Dani túltolta? Egy autókereskedő panaszai

Többek szerint tönkreteszem a használtautó-piacot a cikkeimmel. Számos tartalmatlan, szórakoztatóan indulatos trollüzenet után a minap felhívott egy budapesti autókereskedő, és húsz percig panaszkodott. Meghallgattam, érdemes volt, bár nem gondolom, hogy a visszatérő átverésekről, a becsapott vásárlók ügyeiről, illetve ezek tanulságairól, vagy akár a megelőzésről szóló anyagaim ott kattognak minden reklamáló vevő fejében, ahogy azt sem, hogy ezeket csak félreértelmezni lehet.

Aki ma használt autót vásárol, általában nem rendelkezik mély műszaki ismeretekkel, ugyanakkor gyanakszik, mert éppen a használtautó-kereskedelemben a legalacsonyabb a vevők bizalma. Erre rengeteg rossz tapasztalat ad okot. Az alábbiakban egy vidéki kereskedő levelét olvashatjátok, aki szerint az ügyfelek egy ideje minden indokolatlan esetben reklamálnak, és megkeserítik a tiszta üzletet. Ez nyilván a ló túloldala, később el is mondom, hogy miért.

Viktor összeszedett, okos levelet írt. Mielőtt elolvassátok, nem árt átvenni a legalapvetőbb használt autós játékszabályokat. Ha valaki magánszemélyként autókereskedésből vásárol, csak bizonyos esetekben reklamál megalapozottan. Nincs általános garancia a használt autókra, nem lehet őket indoklás nélkül kicseréltetni mint egy cipőt, amely mégsem tetszik. Vannak viszont a vevőt és az eladót védő szavatossági jogszabályok, melyekről bővebben a polgári törvénykönyvben olvashattok, esetleg itt, egyszerűsített formában.

Érdemes reklamálni, amikor az autónak olyan, a vásárlás előtt nem tisztázott, a szerződésben, vagy annak mellékletében nem részletezett, nem a természetes elhasználódásból adódó (jellemzően nem kopó-fogyóalkatrészt érintő), illetve nem könnyen észlelhető (például látható sérülés) hibája jelentkezik a vásárlást követő első évben. A fenti kivételeken kívül eső esetekben a hatodik hónap végéig azt vélelmezi a jog, hogy a kereskedő eltitkolta a problémát, vagyis rejtett hibás autót adott el, így hibásan teljesítette a szerződésben vállaltakat. Ilyenkor neki kell bizonyítania ennek ellenkezőjét. A hatodik hónaptól a vevőre hárul a bizonyítási kényszer. 

A vevőt még írásban sem lehet lemondatni a szavatossági jogairól vagyis, ha olyan általános felelősséghárító mondatot olvastok egy adásvételin, hogy a vevő a járművet megtekintett és kipróbált állapotban vásárolta meg és tudomásul veszi, hogy utólagos reklamációnak nincs helye, nyugodtan nyugtázzátok így: bullshit.

Ezen a ponton megemlíteném amit Viktor is: minden használt autót el kell vinni állapotfelmérésre, mielőtt eldöntitek, hogy kifizetitek. Ez közös érdek, ezért indítottuk a MűhelyPRN műsort is a Youtube-on, ha viszont elzárkózik az eladó, keresni kell egy másik autót.

Sokan sem vevőként, sem kereskedőként nem értik, mikor érdemes/megalapozott reklamálni, illetve mikor kell helytállni. A nagy, közös tanulási folyamat mellékterméke az is, hogy némelyek a közelmúltban vásárolt, és 6+6 hónapon belül elromlott autójukat azonnal megjavíttatják, majd a számlával jelentkeznek a kereskedőnél, hogy fizessen. Ezzel lábon lövi magát a vevő, mert a polgári törvénykönyv az ő, és az eladó kölcsönös együttműködését írja elő a vita rendezése érdekében.

Az előbbinek tehát lehetőséget kell adnia arra, hogy elsőként a kereskedő vizsgáltassa át, és javíttassa meg az autót a saját költségén. Ha ez nem lehetséges, esetleg nem gazdaságos, a javítási kísérlet után tárgyalhatnak az utólagos árcsökkentésről, cseréről, vagy az autó visszavásárlásáról. A végső megoldást a jog az eredeti állapot helyreállításának nevezi. Ez nem egyszerű visszavásárlást jelent, és tényleg csak a legvégső a négy lehetséges lépés közül. Ha zátonyra fut az egyeztetés, ügyvédet kell bevonni, ha ez sem segít, az ügy peresíthető. A bíróságig vitt fogyasztóvédelmi ügyek kimenetele nincs kőbe vésve, ám az utóbbi nyolc évben szerzett tapasztalataim szerint először mindig a vevő számára jelent többletkiadást az illetékek, a perköltség, és esetleg a műszaki szakértői szakvélemény költsége miatt. Nagyon erős lélektani dráma ez, gondoljatok bele egy kicsit! A bíróságok túlterheltek, a fogyasztóvédelmi perek akár másfél-két évig is elhúzódhatnak, és a döntés teljesen egyedi. Már csak ezért is érdemes időben tájékozódni, átvizsgáltatni, mérlegelni.

Sok autót óratekerés után adnak el és ezek az esetek is hibás teljesítésnek tekinthetők, feltéve, hogy a vevőt nem tájékoztatták előre arról, hogy a műszerfali számláló állása nem valós. Ha az ilyesmi utólag derül ki, szintén lehet és kell reklamálni, mert az eladó felelőssége tájékoztatni erről a részletről a vevőt. Ha ő sem tudott róla, akkor neki is az autó előző gazdájához kell fordulnia, és így tovább. Az óratekerés mértéke határozhatja meg az ügy kimenetelét a bíróságon, ahogy az autó futásteljesítménye kis- vagy nagymértékben befolyásolja a piaci értékét és ezzel a kárt, amit a tekerés jelent.

Fogyasztóvédelmi cikkeimmel az évi hétszázezres magyar használtautó-piac tisztulásához, és az emberek jogérzékenységének fejlődéséhez szeretnék hozzájárulni. Nem ígérem, hogy a folyamat mindig, mindenki számára fájdalommentes lesz. Újságíró vagyok, nem jogász, nem rendőr, nem egyéb hatóság. Indulataim persze vannak, de tanácsot is mindig kérek, és kapok a Totalcar más cikkeiből is ismert hideg fejű jogi szakértőimtől, Dr. Vágány Tamástól és Dr. Méhes Dávid Dánieltől, akik a zűrös terület alapos ismerői.

Amit mindenféle írott és mozgóképes tartalmainkkal szeretnénk átadni, az nem kotta bármilyen helyzet megoldásához, hiszen nincs két egyforma ügy. Igazán elégedett akkor lennék, ha az üzeneteink címzettjei megtanulnának körültekintően dönteni, alaposan tájékozódni, felkészülni a legrosszabbra, de remélni, hogy minden rendben lesz, és megtartani a jóhiszeműség alapjait, mielőtt aláírják a következő autójuk adásvételi szerződését, esetleg eladnak egyet valakinek a telepről. 

A fentiek csak azokat a helyzeteket fedik le, amikor egy autókereskedés nem eleve a csalásra rendezkedett be, és nem alapítja, majd dönti be fél-egy évente az újabb cégeket a háttérben, hogy így ússza meg az összes szavatossági macerát. Mára önálló ügytípussá dagadtak nálam a dobos céges esetek, ami ellen elsősorban úgy lehet védekezni, hogy szerződéskötés előtt ellenőrzitek az eladó rovatban szereplő cég helyzetét: megnézitek mióta létezik, illetve nincs-e kényszertörlés alatt. Igen, itt tartunk most, és ezért csinálom, amit csinálok. Az értelmes kritikát mindig nyitott füllel fogadom, a többire nincs időm.