Az angolok nélkül Volkswagen se lenne

Ez volt az első esténk Londonban. Leszálltunk, szereztünk bérautót, elfoglaltuk a borzalmas szállásunkat, és elrobogtunk az Ace Caféba, hátha látunk valami érdekeset. Nagyon úgy tűnt, hogy egy jól összeszokott volkswagenes-porschés társaság rendszeres hétközi találkozójába csöppentünk. A bejáratnál a buszosok álltak. A derékhadat T2-k alkották, ültetve, Porsche-felnivel, patkányosítva, tuningolva, esetleg gyáriban, lakóautóként, sima buszként. Volt pár T3-is, meg két T1, mindkettő nagy becsben tartva, amit nem csodálok, mert az amúgy is nagyon fogyó populációból még kevesebb a jobbkormányos. Akadt azért tákolás itt-ott, de leginkább a használhatóvá tétel volt a fő szempont. Nagyon úgy tűnt, ezeket a kocsikat használják.

Volt pár buggy, de azok totál hidegen hagynak, maga a műfaj sem teljesen világos, főleg, hogy mit lehet élvezni benne. Talán az építés izgalmát? Ezek felett merengve egy roppant érdekes tárgy kúszott be a perifériás látómezőmbe. Utolsóként az a kocsi érkezett meg, ami szerepelt már Goodwoodban is. Meg Indiában, Kínában, Mongóliában, és Ausztráliában. Egy Fiona nevű világjáró hölgy Pedro nevű autója, amivel elmentek Délkelet-Ázsiába, úgymond kirándulni. Két nő.

Ki, mit tippel, hol robbantak le először? Inkább elmondom: a kompról a francia oldalon már nem jött le, megállt az önindító, úgyhogy egy belga bogaras rendezvényen szerelték meg nekik. Addig tologatták az indításhoz. Aztán a motort kellett egyszer generálozni Nepálban. Meg egyszer eldugult valami rossz benzintől. De összességében bírta a kiképzést, mondjuk, csupa olyan helyen voltak, ahol van hagyománya a bogarazásnak, és nem traktorbelsőből és szilvalekvárból kell hengertalptömítést készíteni.

A techika viszonylag egyszerű. Az autó ki van emelve, óriási kerekekkel, a sárvédők levágva, hogy a kerékjáratok ne okozzanak gondot. Szimplaszívós egyhatos van benne, ami azt jelenti, hogy oldalanként csak egy ponton érkezik benzin levegő keverék a hengerekbe, így kevesebb a fémben a lyuk, kisebb a repedési faktor. Szóval nincs túlbonyolítva, hogy bárhol lehessen javítani. Az autót 1200 fontért vette, mostanra a tízszeresében van, de könyörgöm, elment a bolygó másik felére három hónap alatt! Sőt, közben az órája is átfordult.

Fiona egyébként szakmáját tekintve operatőr, volt már ő Nissan Micrával Mongóliában meg az afrikai sivatagban, bejárta Pandával Olaszországot. Van egy weboldala is, amit több-kevesebb rendszerességgel frissített a túrái alatt. Meg Youtube csatornája, itt.

Voltak persze szép Bogarak is, bőven megtaláltam a számításomat. A kedvencem annak a magyar származású úrnak az autója volt, aki egy szót tudott magyarul: Kőszeg, onnan valók. Az eredeti családnevüket se tudta, megváltoztatták. Emigránsok, persze. Az a kék autó minden ízében kimerítette a jóízlésű hülyeség kategóriáját. Patkány, a rendszámán felirat: csomó pénzbe kerüt, hogy olcsónak tűnjön. És így, ahogy a képeken látszik, bőven vizsgaképes, a matrica is ott van rajta. Hiszen minden új, ültetni meg lehet. A kocsi így került elő évtizedes állás után, a kasznit kivéve mindent megcsináltak rajta, az meg maradt patkányos. Erre szokás mondani, hogy szép, patinás. Engem megvett, még ha nem is járnék egy ilyennel, és az angol városképből is inkább kilóg, mint egy buggy, vagy Bajabug, amilyen Fionáé.

A másik kedvencem a szélesített, Batman stílusú, fehér kocsi volt, tízes számmal az oldalán. lúdbőröztető hanggal. A motorja „gyári” volt, mindössze a dupla karbi, és a két dobban végződő kipufogó miatt volt elképesztően hangos. Érdemes megnézni, hogy a féklámpa és a hátsó helyzetjelző a motortérben rögzül, és a szellőzőrácson világítanak kifelé, mint a gonosz kígyószemek. Kíváncsi volnék, egy ilyen megoldás itthon mikor kapna vizsgát. Persze levehető a hátfal, ami általában azokon az autókon van így, aminek többet teszik ki-be a motorját, mint ahányszor felemelik. Így ugyanis nem kell megemelni a motor kivételéhez.

A mellette álló narancssárga Porsche kívülről elég pofás, de belül teljesen szét volt csapva. Semmi szőnyeg, semmi flanc. A műszerfalán hiányzó órák lyukai ásítottak, drótok és rozsda mindenfelé. Az irigység marta seb azóta is fáj, mert ez pont az az őszinte lefingott állapot, amiben nem félnék használni egy ilyet. És pont olyan színű volt, mint az én bogaram. Valami távolabbi céljuk biztosan volt vele, mert félig-meddig becsövezték már. Remélem nem roncsderbyn végzi majd.

A Hebmüller kabrió, meg hát izé. Ez a kétüléses, 48-53 között gyártott kabrió, amiből mára ha ötven-hatvan darab fentmaradt, sokat mondok, hiszen mindössze 696 készült, a legelső, 19 kilowattos motorral, bovdenes fékkel, karos indexszel. Igazi őslény. Van is egy listaoldaluk, ahol a 2009-es találkozón rekordot állítottak fel, mert 29 kocsi jött el, menetképes vagy sem, szétszedve, vagy egyben, sőt, a Karmann-múzeum is elhozta a sajátját. Elég ritka cucc, és a műszerfali Hello Kitty matrica dömping még egyedibbé teszi, szerintem egy angolon kívül senki másnak nem jutna eszébe.

A Typ 3 szedánból kettő is akadt, egy gyári, a másik meg egy patkány. Érdekes, hogy mindkettő balkormányos volt. Tudják, ez az a kocsi, ami Bogár alapokon, tehát farmotorral, léghűtéssel próbált meg családi autónak elegendő helyet produkálni. És egyben ez az az autó, amibe majdnem tönkrement a VW szőröstül-bőröstül, de szerencsére időben kijött a Golf, és rendet vágott.

A másik zombi bogár, hátsó ablakán a Zombie Jesus Built my Volkswagen felirattal mindent elárul, hogy mire számítsunk, egyébként ez a kocsi is minden részletében ízléses volt. Csak a fényét kicsit eltompította a mellette álló 356-os Porsche pirosa. A 1303-asból, tehát a gömbölyű szélvédős, utolsó generációs, rendes MacPherson futóműves, műszerfalas Bogárból épített rozsdás autót pedig egyszerűen csak nem értem. Vagy ez volna maga a brit humor? Ilyenből nem szokás, csak töklámpásból, mint a magyar származású úré, a cikk elején.

Odabent pedig a márkafanatikusok milliméterpapíros társalgása a gyári és utángyártott alkatrészek tűréshatáráról, az A oszlop javító elemről. A küszöb és a padlólemez lyukainak összeegyeztethetetlenségéről. Meg persze a remek kaja. Itt derült ki számunkra, hogy az Ace Café konyháján dolgozók többsége magyar, és itt jött meg a Parkoló Parádé London Edition ötlete is.

Az egyértelműen látszott, hogy hobbizni sok nagyságrenddel több pénz jut ott az itteninél. Nem megerőltető, és nem csak a felső tízezernek jár, hanem bárkinek, aki épp egy negyvenéves autóban találja meg a kreatív szabadidőhöz vezető utat. És igen, ott is a tengerentúli shopból jön az olcsó ültetőcsonk meg a gagyi, utángyártott karbi. Viszont nem gond a vizsga, van szakértelem, és ne feledjük, ha Ivan Hirst őrnagy '45-ben nem szervezi újra a gyártást a romokon, akkor ma talán Volkswagen-csoport sincs. Ő pedig brit volt.