Értéket vegyenek: tanácsok az okos használtautó-vásárláshoz

A világpolitika, és a világgazdaság felfordulásai először a hírekből köszönnek ránk, de akkor még minden olyan absztrakt. A tőzsde esése miatt aggódjanak a brókerek, a szállítási kapacitások körüli problémák miatt meg fájjon a speditőrök feje. Ám az utóbbi években több olyan esemény is történt, aminek közvetlen hatása van mindennapi életünkre – sorolni se kell, mindenki tudja, hogy járványról, emiatt átrendeződött és akadozó ellátási láncokról, illetve legújabban a közvetlen közelünkben kitört háborúról beszélek. Persze a híreket hagyjuk meg a híroldalaknak, viszont ahogy Horváth Máté kolléga összeszedte, az események az átlagnál mélyebben érintették az autógyártást. És ennek még úgy is van hatása az életünkre, hogy a legtöbbünknek eszünkbe sem jut új autót venni.

A dolgok egyik hatása, hogy kisebb részben a gazdasági helyzet, nagyobb részben az autógyártás nehézségei miatt a nálunk gazdagabb országokban a szokottnál kevesebben tudják lecserélni autójukat. Így viszont használt autóból is kevesebb kerül piacra és jut el ide, a keleti végekre. Ami pedig mégis, az a hiány, az időközben felgyorsult infláció és a forint romlása miatt drágábban érkezik, ami természetesen a hazai autópark árát is emeli, mint a dagály a csónakokat. Ez persze nem újdonság, a szemfülesebbek már legalább egy éve észrevették, aki meg háttal ül a moziban, mint én gyakran, azoknak is legalább az elmúlt hónapok során feltűnhetett, mennyivel drágábbak most az autók, mint 2019-ben voltak. De szemben a dagályos példa csónakjaival, ez az emelkedés nem minden autótípust lendít egyforma magasba.

Az autóvásárlásról mindig úgy gondolkodtam, hogy a kocsi nyújtotta funkció és élvezet ugyan nehezen forintosítható, de igenis érték. Tehát mindig a szívem szerint, illetve céljaim fényében választottam, az excel tábla legyen a gyávák fegyvere. Nem vagyok ezzel a vélekedéssel egyedül, másként nehezen hihető, hogy ilyen széles közönsége maradt volna a közvélekedés szerint pénztárca-apasztó márkáknak, mint az Alfa Romeo, vagy a Range Rover. De kár itt márkákat kipécézni, hiszen én épp egy akkor még nem túl öreg Audin buktam, saját költségvetésemhez mérten kész vagyont, Csikós Zsoltinak meg egy wertheimhez hasonlított Mercedesbe fájdult bele anno az összes pénztárcája.

Persze a veterán autók világa teljesen más, de a használt autók piacán a világ szörnyűségei miatt lecsökkent biztonságérzet hatására egyre több ember igyekszik úgy választani, hogy az ilyen csapdákat elkerülje. Hogy legalább az autó adja meg a biztonságérzetet, amit a munkahelyétől, meg a híradó bemondójától nem remélhet. És ez egy olyan hatás, mint amikor a mérleg amúgy is nehezebb oldalára még rá is könyököl a piaci kofa. Sokkal hangsúlyosabb lett a különbség biztosnak gondolt és a csillagszemű álmodozók által kedvelt típusok helyzete között. Röviden: az emberek legalább megpróbálnak tájékozódni, és az így kialakult közvélekedésben biztosnak tartott típusok napok alatt eladhatók, miközben a kevésbé népszerűek hónapokig várják a vakmerő jelentkezőket.

Mindezt azért fontos leszögezni, mert az értéktartás csak részben a konkrét autó képessége. Lehet valaki a lehető leggondosabb gazda, árulhatja a lehető legjobb szándékkal a lehető legtökéletesebb állapotú kocsit, az eladási árat mégis a piac általános ítélete határozza meg. Márpedig, több piaci szereplőt megkérdezve, az egyöntetű vélekedés szerint a vásárlók azért hajlandók fizetni, amit biztos vételnek gondolnak, amitől alacsony fenntartási költség várható. És ez ma már nem merül ki alacsony fogyasztásban, mint néhány éve még, ennél sokkal hangsúlyosabb lett a szerviz igény, a megbízhatóság. Ezeket az irányokat fontos ismerni, ha olyan típust keresünk, amit néhány év múlva majd eladni sem lesz vesszőfutás.

Érdekes, hogy bár vannak különbségek a kategóriák között, de a fő csapásirány ugyanaz: alacsony fenntartás, jó értéktartás. Ez az olcsóbb autók közt legelsősorban a szívó benzinmotoros változatokat jelenti, és azokból is elsősorban a távol-keleti származás a nyerő. Szinte minden használtautó kereskedő esküszik a Suzukira, de Hondával és Toyotával is könnyű vevőt fogni, persze csak ha benzinmotorosok. Utóbbi külön fejezet lehetne, mert a márka ázsiója óriási mifelénk, ráadásul ma már könnyen elérhető kategóriába esik több hibrid típusuk, amik egyesítik a megbízhatóságot a kis fogyasztással – értéktartásuk tehát legendás. Aki jó állapotú Priusba ül, és megtartja jónak, az minden bizonnyal az eladás körül sem fog sokat szenvedni.

Sokkal kevésbé szerencsések a kisebb, városi autók dízel változatai, különösen ha kevésbé kedvelt, például francia gyártótól származnak. A dízelmotor általános hírének igen rosszat tettek az egyre bonyolultabb megoldások miatt egyre vaskosabb szerviz számlák, ráadásnak néhány éve komolyan felmerült több európai város vezetésében, hogy kitiltanák őket. Ha ezeket az elképzeléseket tömegesen váltanák valóra, az szakadékba taszítaná a dízelautók eladási árát, ettől való félelemben azonban már ma is sokan ódzkodnak tőlük, hiába a jó fogyasztás. Annyiban azonban kicsit alábbhagyott a szorongás, hogy a nagy testű utazóautók esetében visszatért a mérhető érdeklődés a gázolajos motorral szerelt példányokra is. Hiszen ha heti rendszerességgel kell Münchenbe ingázni, azt nem olyan jó 1,6 literes Vitarában.

A közhiedelem a távoli utak nehézsége miatt tartott a villanyautóktól is, illetve mert az akkumulátor technika ismeretlen legtöbbünknek. Ám a rohamosan fejlődő infrastruktúra, az elmúlt évek jó tapasztalatai, és legfőképp a 700 forintos benzinár egyszerűen elfújta ezeket a félelmeket. Ma már ugyanolyan könnyű egy jó állapotú Teslát eladni, mint egy SX4 szedánt vagy Corollát, hiába kerülnek akár négyszer-ötször annyiba Elon Musk gyermekei. De a Hyundai és a Kia villanyautói, illetve a korábban sokat szidott Leaf is menő a használtautók között. Az Autórevizor arról számolt be, hogy míg korábban átlag heti egy, manapság viszont már napi kettő villanyautó vizsgálatára kap megrendelést, és a tapasztalatai is nagyon jók. Mármint a villanyautókkal, nem az ügyfelekkel, de ez most mellékes. Szerinte nem elsősorban az akkumulátor okoz problémát, hanem a vezérlők, az inverterek, a töltőkábelek, tehát a látszólag mellékes tételek, amik azonban nagyon drágák is lehetnek.

A villanyautó ralinak is van másik oldala: az idősödő, de még nem youngtimer luxusautók manapság szinte eladhatatlanok. Egyik oldalon ott a tény, hogy mondjuk ha fényszórót kell cserélni, például kőfelverődés miatt, egy tizenegynéhány éves Audi A8-on, az több millió forintos tétel. Másik oldalon viszont ott a tény, hogy presztízsük megkopott. Az igazi nagymenők újabb kocsival járnak, vagy legalább valami villanyossal, a fogyasztás és a szervizszámla azonban nem lesz kisebb. Sőt inkább nő, pláne a manapság időnként nehézkes alkatrészbeszerzés és drága üzemanyag fényében. Szóval aki ilyenben ül, lehet jobban teszi, ha megtartja jó állapotban hobbiautó koráig, amikor viszont esetleg megint pénzt érhet.

De ez a kivárás sincs ám ingyen, ahogy Porsche tulajdonos ismerőseim többször felhívták már a figyelmem. Látványos tény, hogy aki az árgörbe alján be tud ülni egy stuttgarti sportkocsiba (SUV-ok más pálya), az szinte kivétel nélkül magasabb áron tudja később eladni. Még az olyan lenézett verziók, mint az első Boxster, vagy a 996-os, tojáslámpás 911 is drágulásnak indultak mára. Csakhogy ez nem ingyen pénz. Aki használja is ezeket a kocsikat, az egy átlagautó fenntartási költségeinek többszörösével kell számoljon, és tárolni, az állás rossz hatásait ellensúlyozni sem lehet csak úgy. Meg aki egy Porschét nem vezet, csak széfben tart, az vegyen inkább aranyrudat az árán.

Az elmúlt másfél év erőteljes piaci mozgásai során előfordultak ugyan csodák, amikor egy használt autó értéke szó szerint növekedett, de e hullámok meglovaglásához vagy napi szinten követni kell a piaci áramlatokat, vagy véletlenül jó lóra kell tenni. Előbbi inkább neppereknek való, hiszen ők ebből élnek, utóbbi meg kiszámíthatatlan, tehát mi egyszerű földönfutók továbbra is azzal a tudattal kell autót vegyünk, hogy az eladáskor kevesebbet fog érni. Azonban ha egy autót két-három évig tervezünk használni, akkor a kortársaihoz mért, relatív értékvesztése valódi tényező. Persze ha kitör a harmadik világháború, és rajtunk üt az apokalipszis, akkor mindez meddő okoskodás marad, ám az összes többi esetben érdemes azzal kalkulálni, hogy az értékvesztés az autó birtoklás összköltségének egyik legnagyobb tétele. Ha alacsony szervizszámlákkal párosul, akkor simán ellensúlyoz egy nagyobb fogyasztást, ahogy a szívó benzinmotorok győzelme a takarékos dízelmotorokon bemutatta.

Aki autót választ, jól teszi, ha tájékozódik, körbenéz, meghallgat és elolvas többféle véleményt – ma már kismilliárd forrás áll rendelkezésre, nem csak Józsi szomszéd és kotnyeles Béla a munkahelyen. Én továbbra is úgy érzem, fontos a szív hangja, de nem mindenki szeret annyit szívni egy kocsival, mint én a Minivel. És az a szerencse, hogy a mai használt piacon már nem kell feltétlen alább adni igényeinkből, hiszen elfogadhatóan felszerelt, viszonylag biztonságos, mégis olcsó autókat is meg lehet venni. Csak el ne kapkodják míg mi agyalunk.

A cikket az OTP Bank támogatta.