„A Totalcar cikke miatt nem vertek át”

Sz. Patrikot egy hete eljárás alá vonta a rendőrség, miután korábban körözték.  Azért keresték, mert feltételezhető, hogy részt vett abban a csalássorozatban, amelyben több tucat használtautó-eladót csaptak be az utóbbi hónapokban. Elhitették velük, hogy autóik motorja éppen a szerződéskötés előtti próbaúton ment tönkre, hogy így sokkal olcsóbban vehessék meg az autókat. Aki bedőlt a trükknek azt több esetben utólag is megzsarolták, és további összegeket kérték vissza utólag az eleve lealkudott árból.

A módszer hónapokig tökéletesen működhetett, hiszen nem mindenki képes időben átlátni egy ilyen helyzetet, és nem mindenki hitetlenkedik, amikor a csalók megmutatják neki, hogy a motor hűtőrendszerébe motorolaj keveredett. 

A témáról írt korábbi cikkemet olvasta Balázs is, aki hosszú levelet írt a minap. A levél tárgya így szól: "Az ön cikke miatt nem vertek át". Olvasónk március el akarta adni 2002-es Mazda 6 kombiját, amelynek számos költséges javításra volna szüksége a további használat előtt. A 262 ezer kilométert futott, téli és nyári kerékgarnitúrával kínált autó hibáit felsorolta a hirdetésben. Írt a küszöbök, a kerékjárati ívek, az ajtók és a padlólemez korróziójáról, megemlítette, hogy a jobb első fék időnként beragad és a kézifékkel is hasonló gondok vannak. A kétliteres turbódízel Mazdának sziszeg a turbója és az anyósülés fűtése nem működik, így Balázs 500 ezer forintot kért érte, de egy százassal lejjebb ment volna árban.

Március 8-án este nyolc óra körül izgatottan hívta egy érdeklődő, aki azt mondta, nagyon kellene neki az autó, de csak 300 ezer forintja van rá, és akár az éppen félrerakott, könnyűfém felnikre szerelt nyárigumi-garnitúra nélkül is elvinné. Az illető annyira lelkes volt, hogy akár ezen a pénteki napon, este nyolc órakor elindult volna a Nógrád megyei Érsekvadkertről Budapestre, végül abban állapodtak meg Balázzsal, hogy másnap ideálisabb volna. Szombaton délelőtt négyen meg is érkeztek az autóért. 

Balázs megmutatott mindent: a rozsdásodást, és a többi hibát, illetve belenéztek a motortérbe is. Próbaútra indultak, és bár a Mazda gazdája erre lehetőséget adott volna, a vevők nem akarták vezetni az autót, sőt a turbófütyülésre is csak annyit mondott az egyikük, hogy majd kicseréli az alkatrészt. 

Amint visszatértek a próbáról, a vevő azonnal Balázs kezébe nyomta az autó árát, és meg sem akarta nézni a nyári kerékgarnitúrát mondván, azt majd külön megvásárolja a következő fizetéséből. Az adásvételi szerződés vevő rovatában végül az autó új gazdájának édesapja adatait írták, ahogy mondták a kedvezőbb biztosítási díj miatt. A szerződéshez hibalistát is csatoltak, melyet szintén mindenki aláírt. 

Az egész vásárlási folyamat legfeljebb húsz perc alatt lezajlott, és Balázs meg is lepődött, hogy milyen könnyen elment az autó. Délután ismét csörgött a telefon: egy ismeretlen számról hívta olvasónkat a vevő édesapja, aki előadta, hogy a hazafelé úton beesett a kuplung és a kormány is rángat, a fia pedig nagyon ideges, mert az autót vontatni kellett. Az illető ígérte, ismét jelentkezik, ha a családi ismerős szerelője megnézte az autót.

Balázs ekkor másodszor is elolvasta a Ford focusos csalók ügyéről írott első cikkemet. 

Egy órával később ismét hívták és folytatódott a rádiójátékba oltott lelki nyomásgyakorlás. A Mazda vevőjének édesapja szerint a gyerek már nagyon ideges, mert kiderült, hogy a kéttömegű lendkerék is tönkremehetett az autóban és biztosan nagyon drága lesz a javítás. Szintén ő állította, hogy felhívták a kormányzati ügyfélvonalat, és ott azt mondták nekik, hogy ilyen esetekben az eladó három napon belül köteles visszavenni az autót, ezért felállnak vele az ismerősük trélerére és már viszik is vissza Balázsnak. 

Ő nem engedett és letette a telefont. Pár perc múlva ismét felhívták egy újabb ajánlattal: szálljon be a javítási költségekbe. Balázs ekkor a sarkára állt és közölte a vevőkkel, hogy egy forintot sem ad és ha gondolják, indítsanak polgári pert a hibák miatt. Ekkor kicsit elszabadultak az indulatok a vonal túlsó végén, mert Balázs szerint a vevő édesapja indulatosan azt mondta, hogy felrobbantja az autót. Ő ismét letette a telefont, végül kapott egy sms-t az eredeti érdeklődőtől, hogy maradjon minden a régiben, majd megjavíttatják valahogy az autót. 

Mivel Balázs ekkor már biztos volt abban, hogy be akarták csapni, a következő napokban Tiborhoz (a mostani cikksorozat első epizódjának szereplőjéhez) hasonlóan figyelni kezdte a Használtautó.hu és a Jófogás hirdetéseit, hátha feltűnik az autó. 

A Mazdát amelynek állítólag összedőlt a kuplungja a hazaúton és amúgy is volt négy súlyos hibája, 575 ezer forintért hirdették meg március 17-én. A hirdetésben azt írják, az autó karosszériája korához képest szép állapotban van, illetve, hogy az autó napi használatra azonnal alkalmas, ami legalábbis kétséges az egy héttel korábban rendezett minidráma tükrében. 

A fenti eset alapján a következőket javaslom, ezúttal csak vázlatosan:

• Soha ne egyedül adják el használt autójukat.
• Balázshoz hasonlóan készítsenek hibalistát, és ezt írassák alá a vevővel.
• Az utólagos reklamáció során ragaszkodjanak ahhoz, hogy a vevő mutassa meg a "meghibásodott" autót.
• Telefonon semmilyen egyezséget ne kössenek zsarolásgyanús helyzetben, még akkor sem, ha tartanak a vevők bosszújától.
• Egyetlen magáneladó sem köteles csak úgy visszavenni egy autót, ha a vevő erősködik.

Bár úgy tűnik, a hűtőfolyadék-beszennyezős módszer átmenetileg pihenni ment a köztudatból, mióta bejárta a magyar sajtót Tibor esete, azért van még kreativitás az eleve csalásban gondolkodó autóvásárlókban. 

János néhány napja adta el az autóját. Az Opel Astra H-t 2014-ben vásárolta, időközben megtudta róla, hogy korábban alaposan összetörték az elejét, ráadásul a most ezüst színű autó 2012-ben még fehér volt a vizsgafotók szerint. Amikor március 16-án egy korábbi sikertelen kísérlet után másodszor is elszánta magát az eladásra, elég őszintén fogalmazott a hirdetésben. A vevők ugyanolyan sietősen jöttek mint Balázs Mazdájáért, de ezúttal még próbakör sem volt. Érdekesség viszont, hogy bár János, állítása szerint nem akarta elhallgatni tényt, a telefonon nem említette az, hogy az Astra számlálóját a korábban kétszer visszatekerték 30-30 ezer kilométerrel, a vevők viszont lekérdezték az autót a rendszám alapján a Jármű Szolgáltatási Platformon. Így az eredeti 750 ezer forint helyett felajánlotta, hogy 700-ért vihetik az Opelt és végül 620 ezer forintban állapodtak meg. 

Az átadást követő másfél órán belül ismét csörgött János telefonja és ekkor bánta meg, hogy nem ragaszkodott a próbakörhöz. Az Opel új gazdája jelentkezett és állította, hogy menet közben elkezdett morogni a váltó ötödik fokozatban.

Az illető közölte, hogy felhívja a szerelőjét, majd ismét jelentkezik és megmondja Jánosnak, hogy mennyi pénzt szeretne visszakapni a vételárból a javításra, illetve felajánlotta, hogy visszahozza az autót. Olvasónk a második lehetőséget választotta: hozzák vissza az autót. Mindezt azért írtam le, hogy önök is döntsenek úgy mint ő, ha egy ilyen helyzetben gyanakodni kezdenek, hogy éppen hintába ülteti önöket egy csaló.

A vevő természetesen nem vitte vissza az állítólag váltóhibás Opelt Jánosnak, sőt, amikor a vevő egy nappal a vásárlás után feltette a Hahura az autót, egy szóval a sem említette a hirdetésben a korábbi sérülést, az óratekerést, vagy a váltómorgást, illetve, hogy hamarosan ki kell cserélni a vezérműláncot. Ezt az Astrát most 1 millió 130 ezer forintért veheti meg bárki, ahogy írják: VEZETETT SZERVIZKÖNYVEL, kulturált utastérrel, egyedi belsővel.