibáznunk. A papírt leadtuk, már csak a kontakt-személyt kellett megkeresnünk - Mag Zolit, aki egy buszmegállóban rejtőzött.

A következőt kaptuk tőle:

Ez egy eltévelyesztés... "Hol VÁR állott, most még mindig az áll... De ez titeket ne zavarjon, mert nem oda kell menni... Vagy mégis? Ügynökeink zöld területen át megközelítve, K. Sándor és S.T. István ölelésében, Kisfaludy S. és Szent L. társaságában VÁRnak!

 

Na itt sokat gondolkodtunk. Az első tipp Sümeg volt, de ahhoz gyakorlatilag visszafelé kell mennünk, majdnem arra, amerről Pápára érkeztünk. Mi lehet még?

Szép lassan kizártunk mindent, és amikor megtaláltuk Sümegen a VÁR tövében a Kisfaludy teret és a Szent István teret, már tudtuk, hogy ezek ölelésében kell keressük a következő pontot. Némi kínlódás és házassági válság, valamint navi teljes összeomlása után megtaláltuk, de ezzel megint veszítettünk egy rakás időt - a Gázmegfékkel együtt landoltunk a helyszínen.

A park Zenepavilonjában megtaláltuk a kontaktot. Itt is teszt következett, a támogató Pajzs védelmi rendszerről, szerencsére nem volt nehéz. Cserébe megkaptuk a következő feladatot, valamint egy óvatos tippet Blikk-vásárlásra. Előbbiről később kiderült, hogy a nap egyik legnagyobb szívatása és időcsapdája volt.

5. A finnyás sejk

Ezt kaptuk tehát:

Informátoraink jelentették, hogy Amir Al-Zayed ismét felbukkant a környéken. Utasítok minden résztvevőt, hogy azonnal vegyen magához a legközelebbi természetes forrásból feltörő isteni ajándékból, és juttassa el Amir Al-Zayed sejknek! A beszerzést fényképpel dokumentáljátok!

A tanösvény intelmeit jegyezzétek fel!

Amir Al-Zayed ezeken a koordinátákon állomásozik: 46.8776583, 17.7086028

A koordináták a Zánkai Gyermekvárosba vezettek. Mi azonban először megpróbáltuk felkutatni a legközelebbi forrást - ez Sümegprága és Sümeg között, az erdőben, sz*rrá ázott domboldal tetején volt. Mindegy, megoldottuk, kissé morcosan, de megmásztam a sártengert, és megtöltöttem a sejk kulacsát. Fotóval is dokumentáltuk, hogy érezze a törődést...

Irány Zánka, be a Gyermekvárosba, ahol a vasútállomásnál a checkpoint hűlt helyét találtuk. Előttünk éppen az ott fél órája várakozó lányok adták fel, és indultak tovább. Mi meg észrevettük az épület háta mögött a Red Bullos autót :)

Na és persze a sejket, aki ott ült, és várta a forrásvizet. Én odaadtam, és megmutattam neki az elkészített fotót.

Hát istenem, ez volt a legközelebbi feltörő forrás... :) Persze nyilván nem ezt vittem a sejknek, bár ő gyorsan bele is szagolt a kulacsba, aztán megnyugodott. Viszont nem fogadta el a vizet. Bepróbálkoztam a Tesco-ban vett palackos ásványvízzel is, de az sem tetszett neki.

Később kiderült a turpisság - már megint ott volt a hiba, hogy szó szerint értelmeztük a feladatot, ahogy egyébként a legtöbben. Ha azonban a keresgélés helyett beütjük a naviba a Sümeg-Zánka útvonalat, kiderül, hogy útba esik Kékkút, némi guglizás után pedig azt is megtudjuk, hogy a forrásnál indul egy kiváló tanösvény... Tehát ez lett volna a megfelelő folyadék, így ismét buktunk öt pontot...

A sejk ennek ellenére ellátott két jótanáccsal. Ha jól emlékszem, így szólt:

- a következő lépésben a főtámogató segít neked, méghozzá 6 és 14 között;

- ne feledd, hogy nem mindenki szeret, valaki át akar téged verni.

Ahha, ahha, van nekünk egy Blikkünk, a 6 és 14 pedig oldalszám lesz...

6. Most utálunk meg mindenkit, de nagyon

A nap megkoronázásaképpen igazán csontig szopatós feladatot kaptunk.

A hatodik és tizennegyedik oldal között találtunk pár apróhirdetést, közöttük egy, amely Gizike, a titkárnő búcsúztatójáról szólt. Itt jön képbe ismét a képregény, Gizike ugyanis a prof. titkárnője volt, és a telefonbeszélgetésből kiderült, hogy sajnos elhunyt.

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy szerettt titkárnőnk, Gizi búcsúztatóját 28-án, Keszthelyen, a Hunyadi és a Park u. kereszteződésénél tartjuk. Emléke mindörökké velünk él!
Professzor és a labor munaktársai.

Irány tehát Keszthely. A sarkon milliónyi matricázott autó, tehát megint utolértünk egy rakás ellenfelet. Gondoltuk, jók vagyunk. Akkor még nem sejtettük, mennyi ideig fogunk itt rostokolni...

A parkban egy élénksárga dzsekiben, kezében Blikkel állt egy fószer. Betámadtam. Elmesélte, hogy az információért cserébe szüksége volna egy számra. Van neki egy kedvenc celebe, Regina. Az ő vezetékneve szerepel itt egy emléktáblán. Azon az emléktáblán kellene összeadni az összes számot, és ezzel visszajönni hozzá.

Gondoltam, nem lesz nehéz - amíg rá nem jöttem, hogy a parkban legalább 50 emléktábla van valamilyen formában... Azért meglett. Dukay Takách Judit, 1795-1836, állítva 2002-ben, az összesen 44. Vissza, mire közölte, hogy éhes. Van itt a parkban ehető gyümölcs, abból hozzak neki. Hiába ajánlottam, hogy van nálam ropi, no meg vadgesztenye a földön, az nem tetszett. Egy kutyasétáltató helybéli úriember szíves segítségével sikeresen abszolváltam a kutatást, és két szem szamócával, péppé ázott edzőcipőben tértem vissza. Megköszönte, majd közölte, ő nem tud hazasegíteni, de van még itt a parkban olyan, aki igen.

Ó, csezmeg, akadjon a torkodon a szamócád :) No mindegy. Kicsit arrébb, a park közepén már kiszúrtam egy tétlenül álldogáló hölgyet. Most odamentem, és közöltem bánatos arccal, hogy nagyon szeretnék hazamenni, segítsen!

Szívesen, mondta, ha megmondom, mit alapított 2003-ban az SZDSZ. A választ megtalálom itt a parkban. Óóóóóó... Persze, megtaláltam, az Európa-ligetet, de addigra még vizesebb, még fáradtabb, még türelmetlenebb lettem. Ellenben lefotóztam minden érdekességet, ami az utamba került, és ez jól jött később. Kaptam tőle hálából GPS-koordinátákat.

Ja, és a rohangálásban elvesztettem a check-kartonomat, úgyhogy volt még egy alapos köröm, de megtaláltam. Plusz tíz perc...

A GPS-koordináták a parkon belülre mutattak. Találtam a megadott helyen egy fát, rajta számmal, lefotóztam. Persze később kiderült, nem kell senkinek, tehát ő volt az egyik kamufeladat...

Tovább sétáltam, találtam egy újabb téblábolót. Neki egy nagy magyar népdalgyűjtő születési idejére volt szüksége.Ó, ezt lefotóztam :)

A jutalmam a következő volt:

Balaton mellett, kétszer le.

Ohó, megyünk haza, az Balatonle(l)le. VIszont figyelmeztetett, hogy lehetőleg MINDEN feladatot hajtsak végre a parkban, ugyanis mind pontot ér. Így hát megkerestem a már kiszúrt negyedik kóricálót. Ő valami dátumot akart, már nem emlékszem pontosan - aztán irány a Tramp, és tűz haza. Húsz-harminc kilométer pályán, nyitott oldalponyvával - már mindegy, csak hazaérjünk :)

Nos, nem tudom, hol állunk. Most állítólag minden eddiginél szívatósabb nap vár ránk. A végállomás Budapest és a Rio, a Petőfi-híd budai hidfőjénél. Nagyjából hat körül futunk be (várhatóan), ha valakit érdekel az érkezés, az eredményhirdetés és az azt követő buli, várjuk oda!

Most pedig újra indulunk, valószínűleg megint utolsóként :)