Ezek közt van a nyertes
Év Autója tannisi csoportfotó, 2014.
Amint az minden évben, a Tannistest hétfői délelőttjén történni, szokott, a csapatunk most is levitte az összes Dániába elhozott, jövő évi Év Autója-esélyes kocsi egy példányát a tengerparti fotózásra. Nem a kattintás volt az érdekes, hanem látni őket együtt.
Ha csak a fényezést nézem, egysíkúbb lett a társaság. Sok a szürke, a sötétkék, a fehér, kevés az élénk szín. Pedig hiába öntötték a világ útjait fehér/metálszürke/fekete egyenszósszal, itt, Tannisban mindig színes a választék. Nem értem, Cactusból annyiféle zseniális kombináció létezik, erre idehoznak egy ugyanolyan fehéret, barna oldallal, ami már a könyökünkön jön ki, illetve két sötétlilát, ami a tűző napot leszámítva mindig feketének néz ki. A többiek sem jobbak, jellemzően.
De hiányzik az alternatív hajtású autók dömpingje is. Egy szem Kia Soul EV képviseli az ELMŰ-t, van hibrid a Lexustól (NX300h), a Mercedestől (C300 Bluetech hibrid), a Fordtól (Mondeo hibrid). Oké, de tavaly még öt elektroautó szívta magába a zsíros dán delejt a konnektorból, s volt egy tüzelőanyagcellás kocsi is, a hibrideket pedig nem is számoltuk, annyi volt. Tavalyelőtt is ott volt a Prius Plug-in, illetve a Volvo V50 Plug-in, hogy csak a furcsa megoldásokat említsem, kihagyva olyanokat, mint a Kia Optima hidbrid és a 3-as BMW hasonlója. Most kicsit nem vagyunk annyira hűdemodernek itt, Tannisban.
Végül huszonnyolc kocsit hoztunk ki reggel a partra. Van itt több is, hiszen akad nem egy típus, amiből három-négyféle variánst is elhoztak a gyártók ide, Dániába, de a felesleg most bent szunyókál a hotel murváján. Fiat nincs, mert azt valahogy központilag letiltották, se Dániából, se Svédországból, de még a magasságos Torinóból sem tudtak tesztautót szerezni a szervezők. Hm, valahogy mostanában mi, a Totalcarnál is keveset jutnánk Fiat-tesztautókhoz, talán aggódás ütötte fel a fejét a központban?
Elég sok kocsit vezettem mára, hiszen két és fél napja itt vagyunk a TC-s csapattal. A decemberi előválogatás után hét autó maradhat a szorítóban, azok alaposabb tesztelésnek lesznek alávetve, igazából az a hét, amire a díjfetisiszták figyelme már ráirányul. Melyek lehetnek ezek? A csodás Mondeo és a Passat biztos befutók, miként az ügyes Twingo, az új Aygo/C1/108 hármas is.
De vétek lenne kihagyni a minden pontján szinte tökéletessé tett Soult, a dögunalmasból ismét izgalmassá (igen, a vezetése is az) tett Fabiát, az ijesztően praktikus és tágas Pulsart, az elődje óriási kabátját talán még jobban kitöltő, rendkívül finom Qashqait, a mellbevágó minőségű i20-at, a GTI-k könnyed repesztését megtévesztően jól imitáló új Corsát, a súlyosan ügyes BMW 2-es Active Tourert, vagy akár az új utakra lépő Mercedes C osztályt is. És akkor ott a Macan, az X4, az NX300h... Ha innen nézem, simán bekerülhet bármelyik a hétbe – de hiszen ez máris több mint a duplája..
Úgy tűnik, szegény Suzuki Celerióért nem ölik egymást a zsürorok, holott a legnagyobb meglepetést talán ez okozta eddig: rettentő régimódi, de műszakilag váratlanul összeszedett, ügyes, erős, vidám jószág – kár, hogy formatervezőt nem látott, csak behívtak valakit, aki nagyjából emlékezett rá, hogyan kell a CAD/CAM számítógépet kezelni. A Ford EcoSportba is inkább kacagni járnak (már amikor beleülnek). Vannak még itt jelöltek, nem az a cél, hogy mindegyikről írjak, csak annyit szerettem volna illusztrálni: lehet, hogy kevesebb a villany és a hibrid, de az idei választás talán még izgalmasabb lesz az eddigieknél. Kár, hogy gőzöm sincs, mire szavazok – tavaly és tavalyelőtt már legalább éreztem valami bizsergést ilyentájt.