Bagóért vettük, küzdöttünk, míg életre nem kelt, megjártuk vele a Nürburgringet. Tömény, túladagolás-gyanús élményadagot osztott nekünk. Most viszont nincs tovább: mennie kell, hogy helyet adjon egy következő delikvensnek.
Aki rendszeresen olvassa a Totalcart, tudhatja, hogy van bennünk egy furcsa vonzalom a különcködő, szélsőséges típusok iránt. Mégis, ha valaki az év elején azt mondja, hogy extrém valóságshow-nk, a Rulettkerék két első főszereplője egy hathengeres, dízel Volvo és egy öthengeres Fiat lesz, kiröhögöm. Pedig tökéletesen illik rájuk a megvesszük, amit nem mersz szlogen, és kontent szempontjából tuti, hogy nem jártunk rosszul.
Nem tudom, kívülről milyennek látszott, de személyes viszonyom a Mareával olaszságához méltóan szenvedélyes volt. Piszkosul fel tudott bosszantani, amikor hisztizett, cserébe időnként patakokban folytak a könnyeim a felszabadult röhögéstől, olyan csodálatos dolgokra volt képes. Számtalanszor meglepett, olyasmiket művelt, amiket nem gondoltam volna: például a 2:30-as köridő a Hungaroringen szerintem nem elvárható egy közel húszéves családi szedántól.
Nem értem a koncepciót, mondjon bárki bármit. A Mareába, egy végletekig józan, praktikus négyajtósba ilyen túláradóan pazarló, vérbő motort szerelni őrültség. Alárakni egy bazaltkemény futóművet? Érthetetlen. A Fiat mégis megcsinálta, mert ott volt ez a motor, meg ez a kaszni, és talán arról ábrándoztak, hogy ezzel a párosítással odasuhintanak a presztízscsatában két szinttel feljebb álló konkurenseknek.
A történelem azt mutatja, ez nem sikerült, viszont most, majdnem húsz évvel később van egy roppant szórakoztató, filléres használt autónk. Amerre a világ halad, hamarosan ki fognak kopni az ehhez hasonló szívómotorok a közéletből, mindenekelőtt a négynél több hengeresek. Azt mondom, addig kell még kiélvezni őket, amíg vannak. Mielőtt kihűl a tömjénfüstgenerátor, hadd pótoljak be néhány eseményt, amiről eddig hallgattam. Ha már egyszer Németországban jártunk, ki kellett használni az Autobahn adottságait, úgyhogy hazafelé odaléptem neki próbaképpen, mi a vége. Úgy, hogy ott már vacakolt a katalizátor, 202-t futott meg GPS szerint, ami szerintem nem rossz. És nem volt rémisztő, félelmetes: szépen szaladt.
Olyannyira, hogy a 150-es utazó nagyon feküdt neki. A Marea remek hosszútávfutónak bizonyult, kicsit nem figyeltünk oda, máris felszaladt az óra. Erre bizonyítékunk is van. Megaláztuk a labancokat, konstatálta Pista a tényt, hogy bemért minket az osztrák rendőrség 153-mal, levonások után. Ha sopánkodó fajta lennék, bezzegezhetnék egy kiadósat, mivel a hitelesítés díja mindössze 60 euró volt, míg nálunk a hasonló produkciót minimum a másfélszeresével szokták értékelni.
Ténferegjünk lassan át a szalonba, hiszen autóértékesítésről van szó. Volna itt egy felvétel egy szűk körű sajtótájékoztatóról. Megkavartuk a szereposztást, most az ad elő, aki nézni szokta, és az nézi, aki általában a nézőt olvassa. Kapcsolják be a feliratokat, ha nem bírják a hunglisht. A szöveg pontatlanságaiért elnézést, a lényeges dátumok írásban helyesek.
Azt hiszem, most valami összegzést kéne rittyentenem, hogy telt a Mareával töltött közel három hónap. Egzakt statisztikáim, mint Csikósnak az első epizódnál, nincsenek, ahhoz túl hektikusan történtek a dolgok, így aztán például a fogyasztásról gőzöm sincs. Valahová tíz környékére mondanám, ha a fejemhez tartják a pisztolyt. Kilométerből bő négyezer ment bele, munkaórából majdnem pontosan száz.
Csak a fontosabb cserélt alkatrészeket sorolnám fel: komplett vezérlés, vízpumpával, görgőkkel; ékszíjak és azok görgői, csapágyai. Minden, ami a fékezéshez kell, vagyis tárcsák, betétek, fékfolyadék. Minden, ami folyik, összes szűrő, valamint első és hátsó lengéscsillapítók, felnik, gumik. Kormánymű, szervószivattyú, lökhárító, kinyomócsapágy, főtengely- és váltószimering. Meg még vagy egy tucat apróság, amelyekről megemlékeztem útközben, de vagy elfelejtettem, vagy szándékosan kihagytam őket, hogy ne nyúljon végtelenre a cikk.
Műszakilag elég jó szinten van most, megkockáztatnám, hogy benne van a magyar Marea top tenben. A motor egészséges, tényleg jobban megy, mint valaha, bár én egy olajcserét lassan beütemeznék az eddigi fokozott igénybevétel miatt. A klíma tökéletesen üzemel, a váltó hibátlan, a fék szépen teszi a dolgát, a futómű utcára elég kemény, de nem kopog, nem lötyög, legfeljebb egy pontosabb beállítás kéne neki, mint amit én szemre össze tudok hozni. Attól függetlenül, hogy jelenleg a vasakba, hangsúlyozom: a menéshez szükséges technikai dolgokba nemigen lehet belekötni, garanciát nem mernék vállalni. Ez egy közel húszéves Fiat, még ha annál jobban is néz ki.
Mert a kaszni is egészen ép, még fel is lett polírozva gyorsba'. Az apró festékhibákat amennyire lehetett, kijavítgattam olyan körömlakkszerű javítóizével, ha nem keresi az ember a hibákat, nem tűnnek fel. Vannak persze festéklepattogzások, egy csúnya a motorháztetőn, meg az első lökhárítóról is lehámlott a dukkó az alján, de egy húszéves géphez képest tényleg nem rossz a kiállása. Rozsda a küszöbvégeken kezd megjelenni, meg a jobb hátsó kerékdobban, -íven, ezzel hamarosan foglalkozni kell, legkésőbb, amikor majd 2017 júliusában lejár róla a műszaki.
Egy zsák alkatrészt is adunk hozzá. Egy hátsó kerékcsapágyat, amit végül nem kellett beépíteni, meg egy szintén tartalékba vett első fékbetétgarnitúrát. A fehér Borbet CF felniken kívül jár hozzá a Fiat-féle ezüstszínű alufelni szett, amire azt mondják a tudósok, nem Mareára valók, de méret szempontjából igen. Téli guminak pont jó lesz. Akinek nem tetszik a két sötétkék Alfa-szék (amúgy ezerszer jobbak, mint a gyáriak), visszateheti a két gyári első ülést, azokat is adjuk hozzá. Meg a gyári légszűrőházat, a lötyögős jobb hátsó lengőkart, illetve egy kartondoboznyi random alkatrészt, amit majd szívesen átnyálazok a boldog új tulajdonossal.
Persze vannak hibái is, ezeket semmiképpen nem hallgatnám el, bár lehet, hogy valamit kifelejtek, mert nem rövid a lista.
Amit a próbaúton is fel fog fedezni, aki megnézi: kopott, lyukas a bőr a kormányon, van egy kipolírozható, ablaktörlő által húzott karc és egy látómezőből kieső repedés a szélvédőn, világít az izzóhibajelző a műszerfalon, kissé hiányos a rádió, szól, de a kijelzője halott, és zörög a bal hátsó hangszóró, valamint szorul a vezetőoldali ablak, a jobb hátsó pedig nem működik. Ott az ajtó is nehezen csukódik.
Amit néhány nap használat után fog észrevenni az új tulajdonos: nem működik a duda, mert hiányzik az átvezető kábel a kormányról, nem zár tökéletesen a tetőablak, ezért kicsit zúg, ha a sínéből kiesett árnyékoló nincs behúzva, mosóban pedig néha beázik, de esőben nem. Rosszul van beállítva az első fényszóró, és az állító csavarokkal nem is lehet jól beállítani. A zárak közül csak a vezetőajtóé nyitható kulccsal, a központi zár nyitja a többit, a távirányító és a riasztó viszont egyáltalán nem funkcionál. Az ABS tulajdonképpen működik, de nem úgy, ahogy kéne, mert a röcögés közben befelé süllyed a pedál.
Amit a szerelő fog felfedezni a következő szerviznél: ki van szakadva a jobb első lengőkar gumiharangja, még nem lötyög, de fog. A bal hátsó kerékcsapágy kicsit kotyog, de hangja még nincs. Az első kerékcsavarokból le lett vágva pár milliméter, hogy a fehér felnikkel ne érjenek bele a csonkállványba, és az első fékkopásjelző vezetéke le van csípve. Még valami: a kartergáz-visszavezetés nincs bekötve, a gumi szívócső is cserés, ha valaki vissza akarja állítani a gyári állapotot. Az utasoldali légzsák hiányát és a kormányban lévő be nem kötését reméljük, lelkiismeretesen egyből helyreállítja majd a következő tulajdonos.
Valóban, így felsorolva bizony három bekezdésnyi hiba, de néhány fájó pontot leszámítva ezek alig korlátozzák a használatot. Egy tehetségesebb ezermester két-három hétvége alatt rendbe rakja, egy jó szerelő szerintem két nap alatt simán. Vagy – ami életszerűbb – a tulajdonos belenyugszik, hogy ez ilyen, és amikor elkezdené zavarni, egyszerűen nyom egy kövér gázt, majd amikor a fordulatszámmérő nyolcezernél leszalad a skálájáról, kiül az elégedett mosoly az arcára, és szarik a világra.
Az életérzést kipróbálhatja, aki szeretne licitálni az autóra, és eljön péntek délután megtekinteni az autót. A pontos helyszínt és időpontot megírom mindenkinek, aki e-mailben jelzi a szándékát. Az árverést a Vatera bonyolítja, ezen a linken lehet követni, november 3-áig lehet megtenni a téteket. Úgy tervezzük, két nappal később, 5-én este adjuk át az autót egy zárt körű buli keretében, ahová az új tulajdonos is meg lesz hívva. Csak azért szólok, hogy ne érjen senkit se meglepetés.
Tudni kell még, hogy a Marea jelenleg a cég nevén (Totalcar.hu Kft.) van, rendes adás-vételi szerződéssel fogjuk továbbadni, üzembentartói vagy hasonló nem játszik. Az autót a Vaterán 1 forinttal indított árverésen elért összegért adjuk el, aki licitál, kötelezettséget vállal a szerződéskötésre. Nem szeretnénk, hogy utólag gondolja meg magát valaki, ezért kínáljuk fel még a licit lezárása előtt a megtekintés és a próbaút lehetőségét.
Enyhítsünk a kötelező technikai szöveg szigorán. A búcsú közeledtével illik megköszönni a segítséget mindenkinek, aki forintokkal vagy tettekkel segítette a Rulettkerék második epizódját. Ilyen a nemvasalok.hu, akik megoldották az ingek kötelező hőkezelésének problémáját, a Franco&Stefano, akik konyhabútorban nyomják az olasz stílust, a Sziget-szer, akik szerszámokkal, és a Kauffer, akik alkatrészekkel is tolták a projektet. A lóerőket az Autokorbel számolta meg, a kilókat Karotta mérlege, illetve Rézmányi úr fürdőszobai eszköze. Bertalan Miki, a nordschleife.hu gazdája rengeteg tanáccsal segített abban, hogy ne menetiránnyal szemben induljunk el a Nürburgringen, Novoth Tibi nélkül pedig talán soha nem találjuk meg a motor hibáját. A Powerflexnek köszönhetjük az első kerékdőlést, a Bestwaxnak, hogy nem egy szemétdombon utaztunk, a Victor's customsnak a csillogást, Pistának pedig a pazar R888-asokat.
Most, hogy számba veszem, mennyien beálltak a Mareás bohóckodásunk mögé, már tényleg lassan elérzékenyülök, főleg, ha a rengeteg pozitív visszajelzésre gondolok, amit önöktől, az olvasóktól kaptam. Az elmúlt öt évben, amióta itt dolgozom, összesen nem jött ennyi biztató levél, üzenet. Még a tízperces időt is megszavazta nekünk a többség, amikor még semmit sem lehetett tudni. Kösz, tényleg.
