Senki nem tud olyat, mint a Toyota?
Feladó Ignác
Címzett Stump András
Dátum 2015. december 13. 15:40
Tárgy Corolla 1.4 D4D
Tisztelt András!
Egy kis eszmefuttatás következik, amiben nyilván sztereotíp gondolatok is lesznek, de higgye el, őszinte saját tapasztalatok alapján formáltam a véleményem.
2006-os évjáratú Corolla Wagon első tulajdonosa vagyok. Nem vagyok autószerelő, de érdekelnek az autók. Nem ez az autó tetszett a legjobban, sőt nem is igazán tetszett, de olyan autót szerettem volna venni, ami stabilan és tartósan hozza a szükségest éveken keresztül. És nem akartam kitűnni, kivagyinak látszani sem.
Nos egyáltalán nem kellett csalódnom, aksi, fékek, nyári gumik cseréje történt 10 év alatt, ami teljesen természetes.
Amikor megvettem sokan lesajnálták, feszítettek a nagyobb, tágasabb, jobb(?) Megane, 307, Golf IV autóikkal és mellettük tényleg olyan kis szegény rokonnak tűnt a parkolókban (bár nekem ez nem volt gond). Aztán elmúltak az évek, egy jó párat láttam lerobbanni, javíttatni ezek közül, majd megszabadultak tőlük. Ez a kocsi meg csak teszi a dolgát. :)) És egyre jobban megszerettem.
Még lényeges: Ami csálén állt (műszerfalborítás) az már újkorában olyan volt, ami kicsit idegesítő (hátramenet kapcsolása) az nem lett rosszabb, felületi rozsda nincs a karosszérián még a kőfelverődéseknél sem, a kapcsolók ugyanúgy működnek, a motor és a többi is ugyanúgy dolgozik, semmi lett zajosabb.
Én nem tudom, hogy abban a korszakban több autógyár hogy gondolkodott, de miért nem csináltak ilyen szintű autót???
Őszintén mondom, hogy kicsit zavar, amikor a Toyoták unalmasságát ecsetelik (pl. Winkler úr híres erről), de köszi, nekem nem kell más típusok izgalma ("le petit problem"), és azért elég korrektül oda lehet neki lépni, bár valóban nem hergeli ilyenre az embert.
Köszönöm, hogy elolvasta, amire választ szeretnék kapni, az az, hogy sok gyár nem tudott vagy nem akart (ami nonszensz lenne) ilyen műszaki színvonalú autót gyártani jó egy évtizeddel ezelőtt?
Üdvözlettel
Ignác
Kedves Ignác!
Mindig örülök, amikor azt hallom, hogy valaki elégedett az autójával. Jól döntött, amikor a Corollát választotta, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tíz év elteltével is annyira boldog vele, hogy nem rest levelet írni róla. Én is tisztelem, becsülöm a Toyotát, de szerintem túlzás azt állítani, hogy csak ők tudtak/tudnak autót gyártani.
Egyrészt nem szabad elmenni amellett, hogy a Toyota is gyártott selejtet bőven, akár az említett korszakban is. Gondolok itt bizonyos VVT-i, illetve a 2,2-es D4-D motorokra, amelyekkel azért voltak/vannak bajok. Másfelől a többi említett márkának is voltak jobb és rosszabb modelljei, motorjai, egy Golf IV az adagolós TDI motorral például tartósságban, megbízhatóságban erősen versenyben van a Corollával, sőt. A sokat szapult Mégane-ból, illetve a hasonlóan hírhedt 307-esből is voltak példányok, amelyekbe több százezer kilométert tekertek elégedett tulajok, bár a statisztika tényleg azt mutatja, hogy ezekkel több probléma volt. Mindenesetre nem fekete-fehér a kép: ön egy szerencsésebb típus jól sikerült példányával jár elégedetten, míg a környezetében lehet, hogy hétfő reggel gyártott, ridegtartásban használt autók hullottak szét.
Persze abban van igazság, hogy a Toyota, főleg ha még régebbre nézünk vissza, túlnyomórészt kiemelkedően megbízható, tartós autókat gyártott, erre hosszú távú stratégiát, arculatot is építettek, sikeresen. Mi is lelkesen ajánlunk a használt autót keresőknek bizonyos Toyota-modelleket, pont azért, mert a tapasztalatok alapján kevés velük a baj. Ez a használtpiacon egyre lényegesebb szempont, amióta a technika fejlődésével durván elszálltak a javítási költségek bizonyos problémák esetén ( befecskendező rendszerek, kettős tömegű lendkerék, kokszosodás és társai).
Más a helyzet egy új autónál. A tipikus újautó-vásárló nem tíz évre tervez, aminek a gyártók egyébként rendkívül hálásak lehetnek. Három-öt év, legfeljebb kétszázezer kilométer után mind a cégek, mind az a néhány magánvásárló, aki megteheti, hogy újonnan veszi autóját, jellemzően megint átülnek egy új autóba. Ez alatt ma már szerencsére kevés autó okoz komoly bosszúságot, azt is általában betakarja a garancia. Nyilván vannak kivételek, de az újautó-vásárlónál a megbízhatóság sokkal kevésbé hangsúlyos szempont.
Az autógyártók bevallottan régóta arra törekszenek, hogy az első tulajdonosnál, vagyis az ügyfelüknél minél kevesebb, lehetőleg nulla meghibásodás forduljon elő. Ami ezután történik, az a legtöbb gazdasági elemzés szerint lényegtelen. Lehet különböző kilométer-mennyiségekről vagy időtartamokról beszélni, de az biztos, hogy az autó tervezett élettartamán túli problémákkal nemigen foglalkoznak a gyártók – egyszerűen nem áll érdekükben. És mivel az itthoni autópark jelentős része túl van a tervezett élettartamán, sok típusról lehet rosszat hallani.
Lehet, hogy az ismerőseinél nem ez a helyzet, az utóbbi időben valóban elszaporodni látszanak a súlyos típushibák, amelyek már akár százezer kilométer előtt is megkeserítik a tulajdonosok sorsát. Ez baj, és küzdenek is ellene a gyártók, több-kevesebb sikerrel, de azt azért nem állíthatjuk, hogy a Toyota lenne az egyetlen, akinél ilyen még nem fordult elő, sőt, azt sem, hogy náluk sosem voltak bajok.
Egy újautó-tesztnél azonban érthető okokból lehetetlen megjósolni a megbízhatóságot, és itt térnék rá az emlegetett unalmasságra. Más szempontok alapján kell ítélkezni az autóról, amikor új autót tesztelünk, az újautó-vásárló érdeklődésével szokás közelíteni. És a Toyoták gyakran sokkal kevésbé vonzóak a konkurenseknél, hogy visszafogottan fogalmazzak. Esztétikailag, kidolgozottságban, vezetési élmény szempontjából sokszor lemaradásban vannak, vagy lehet, hogy mindez nem is szempont a tervezésüknél. De ha egyszer a többiek szebb, gyorsabb, kényelmesebb vagy élvezetesebb autókat gyártanak, nem lehet elhallgatni a Toyoták nyilvánvaló hátrányait.
Más kérdés, hogy a vásárlók hogy döntenek. Jelenleg a Toyota a világ legnagyobb darabszámot eladó gyártója, ami egyértelműen őket igazolja. Ön is elégedett, feltételezem, legközelebb is Toyotát fog venni, de nem mindenki gondolkodik ugyanígy. Másoknál – és a Totalcarnál ez a gondolkodásmód bevallottan erősen jelen van – nem a megbízhatóság a legfontosabb szempont. Bevállalunk egy-két plusz szervizt, többletköltséget, kényelmetlenséget cserébe azért, hogy nap mint nap örömmel üljünk saját autónkba. Tudom, az is öröm, ha minden nap beindul, és ugyanúgy teszi a dolgát, de nekünk, szerencsétlen, perverz jellemeknek ez nem elég, többet várunk az autóinktól. Mások meg (vélt) presztízsre, szépségre, kényelemre, különlegességre vágynak, ezért olyan sokszínű az autós világ.
Hogy a többi gyártó miért nem érik el a Toyota műszaki színvonalát? Ez alatt gondolom, a megbízhatóságot érti, mert a műszaki színvonal sok mindent jelenthet. A Toyota szemlátomást konzervatív vonalon mozog, általában a bevált megoldásokat részesíti előnyben, ami nagyon sokat számít. Nyilvánvalóan a legjobbak között vannak a minőségbiztosításban, és valószínűleg kicsit más a szemléletük is, bár ezt nehéz lenne bármivel is igazolni. Én úgy gondolom, a többiek általában magasabb műszaki színvonalú, igényesebb, érdekesebb autókat gyártanak, bátrabban, lendületesebben fejlesztenek, és ezért kényszerűen gyakrabban csúszik be egy-egy hiba.
Az elmúlt időben egyébként azt figyeltem meg, hogy sokszor a legrosszabb új autókból lesznek a legjobb használtak. A konzervatív technika, a kevésbé mutatós anyagok, a bágyadt vezetési élmény, amelyekre egy újautó-tesztnél jogosan ingatja a fejét az ember, gyakran évekkel később hálálják meg magukat, és a konkurensekhez képest visszamaradt újautóból príma vétel lesz a használtpiacon, ahol mindez nem érdekes, csak az, hogy ne menjen tönkre. Van, aki önhöz hasonlóan hosszú távon gondolkodik, és már az újautó-vásárlásnál is a megbízhatóság motiválja leginkább, de ez nem jellemző. Ha így volna, mindenki Toyota Priusszal járna.
