A két gyártó lecseréli a Master-Movano párost két vadonatúj modellre, így tovább erősíthetik piaci részesedésüket a 2,8-4,5 tonnás kategóriában.
Ahogy korábban is, a két típus csupán kozmetikai eltéréseket mutat: más a hűtőmaszkjuk és a motorháztetejük, a többi részlet – még az első lökhárító is – tökéletesen azonos, ami érthető is, hiszen a két modell ugyanabban az üzemben, azonos gyártósoron készül. A Renault egy fokkal talán ijesztőbben néz ki elölről, viszont használati értékben nincs semmi különbség. Az új modellek valamivel nagyobbnak tűnnek, mint az elődeik, és persze igen sokféle kivitelben lesznek elérhetőek: összesen 29 különböző karosszériaváltozat lesz, különböző tengelytávolsággal, magassággal, ajtóelrendezéssel és kabinbeosztással. A Master-Movano páros teherbírása 2,254 és 2,495 tonna közé esik, a legnagyobb modellbe maximum 17 köbméternyi árú pakolható, és a meximális hasznos raktérhossz 4,4 méter.
A karosszériával ellentétben a motorválasztékkal nemigen variáltak. Egyféle motort, egy 2,3 literes négyhengeres dízelt kínálnak háromféle teljesítményszinttel. A leggyengébb változat 100 lóerős és 285 Nm csúcsnyomatékú, a középső 125 lóerőt és 310 Nm-t adhat le, a csúcsváltozatot pedig 150 lóerő és 350 Nm mozgatja. A motor elvben meglehetősen takarékos: a gyártó 7,8 literes átlagfogyasztást ad meg 100 kilométerre, és 203 g/km-es szén-dioxid-kibocsátást. A hajtáslánc hasonlóképp rugalmas, mint a konkurenseknél: a furgonból készül első- és hátsókerék-hajtású kivitel is.
A furgon-változat mindkét márkanév alatt áprilistól lesz kapható, a többi kivitel pedig az év folyamán fokozatosan válik elérhetővé. Az Opelnek és a Renaultnak azonban nem lesz egyszerű dolga, hiszen a Mercedes-Volkswagen, a Peugeot-Fiat és a Ford is igen erős ebben a kategóriában.
