Genfi Autószalon 2018 – Peugeot 508, Rifter

2017 a SUV-ok (szabadidőautók, hobbiterepjárók) és crossoverek lehengerlő előretörésének éve volt, most már bátran kijelenthetjük. Aki csak él és mozog az iparágban, az mind próbálja a lehető legnagyobb tempóban kiizzadni magából a még újabb és újabb SUV-okat, mert úgy tűnik, a vásárlók nem tudnak betelni a műfajjal, és ahány ilyen kocsi elkészül, arra mindre azonnal két vevő csap le. Úristen, még a végén hiány lesz!

2018 az új Peugeot 508 megjelenésének az éve. Igen, egy klasszikus, alacsony, középkategóriás, 4,75 méter hosszú, ferdehátú limuziné, amely négy centivel még laposabb is az elődjénél, a kategóriatársaknál pedig mindnél alacsonyabb. Igen, ez a PSA Passatja, Insigniája, Mazda 6-osa, ha tetszik. Az Avensist, az Accordot, pláne meg a Primerát azért nem mondom, mert a Toyota és a Honda mostanában, a Nissan pedig már réges-rég belátta, hogy ez a szegmens sorvadófélben van, és inkább nem pazarolják a pénzt arra, hogy a dögkútnak fejlesszenek.

A Peugeot-nál más üveggömböt használnak, aztán azon lehet vitázni, hogy vajon a japán, vagy a francia gyártású jövendőmondó készülék a megbízhatóbb-e. Ők úgy olvasták ki a jövő üzeneteit, hogy a vásárlók a közeli jövőben majd mind jobban megelégelik a magas bucik jelenlétét, és rövidesen újra követelni kezdik, hogy visszakaphassák az elegáns, autókinézetű autóikat. Ha pedig így lesz, kapóra jön nekik, és még inkább a Peugeot-nak, hogy egy modern külsejű, a legmodernebb technikákkal szerelt, csodás kinézetű, nagy francia limuzinba ülhetnek át.

Ha nem épp egy Peugeot-alkalmazottól hallottam volna, hogy az 508-as napjai (a régié mármint) meg vannak számlálva, mert kevesen keresik az ilyen jellegű autókat, azt mondanám – dőljünk hátra, és nézzük meg, mi történik. Ha nem éppen a Peugeot költötte volna el az elmúlt évek sikerszériáin szerzett pénzeit az Opel megvásárlására, amelynek amúgy most szintén van egy vadonatúj, középkategóriás szedánja, az Insignia, aminek a leendő piaci sikereiről szóló jóslatok szintén felhőbe burkolóznak, akkor még akár osztoznék kicsit a bizakodásban, mert egy drága pénzen végzett felmérés az drága pénzen végzett felmérés, akárki akármit is mond. De a tények ismeretében inkább csak vakarom a fejemet.

Valamit talán sejtet a Peugeot-n belüli bizonytalanságérzetről az, hogy nem 509-esnek nevezték el az új modellt – holott az előző 308/új 308 modellváltásig ez kötelező gyakorlat volt –, hanem simán csak 508-asnak, mint az elődjét. 4,75 méteres hosszával és 1,4 méteres magasságával laposabb és szélesebb a korábbinál, s ez az átalakulás a kinézetével csodákat művel, bár ebbe belejátszik, hogy az orrát és a farát szinte egy az egyben a tavalyi genfi Peugeot-sztár, a csinos Instinct tanulmányautóról vették át, ledes trükklámpák inkluzíve. Bár a fényszórókból lefolyni látszó, függőleges nappali menetfények kissé új-lexusos kinézethez vezetnek elölről – és az új-Lexusok formaterve közel sem arat osztatlan elismerést Európában – maga a kocsi erős, izgalmas, szép jelenség, nincs igazából rossz szöge, bár nekem legjobban a fara tetszik, azzal a lebegő hátsó világítással.

Érdekes, hogy a korábbi négyajtós, lépcsős hátú bódéról a Peugeot áttért a sokak által többször eltemetett, ferdehátú ötajtósra. Ezzel lehet, hogy követtek egyfajta létező trendet, mert például az Insignia is ilyen. Bár ferde háttal kevesebb szokott lenni a liter, itt egész hangyányit fordítva történtek a dolgok: a régi 508-as 473 literéről 485-re nőtt a raktér mérete, ami nem sok, de mintha a befoglalt tér is kicsit sarkosabb, tehát jobban pakolható lenne.

Odabent a szokásos, kis kormányos, a volán fölött sasolandó műszeres (12,3 coll), középen pedig az ismert i-Cockpit rendszer második, már sokkal jobban használható változatának egy talán 2.2-es verziójú, nagy kijelzős (10 coll) info-szórakoztató-kezelőrendszert találjuk, amelynél még több fizikai gombot helyeztek el kívül, zongoraszerűen. Nem sokat ültem a kocsiban, mert a standon óriási volt a nyomulás, de úgy tűnik, ezt a rendszert már elsőre is egész gyorsan lehet kezelni. A kinézete mindenesetre baromi elegáns, az biztos.

A legkisebb motor 1,5 literes, 130 lóerős BlueHDI dízel lesz, a legerősebb egy kétliteres, 225 lóerős PureTech benzines, közöttük mindenféle dízellel és benzinessel – de a trend érezhetően az utóbbiak felé húz még Peugeot-éknál is, holott a most leköszönő 508-ast szinte kivétel nélkül dízellel vették. Később érkezik az 5008-asból közvetlenül átemelt, konnektoros hibrid rendszer is. A hagyományosakban jellemzően nyolcgangos Aisin automataváltók lesznek, egyetlen kivétel a másfél literes alapmotor, amelyhez kézi váltót mellékelnek.

Bár az autó fizikailag kisebb annál, amit levált, több helyet ígér benne a Peugeot. A beszállás azért egyfajta kisebb kígyózást követel a beülőtől, de elöl, bent az ülésben tényleg tágas, nagy kocsinak érződik, kissé az ember fejébe nyomuló tetővel, de oldalirányban meglehetős szellősséggel. Hátul, ha valaki szabványosan, tehát nem tehénkedve csücsül, fej és láb is jól elfér, pedig elsőre nem tűnik nagyon tágasnak a tér, de elég egy kicsit hátrabicsaklania a fejnek, és máris a csomagtérajtó előtti tetőmerevítés púpjának nyomódik.

A sima tulajdonlás iránti igényt vággyá fokozó, nyálcsorgató tételek között lehet felsorolni, hogy az ajtók keret nélküliek, az üléskárpitok egyike-másika káprázatosan elegáns (ajánlom mindenki figyelmébe a szöveteket), a kocsiba pedig második szintű önvezetést lehetővé tevő segédleteket, illetve infravörös kamerával működő éjjellátó rendszert is tesznek.

Az alapokhoz a PSA EMP2-es platformhoz nyúlt a Peugeot, amely ugyanaz, mint amin a Peugeot 3008 és 5008, az Opel Grandland X, a DS 7 Crossback és a Citroën Picasso is lakik. Hogy ebben ez erős SUV-viharban bejön-e a Peugeot-nak az ellenszeles vitorlázás, még nem tudjuk, de tény, hogy önmagában, a környezetet figyelmen kívül hagyva az 508-as egy rendkívül elegáns, vagány, belül rémesen izgalmas autó. A többit bízzuk az időgépre.

Volt egy másik újdonság is a standon, a Rifter, amely még véletlenül sem Drifter, hiszen ez itt egy elsőkerék-hajtásos, amivel olyat nem lehet. Ugyanarra a platformra épül, mint az új 508-as, és egy szintén lassan kikopó műfajt képvisel, az olcsó, furgonszerű, tágas és sokoldalú családi nagyterűét, ha tetszik, ez egy rettenetesen túlfújt, újkori, személy-kivitelű Partner.

Két, hosszanti csíkból álló üvegtető, polcrendszer, ide pakolok-oda pakolok tárolórekesz-rendszer, leborogatható mindenféle ülés (jobb egy is), nagy kerekek hosszú rugóutakkal, 775 (a hosszított kivitelben 1050) liternyi csomagtér, a 4,4 méter hosszú változatban öt, a nyújtott, 4,75 méteresben akár hét ülés is – a Rifter az az autó, amivel a fotelvagány fejben azonnal szervezni kezdi az expedíciót az Északi-sarkra.

Pedig arra a célra nem is ezt a lakossági verziót, hanem inkább a később talán megvalósuló, még csak javaslat formájában létező, 4x4 Concept kivitelt kellene választania. Ugyan az elsőkerék-hajtásosokba is rendelhető a Peugeot Advanced Grip Control nevű, különleges programokat futtató kipörgésgátló, kis tempójú sebességet tartó, önfékező rendszere, de tudjuk, azt a tudást semmi nem pótolja, mint amikor az autó összkerekes. Egyébként a 4x4-es Rifter megjelenése már csak azért is érdekes lenne, mert az lenne az első összkerekes technika az EMP2-es platform alatt, onnantól pedig látótávolságba kerülne a 3008 és 5008 esetleges 4x4-esítése, azaz igazi SUV-vá tétele.

A Rifter – a PSA-konszern sem szeret erőforrásokat és technikákat elpazarolni – amúgy nagyjából ugyanaz az autó, mint a Citroën Berlingo Multispace és az Opel Combo Life, csak odabent az ismert, kis kormányos, felette műszert nézős Peugeot-elrendezést valósították meg a vezetőnek. Ettől még jópofa, de vajon mekkora a piaca?