Válasz a dízelellenes képviselőtől

 

Tisztelt Zách Dániel!

Sok dologgal foglalkoztam az elmúlt három éves politikai ténykedésem alatt, amelyek többnyire az emberek életét érintő ügyek. Kedvelem a szimbolikus politizálást. Ügynöktörvénytől kezdve több jelképes kérdésbe álltam bele, de leginkább azokat az ügyeket szeretem, amelyek az emberek életével vannak szoros összefüggésben. Most újra egy szimbolikus ügyhöz nyúltam, amit még az év eleji szmog helyzet inspirált. Gondoltam, hátha nem baj, ha egy zöld politikus egy zöld ügyet érdemben felvállal, és a közbeszéd tárgyává teszi.

Az ország siralmas helyzetének csak egy apró problémája, de jelentős problémája az ország gépjárműállományának helyzete és struktúrája is. Nekem, mint vidéki lakosnak, egy olyan kisváros lakójaként, ami lassan a közszolgáltatások eléréséhez is kocsit igényel, nyilván napi kérdés a közlekedés és az autóhasználat. Amíg a fővárosban és a megyei jogú városokban elképesztő lehetőség lenne a közösségi közlekedés fejlesztésére, addig a legkisebb települések vonatkozásában igenis érdemben kell foglalkozni az ország gépjárműparkjának jövőjével.

Az LMP elkötelezett egy jobb országstruktúra kialakítása mellett, mely csökkenti a mobilitási igényt, fejleszti a közösségi közlekedést, élhetőbbé teszi a városokat a kerékpáros közlekedés és a vasúti áruszállítás fejlesztésével, és a reálisabb, hatékonyabb, jobb légiközlekedés-szervezéssel, környezetkímélőbb, valamint emberbarátabb közúti gépjármű közlekedéssel, tehát egy zöldebb autóhasználati gyakorlattal. Most csak erről az utolsóról kívánok szólni, miután országos publicitást kaptam egy szaksajtó jóvoltából: http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2017/03/01/kitiltanak_a_dizeleket_magyarorszagrol/ Ezt hálásan köszönöm, mert örülök, hogy a közbeszéd tárgya lehet ez a fontos kérdés.

Nagyon rövid összefoglalással a mérlegelésünk lényege:

- a hazai gépjárműállomány elöregedő (13 év körüli);

- arányaiban az elmúlt 15 évben nagyon megnőtt a dízel gépjárművek aránya;

- szintén érdemben nőtt a gépjárműhasználat, és ez már érdemben hozzájárul környezet-egészségügyi problémákhoz néhány más társadalmi probléma mellett.

Lényegében elmondható: a közlekedésszervezési alapvetéseken túl (kevesebb mobilizációra lenne szükség, több, jobb közösségi közlekedésre stb.) az öregedő, korszerűtlen technológiával rendelkező gépjármű állomány egy valós probléma, amit kezelni kell.

Mi történik most?

A Totalcar cikke is rámutat: jelenleg is érdemi jövedéki adó sújtja az üzemagyagokat, amit azonban a kormány majdnem teljesen „lenyúl“, mindössze harmadnyi összeget fordít abból közútfenntartásra, azt sem közvetlenül. Az országban uniós támogatásokkal mai napig a dízel technológia beszerzése a támogatott és sem a közbeszerzési rendszerekben, sem a kormányzati szektorban nem jelenik meg a zöldítés igénye. Ellenben van egy támogatási rendszer, ami kb. csak a budai milliomosok számára elérhető, hiszen azoknak ad támogatást, akik tudnak adni 9-10 millió forintot egy új elektromos gépjárműért. A beszerzések során mai napig előnyt élveznek a dízel gépjárművek (Áfa-visszaigénylés a beszerzésre és gázolajra egyaránt, sőt a mezőgazdasági támogatási rendszer még tovább erősíti ezt), és a kormányzat nem is igyekszik sem adó- sem támogatáspolitikával segíteni a gépjárműpark fiatalítását, sem a korszerűsítést, sem a zöldülést.

Ezek a tények, amelyek a kedvezőtlen tendenciát tovább erősítik, és a problémát évtizedekre kitolják.

Mit kínálna az LMP?

Ennek a folyamatnak a jelentős megváltozását. A strukturális átalakításokon túl a gépjárműpark-változás vonatkozásában nyilvánvalóan a zéró emisszióval rendelkező, korszerű állomány megteremtése a helyes irány. A XXI. század pártjaként az LMP csak ilyen irányba gondolkodhat, minden normális irány erre is mutat nemzetközi szinten is. Új, korszerű, szennyeződések csökkentését segítő gépjárműpark megteremtése a cél. Ehhez mi kell? Hathatós változások: más támogatáspolitika, más adópolitika, más szabályozás. Mit tennénk?

Első lépésben lecserélnénk a közhasználatban lévő gépjárműparkot: a közösségi közlekedés járműveit, a rendőrkocsikat, a kormányzati gépjárműparkot, a közüzemi gépjárműparkot. Ez az első lépés,mivel a kormányzatnak kell élen járnia az ilyen törekvésekben. Majd jönnek a nagy cégek, gépjárműhasználatban érdemi szerepléssel bírók, majd a gazdaság többi szerelője. Ezzel párhuzamos lépés a jövedéki adók és járulékok bevételeiből támogatási rendszer létrehozása a társadalmi igazságosság figyelembevételével: a közös háztartásban élők egy főre eső jövedelmének figyelembevételével minél szélesebb teret engedni a támogatásoknak, és a rászorultsággal nem rendelkezőknél a kisebb arányú sávos „több kulcsos“ támogatással segíteni a cserét. Nyilván nem lehet egy átfogó átalakítási koncepciót pár ezer karakterben leírni, de nagyon röviden a recept ennyi. Ebbe az irányba kell tartani. Mindehhez talán nem másodlagos: nyilván az lenne jó, ha az olyan technológiának a piaci javításáról beszélhetnénk, ami magyar ipart erősít, ami magyar munkahelyeket hoz létre.

Ami valós kritika lehet: az ütemezés sebessége. Itt mindössze arról van szó, hogy megnéztük, mi az az ambiciózus terv, amire van nemzetközi gyakorlat - és valóban, a norvég példa volt az, amiből kiindultunk. De ha nem ilyen ütemezést választunk, ma nem lenne senki, aki megkérdezze, hogy miért fontos ez a kérdés. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi kormányzati rendszerben ennek a tervnek az esélyei 2200-ra sem valósulhatnak meg, de egy normálisabb kormányzat esetén - amit az LMP kínálna - igenis érdemi hatásokkal megvalósítható lenne a terv, ha nem is 2025-re de alig több, mint egy évtizeden belül.

Az autósok a barátaink, a szmog az ellenségünk, és az üzenet mindössze a sok ostoba kormányzati irány helyett egy valós alternatívát mutathat, ambiciózus célkitűzéssel. Hiba az, ha valaki nem mer hinni az országban: jó vezetéssel az ország lényegesen többre lenne képes.

Üdvözlettel: Sallai Róbert Benedek, országgyűlési képviselő, LMP